Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)

1915-08-24 / 235. szám

Budapest, 1915. emil. évfolyam, 235. (12,897.) szám. rend. augusztus 24. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy bóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78 Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 7? Telefon 26—40. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet­ körút . Telefon: József 52-96. Az osztozkod­ók. Az olaszok megjelenése a Dardanellák előtt nem annyira új hadviselő, mint in­kább új osztozkodó felet jelent. A még el nem ejtett medve bőrén osztozkodni akaró vadorzó szerepét játssza Itália. S általában az entente a martalékkal való kínálgatás s az osztozkodásra való felhívás fegyverei­vel harcol mindenütt ellenünk. De ezt is oly modorban cselekszi, hogy a csalás szándéka kirí belőle, mert gyakran ugyanazt a zsák­mányt ígéri egymás után vagy egyszerre is két államnak. Ugyanazzal a konccal csábítja most például Venizeloszon keresztül Görög­országot, amivel — a pénzen kívül — Olasz­országot belerántotta a Dardanellák kaland­jába: kisázsiai partot és szigeteket ígér mindegyiknek. Ha nem volna olyan véres a most csi­nálódó történelem, akkor észre tudnánk venni, hogy kalandor politikusok működése folytán a humor derűis sugarának milyen tarka szivárványa ívezi át az egész Balkán­félszigetet. A valóság ugyanis az, hogy hét :ország­ áll harcban három ellen : angolok, franciák, oroszok, olaszok, belgák, szerbek és montenegróiak nem bírván legyűrni Né­metországot, monarchiánkat és Törökorszá­got. — Európa legarrogánsabb „nagyha­talmai" az úgynevezett kis nemzetekhez fordulnak segítségért ellenünk. Az entente ma uralkodó államférfiai igazán históriai szégyent hoztak országaikra, midőn e nagy­ Hatalmak csaló ígéretekkel s vesztegető pénzzel csábítják a kis népeket, mert ezek­nek támogatása nélkül végük lenne. Külö­nösen Anglia komikus annak az óriási ele­fántnak szerepében, mely egérlyukba­ sze­retne félelmében menekülni. Csak a végső vereségtől való félelem s­­ veleszületett csaló kalmár-szellem­ szülhet oly ajánlatokat, aminekkel az entente a Balkánon házal. Bulgáriának, Szerbiának, Romániának s Görögországnak egymás te­rületéből igér részeket s aztán monarchiánk ,­s Törökország földjéből ugyanazokat a ré­szeket háromfelé is elígéri. A közönséges haramiák rendesen csak akkor osztozkod­nak a zsákmányon, ha azt már sikerült el­rabolni s csak akkor igyekeznek egymást megcsalni az osztozásnál. A mai világhá­ború históriai osztozkodói már a zsákmány megszerzése előtt igyekeznek egymást be­csapni. S a végső eredmény az lesz, hogy önmagukat csapják be. Mert a legaktuáli­sabb példával szolgálva, amely percben az angolok Venizelosznak sok milliárdot kínál­nak, csak hogy rántsa be királyát és hazáját is a Dardanella-kalandba, ugyanakkor meg-szállnak ismét egy görög szigetet és Ka­palát. S Törökországnak ázsiai részéből ígér­nek egyszerre Olasz- és Görögországnak is, holott Anglia aspirációja erre is kiterjed. A világcsalásnak betetőzése pedig az, hogy amidőn már franciák, angolok, egyiptomi, indiai és ausztráliai katonák véreznek a Gallipoli-félsziget kőszikláin , százezernyi ember és sok milliárdnyi vagyon sülyedt el a Dardanellák hullámaiba, mikor olasz vér­rel is szaporítják már a török tengert és gö­rögöket is invitálnak e nemzeti öngyilkos­sághoz, akkor még mindig azt hirdetik, hogy a Dardanellák szorosa és Konstanti­nápoly birtoka­­ az oroszoké lesz! A világháború e részében már igazán nem az az izgató probléma, hogy ki győz, ha­nem az, hogy ki csalja itt jobban a másikat ellenségeink közül ! A török főváros birto­kának kérdése talán a legfontosabb problé­mája e kornak. Európa keleti exportjának kapuja az úgynevezett „fényes porta." Az angol államférfiak legjobbjai a múltban mindent elkövettek, hogy török kézben le­gyen a világkereskedelemnek ez a kapu­kulcsa. Mert mialatt ők megszerezték a Földközi-tenger két másik kijáratát: Gib­raltárt és a szuezi­­csatornát, azt hitték, hogy pénzzel a régi török világban mindent el tudnak érni, amint hogy Egyiptomban is pénzzel és diplomáciai csalással fészkelték be magukat. A bolgárokat is elsősorban an­gol tilalmi szó állította meg Konstantiná­poly felé vezető diadalútjukban. S íme, most ugyanez az Anglia a saját pénz- és véráldozatával — a megvert Oroszország­nak akarja adni Konstantinápolyt. Hol hi­szik el ezt a mesét Paristól Pétervárig? S mit hisznek különösen Rómában, hogy mi haszna lehet Olaszországnak a Dardanella­kalandból? Ahány új hadviselő és osztozkodni vá­­ gyó felet belerángatnak a háborúba ellentén­geink, annyi új probléma születik, melyet meg nem tudnak oldani. Mert az­által, hogy minden semleges ország érdekét ellenünk akarták fölkelteni, csak ez országok egymás közötti érdekellentétét keltették föl. S ebben a momentumban találhatjuk meg magunk­ra nézve a megnyugtatást. Minden új kom­plikáció csak még jobban összebonyolítja a helyzetet és sietteti az osztokodók összeve­szését. Most kisült ugyan, hogy az olaszok már oly időben készültek a törökök elleni harcra, mikor Viktor Emánuel még udva­rolt a szultánnak, de a törökök szempont­jából még­sem tartjuk aggodalmasnak az új osztozkodónak megjelenését a Dardanel­lák előtt. Ez csak teljessé és intenzívebbé teszi a szent háborút s míg Olaszorság ázsiai török birtokra és szigetekre vágyakozik, a mohamedánok majd elveszik meg afrikai gyarmatait is — Allah, — no meg a néme­tek segítségével. Ossoviec várát megszállták a németek. Tykocint elfoglalták, 1200 foglyot ejtettek, 7 ágyút zsákmányoltak. — Meghiusult orosz támadások Bielsktől északra. — Német előrehaladás Bielsktől délre. — Lipót herceg hadcsoportja átlépte a kleszcele-rlaszsói vasúti vonalat, 3050 oroszt elfogott, 16 géppuskát zsákmányolt. — Mackensen hadcsoportja kemény harcok után kikényszerítette Riaszco és a Pulva torkolata közt az átkelést és nagyd­ámás foglyot ejtett. — Vlodaváró keletre német csapatok a tavak övén túl nyomultak előre, a megvert ellenséget északkelet felé űzték.­­ Vladimir-Volinszki körül biz­tosító csapatokat a koreti vasútvonal felé toltunk előre. — Visszavert olasz támadások. A Bohr-menti kilenc ereda vár, Osso­viec is a­­németek kezére került. Inkább azt lehetne mondani, hogy az ossovieci romok kerültek a németek kezére, mert a háború tizenkét hónapja alatt nem volt a­ keleti hadszintérnek olyan pontja, amely többet szenvedett volna, mint Ossoviec, ez a Ke­letporoszország határához legközelebb épült orosz erősség. Épen egy esztendeje, hogy Hindenburg neve először hangzott el a gumbinneni győzelemmel kapcsolatosan s az első és második Mazuri-csata is Kelet-Poroszországnak azon a részén folyt le, amely a legközelebb esik Ossoviechez. Az oroszok Lyek felé a hjelosztok—ossovieci vonalról indították meg mindannyiszor be­töréseiket, ez az erősség volt offenzívájuk legfőbb bázisa. Viszont a háború egy esz­tendeje alatt talán nem volt hónap, hogy ne érkezett volna hír Ossoviec bombázásáról, de a keleti hadszintérnek ez a Verdune állta a német vas és tűz áradatát és az oroszok nem egészen oktalanul vigasztalták magu­kat legnagyobb vereségeik közepette is az­zal, hogy amíg Ossoviec áll, a Bjelosztokon át Bresztlitovszk felé irányuló északi tá­madás útja el van zárva. A pétervári távirati ügynökség az orosz­ várak váratlanul rövid ellenálló ké­pességét most a szövetségesek és a semlege­sek előtt azzal próbálja magyarázni, hogy a várostrom nem kíván többé hadvezéri koncepciót, a német nehéz tüzérség megje­lenik és győz. Épen ezért a várak a jövőben csak úgy teljesíthetik feladatukat, ha meg­felelő számú tábori csapat is foglal állást a körzetükben. Ezért tudott ellenállni a nyu­gati harctéren Verdiin, a keletin Ossoviec. De Ossoviec ellenállása is a múlté már. S a pétervári magyarázgatással szemben épen Hindenburg bekerítő stratégiájának ujabb diadalát jelenti, hogy ez a német ne­héz ütegekkel szemben is rendületlenül meg­állott orosz vár szinten tehetetlenné vált s védő őrsége, nehogy a novogyorgyevszki várőrség szomorú sorsára jusson s körül­zárassék, inkább fölhasználta az utolsó egér­utat s föladta, kiürítette az ossovieci romo­kat. A német nagy főhadiszállás az orosz hadszíntérről szóló napi beszámolójában nem a sikerek fontossága és egyik sikernek a másikra való hatása, hanem a front sor­rendje szerint szokta fölsorakoztatni a meg­előző nap eseményeit. Igy esik az is, hogy a mai jelentés Ossoviecnek az oroszok ré­széről történt kiürítését s a németek által való megszállását jelenti előbb s csak az­után közli, hogy Tykocint is elfoglalták a németek. Holott épen a Tykocin felé való előnyomulás és e helység további védelmé­nek lehetetlenné tétele kényszerítette az oroszokat Ossoviec kiürítésére is, amint ezt már napok előtt kikerülhetetlennek mon­dottuk. A Hindenburg-hadcsoportnak az a frontszakasza ugyanis, amely a Bohr­nak a Narevbe ömlő vonalától kelet felé, vagyis Bjelosztok irányában ope- A. Festi Hirlan­ mai száma 32 oldal.

Next