Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)
1915-08-01 / 212. szám
1915. augusztus 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP jobbpartjára átkelt csapatai makacs harcok közben nyomulnak kelet felé. A sietve harcba vitt orosz erősítések minden ellentámadása teljesen meghiusult A foglyok száma 7 tisztre, köztük egy ezredparancsnok és 1600 főnyi legénységre emelkedett. Úgy látszik, hogy az ellenség Mackensen tábornagy üldöző szövetséges seregeivel szemben körülbelül azon a vonalon akar újra ellenállani, amely a Visztula melletti Nowo-Alexandriától a tegnap délután megszállott Lublintól északra emelkedő magaslatokon át a Cholm-tól dél-keletre fekvő területig húzódik. A német csapatok a Biskupice-Piaski mellett július 30-án vívott harcokban 4930 oroszt elfogtak s 5 ágyút és 8 géppuskát zsákmányoltak. A legfőbb hadvezetőség. A legfontosabb orosz védelmi front áttörése. — jul. 31. Lublin bevételének stratégiai jelentősége. A József Ferdinánd főherceg csapatai által elfoglalt Lublinnak jelentősége abban rejlik, hogy Lublin kétségtelenül a főtamaszpontja volt az oroszok részére olyanynyira fontos frontnak és vasúti vonalnak, amely Ivangorod és Cholm között húzódott .. Egy időben védelmük súlypontja erre a frontra volt helyezve, amely a hadjárat további lefolyása szempontjából még nagyobb jelentőségű, mint a Narew-front. Ennek az írcélnek az immár keresztül vitt áttörése közelebb hozta Varsó kiürítésének bekövetkezését, fenyegeti az ellenség fővisszavonulási vonalát és lehetővé teszi, hogy a szövetségesek a Búgon való egyszerű átlépéssel . Megkerülhetik Bresztlitovszkot, a lengyel tárrendszer legfontosabb erődjét. A szövetségesek újabb offenzívája. Július 15-én a szövetségesek az ív alakú hatalmas fronton újabb offenzívát kezdtek. Hindenburg északon Kurland felé operált, a sForschi-hadsereg pedig nyugatról nyomta az ellenséget Varsó és Ivangorod felé. József Ferdinánd főherceg, akinek csapatai elfoglalták Lublint, amiként ismeretes, a Mackensen-front kötelékébe tartozik, amely északkeleti irányba nyomul előre. Az offenzívának ez a része július 25-én látszólag megállott, azonban öt napig tartó szünetelés után újra megkezdődött és egyetlen nap alatt a vasúti vonalhoz és ezzel együtt Lublinba vezetett. A főherceg hadserege Dankl nyomain hajtotta végre offenzíváját, aki tudvalevőleg egy év előtt húsz kilométernyire közelítette meg Lublint, de az általános helyzet nyomása alatt kénytelen volt visszajönni, anélkül, hogy vereséget szenvedett volna. József Ferdinánd főherceg ezidőszerint lényegesen más körülmények között ment ugyan előre, de azért seregeinek küzdelmei semmiképen nem voltak könnyebbek, mint a hadjárat kezdetén, mert az oroszok ezúttal is a legnagyobb súlyt helyezték Lublin megtartására. Azt lehet mondani, hogy ezúttal még nagyobb fontosságot tulajdonítottak a város birtokbantartásának. Lublin egy ideig a centruma volt az oroszok védelmi intézkedéseinek és a központja volt a nagy csapatösszevonásoknak. Az oroszok Lublintól kétségtelenül nagy ellenoffenzívát szándékoltak keresztül hajtani, azzal a célzattal, hogy a velük szemben álló osztrák-magyar haderőket visszavessék a nehezen járható Tanev-régió felé, hogy azután egy oldalkanyarodással a keleten operáló német hadtesteknek az oldalába és hátába törjenek, ugyanolyan módon, mint ahogy azt annak idején Auffenberg hadseregével cselekedték meg, így akartak éket verni a szövetségesek egységes frontjába. Miután azonban az ellenségnek ez a manővere nem sikerült, folytatódhatott a szövetségesek offenzívája. Az offenzíva elé, különösen ami a főmenni, — mondta és magában szinte azt is hozzátette — éppen azért, mert itt minden reá emlékeztet. Mert Malvinnak különös érzései támadtak e pár nap alatt, mióta a szegény Pétert utolsó útjára elkísérték. Olykor, a magányos üldögélések és elmélázások idején mintha valaki lassan bekopogtatott volna szobája ajtaján. Kérdezés nélkül jött volna be, csendesen, illedelmesen és szó nélkül, áhítatos szerelemmel nézte volna őt. Malvin ilyenkor megborzongott, a Péter nevét ejtette ki ijedt ajakán és lehunyt szeme előtt élesen jelent meg a kedves fiú karcsú alakja. Megtörtént, hogy álmából arra riadt föl, hogy valaki ott térdel ágya mellett, a takaróra hajtja fejét és csöndesen sír. Kinyújtotta ilyenkor remegő kezét, hogy megsimogassa a siró, kedves barna fejé, ámde ekkor már eltűnt a látomás. Egyszer Illés fölkereste és leült vele szemben és lehajtotta fejét. — Csak tudnám, miért hagyott itt engem, akit legjobban szerettem maga mellett, — mondta meggyötörten. Malvin elérkezettnek látta az időt, hogy most elmondjon mindent a férfinek. — Emlékszik-e Illés, maga egy ízben megkért engem, hogy mindent elvehetek magától, akár az életét is, de a fiát, egyetlen fiát, a Pétert, hagyjam meg. Pedig akkor én még nem is ismert ara a fiát. Illés bólintott. Emlékszik. — Nem sokkal ezután, azon a n napon, amelyet talán sohasem sogunk elle herceg csapatait illeti, jelentékeny nehézségek gördültek, mivel az oroszok Lublin körül egész az utolsó percig igen jelentékeny csapattömegeket gyűjtöttek össze. Kétségtelen, hogy minden lehetőt megtettek ennek a fontos vonalnak a megtartására. Stratégiai visszavonulásról, amiként ezt majd az orosz népnek valószínűleg elő fogják adni, szó sem lehet. Lublin kiürítését Ivangorodnak gyors tempóban való izolálása követi. Lublin városa, Lublin nem vár ugyan, azonban már békeidőn is fontos stratégiai pontnak ismerték föl. Itt volt a székhelye a XIV. orosz hadtestparancsnokságnak és a háború kezdete óta a tábori erődművek mindenféle fajtájával megerősítették és kiépítették. Lublin a lengyelségnek egyik történelmi nevezetességű városa. Lakosainak száma 65.000. A város maga részben a Bysztrica fölé húzódó magaslaton fekszik. Lublinban volt az orosz kormányzó székhelye és ez a város a hasonló nevű kormányzóság fővárosa. Lublinban római katholikus püspök is székelt. A környező magaslatokon fekszik a régi Lublin ódon házaival, lent pedig az új Lublin, amelynek modern palotái becsületére válnának bármely nagyvárosnak. Ezt a fejlődőben levő várost a tizedik században alapították és a Jagellók korában fontos kereskedelmi empórium volt. Egykori nagyságáról tanúskodnak a középkorból és az újabb időből származó szép épületei. Az orosz hadállás a Visztula és a Bug között. A néma harmadik. Irta: BÓNYI ADORJÁN. Emlékeznek-e még Malvinra, a budai cukrászasszonyra, aki pillangóból lett tisztességes asszonynyá, a becsületes János cukrász komoly kis feleségévé és tisztességes asszonyból egy szédült, szép alkonyaton ismét pillangóvá, Illés báró kedvesévé? Emlékeznek-e Illésre, aki állhatatos szerelemmel vette körül e nőt, ámde féltő gonddal próbálta tőle elzárni egyetlen nagy fiát, Pétert ? És végül emlékeznek-e Péterre, a romantikus fiúra, aki elsütötte fiatal szíve fölött a pisztolyt, miután a szeretett asszony — óh, Istenem, apja kedvese, Malvin, — kiutasította őt, amikor reggeli lázban szobájába merészkedett? Péterre, aki egyetlen torrást hagyott maga után: „Fiatalon jó meghalni." Ők még felkeresnek engem olykor a magány óráin, felkeresnek, igen és nem hagyják helyben a történteket. Elmondják ilyenkor, mi minden történt még velük és én érzem, hogy minderről lassanként majd be kell számolnom. Malvin és a báró a temetés utáni napok valamelyikén együtt ültek és borongva néztek maguk elé. A hallgatás néha szent. — Talán jó lenne, ha rövid időre elutaznánk valamerre, — mondta a férfi. — Úgy fáj itt lenni. Itt minden reá emlékeztet. Malvin megrázta a fejét. — New. Én most nei is tudok innen el-Az oroszok a Bisztra mentén immár teljesen kiürítették állásaikat. Valósággal meglepő az a gyorsaság, amelylyel ebből a kiválóan erős állásból visszavonultak. Az ellenséges front ez idő szerint körülbelül a Visztula-menti Pardhatkanál kezdődik és keleti irányban húzódik amaz út felé, amely Lublintól északnyugat felé vezet. Az orosz állások ezután Gurkinál keresztezik a Bisztricát és tovább húzódnak Krzesimov felé és végül a Vieprz és a Bug között lévő nagy mocsaras és tavas vidékbe torkolnak. , Ezzel a lublingholmi vasútvonal lejteni, nos, hát, ezen a reggelen, egészen korán a maga fia bejött ide. Álomból ébredtem föl és itt láttam üldögélni. A kulcsot a maga zsebéből csente el a szegény kis szerelmes Péter, aki egyetlen egyszer látott engem, akkor, amikor megérkeztem a maga lakására. Kevés idő múlva itt térdelt az ágyam mellett és könyörgött, hogy ne legyek rossz hozzá. Először aztgondoltam, meg kell, hogy sajnáljam szegényt, de azután eszembe jutott a maga határozott, erős kérelme, hogy a fiát hagyjam békén, tehát elküldtem magamtól. Szépen, határozottan, erős akarattal küldtem el és kicsit össze is szidtam. Hogy kiábránduljon belőlem. Egy óra múlva nyírott álltunk véres teste mellett. Akkor már fiatal életét eldobta volt magától, így történt. Most aztán gondolkozhatik ezen a dolgon. Illés sápadtan ült, mintha valami nem tudna, nem akarna megérteni. Hosszú ideig eltévedten bámult maga elé, majd egyszerre kitört belőle a kétségbeesés. — Hát ez . . . hát így történt? Hiszen akkor ... én voltam az oka! . . . Én, én, Uram Isten, én öltem meg drága fiamat!.. Hát kellett ez? . . . Hát miért? . . . Oh, én ezerszer rossz, ezerszer bűnös . . . ostoba. mi lesz velem? Malvin hallgatott. Makacsul összeszorította a száját és elnézett messzire a nyitott ablakos át. — Nem, — mondta könyörgően a férfi. — Nem lehet. Ugye nem én öltem meg. Malvin, adjon egy kis megnyugvást, ki il dobhat föl, ki vigasztalhat meg,, ha maga nem. "