Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)

1915-08-10 / 221. szám

1915. augusztus 10., kedd. 4 PESTI HÍRLAP a Woyrsché 4550 és a Mackensen alatt har­coló seregeké 11.900, Pflanzer-Baltiné 1600, összesen tehát több mint 48.000 fogoly, a varsói zsákmánynyal együtt bizonyára több 50.000-nél is." Egy hét alatt ismét olyan szám, amely az orosz haderő teljes szétmál­lását mutatja, a­z * 14 Dardanelláknál újra megélénkültek a harcok. Magánjelentések már napok óta jelezték, hogy az entente új offenzívára ké­szül, új csapatokat szállít a Dardanellák­hoz, hogy a döntő támadást megkezdje. A ma érkezett török hivatalos jelentés azt közli, hogy az ellenség flottájának védelme alatt részben Karacsaki környékén (a száro­szi öböltől északra), részben Ari Burnutól északra két helyen friss haderőket szállí­tott partra. Az entente-sereg tehát átkaroló mozdulatot igyekezett keresztülvinni, mi­után az eddigi harcokban meg kellett arról győződnie, hogy támadásai teljesen hiába­valóak voltak és a legkisebb eredménynyel sem biztattak. A törököket nem érte ké­születlenül az új támadás. Bőségesen volt idejük, hogy a Gallipoli-félsziget minden pontját hatalmasan megerődítsék. Hogy az erődítési munkálatok meg is történtek, bi­zonyság rá az entente meg nem szűnő pa­nasza, hogy a törökök a félszigeten új Gib­raltárt rendeztek be. És bizonyság rá az an­gol Reuter-ügynökség egy távirata, amely elmondja, hogy a törökök lövészárkai olyan tökéletesen vannak a védelem számára be­rendezve, amilyen tökéletességet egyetlen harctéren sem lehetett tapasztalni. Az újonan partraszállított ellenséges csapatokat a szároszi öböl északi partján a törökök teljesen visszaűzték. Ali Burnunál azonban ellentámadással kellett az ellenség előnyomulását megállítani. Példátlanul he­vesek voltak a harcok a­ szedil-bahri szaka­szon, ahol a törökök előnyomultak, elfog­laltak néhány ellenséges árkot. Az entente­csapatok ellentámadásba mentek át, heves harc fejlődött ki az arcvonal egész terjedel­mében. A küzdelem azzal végződött, hogy a törökök minden állásukat, az újonan el­foglaltakat is, megtartották. Az entente­csapatok támadásának visszaverése után a törökök ellentámadásba mentek át és újabb lövészárkokat foglaltak el. A harcok elkese­redettségét illusztrálja a török hivatalos je­lentésnek az az adata, hogy az ellenség a török jobbszárny ellen intézett két ered­ménytelen támadás után kétezer, halottat hagyott a lövészárkok előtt. Minden jel arra mutat, hogy az en­tente erős, koncentrált támadásra készül. Szorongatott helyzetében minden áron arra törekszik, hogy a tengerszoros birtokába jusson. Számolnia kell azzal, hogy új téli hadjáratra kerül a sor. Már­pedig, ha a Dardanella-szoroson való közlekedést a téli hónapok elérkezéséig nem tudja kierősza­kolni, Oroszország menthetetlenül elve­szett. A kárpáti téli csata, a gorlicei áttö­rés és az azóta elkövetkezett események mutatják, hogy a munícióbehozataltól elzárt Oroszországnak mit kell szenvednie a téltől,­­ egyetlen kikötőjének, az arh­angelszki­nek, befagyása miatt. Ez az egyik magyarázata az entente végletekig megfeszített erőlködésének. A másik ok: politikai. A Balkánon új cam­pagne indult meg és most, a Dardanellák elleni offenzívával igyekszik az entente a Balkán-államokra pressziót gyakorolni. Ha az új offenzíva is eredménytelenül végző­dik, amire pedig alapos a remény, ez csak a háború befejezését sietteti. Minden nap, amely új orosz vereséget hoz, egyre való­színűtlenebbé teszi az entente számára, hogy az orosz hadsereget offenzívképessé lehet tenni. Az entente fölrakta az utolsó té­tet az egyetlen lapra, amelyben még bízik: a Dardanellákra. Ha ezt a tétet is elveszti, az összeomlása elkerülhetetlen. Ezért kell most fokozott figyelemmel a Dardanellák felé tekinteni. * 1 . helyen elsülyesztette a Barbaruss­zíáb­­eddin török csatahajót (Hatty-Kard-Sireh­lissi) amely 1891-ben épült mint Kurfürst Friedrich Wilhelm a kieli német császári hajógyárban. A páncélos, amely 10060 ton­nás és 17 csomós volt, 1910 augusztus végén mint a német flottából kiselejtezett jármű, török lobogó alá került. A hajót azóta csekély költséggel átépítették, tüzérsége azonban —­ amely 6 darab 28, 8 darab 10,5 és 8 darab 8,8 cm­-es ágyúból állott, g­ép úgy, mint hé­zagos páncélzata megmaradt. A régi és már huszonnégy éves páncélost 10.200 lóerős gé­pek hajtották, személyzete pedig 800 ember­ből állott. A Barbaruss Haireddin harcászati szempontból már­ teljesen értéktelen hadii jármű volt. Mint ismeretes, a modern hadi­tengerészetekben a húsz évnél idősebb páni­c­élosokat nemcsak hogy kiselejtezik, hanemt a nyilvános árverésen mint ócskavasat, egy­szerűen eladják. A hajó potom áron került török birtokba, a harcászati értéke akkor még valamennyire csak volt, ez azonban a tengeri harcászat fejlődésével lassan teljesen elenyészett • A gróf. Irta: LUX TERRA. A gróf kutyákkal, lovakkal, fegyve­rekkel kereskedett, továbbá földbirtok- és házeladás közvetítésével. És a grófnak minden üzletága egyenkint és összesen rosz­szul ment. Volt egy kis háza Pest mellett, egy kétholdas parkban, minthogy azonban a fákat rég kivágatta és feltüzelte, a park inkább termőföld volt, melyben krumpli, kukorica, dinnye és zöldség termett. A gróf, kocsisa társaságában, maga művelte a föl­det. Vetett, kapált, gyomlált, kutyákat és lovakat idomított, szóval szép munkás, te­vékeny életet élt, de nem feledkezett meg a maga szellemi szórakozásáról sem. Ha jött az este, megfürdött, gondosan felöltözkö­dött, a körmeit kimanikűrözte, a zsebken­dőjére parfönt öntött s a gomblyukába fe­hér szegfűt tett. Azután a három gyerekét szeretettel megcsókolta és bement valame­lyik pesti kávéházba, leginkább a k­ákóczi­útra, honnét éjfél után, olykor később ke­rült haza. Ezek az esti kirándulások azonban nemcsak egyik életszükségletét képezték a grófnak, hanem hozzátartozott az üzletéhez is, mert itt jött össze a barátaival, ismerősei­vel és üzletfeleivel. A gróf barátai és ismerősei majdnem kivétel nélkül ép oly érdekes emberek vol­tak, mint ő maga. Egy kicsit valamennyien homályos alakok, egy csöppet kétes volt az exisztenciájuk, de csak ép akkor, ha a fran­cia becsületrend vagy a máltai lovagrend nagykeresztjével mérjük a dolgokat. Mert Egy ellenséges tengeralattjáró a török hivatalos jelentés által meg nem nevezett ha egyszerű emberi mértékkel mérjük, a gróf és társai exisztenciája ép olyan átlát­szó tükörablak volt, mint mindazoké, kiket főispáni installáción bemutatnak a főispán­nak és királylátogatás idején a királynak. A gróf és társai a legfölebb a fölöslegesül finnyás társadalmi rend ellen vétettek egy­ben-másban. Úgymint a szerelmi és házassági vo­natkozásokban, valamint a pénzszerzés for­mái körül merülhettek föl ellenük némi ki­fogások. Például, alantas társadalmi állású és néha tévelyedett erkölcsű nőt fűztek ma­gukhoz legitim és illegitim viszonyban, vagy fordítva, azok fűzték őket magukhoz. És ezekhez hasonló kis tévelygések és eltéve­lyedések hívták ki ellenük a kritikát, olyas­mik, amikkel az életben minden ötödik em­bernél találkozunk. Csakhogy az egyik em­beren szemlélhető nyoma marad, mint a himlőnek, míg a másikon, aki okos és nem kaparja el a himlőjét, nem marad semmi nyoma. A gróf minden esztendőben, amikor legrosszabbul ment az üzlete, elhatározta, hogy megházasodik, elvesz egy gazdag nőt és Juliskát, a volt szolgálóját, a három gye­rekével szépen leemeli a válláról. A házát odaadja Juliskának, azonkívül száz forint apanaget fizet neki havonta. A gróf barátai keresték is részben ön­zetlenül, részben önös okoknál fogva a meg­felelő partit, de eredménytelenül. Mert a gróf igényét sehogy se lehetett kielégíteni. Ha fiatal és szép volt az aranyhal, aggályai voltak a nő fiatalságára vonatkozólag, mint­hogy ő már túljárt a negyven esztendőn. Ha meg öreg volt a menyasszonyjelölt, ak­kor ez volt a baj. Ha gazdag volt, nem volt eléggé gazdag s ha eléggé gazdag volt, finy­nyáskodva foltokat talált a gazdagságon. A barátai aztán beleuntak a keresésbe, csak egy német báró nem mondott még le a lehetőségről és tovább kutatott. Egy este egy Rákóczi-uti kávéházban várta a báró türelmetlenül a grófot. Mikor ez megérkezett, ünnepélyesen és izgatottan igy szólt: — Rudi, ha elegendő eszed van, most megvetheted a szerencséd ágyát. A gróf figyelt. — Nőről van szó! — kérdezte. — De milyen nőről! — lelkesedett a báró. — Fiatal? — Idősebb, mint te. A gróf elfintorította a száját. — Gazdag? — Van vagy másfél millió­. — Forintokban? — Abban. A gróf gyanakvólag figyelt. — Leány, asszony ! — kérdezi — özvegy asszony. —• Társadalmi állása? — Ki se találnád. — Olyan magas? — Olyan. — Például! Nyugalomba vonult ven­déglősné, fűszeresnél — Rudi! — mondta sértődötten tt báró. — Zsidó bankár özvegyet — Olyan katholikus, mint a pápa. — Akkor valami öreg mágnás özve­gye, aki előbb a gazdasszonya volt. A báró izgatottan dobolt az asztalon. 3

Next