Pesti Hírlap, 1915. szeptember (37. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-22 / 264. szám

A PESTI HÍRLAP 1915. szeptember 22., szerda: tüzérségi túlerővel rendelkeznek. Mindamellett mostanig nem tudtak semmiféle döntést kierő­szakolni. Az oroszok tartása rendületlen. Az OK?ss trónörökös — régens. Stockholm, szept. 21. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Jól értesült körökben beszélik, h­ogy az orosz trónörökös régens címet kap. A régens ol­dalán a megbetegedett cárné helyett az anyacárné fog Állasai, akinek tisztjét azonban tényleg Po­livanov vagy Kuropatkin fogja ellátni. Renmenkamp — a cár fő­hadsegéde. Kopenhága, szept. 21. — A Pesti Hirlap tudósítójától.­­ Pétervári távirati jelentések szerint a cár Srennenkamp tábornokot főhadsegéddé nevezte ki és a főhadiszállásra osztotta be. Remvenkamp egyelőre nem kap parancsnok­ságot. Az orosz hadsereg három részre van szakítva. Chiasso, szept. 21. _ A Corriere della Sera pétervári tudó­sítója leírja a komoly nyugtalanságot, amely a közvéleményt elfogta az orosz had­seregnek a Vilna—Lida—Baranovic-vona­lon fenyegető átkarolása miatt. Ezideig az oroszok ellenállása ezen a vonalon, amely a vilnai védősereg visszavonulási útját fedezi, még­­erőteljes. A vasúti vonalon kívül jó utak állottak rendelkezésére a csapatoknak. Aggasztó, hogy a németek immár Pinszkig nyomultak előre és északon megszakították a Molodecno—Polszk között útvonalat. Az orosz hadsereg ez idő szerint három egymás­tól független csoportra van szakítva. Az egyik, az északi, a Keleti-tenger s Dünaburg között, a másik, a vilnai baranovici, a Pinszk közötti terepen és Minszk körül, a harmadik pedig Rovnotól a Dnyeszterig csoportosul. Elhelyezkedésükből adódik a feladatuk, nevezetesen az első védi Péter­várt, a második Moszkvát, a harmadik­ Kievet. E pillanatban rendkívüli fontosságú a németeknek Molodecno elleni előretörése. Amennyiben a német lovasság mögött gya­logsági tömegek vannak, akkor a háború egyik döntő csatája várható. Oroszország Szedánja, Páris, szept. 21. A Guerre Socialeben Hervé kifejti, hogy a német hadvezetőség, úgy látszik, teljesen körül akarja zárni az orosz centrumot és rettenetes Szedánt készít elő. A három visszavonulási vo­nal közül kettő már el van zárva. Ha a német bekerítési manővert nem tudják feltartóztatni, a németek, néhány nap alatt elvágják a harmadik és végső vonalat (Brest—Minsk— Moszkva). Oroszország helyzete még nem kétségbeejtő ugyan, de eléggé rossz, úgy hogy mindenre el lehet készülni. Az orosz centrumnak választania kell, hogy körülkerítik, vagy 150—200 kilomé­ternyire visszavonul. A németek manővere nagy­szerű s­zerve kívánja, hogy a francia hadveze­tőség tanuljon Hindenburg merész és kezdemé­nyező stratégiájától. Genf, szept. 21. Az orosz fronton történő események a pá­risi sajtót a legnagyobb mértékben foglalkoztat­ják. Ludowítz Nadeau az orosz főhadiszállás­ról azt táviratozza lapjának, a Journal de Paris­nak, hogy az oroszok elismerik, hogy a németek által végrehajtott hadműveletek rendkívüli genia­litásról tesznek tanulságot. Civinex a Matinban azt írja, hogy az orosz centrum bekerítéséről van szó. Alexejev főparancsnoknak igen­ak­or­san kell cselekednie, különben bekövetkezik a katasztrófa. Vilna elestét a párisi lapok titok­ban tartják. Amsterdam, szept. 21. A Nieuws van den Dag írja: Vilna elestét már régen várták. A kísérő körülmények a város megszállását még a németek fényes sikerévé te­hetik, minthogy körülzáró mozdulatuk arra kény­szerítette az oroszokat, hogy a várost kiürítsék, ezvideiüle£ pedig a német lovasság már meg­szállhatta a Molodecno-Polock vasúti vonalat Az oroszok komoly kudarcáról van szó, mint­hogy éket verhettek a németek a Dünaburg és a Vilna táján állott orosz hadseregek közé, azon­kívül pedig a vilnai sereget a körülzárás vesze­delme fenyegeti. Ha ez sikerül, úgy jogos az a feltevés, hogy a bajnak oka a nagyherceg-főve­zér eltávolítása volt. Ez mindig jól értett ahhoz, hogy csapatait idejekorán visszavonja. Ma azon­ban még nem lehet előre megmondani, hogy mit hoz a jövő. Biztos csak az, hogy az orosz had­erők egy része nagy veszélyben forog és hogy Pétervár az orosz főhaderőkkel való minden egyenes vasúti összeköttetéstől el van zárva. Amsterdam, szept. 21. A Handelsblad Vilna megszállásáról a kö­vetkezőket írja: Kérdés, nem hozták-halasztot­tá­k-e a város védelmét oly hosszú ideig, hogy a hadseregnek egy jelentékeny részét, amely ott tartózkodott, a németek elvághatták. Vilna el­este következtében az oroszok egész Duna­frontja veszélyben forog. Dünaburg eleste, sőt az egész Duna-vonal és Riga eleste ma már csak napok kérdése. Itt is a körülzárás veszélye fe­nyegeti az oroszokat, ha a németeknek sikerül Polockot elérniök, onnan oldalmozdulatot vé­gezni a folyó felé és hátbatámadni az oroszokat. Amsterdam, szept. 21. Az összes lapok Vilna elestével foglalkoz­nak. Vilna elfoglalását, amely későbben követke­zett be, mint eredetileg várták, igen nagyjelentő­ségű eseménynek tartják és több orosz hadsereg­csoport bekerítésének lehetőségéről beszélnek. Ha Miklós nagyherceg lenne a fővezér, a várost már régebben kiürítették volna. Nagy taktikai hiba történt. A Pétervár felé vezető két vasút­vonalat az oroszok hátában a németek elfoglal­ták, ezáltal az oroszok helyzete veszedelmesebb lett, mint valaha. Német tengeralattjárók a Jeges-tengeren. Stockholm, szept. 21. Pétervári lapok Archangelszknek a német tengeralattjárók által való fenyegetettségéről ír­nak. A magánhajózást beszüntették. Ujabb tartalékkorosztályok behívása. Lyon, szept. 21. A Progrés jelenti Pétervárról. A második tartalék 1916—1912, és az első tartalék 1916— 1898. évfolyamait a lengyelországi, Cholm, Kau­kázus és Amur kormányzóságok kitételével ma mozgósították. Mz otasz harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 szep­tember 21-én délben.) Déltirolban legnehe­zebb lövegeink tűz alá fog­ták az ellenség által meg­szállott községeket, vala­mint a Seravalle-beli (Alá­tól északra levő) olasz h­a­d­á­ll­á­sokat és ütegeket. A Costonon (vilgereuthi fensik) levő hadállá­saink előtt az olaszokat, s­int min­dig, visszavertük. Egy ellenséges duplafedelű re­pülőgép Trientre d'A­n­n­u­n z­­­o­n hadnagy tollából szárma­zó módfelett együgyű röp­iratokat dobott le. A karintiai harcvonalon nincs jelentősebb esemény. Flitsch körül a múlt heti teljesen meghiusult olasz támadások után újra beállott a csend. Csak az ellenség tüzérsége folytatja a tüzelést. A tengermelléki harcvonal többi pontján tegnap a harci tevékenység tüzérségi tüzelésre és a lövőárokharc keretében kisebb vállalkozásokra szorítkozott. H­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Olasz hivatalos jelentés. (Szept. 18.) A szeptember 17-ére virradó éjjel az ellenség bőséges tüzérségi előkészítés után megtámadta a Monte-Costonon, Arsierotól északnyugatra levő állásainkat, de veszteségei mellett visszavertük. Másnap reggel csapataink megtámadták a Monte Val Piana-nán (Maso­völgy) levő ellenséges erőket és szétszórták azo­kat. Egy másik osztagunk elpusztított ellenséges fedezékeket Cam­po Foser­ina-nál (Vanoil­völgy).­­ A Flitsch-szakaszon a nemr­égiben meghó­dított állásokból eddigi defenzívánkból újult erő­vel támadásba mentünk át, hogy teljesen elzár­juk a medence bejáróit. Midőn az egész fronton a támadás a Rombon meredek lejtőjétől a Javor­cek alattomos erdős oldaláig és a Lipnik­ csupasz szikláiig terjedő vonalon megkezdődött, gyalogsá­gunknak, amelyet állandóan hatásos tüzérségi akció támogatott, sikerült megközelíteni az el­lenség rendkívül megerősített sokszoros drótaka­dályokkal védett állásait és széles hézagokat vert azok közé. A Javorceken elfoglaltunk egyes sáncokat, a megfigyelő-állomást és két blokkházat a leve­gőbe röpítettünk és 500 foglyot ejtettünk, köztük­­­2 tisztet. A Karst-fensikon az ellenség a 17-ére vir­radó éjjel két kisebb támadót kísérelt meg, de visszavertük. Az ellenség néhány foglyot hagyott kezünk között. (A sajtóhadiszállás megjegyzése.) Ebben az olasz jelentésben épen a legfontosabb, a gya­logság drótakadályainkhoz való közeledésének eredménye van elhallgatva. A tüzérségi lövetés hatása alatt, amelynek gaalogsági támadást meg kell előznie, hogy az állást „rohamra éretté" te­gye, mindig hézagok támadnak az akadályvonal­ban, amely hézagokon át a támadó gyalogság be­nyomult a tulajdonképeni állásba. Egészen eredeti módon sikerült az olaszok­nak szeptember 18-án a flitschi-medencében levő egyik állásunkba bejutni. Tűzvonaluk, miután az állás előterén harcok közben áthaladt, elérte az ostromutakat, amelyeket tüzérségük dróthálóza­tunkban szakított, de azután a vitéz védők elzár­ták a további utat, hullák százaival, azok holt­testeivel, akik e hézagokban előretörni merészel­tek, míg az összes többi frontrészeken a támadá­sok őrült gyalogsági és gépfegyver-tüzelésben az érintetlen akadályok előtt omlanak össze. Mint foglyok vallomásaiból kitűnik, a drót­akadályaink előtt fekvő olasz katonák a véresen összeomlott támadás morális hatása alatt és ab­ban a biztos tudatban, hogy ha felállnak és visz­szamennek, elpusztulnak, meg akarták magukat adni, de nem tudtak keresztüljutni az akadá­lyokon. Csapataink a helyzet helyes felismerésé­vel maguk vágtak nyílást az akadályokba s e nyílás fölé ezt a feliratot helyezték: „Entrata." Ez a könnyítés láthatóan hatott. Szeptember 18-ikán h­áromszázkilencvenkét ember jutott ez átjárón keresztül állásunkba, nem ugyan mint győzelmes katona, hanem mint önkéntes, nagyon megelégedett fogoly. Viktor Emánuel távirata Róma polgármes­teréhez. Róma, szept. 21. Szeptember huszadikát, a Rómába való olasz bevonulás évfordulóját csak kevés város ülte meg a hagyományos ünnepies módon, amely­re a szabadkőművesek felszólítása hívta fel a népet. A királynak feszülten várt megnyilatko­zása a főhadiszállásról a római polgármester üdvözlésére való választávirat formájában nyil­vánult meg. A távirat igy hangzik: — Az üdvözlet, amelyet Róma ez ünnepies emléknapon küldött, nagyon kedves a szivemnek. Válaszomat olyan vidékről küldöm, ahol még él Roma

Next