Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)

1915-08-12 / 223. szám

1­­­1­­­ 8 PESTI HÍRLAP 1915. augusztus .12., csütörtök. mm A monarchia és a háboru. A Sersgyew Biemzati tannács a lengyel állam feltámasztásáról. —­­Az osztatlan lengyel királyságnak az osztat­lan Galíciával való egyesítése. — Krakó, aug. 11. A Krakóban megjelenő olasz Nova Refor-Jna napilapok augusztus 8-iki száma a legfel­sőbb lengyel nemzeti komitó következő fölhívá­sát közlik: — Varsó kiszabadult az orosz láncok­ból. Széles Lengyelországban ez a hír meg­rendítő, de egyúttal fölemelő érzést kelt, azt az érzést, hogy közeledünk a tegnap még ál­modott, ma már valósággá váló célhoz. A nagy pillanatnak, amelyben élünk, mind­nyájan tudatában vagyunk. A lengyelek elméjében és szívében az a vágy támad, hogy az események egészét áttekintsék, a jövőbe vessék pillantásukat és kiragadják belőle azt, ami a nemzet vágyának megfelel. Varsó elfoglalása, mint Varsónak az orosz járom alól való megszabadulása, a lengyel társa­dalomban egységes érzelmeket kelt föl. Az a tény azonban, hogy Lengyelország főváro­sának elfoglalása nem oly módon történt, amint azt kívántuk volna, szükségessé teszi, hogy politikai szempontból a dolog meg­vizsgáltassék és megvilágíttassék. A legfel­sőbb lengyel nemzeti tanács kötelességének tartja ezt a feladatot teljesíteni. A háború­nak megvannak a maga szükségességei. Meg vagyunk ugyan győződve, hogy a straté­giának mindig a politikával karöltve kell mennie, de még ennek az alapelvnek figyel­men kívül hagyása és az ebből előálló tagad­hatatlan károk sem szabad, hogy a társa­dalmat útjáról leterítsék, arról az útról, amelyet a lengyel államrezon előír. Ez az államrezon parancsolja nekünk egyrészt az Oroszország ellen való harcot, másrészt a lengyel államot jelöli meg nekünk mint törekvésünk és minden munkálkodá­sunk célját. A középeurópai hatalmak szem­pontjából a helyzet ugyanilyennek tűnik fel. Oroszország teljes gyöngítése rájuk nézve exisztenciájuk föltételét jelenti, ennek a gyöngítésnek előföltétele pedig, ha e gyön­gítés állandó jellegű legyen, a lengyel állam föltámasztása. Ebből az okból a lengyel képviselők gyűlése 1914 augusztus 16-án ki­mondotta az Oroszország ellen való harcot, lengyel légiókat alakított és a legfelsőbb lengyel komitére bízta ennek a programai­nak megvalósítását. A legfelsőbb lengyel nemzeti komitó megvalósította és megvaló­sítja ezt a programmot, mert rendületlenül meg van győződve, hogy Lengyelország jö­vője csakis a nyugattal kapcsolható össze. Ma, amikor Varsó és Deblin (Ivangorod) felfoglalása­­után a szövetségesek további győzelmes előnyomulásával Oroszország összezuzása közeledik, rendkívül fontos, hogy a lengyel társadalom a háborús szük­ségletek által előidézett viszonyok által ne állíttassa meg magát azon az úton, amelyre 1914 augusztus 16-án lépett. A lengyel vil­lám határairól a háború befejezése felőtt beszélni nem reális politikusok dolga. Azt azonban meg kell állapítani, hogy az osztatlan királyságnak az osztatlan Galíciával való egyesítése szolgál alapul a lengyelek törekvéseinek. — A mi sikerünk föltétele a társada­lom szervezése egységes politikai elv alap­ján. Anélkül, hogy fiktív egységért, amelyre való törekvés mindenkor nemzeti veresége­ink oka volt, programmunktól eltérnénk, kívánjuk olyan erős szervezet létesítését, amely a győzelmes hatalmait kormányainak lehetővé teszi, hogy ezzel a szervezettel, mint a nemzet reprezentánsával tárgyalhas­son és hogy másrészt ennek a szervezetnek szava a lengyel nemzet szavának súlyával bírjon. Ebből az okból szükségesnek tart­juk, hogy az orosz uralom alól felszabadí­tott lengyel országok egymás között szerve­zetekben csoportosuljanak és azután kikül­dött bizottságok útján a legfelsőbb nemzeti komitével megállapodjanak az egész­ nem­zetre kiterjedő egyetlen szervezet létesíté­sére. A királyságra hárul majd a legfonto­sabb szerep. Elismerjük ezt és feszült ér­deklődéssel várjuk a pillanatot, hogy a ki­rályság megnyilatkozzon, az akciót kezébe vegye és Varsóval, Lengyelország szívével, a nemzet élére álljon. Jaworski László Lipót, a legfelsőbb lengyel nemzeti komité elnöke. * Magyarország közvéleménye, amelyben a lengyel nép iránt évszázados szimpátiák élnek, a lengyel nemzeti bizottság felhívá­sát bizonyára rokonszenvvel fogadja. A fel­hívásban csak azt nélkülözzük, hogy a len­gyel nemzeti bizottság fegyverre szólítsa a lengyel nép fiait az évszázados ősi ellenség, az orosz elnyomók ellen. A társadalom és a háború. Negyedmillió képeslap a katonáknak. A Hadsegélyző Hivatal által gyűjtött szere­tetadományok között szerepelnek dr Kereti és Mu­rányi újpesti vegyészeti gyárosok negyedmillió képeslevelezőlappal, melyeket a király születés­napja alkalmából küld a gyár a fronton küzdő katonák részére. Parkünnepély a Svábhegyen. A Svábhegyi Egyesület Ifjúsági Bizottsága népsegítő célokra fényesen sikerült parkünne­pélyt rendezett. Az ünnepélyen felállított pezsgő-, sör-, dohánytőzsde, lux-tombola, virág-, és ba­zársátrak közül a Svábhegy legkedvesebb höl­gyei buzgólkodtak a bevételek szaporításán, to­vábbá tréfás zenekar, szabadszínpad, bohócok stb. mulattatták a közönséget. Az ünnepély több mint 2000 koronát jövedelmezett. A pasaréti lövészárok. A pasaréti lövészárok mától kezdve a közönség rendelkezésére áll. A főváros legérdekesebb hadi lát­ványossága mindennap délelőtt tíz órától este tíz óráig van nyitva. Egész délután katonazene. Belépő-díj 50 fillér, csütörtökön egy korona. A közönség kényelme szempontjából az Auguszta-alap villamos menettérti jegygyel kombinált belépő­jegyet adott ki, amely min­den közúti villamos kalauznál váltható. Ennek a jegy­nek az ára egy korona. Érvényes a lövészárokba és a villamoson oda, meg vissza- átszállással is. Csütörtökön azonban ,— amikor a belépő-díj magasabb — ötven filléres pótjegygyel érvényes csak a villamossal kombi­nált belépő­jegy. A hűvösvölgyi és zugligeti villamosok közvetlen a lövészárok mellett állanak meg. A lövész­árok területén katonai mutatványok is vannak, este pedig bemutatják a fényszórók és világító­bombák mű­ködését. A területen gulyáskonyha, bifffet és kávéház nyújt üdülést a közönségnek. A Vörös Kereszt Tudósító Irodája. A Magyar Vörös Kereszt Egylet Tudósító Irodája augusztus hó 1-én töltötte be működésének egy éves fordulóját. A Tudósító Iroda ez alatt az idő alatt 1.114.249 drb értesítést adott hozzáérkező tudakozódá­sokra, 30.837 drb távirati tudósítást és 11.952 drb ügy­iratot intézett el. Az ügyiratok túlnyomórészt a hadba­vonultak hozzátartozóinak jogsegélye ügyében való in­tézkedést tartalmaznak. Idetartoznak a kórházi áthe­lyezésekre vonatkozó kérelmek, a hadbavonultak hozzá­tartozóinak államsegélye ügyében való eljárás igény­jogosultság esetén, elesettek halotti kivonatának be­szerzése, exhumálásra vonatkozó kérelmek, hagyatéki ingók megszerzése és egyéb, a hadbavonultakkal kap­csolatos megkeresések. Sebesültek hajókirándulása. A Jótékonysági Hármasszövetség csütörtökön, folyó hó 12-én, szórakoztató délutánt rendez, egybe­kötve hajókirándulással. Visegrádra az Angelina, Auguszta főhercegnő, báró Barkóczy, Erzsébet ki­rályné, Ferenc Szalvátor főherceg, gróf Teleki Sán-dorné, József főherceg, báró Hatvany-Deutsch, Munka­párti és Rudolf trónörökös lábadozó otthonok és a Fe­renc József kereskedelmi kórház egy-egy sebesült ka­tonák csoportja részére. Indulás pontban 2 órakor az Eötvös-téri hajóállomásról. A visegrádi Papp-féle ven­déglőben katona-uzsonna, utána hangverseny. Belépő­díj nincs. Vendégeket szívesen lát a rendezőség. *­­A Pesti Hírlaphoz a következő adományok ér­keztek : A megvakult katonáknak: N. N. Békéscsaba 1 K, Illés Antal gyógyszerész Egercsehi 2 K,­ Kalmár Dávid Szeszárma 5 K, Benczúr Mihály Sebenico 1 K, Polla­csek Géza 92 K/u­Sb. posta 50 fillér. A Vörös­kereszt részére: T. H. Sárosszüimre 14 K. * Egyházi élet. Tiszteletbeli kanonokok. A király Krécsy Károly lovasberényi esperes-plébánost és Bezőky József fülei esperes-plébánost a székesfehérvári székesegyház tiszteletbeli kanonokjává nevez­te ki. Evangélikus lelkészválasztás. A zalaeger­szegi evangélikus missziógyülekezet Kutas Kál­mán budapesti evangélikus segédlelkészt hívta meg egyhangúlag lelkipásztorul, József Ferdinánd főherceg had­seregénél. — A Pesti Hírlap helyettes haditudósítójának távirata. — — aug. 11. A magyar, osztrák és német csapatoktól meghódított Orosz-Lengyelország ujjongva fo­gadja a hódítókat, az oroszok a kétségbeesett el­lenállás dacára kénytelenek mindig hátrább és hátrább visszavonulni, — ez jellemzi a helyzetet itt az orosz harctéren, amint azt Lublinon át J­ózsef Ferdinánd főherceg hadseregéhez a frontra való utazásom közben megismertem. A négyes-szövetség még jobban hazudik, mint a háború eddigi folyamán tette, ha az oroszok egy­másután következő vereségeit, amelyek Lublin, Varsó és Ivangorod elfoglalásához vezettek, úgy akarja feltüntetni, mint egy stratégiai visszavo­nulást, és magát az orosz hadsereget rágalmazza meg, amely sok helyen valósággal bravúrosan verekszik és például a Bug és a Visztula között összehasonlíthatatlanul vitézebbül küzdő csapa­tainknak is sok és véres munkát adott. Hogy József Ferdinánd főherceg serege egyetlen na­pon hatezernél több oroszt elfogott, azt nem an­nak kell tulajdonítani, hogy az orosz arcvonalnak­ bizonyos része azon a napon csütörtököt mondott, hanem arra kell visszavezetni,­­hogy a főherceg csapatainak, a jobb szárnyán német csapatoktól támogatva, sikerült a Lubartov vidékétől nyugat­ra a Vieprzig hurokszerűen előugró erős orosz frontrészt levágni, amely hadműveletnél különö­sen kitüntette magát a salzburgi háziezred és a linzi ezred. Az oroszok pusztítása Orosz-Lengyelországban. Az oroszok tervszerűen vonulnak vissza és tervszerűen pusztítják el Orosz-Lengyelorszá­got. Azt bizonyítja az, hogy 1812. óta semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek el... Krasz­niktól Lublinig aztán Lubartovig, nyugatra Ra­domig, innen dél felé a Nidáig alig láttam falut, csak a városok maradtak meg. A falvakat fel­gyújtották é a földdel egyenlővé tették, fekete füstölgő romhalmazok, magános kémények mu­tatják az útját az orosz visszavonulásnak. Éjsza­káról éjszakára vörös az ég az újabb és újabbi tüzektől. Amint 1812-ben tették, úgy remélték az oroszok most is a szövetségesek előnyomulását feltartóztatni. Orosz-Lengyelország egész lakosságának a hadsereggel a front mögötti országrészekbe kel­lett volna visszavonulnia, ez a terv azonban meg­hiúsult a lengyelek ellenállásán, akik a városok­ba menekültek, vagy az erdőkben rejtőztek el a harcok alatt és most visszatérnek onnan. Az oroszok megkísérelték mindenütt a termés meg­semmisítését is, ez azonban nem sikerült . . . Napokon keresztül utaztam olyan területeken, ahol hadtápterületünk derék katonái kaszáltak a kévéket csomókba kötötték. Ahol a lakosság visszatért, otthonába, a harcok elmúltával, ott, díjtalanul segítettek nekik az aratásban ka­tonáink. Hogy mit jelent Lengyelországnak a meg­hódító magyar és osztrák csapatok megjelenése, az csak most tűnik ki a maga teljességében, öt évvel ezelőtt az oroszok elszakították a h­olmi kormányzóságot a lublini kormányzóságtól, hogy könnyebben eloreszithassák. Akkoriban, — így beszélte nekem egy földbirtokos Lublin vidéké­ről, — egyik parasztja így szólt hozzá: — Ugy­e, ezt nem fogja tűrni Ferenc József? Magyarok és osztrákok Lublinban. Július 30-án délben Hoerl főhadnagy erős dragonyos csapattal elérte Lublint. A város déli szélén heves harcba kellett bocsátkoznia a kozá­kokkal, de korán délután belovagolt a városba, ahol az ablakokból valóságos virágesővel fogad­ták a lovasokat. Az egész város mint felszabadí­tókat üdvözölte őket. Másnap bevonult a városba

Next