Pesti Hírlap, 1915. szeptember (37. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-24 / 266. szám
1915. szeptember 20., péntek. PESTI HÍRLAP A mozgósított Bulgáriát a kilátásba helyezett angol, francia és olasz csapatok aligha fogják megfélemlíteni, Szerbiát pedig sem nyugtatják meg. Máskülönben mi értelme volna annak, hogy a szerb politikai körök a helyzetet módfölött kritikusnak tartják és hogy koronatanács összehívását sürgetik. A balkáni helyzet tisztázódása megkezdődött. Hogy ezzel az entente mennyire tisztában van, azt az jellemzi, hogy az olasz lapok már arról is tudnak, hogy Bulgária ultimátumot intézett Szerbiához, amely állítólag szeptember 23-án este hat órakor járt volna le. A bakásii helyzet. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 szeptember 23-án, délben.) Nincs lényeges esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Aláírták a bolgár-török megegyezést. Bécs, szept. 23. A Neue Freie Presse szófiai levelezője táviratozza. A szabadelvű párt tegnapelőtti ülésén Radoszlavov miniszterelnök kijelentette, hogy a török-bolgár megegyezés befejezett tény. A szerződés ratifikáltatott és azt úgy a király, mint a szultán, valamint a két állam külügyminiszterei aláírták. E szerződés értelmében Bulgária megkapja a Kurdzsa folyótól nyugatra eső területet. A határ vonalát a Tundzsa szabja meg egy Drinápoly közelében levő pontig, ahol azután a határ nyugatra hajlik el. Karagacs a bolgároké lesz, úgyszintén a Marica folyó nagy hídfője, amely Karagacsot Drinápolylyal köti össze. Kissé tovább Drinápolyon túl a határ átlépi a Maricát, majdnem két kilométer mélységű török területet ölel fel és Enoszig a Marica balpartján halad. A Marica bolgár folyó lesz, kihasználása teljesen Bulgáriát illeti meg. Török alattvalók szolgalmi jogai fenmaradnak ép úgy, mint a bolgár állampolgárok a folyó azon részére vonatkozó szolgalmi jogai, amely a törököké marad. Október 11-én fogják az átengedett török területeken inaugurálni a bolgár hatóságokat. A határpontokra vonatkozó nézeteltérések esetén nemzetközi bizottság dönt, amelybe egy-egy bolgár, török, német, osztrák-magyar és svájci tisztet választanak. A Törökország által Bulgáriának átadott egész terület körülbelül 3000 négyzetkilométer. Rotterdam, szept. 23. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Courant jelenti Szófiából. A dedeagacsi vasút átadására hivatott bizottság innen elutazott. A szultán és a bolgár király táviratváltása. Basel, szept. 23. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Az Anzeiger jelenti: A török területeknek Bulgária részére való átadása alkalmából a bolgár király és a szultán mint baráti szövetségesek szívélyes hangon üdvözlő táviratokat váltottak egymással. Bolgár ultimátum Szerbiának? Lugano, szept. 23. A bolgár mozgósítás híre az olasz sajtót a legnagyobb izgalomba hozta. A lapok a legvadabban fenyegetik és becsmérlik a bolgár kormányt és azt követelik, hogy a négyesszövetség azonnal foglaljon állást e kihívással szemben. Az Idea Nazionale tudni véli, hogy Bulgária Szerbiának iltimátumot küldött, amely szeptember 23-án, este hat órakor jár le. A bolgár lovasságot a szerb határon összpontosítják. Chiasso, szept. 23. roncsot kaptak, hogy kocsijaikat ürítsék ki és a katonai hatóságok rendelkezésére tartsák készen. Genadiev is támogatja Radoszlavovot. Szófia, szept. 23 — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Balkánon közelebbről várható döntés reményében a nép hangulata komoly és tartózkodó. Vasov bolgár klöté, aki a russzofil párthoz tartozik, a bolgár népet egyetértésre és a kormány támogatásra hívja fel. Genadiev is biztosította Radoszlavovot, hogy feltétlenül támogatni fogja a kormányt. A bolgár szobranje tagjainak bevonulása. Szófia, szept. 23. A minisztertanács egy régebbi határozata szerint a szobranje tagjai mozgósítás esetén a katonai szolgálat, illetőleg már a bevonulás alól is fölmentettek. A legutóbb tartott minisztertanács ezt a régebbi határozatot hatályon kívül helyezte és a szobranje behívott tagjai már be is vonultak ezredeikhez. A bolgár hajókat hazarendelték az orosz kikötőkből. Stockholm, szept. 22. A National Tidence jelenti Szófiából. A bolgár hajókat az orosz kikötőkből sürgősen hazarendelték. A francia sajtó az entente és Bulgária megegyezését reméli. Egy tartalékos közlemény írásai. Irta: ABONYI ÁRPÁD. 53. Regina kivonta kezét a kezemből és félre nézett. Azon gondolkozott-e, amit mondottam, vagy egészen más irányban tűnődött-e el, nem tudtam eldönteni. Lehet, hogy semmin sem gondolkozott, sőt az is lehet, hogy nem is igen figyelt arra, amit hallott. Tartalomban legalább nem, hanem csak a külsőségekben és azok között is csak arra, amely testi formáira vonatkozott. Lassanként észre kellett vennem, hogy ez a pont ennél az egyébként felette igénytelen teremtésnél is épen oly érzékeny és könnyen sebezhető volt, mint bármely más nőnél — csak jobban tudta titkolni, mint más és azzal iparkodott elejét venni a feléje röppenthető gúnynak, hogy önmaga is elég ügyesen gúnyolódott maga fölött. Persze, hogy ez az önmaga kicsúfolása nem volt őszinte, s ez okon az én ártatlan megjegyzésemben is titkos csúfságot gyanított, amitől pedig ugyancsak messze estem. Sohasem voltam csúfolkodó természetű. Azt hihettem volna, hogy Regina erről már meg van győződve, holott pedig — úgy vettem észre — nem volt. Ezt mondotta: — Nem beszéltél ostobaságot, de nem is azt mondtad, amit titokban gondolsz . . . Hein, barátom — van nekem eszem. Nagyon jól tudom én, hogy keresztül mennél annak a muszkának a lelkén, aki megtámadna, ezt azonban bármely becsületes fiú megcselekedné, ha látná, hogy egy ilyen — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Corriere della Serának jelentik Bukarestből: Bulgária lovasságát a szerb határon összpontosítja. A bolgár vasutakramagamfajta vérki teremtés veszélyben forog. — Ez igaz. Ezt minden becsületes magyar katona megcselekedné. — No, látod! — Mit kell itt látni voltaképen? — Azt, hogy nem vagy kivétel. — Nem emlékszem, hogy valami efféle érdemet akartam volna magamra akasztani . . . Nem is hiszem, hogy valami glória-féle világítana a homlokomon. Fittyeg valami efféle a homlokomon? Regina pityergésre húzódott szája most egy pillanat alatt mosolygósra csucsorodott, s a következő percben már el is nevette magát. — Na . . . — válaszolta derülten — nem „fityeg" semmi. — Csak azért . . . Titokban ugyanis semmit sem gondolok rólad. — Elhigytem? — El. Amit titokban gondolok, azt nyíltan is akármikor elmondhatom. Sem rajtad nem esik miatta folt, sem rajtam. Regina bólintott. — Schon gut . . . tudom, hogy tisztességes ember vagy. — Olyanforma . . . Ezt a haszontalan locsogást sikerült abbahagynom. Megnyugtatásomra és dicséretemre legyen egyébként megjegyezve, hogy az efféle üres szalmacséplést mindig Regina kezdte és nem én. Lehet, hogy ha végig engedem csépelni, mag is hullott volna az üresnek látszó szalmából — félúton azonban eddig még mindig sikerült elakasztanom a munkát és így a maghullás elmaradt. Ennél az igyekezetnél nem is annyira értelemre, mint inkább természetes Páris, szept. 22. A sajtó még mindig reméli, hogy Bulgária még nem mondta ki az utolsó szót, hanem végül végig elfogadja a négyes szövetség javaslatait és a kormányellenes irányzatok vezetőinek Radoszlavovnál tett lépése a kormányt arra fogja indítani, hogy a négyesszövetséggel szemben barátságos politikát folytasson. A Temps kijelenti, hogy Bulgáriának most el kell fogadnia a négyes szövetség javaslatait, ha azt kívánja, hogy a négyesszövetséggel folytatott tárgyalások befejezést nyerjenek és ha Bulgária politikáját csak az a kívánság vezeti, hogy megvalósítsa a nemzeti egységet. A Le Journal kijelenti, hogy az ellenzéki vezérek említett lépése is aligha fog befolyást ösztönömre hallgattam, mely megállásra biztatott — félúton. Éreztem, hogy ezen a határvonalon túl — felette könnyen vetek bukfencet és egyenesen a kis vörös Regina ölébe pottyanok le . . . Félóra múlva leszállt az alkony. A nyugati firmamentum gyorsan borulni kezdett, s csakhamar megérkezett a szél is. Az erdő fái hajladozni kezdtek, — saját külön nyírfámról pedig százával hullottak fejünkre a sárguló levelek. Reménykedve tekintettem a gyorsan közeledő borulat felé. A folytonos nagy forróság után szinte epekedett az ember egy kis jóravaló eső után, amely elűzte, vagy legalább mérsékelje a nagy meleget. Regina fölemelkedett kuporgásából, fölvette a számára átalakított orosz köpenyeget, azután ismét visszaült előbbi helyére a nyírfa alá. — Rögtön itt a zápor — mondotta fejével a beborult égre vntve — jó lesz, ha te is magadra szeded a köpenyegedet. Úgy látom, erős zivatar jön. — Csak már itt lenne! — Negyedóra múlva itt lesz.— Hurrá, csak ide! Nagyon szívesen látom. — Én is. Az ember megfúl ebben a borzasztó melegben . . . — Bizony, ha olyan kövér valaki . . . — Baj ez a sovány kutyának is. — Itt nincs sovány kutya! Itt csak egy finom formájú helyes kisasszony van. Regina kidugta kezét a köpeny szörnyű bő ujjából és megfenyegetett. — Ne komiszkodj, barátom, mert boszul állok. — A szent igazságot mondom 1 3