Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)

1915-08-28 / 239. szám

1­915. augusztus 28., szombat. • lMr­ M,niM i ' "' 1 • '••" •••' Pesti HÍRLAP óra negyvenöt perctől esti tiz óra 45 percig tartott. Heves ellenséges gyalogsági- és gép­puskatűz között a tízszeres drótakadály okát puskatussal és ásóval kellett elpusztítani és az akadályokban elhelyezett sűrű akname­zőket átlépni. Minthogy e mű északi részén levő közbenső terület gyengébben volt véd­ve, támadást intéztünk ellene, mire az oro­szok e vonal védőőrségét is megerősítették. Este nyolc órakor kezdődött meg az aka­dályok eltakarítása és a kezdeményező ro­ham, miáltal áttörtük a térközt. Ezután a vártorokból indult meg a támadás a védőmű ellen. Elkeseredett szuronyharc fejlődött ki. A megmaradt védőőrség a Bug felé mene­kült. A küzdelemben különösen a kassai honvédgyalogezred tüntette ki magát. A védőmű bevétele után, amely éjjel 11 órakor történt, egy zászlóalj azonnal megkezdte az üldözést, amely reggeli három órakor érte el a Bug hidat és azt elfoglalta. A hidat az oroszok elpusztították. A Ko­roszczyn melletti 141. magaslatról, amelyet kezdetben erős őrség védelmezett, élénk tü­zelést irányítottak a támadó csontok ellen. Reggel nyolc óra tájban itt is megindult a roham. A védőőrséget, amely makacs ellenál­lást tanúsított, e védőműből is csak bajonett küzdelem után lehetett kiverni. Augusztus 26-án a reggeli órákban egy német tartalék­hadtest érkezett északról és behatolt az Északi front védőműveibe, a citadellába és Breszt-Litovszk városba. A várost az oro­szok felgyújtották. A belterületen csak ke­vés lakos volt. A zsákmányt még nem lehe­tett megállapítani. Új nagy csata készült szárnyat, amit mindenáron meg kell hiúsí­tani. Vilnát teljesen kiürítették. A haditu­dósítók jelentése szerint, az orosz hadveze­tőség nem érte el célját az oroszlengyelor­szági helységek eltisztításával, mert a néme­tek máris helyreállították a megrongált stratégiai vasutakat. A százhatvan kilomé­teres fronton hat ellenséges hadsereg van. Bresztlitovszk körül a németek negyven­negyvenöt hadtestet vontak össze, hogy elöntő csatát kényszerítsenek ki, mielőtt az oroszok befejezték visszavonulásukat. Az orosz fővárosban nyíltan tárgyal­ják a németeknek azt a szándékát, hogy Pé­tervárat elfoglalják, hogy egyidejűleg Kiev ellen is energikusan előre akarnak törni. Úgy tudják, hogy a német hadsereg előbb a balti tartományokat akarja megszállani, azután megkísérli azt a döntő csapást, a­melytől a háború befejezését remélik. A Ruskoje Slovo igen pesszimista módon íté­li meg a jövőt: „Németország vasból és be­tonból való kolosszális épület, — írja — a­melyet nem lehet szétrombolni.'' Ugyaneb­ben a lapban Mih­ajlovszki megállapítja, hogy technikai szempontból Németország messze fölülmúlja ellenfeleit. Eljött az ideje a megállásnak. tadta. A kihallgatáson a cár kifejezésre juttatta, egész Oroszországnak akaratát, hogy a háborút a győzelmes befejezésig folytatja. Franciaország számíthat végső elhatározására, hogy a végső győzelemig fog harcolni. Berlin, aug. 27. A Deutsche Tageszeitung jelenti Ko­penhágából: Kirívó jellemzéséül azoknak a kétségbeesett eszközöknek, melyeket az orosz hivatalos körök alkalmaznak, hogy az országban uralkodó rettenetesen nyomott hangulatot megjavítsák, szolgál a Matin pétervári tudósítójának az a jelentése, melyben a cár előtti magánkihallgatásáról számol be. A tudósító bombasztikus frázi­sokban közli, hogy a cár biztosította, hogy az egész orosz nép, a legmagasabbtól a leg­alsóbbig, szilárdul el van határozva arra, hogy az utolsó emberig kitart. A cár a tu­dósító előtt állítólag parasztoktól kapott le­veleket olvasott fel, melyekben ezek cseng­nek — mint a tudósító írja, — hogy a harcot ne adja fel, hisz az egész nép mögötte áll. Déloroszország elleni támadástól félnek. Genf, aug. 27. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Arra a megdöbbenésre, amelyet a német és osztrák-magyar hadseregek gyors átkaroló mozdulatai az orosz főhadiszálláson keltettek, jellemző az orosz hadvezetőség részéről különös kedvezményekben részesített Journal tudósító­jának távirata, amely azt közli, hogy az orosz hadsereg vezető köreiben Hindenburg és Ma­ckensen tervei felől egészen különféle és egymás­sal ellenkező feltevések vannak forgalomban. Vannak, akik azt hiszik, hogy Pétervár a né­­metek legközelebbi célja, mások Moszkvára gon­dolnak, de vannak olyanok is, akik Déloroszor­szág ellen való támadást sejtenek. Ennek az utóbbi nézetnek van alapja, mert Déloroszország természeti gazdagsága, a levelező szerint, in­gerli a teuton étvágyat. Az oroszok Vilnánál is visszavonulnak. A Times pétervári levelezője távira­tozza, hogy Vilna kiürítésének be kell követ­keznie. A németek nagy erőkkel jönnek át a Szventán, hogy Vilnától északra elvágják a vasútvonalat. Az oroszok, minthogy össze­köttetésüket fenyegetik, visszavonulnak a középső Niemenen. öt millió menekült lépte át a Vilna-Osztrov vonalat. Berlin, aug. 27. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A londoni Morning Postnak jelentik Péter­várról. Itt Riga közeli elfoglalását megmásítha­tatlan ténynek tekintik. Több orosz kormányzó­ság kiürítését előkészítik. Azoknak a menekültek­nek a számát, akik átlépték a Vilna-Osztrov vo­nalat, legkevesebb öt millióra becsülik. Bialisztok és Riga a feladás előtt. Berlin, aug. 27. Mih­ailoivski a „Ruskoje Szlovo"-ban komolynak jelzi az oroszok helyzetét, mint­hogy Bialisztok is már átadás előtt áll. A német előretörés Riga ellen mesterien van rendezve és a hozzá fűzött szándékok vak­merősége folytán egyenesen elrémítő, Pétervárott forradalomtól félnek. Berlin, aug. 27. A Lokalanzeigernek jelentik New­yorkból. A rostovi amerikai alkonzul, aki a „Szent Olaf" hajón ideérkezett, kijelen­tette, hogy Pétervárott jobban félnek a forradalomtól, mint a németek előnyomulá­sától. Néhány hét előtt plakátokat ragasz­tottak ki az utcákon, amelyekben forrada­lomra hívják fel a népet. A németek partraszállása a rigai öbölben. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Berlin, aug. 27. Pétervárról érkezett angol táviratok azt mondják, hogy a németek a rigai öböl­ben partraszállás céljaira kerestek ki helyet. (Negyven hadtest Bresztlitovszk körül? —• Előnyomulás Pétervár és Kiev ellen. — Orosz dicséretek Németországról.) Berlin, aug. 27. ' t­­rA Pesti Hírlap tudósítójától. — Pétervári jelentések szerint a Bohr mentén új nagy csata készül, talán az utol-só, amelyet az orosz hadvezetőség a háború­nak ebben a szakában tervez. A Novoje Vremja katonai szakértője azt írja, hogy Mackensen be akarja keríteni az orosz kat­m­éteresek mozsárdurrogása közben az isteni Múzsák. Szinte vágyam támad, hogy hábo­rús vezércikkírás helyett rég elkopott és el­kobzott kobzomat újra kiszedjem a porlepte párokból és deresen zilált hajfürtökkel vala­mely helikoni szépség lábainál pengessem. Talán összelantolnék egy kötetet, amely­nek megjelenése Magyarország műveit kö­zönsége számára felérjen egy megnyert csa­tával, ahogy az illetékes kritika olyik költői műről ma is megállapítja. Ez, ez a Balaton hullámzásának diadalmi zenéje. Nincs is itt más, csak mélázó ábránd, költői álom és megváltó békesség. Azt hinném, hogy a vi­lágháború zordon válságai alatt ez a fürdő nem is a Balaton partján, hanem lenn a fenéken nyugszik, mint a mesés Vineta,­­ ahová a harcok viharzása, a forradalmak zendülése is csak oly tompítva hat, hogy pusztán a harangok álomszerű kongását hajtja át a habokon. Hiszen az én útmenti illusztrációimból, esetleges pillanatfelvételeimből senki nem gondol olyast, mintha a nyaraló és fürdőző Balaton a pestieknek olyan túlvilági Eldo­radója volna, ahonnét hideg közönynyel néznék a haza szenvedésteljes megpróbálta­tásait. Ott egészen mást jelent ez az áldott egykedvűség! A Balaton tükre a magyar öntudat legtisztább tükrözése, ahol vilá­gossá, folyékonynyá, derültté válik a ma­gyar Alföld nehézkes, borongón sűrű lelke. Ott a „hullámzó Balaton tetején" repes, ringatózik és kereng az a mélységes opti­mizmus, amely a magyar történelem rejtel­mes fénye. Bármi vész riad a kárpáti hegy­csúcsok felől, bármi vihar süvít elő az Adria öbleiből, amire a Balaton szintjéhez — Félhivatalos orosz megnyugtatás. —, London, aug. 27. A Daily Mail jelenti Pétervárról: Fél­hivatalos közleményt adtak ki, amely így szól: Eljött annak az ideje, hogy hadsere­geink alkalmas állást válaszszanak ki ma­guknak, amelyben megmaradhatnak és a mely, miután az ezredek ismét ki lesznek töltve és készletek össze lesznek gyűjtve, ki­indulási pontul szolgálhat a döntő előre­nyomulásnak. Pétervár, aug. 26. A Rrees írja: Minden lépéssel, amely­lyel a németek Oroszországban előnyomul­nak, a helyzet aggasztóbbá válik. Fölmerül a kérdés, hol fogják a németeket megállítani és Oroszországnak melyik részeit fogja még az ellenség veszélyeztetni. A cár „a győzelmes befejezésig" foly­tatja a háborút. Páris, aug. 26. Cruppi volt francia külügyminisztert Pétervárott a cár külön kihallgatáson fá­érnek, szelid, nyugalmas harmóniákká ölel­keznek és egyenlítődnek ki. Ujjonghatnak szerte az országban katonáink csodás és dicső győzelmein, a diadalmas fordulaton, amely előbbi szorongattatásaink után a lengyel csatatereken kibontakozott. Ott a Balatonon ezt csak a dolgok oly természetes rendjének veszik, mint ahogy az éj után a virradatnak kell következnie. Jöjjön bármi, ha ve­szeredelmek fegetege újra elborítana is bennünket és rengjen bár a világ mind a négy sarkában, soha nem hiszik el a Balatonon, hogy a haza élete lehet fenygevel és a nemzet jövője válha­tik kétségessé. „Él magyar, áll Buda még" harsogja Tihany fölriadt visszhangja pompás daktilus lejtésben a hullámzó vizek felett, amelyek ma is mint hajdan az élő ma­gyar élet tükörképét vetik vissza. Ott­hon­leányok, honfiak megértik, hogy nem a győ­zelmes csata, nem a háborús sors a legfon­tosabb a nemzet életére. Mi a fontos? Himfy szerelme, amelynek lángjában piros­lott ki a nagy magyar irodalom hajnala. Himfy szerelme a fontos, mind így vallják a tündérek és múzsák. Még fontosabb az ének, amely Himfy szerelméből fakadva gyöngyözött a magyar nemzedékek irodalmi kincsévé — így vallják az akadémikus te­kintélyek. Kisfaludy Sándor szobra mint igazi élő szobor patrónusi felsőbbséggel néz át a platánok árnyán át a zöldes hullámok­ra. Ez az ő örökzöld hírének hullámzása, övé ez a csodás napfény, ez a mesés víztü­kör, övé — minden költészet, övé egyszóval a szépség örök birodalma, amely egy a ma­gyar hazával.­ ­

Next