Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)
1915-08-24 / 235. szám
Budapest, 1915. emil. évfolyam, 235. (12,897.) szám. rend. augusztus 24. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy bóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78 Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 7? Telefon 26—40. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet körút . Telefon: József 52-96. Az osztozkodók. Az olaszok megjelenése a Dardanellák előtt nem annyira új hadviselő, mint inkább új osztozkodó felet jelent. A még el nem ejtett medve bőrén osztozkodni akaró vadorzó szerepét játssza Itália. S általában az entente a martalékkal való kínálgatás s az osztozkodásra való felhívás fegyvereivel harcol mindenütt ellenünk. De ezt is oly modorban cselekszi, hogy a csalás szándéka kirí belőle, mert gyakran ugyanazt a zsákmányt ígéri egymás után vagy egyszerre is két államnak. Ugyanazzal a konccal csábítja most például Venizeloszon keresztül Görögországot, amivel — a pénzen kívül — Olaszországot belerántotta a Dardanellák kalandjába: kisázsiai partot és szigeteket ígér mindegyiknek. Ha nem volna olyan véres a most csinálódó történelem, akkor észre tudnánk venni, hogy kalandor politikusok működése folytán a humor derűis sugarának milyen tarka szivárványa ívezi át az egész Balkánfélszigetet. A valóság ugyanis az, hogy hét :ország áll harcban három ellen : angolok, franciák, oroszok, olaszok, belgák, szerbek és montenegróiak nem bírván legyűrni Németországot, monarchiánkat és Törökországot. — Európa legarrogánsabb „nagyhatalmai" az úgynevezett kis nemzetekhez fordulnak segítségért ellenünk. Az entente ma uralkodó államférfiai igazán históriai szégyent hoztak országaikra, midőn e nagy Hatalmak csaló ígéretekkel s vesztegető pénzzel csábítják a kis népeket, mert ezeknek támogatása nélkül végük lenne. Különösen Anglia komikus annak az óriási elefántnak szerepében, mely egérlyukba szeretne félelmében menekülni. Csak a végső vereségtől való félelem s veleszületett csaló kalmár-szellem szülhet oly ajánlatokat, aminekkel az entente a Balkánon házal. Bulgáriának, Szerbiának, Romániának s Görögországnak egymás területéből igér részeket s aztán monarchiánk ,s Törökország földjéből ugyanazokat a részeket háromfelé is elígéri. A közönséges haramiák rendesen csak akkor osztozkodnak a zsákmányon, ha azt már sikerült elrabolni s csak akkor igyekeznek egymást megcsalni az osztozásnál. A mai világháború históriai osztozkodói már a zsákmány megszerzése előtt igyekeznek egymást becsapni. S a végső eredmény az lesz, hogy önmagukat csapják be. Mert a legaktuálisabb példával szolgálva, amely percben az angolok Venizelosznak sok milliárdot kínálnak, csak hogy rántsa be királyát és hazáját is a Dardanella-kalandba, ugyanakkor meg-szállnak ismét egy görög szigetet és Kapalát. S Törökországnak ázsiai részéből ígérnek egyszerre Olasz- és Görögországnak is, holott Anglia aspirációja erre is kiterjed. A világcsalásnak betetőzése pedig az, hogy amidőn már franciák, angolok, egyiptomi, indiai és ausztráliai katonák véreznek a Gallipoli-félsziget kőszikláin , százezernyi ember és sok milliárdnyi vagyon sülyedt el a Dardanellák hullámaiba, mikor olasz vérrel is szaporítják már a török tengert és görögöket is invitálnak e nemzeti öngyilkossághoz, akkor még mindig azt hirdetik, hogy a Dardanellák szorosa és Konstantinápoly birtoka az oroszoké lesz! A világháború e részében már igazán nem az az izgató probléma, hogy ki győz, hanem az, hogy ki csalja itt jobban a másikat ellenségeink közül ! A török főváros birtokának kérdése talán a legfontosabb problémája e kornak. Európa keleti exportjának kapuja az úgynevezett „fényes porta." Az angol államférfiak legjobbjai a múltban mindent elkövettek, hogy török kézben legyen a világkereskedelemnek ez a kapukulcsa. Mert mialatt ők megszerezték a Földközi-tenger két másik kijáratát: Gibraltárt és a szuezicsatornát, azt hitték, hogy pénzzel a régi török világban mindent el tudnak érni, amint hogy Egyiptomban is pénzzel és diplomáciai csalással fészkelték be magukat. A bolgárokat is elsősorban angol tilalmi szó állította meg Konstantinápoly felé vezető diadalútjukban. S íme, most ugyanez az Anglia a saját pénz- és véráldozatával — a megvert Oroszországnak akarja adni Konstantinápolyt. Hol hiszik el ezt a mesét Paristól Pétervárig? S mit hisznek különösen Rómában, hogy mi haszna lehet Olaszországnak a Dardanellakalandból? Ahány új hadviselő és osztozkodni vá gyó felet belerángatnak a háborúba ellenténgeink, annyi új probléma születik, melyet meg nem tudnak oldani. Mert azáltal, hogy minden semleges ország érdekét ellenünk akarták fölkelteni, csak ez országok egymás közötti érdekellentétét keltették föl. S ebben a momentumban találhatjuk meg magunkra nézve a megnyugtatást. Minden új komplikáció csak még jobban összebonyolítja a helyzetet és sietteti az osztokodók összeveszését. Most kisült ugyan, hogy az olaszok már oly időben készültek a törökök elleni harcra, mikor Viktor Emánuel még udvarolt a szultánnak, de a törökök szempontjából mégsem tartjuk aggodalmasnak az új osztozkodónak megjelenését a Dardanellák előtt. Ez csak teljessé és intenzívebbé teszi a szent háborút s míg Olaszorság ázsiai török birtokra és szigetekre vágyakozik, a mohamedánok majd elveszik meg afrikai gyarmatait is — Allah, — no meg a németek segítségével. Ossoviec várát megszállták a németek. Tykocint elfoglalták, 1200 foglyot ejtettek, 7 ágyút zsákmányoltak. — Meghiusult orosz támadások Bielsktől északra. — Német előrehaladás Bielsktől délre. — Lipót herceg hadcsoportja átlépte a kleszcele-rlaszsói vasúti vonalat, 3050 oroszt elfogott, 16 géppuskát zsákmányolt. — Mackensen hadcsoportja kemény harcok után kikényszerítette Riaszco és a Pulva torkolata közt az átkelést és nagydámás foglyot ejtett. — Vlodaváró keletre német csapatok a tavak övén túl nyomultak előre, a megvert ellenséget északkelet felé űzték. Vladimir-Volinszki körül biztosító csapatokat a koreti vasútvonal felé toltunk előre. — Visszavert olasz támadások. A Bohr-menti kilenc ereda vár, Ossoviec is anémetek kezére került. Inkább azt lehetne mondani, hogy az ossovieci romok kerültek a németek kezére, mert a háború tizenkét hónapja alatt nem volt a keleti hadszintérnek olyan pontja, amely többet szenvedett volna, mint Ossoviec, ez a Keletporoszország határához legközelebb épült orosz erősség. Épen egy esztendeje, hogy Hindenburg neve először hangzott el a gumbinneni győzelemmel kapcsolatosan s az első és második Mazuri-csata is Kelet-Poroszországnak azon a részén folyt le, amely a legközelebb esik Ossoviechez. Az oroszok Lyek felé a hjelosztok—ossovieci vonalról indították meg mindannyiszor betöréseiket, ez az erősség volt offenzívájuk legfőbb bázisa. Viszont a háború egy esztendeje alatt talán nem volt hónap, hogy ne érkezett volna hír Ossoviec bombázásáról, de a keleti hadszintérnek ez a Verdune állta a német vas és tűz áradatát és az oroszok nem egészen oktalanul vigasztalták magukat legnagyobb vereségeik közepette is azzal, hogy amíg Ossoviec áll, a Bjelosztokon át Bresztlitovszk felé irányuló északi támadás útja el van zárva. A pétervári távirati ügynökség az orosz várak váratlanul rövid ellenálló képességét most a szövetségesek és a semlegesek előtt azzal próbálja magyarázni, hogy a várostrom nem kíván többé hadvezéri koncepciót, a német nehéz tüzérség megjelenik és győz. Épen ezért a várak a jövőben csak úgy teljesíthetik feladatukat, ha megfelelő számú tábori csapat is foglal állást a körzetükben. Ezért tudott ellenállni a nyugati harctéren Verdiin, a keletin Ossoviec. De Ossoviec ellenállása is a múlté már. S a pétervári magyarázgatással szemben épen Hindenburg bekerítő stratégiájának ujabb diadalát jelenti, hogy ez a német nehéz ütegekkel szemben is rendületlenül megállott orosz vár szinten tehetetlenné vált s védő őrsége, nehogy a novogyorgyevszki várőrség szomorú sorsára jusson s körülzárassék, inkább fölhasználta az utolsó egérutat s föladta, kiürítette az ossovieci romokat. A német nagy főhadiszállás az orosz hadszíntérről szóló napi beszámolójában nem a sikerek fontossága és egyik sikernek a másikra való hatása, hanem a front sorrendje szerint szokta fölsorakoztatni a megelőző nap eseményeit. Igy esik az is, hogy a mai jelentés Ossoviecnek az oroszok részéről történt kiürítését s a németek által való megszállását jelenti előbb s csak azután közli, hogy Tykocint is elfoglalták a németek. Holott épen a Tykocin felé való előnyomulás és e helység további védelmének lehetetlenné tétele kényszerítette az oroszokat Ossoviec kiürítésére is, amint ezt már napok előtt kikerülhetetlennek mondottuk. A Hindenburg-hadcsoportnak az a frontszakasza ugyanis, amely a Bohrnak a Narevbe ömlő vonalától kelet felé, vagyis Bjelosztok irányában ope- A. Festi Hirlan mai száma 32 oldal.