Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)
1915-08-12 / 223. szám
11 8 PESTI HÍRLAP 1915. augusztus .12., csütörtök. mm A monarchia és a háboru. A Sersgyew Biemzati tannács a lengyel állam feltámasztásáról. —Az osztatlan lengyel királyságnak az osztatlan Galíciával való egyesítése. — Krakó, aug. 11. A Krakóban megjelenő olasz Nova Refor-Jna napilapok augusztus 8-iki száma a legfelsőbb lengyel nemzeti komitó következő fölhívását közlik: — Varsó kiszabadult az orosz láncokból. Széles Lengyelországban ez a hír megrendítő, de egyúttal fölemelő érzést kelt, azt az érzést, hogy közeledünk a tegnap még álmodott, ma már valósággá váló célhoz. A nagy pillanatnak, amelyben élünk, mindnyájan tudatában vagyunk. A lengyelek elméjében és szívében az a vágy támad, hogy az események egészét áttekintsék, a jövőbe vessék pillantásukat és kiragadják belőle azt, ami a nemzet vágyának megfelel. Varsó elfoglalása, mint Varsónak az orosz járom alól való megszabadulása, a lengyel társadalomban egységes érzelmeket kelt föl. Az a tény azonban, hogy Lengyelország fővárosának elfoglalása nem oly módon történt, amint azt kívántuk volna, szükségessé teszi, hogy politikai szempontból a dolog megvizsgáltassék és megvilágíttassék. A legfelsőbb lengyel nemzeti tanács kötelességének tartja ezt a feladatot teljesíteni. A háborúnak megvannak a maga szükségességei. Meg vagyunk ugyan győződve, hogy a stratégiának mindig a politikával karöltve kell mennie, de még ennek az alapelvnek figyelmen kívül hagyása és az ebből előálló tagadhatatlan károk sem szabad, hogy a társadalmat útjáról leterítsék, arról az útról, amelyet a lengyel államrezon előír. Ez az államrezon parancsolja nekünk egyrészt az Oroszország ellen való harcot, másrészt a lengyel államot jelöli meg nekünk mint törekvésünk és minden munkálkodásunk célját. A középeurópai hatalmak szempontjából a helyzet ugyanilyennek tűnik fel. Oroszország teljes gyöngítése rájuk nézve exisztenciájuk föltételét jelenti, ennek a gyöngítésnek előföltétele pedig, ha e gyöngítés állandó jellegű legyen, a lengyel állam föltámasztása. Ebből az okból a lengyel képviselők gyűlése 1914 augusztus 16-án kimondotta az Oroszország ellen való harcot, lengyel légiókat alakított és a legfelsőbb lengyel komitére bízta ennek a programainak megvalósítását. A legfelsőbb lengyel nemzeti komitó megvalósította és megvalósítja ezt a programmot, mert rendületlenül meg van győződve, hogy Lengyelország jövője csakis a nyugattal kapcsolható össze. Ma, amikor Varsó és Deblin (Ivangorod) felfoglalásaután a szövetségesek további győzelmes előnyomulásával Oroszország összezuzása közeledik, rendkívül fontos, hogy a lengyel társadalom a háborús szükségletek által előidézett viszonyok által ne állíttassa meg magát azon az úton, amelyre 1914 augusztus 16-án lépett. A lengyel villám határairól a háború befejezése felőtt beszélni nem reális politikusok dolga. Azt azonban meg kell állapítani, hogy az osztatlan királyságnak az osztatlan Galíciával való egyesítése szolgál alapul a lengyelek törekvéseinek. — A mi sikerünk föltétele a társadalom szervezése egységes politikai elv alapján. Anélkül, hogy fiktív egységért, amelyre való törekvés mindenkor nemzeti vereségeink oka volt, programmunktól eltérnénk, kívánjuk olyan erős szervezet létesítését, amely a győzelmes hatalmait kormányainak lehetővé teszi, hogy ezzel a szervezettel, mint a nemzet reprezentánsával tárgyalhasson és hogy másrészt ennek a szervezetnek szava a lengyel nemzet szavának súlyával bírjon. Ebből az okból szükségesnek tartjuk, hogy az orosz uralom alól felszabadított lengyel országok egymás között szervezetekben csoportosuljanak és azután kiküldött bizottságok útján a legfelsőbb nemzeti komitével megállapodjanak az egész nemzetre kiterjedő egyetlen szervezet létesítésére. A királyságra hárul majd a legfontosabb szerep. Elismerjük ezt és feszült érdeklődéssel várjuk a pillanatot, hogy a királyság megnyilatkozzon, az akciót kezébe vegye és Varsóval, Lengyelország szívével, a nemzet élére álljon. Jaworski László Lipót, a legfelsőbb lengyel nemzeti komité elnöke. * Magyarország közvéleménye, amelyben a lengyel nép iránt évszázados szimpátiák élnek, a lengyel nemzeti bizottság felhívását bizonyára rokonszenvvel fogadja. A felhívásban csak azt nélkülözzük, hogy a lengyel nemzeti bizottság fegyverre szólítsa a lengyel nép fiait az évszázados ősi ellenség, az orosz elnyomók ellen. A társadalom és a háború. Negyedmillió képeslap a katonáknak. A Hadsegélyző Hivatal által gyűjtött szeretetadományok között szerepelnek dr Kereti és Murányi újpesti vegyészeti gyárosok negyedmillió képeslevelezőlappal, melyeket a király születésnapja alkalmából küld a gyár a fronton küzdő katonák részére. Parkünnepély a Svábhegyen. A Svábhegyi Egyesület Ifjúsági Bizottsága népsegítő célokra fényesen sikerült parkünnepélyt rendezett. Az ünnepélyen felállított pezsgő-, sör-, dohánytőzsde, lux-tombola, virág-, és bazársátrak közül a Svábhegy legkedvesebb hölgyei buzgólkodtak a bevételek szaporításán, továbbá tréfás zenekar, szabadszínpad, bohócok stb. mulattatták a közönséget. Az ünnepély több mint 2000 koronát jövedelmezett. A pasaréti lövészárok. A pasaréti lövészárok mától kezdve a közönség rendelkezésére áll. A főváros legérdekesebb hadi látványossága mindennap délelőtt tíz órától este tíz óráig van nyitva. Egész délután katonazene. Belépő-díj 50 fillér, csütörtökön egy korona. A közönség kényelme szempontjából az Auguszta-alap villamos menettérti jegygyel kombinált belépőjegyet adott ki, amely minden közúti villamos kalauznál váltható. Ennek a jegynek az ára egy korona. Érvényes a lövészárokba és a villamoson oda, meg vissza- átszállással is. Csütörtökön azonban ,— amikor a belépő-díj magasabb — ötven filléres pótjegygyel érvényes csak a villamossal kombinált belépőjegy. A hűvösvölgyi és zugligeti villamosok közvetlen a lövészárok mellett állanak meg. A lövészárok területén katonai mutatványok is vannak, este pedig bemutatják a fényszórók és világítóbombák működését. A területen gulyáskonyha, bifffet és kávéház nyújt üdülést a közönségnek. A Vörös Kereszt Tudósító Irodája. A Magyar Vörös Kereszt Egylet Tudósító Irodája augusztus hó 1-én töltötte be működésének egy éves fordulóját. A Tudósító Iroda ez alatt az idő alatt 1.114.249 drb értesítést adott hozzáérkező tudakozódásokra, 30.837 drb távirati tudósítást és 11.952 drb ügyiratot intézett el. Az ügyiratok túlnyomórészt a hadbavonultak hozzátartozóinak jogsegélye ügyében való intézkedést tartalmaznak. Idetartoznak a kórházi áthelyezésekre vonatkozó kérelmek, a hadbavonultak hozzátartozóinak államsegélye ügyében való eljárás igényjogosultság esetén, elesettek halotti kivonatának beszerzése, exhumálásra vonatkozó kérelmek, hagyatéki ingók megszerzése és egyéb, a hadbavonultakkal kapcsolatos megkeresések. Sebesültek hajókirándulása. A Jótékonysági Hármasszövetség csütörtökön, folyó hó 12-én, szórakoztató délutánt rendez, egybekötve hajókirándulással. Visegrádra az Angelina, Auguszta főhercegnő, báró Barkóczy, Erzsébet királyné, Ferenc Szalvátor főherceg, gróf Teleki Sán-dorné, József főherceg, báró Hatvany-Deutsch, Munkapárti és Rudolf trónörökös lábadozó otthonok és a Ferenc József kereskedelmi kórház egy-egy sebesült katonák csoportja részére. Indulás pontban 2 órakor az Eötvös-téri hajóállomásról. A visegrádi Papp-féle vendéglőben katona-uzsonna, utána hangverseny. Belépődíj nincs. Vendégeket szívesen lát a rendezőség. *A Pesti Hírlaphoz a következő adományok érkeztek : A megvakult katonáknak: N. N. Békéscsaba 1 K, Illés Antal gyógyszerész Egercsehi 2 K, Kalmár Dávid Szeszárma 5 K, Benczúr Mihály Sebenico 1 K, Pollacsek Géza 92 K/uSb. posta 50 fillér. A Vöröskereszt részére: T. H. Sárosszüimre 14 K. * Egyházi élet. Tiszteletbeli kanonokok. A király Krécsy Károly lovasberényi esperes-plébánost és Bezőky József fülei esperes-plébánost a székesfehérvári székesegyház tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. Evangélikus lelkészválasztás. A zalaegerszegi evangélikus missziógyülekezet Kutas Kálmán budapesti evangélikus segédlelkészt hívta meg egyhangúlag lelkipásztorul, József Ferdinánd főherceg hadseregénél. — A Pesti Hírlap helyettes haditudósítójának távirata. — — aug. 11. A magyar, osztrák és német csapatoktól meghódított Orosz-Lengyelország ujjongva fogadja a hódítókat, az oroszok a kétségbeesett ellenállás dacára kénytelenek mindig hátrább és hátrább visszavonulni, — ez jellemzi a helyzetet itt az orosz harctéren, amint azt Lublinon át József Ferdinánd főherceg hadseregéhez a frontra való utazásom közben megismertem. A négyes-szövetség még jobban hazudik, mint a háború eddigi folyamán tette, ha az oroszok egymásután következő vereségeit, amelyek Lublin, Varsó és Ivangorod elfoglalásához vezettek, úgy akarja feltüntetni, mint egy stratégiai visszavonulást, és magát az orosz hadsereget rágalmazza meg, amely sok helyen valósággal bravúrosan verekszik és például a Bug és a Visztula között összehasonlíthatatlanul vitézebbül küzdő csapatainknak is sok és véres munkát adott. Hogy József Ferdinánd főherceg serege egyetlen napon hatezernél több oroszt elfogott, azt nem annak kell tulajdonítani, hogy az orosz arcvonalnak bizonyos része azon a napon csütörtököt mondott, hanem arra kell visszavezetni,hogy a főherceg csapatainak, a jobb szárnyán német csapatoktól támogatva, sikerült a Lubartov vidékétől nyugatra a Vieprzig hurokszerűen előugró erős orosz frontrészt levágni, amely hadműveletnél különösen kitüntette magát a salzburgi háziezred és a linzi ezred. Az oroszok pusztítása Orosz-Lengyelországban. Az oroszok tervszerűen vonulnak vissza és tervszerűen pusztítják el Orosz-Lengyelországot. Azt bizonyítja az, hogy 1812. óta semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek el... Kraszniktól Lublinig aztán Lubartovig, nyugatra Radomig, innen dél felé a Nidáig alig láttam falut, csak a városok maradtak meg. A falvakat felgyújtották é a földdel egyenlővé tették, fekete füstölgő romhalmazok, magános kémények mutatják az útját az orosz visszavonulásnak. Éjszakáról éjszakára vörös az ég az újabb és újabbi tüzektől. Amint 1812-ben tették, úgy remélték az oroszok most is a szövetségesek előnyomulását feltartóztatni. Orosz-Lengyelország egész lakosságának a hadsereggel a front mögötti országrészekbe kellett volna visszavonulnia, ez a terv azonban meghiúsult a lengyelek ellenállásán, akik a városokba menekültek, vagy az erdőkben rejtőztek el a harcok alatt és most visszatérnek onnan. Az oroszok megkísérelték mindenütt a termés megsemmisítését is, ez azonban nem sikerült . . . Napokon keresztül utaztam olyan területeken, ahol hadtápterületünk derék katonái kaszáltak a kévéket csomókba kötötték. Ahol a lakosság visszatért, otthonába, a harcok elmúltával, ott, díjtalanul segítettek nekik az aratásban katonáink. Hogy mit jelent Lengyelországnak a meghódító magyar és osztrák csapatok megjelenése, az csak most tűnik ki a maga teljességében, öt évvel ezelőtt az oroszok elszakították a holmi kormányzóságot a lublini kormányzóságtól, hogy könnyebben eloreszithassák. Akkoriban, — így beszélte nekem egy földbirtokos Lublin vidékéről, — egyik parasztja így szólt hozzá: — Ugye, ezt nem fogja tűrni Ferenc József? Magyarok és osztrákok Lublinban. Július 30-án délben Hoerl főhadnagy erős dragonyos csapattal elérte Lublint. A város déli szélén heves harcba kellett bocsátkoznia a kozákokkal, de korán délután belovagolt a városba, ahol az ablakokból valóságos virágesővel fogadták a lovasokat. Az egész város mint felszabadítókat üdvözölte őket. Másnap bevonult a városba