Pesti Hírlap, 1915. szeptember (37. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-24 / 266. szám

1915. szeptember 20., péntek­. PESTI HÍRLAP A mozgósított Bulgáriát a kilátásba helyezett angol, francia és olasz csapatok aligha fogják megfélemlíteni, Szerbiát pedig sem nyugtatják meg. Máskülönben mi értelme volna annak, hogy a szerb poli­tikai körök a helyzetet módfölött kritikus­nak tartják és hogy koronatanács összehí­vását sürgetik. A balkáni helyzet tisztázó­dása megkezdődött. Hogy ezzel az entente mennyire tisztában van, azt az jellemzi, hogy az olasz lapok már arról is tudnak, hogy Bulgária ultimátumot intézett Szer­biához, amely állítólag szeptember 23-án este hat órakor járt volna le. A ba­kásii helyzet. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 szep­tember 23-án, délben.) Nincs lényeges esemény. H­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Aláírták a bolgár-török megegyezést. Bécs, szept. 23. A Neue Freie Presse szófiai levelezője táviratozza. A szabadelvű­ párt tegnapelőtti ülésén Radoszlavov miniszterelnök kijelen­tette, hogy a török-bolgár megegyezés befe­jezett tény. A szerződés ratifikáltat­ott és azt úgy a király, mint a szultán, valamint a két állam külügyminiszterei aláírták­. E szerződés értelmében Bulgária megkapja a Kurdzsa folyótól nyugatra eső területet. A határ vonalát a Tundzsa szabja meg egy Drinápoly közelében levő pontig, ahol azután a határ nyugatra hajlik el. Karagacs a bolgároké lesz, úgyszintén a Marica folyó nagy hídfője, amely Karagacsot Drinápoly­lyal köti össze. Kissé tovább Drinápolyon túl a határ átlépi a Maricát, majdnem két kilométer mélységű török területet ölel fel és Enoszig a Marica balpartján halad. A Marica bolgár folyó lesz, kihasználása tel­jesen Bulgáriát illeti meg. Török alatt­valók szolgalmi jogai fenmaradnak ép úgy, mint a bolgár állampolgárok a folyó azon részére vonatkozó szolgalmi jogai, amely a törököké marad. Október 11-én fogják az átengedett török területeken inaugurálni a bolgár hatóságokat. A határpontokra vonat­kozó nézeteltérések esetén nemzetközi bi­zottság dönt, amelybe egy-egy bolgár, török, német, osztrák-magyar és svájci tisztet vá­lasztanak. A Törökország által Bulgáriá­nak átadott egész terület körülbelül 3000 négyzetkilométer. Rotterdam, szept. 23. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Courant jelenti Szófiából. A de­deagacsi vasút átadására hivatott bizottság innen elutazott. A szultán és a bolgár király táviratváltása. Basel, szept. 23. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Az Anzeiger jelenti: A török területek­nek Bulgária részére való átadása alkalmá­ból a bolgár király és a szultán mint baráti szövetségesek szívélyes hangon üdvözlő táv­iratokat váltottak egymással. Bolgár ultimátum Szerbiának? Lugano, szept. 23. A bolgár mozgósítás híre az olasz saj­tót a legnagyobb izgalomba hozta. A lapok a legvadabban fenyegetik és becsmérlik a bolgár kormányt és azt követelik, hogy a négyesszövetség azonnal foglaljon állást e kihívással szemben. Az Idea Nazionale tudni véli, hogy Bulgária Szerbiának­ iltimátumot küldött, amely szeptember 23-án, este hat órakor jár le. A bolgár lovasságot a szerb határon összpontosítják. Chiasso, szept. 23. roncsot kaptak, hogy kocsijaikat ürítsék ki és a katonai hatóságok rendelkezésére tart­sák készen. Genadiev is támogatja Radoszlavovot. Szófia, szept. 23 — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Balkánon közelebbről várható döntés re­ményében a nép hangulata komoly és tartózkodó. Vasov bolgár klöté, aki a russzofil párthoz tartozik, a bolgár népet egyetértésre és a kor­mány támogatásra hívja fel. Genadiev is biztosí­totta Radoszlavovot, hogy feltétlenül támogatni fogja a kormányt. A bolgár szobranje tagjainak bevonulása. Szófia, szept. 23. A minisztertanács egy régebbi határozata szerint a szobranje tagjai mozgósítás esetén a katonai szolgálat, illetőleg már a bevonulás alól is fölmentettek. A legutóbb tartott miniszterta­nács ezt a régebbi határozatot hatályon kívül he­lyezte és a szobranje behívott tagjai már be is vonultak ezredeikhez. A bolgár hajókat hazarendelték az orosz ki­kötőkből. Stockholm, szept. 22. A National Tidence jelenti Szófiából. A bolgár hajókat az orosz kikötőkből sürgősen ha­zarendelték. A francia sajtó az entente és Bulgária meg­egyezését reméli. Egy tartalékos közlemény írásai. Irta: ABONYI ÁRPÁD. 53. Regina kivonta kezét a kezemből és félre nézett. Azon gondolkozott-e, amit mondottam, vagy egészen más irányban tű­nődött-e el, nem tudtam eldönteni. Lehet, hogy semmin sem gondolkozott, sőt az is lehet, hogy nem is igen figyelt arra, amit hallott. Tartalomban legalább nem, hanem csak a külsőségekben és azok között is csak arra, amely testi formáira vonatkozott. Lassanként észre kellett vennem, hogy ez a pont ennél az egyébként felette igénytelen teremtésnél is épen oly érzékeny és könnyen sebezhető volt, mint bármely más nőnél — csak jobban tudta titkolni, mint más és azzal iparkodott elejét venni a feléje röp­penthető gúnynak, hogy önmaga is elég ügyesen gúnyolódott maga fölött. Persze, hogy ez az önmaga kicsúfolása nem volt őszinte, s ez okon az én ártatlan megjegy­zésemben is titkos csúfságot gyanított, ami­től pedig ugyancsak messze estem. Sohasem voltam csúfolkodó természetű. Azt hihettem volna, hogy Regina erről már meg van győződve, holott pedig — úgy vettem észre — nem volt. Ezt mondotta: — Nem beszéltél ostobaságot, de nem is azt mondtad, amit titokban gondolsz . . . Hein, barátom — van nekem eszem. Na­gyon jól tudom én, hogy keresztül mennél annak a muszkának a lelkén, aki megtá­madna, ezt azonban bármely becsületes fiú megcselekedné, ha látná, hogy egy ilyen — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Corriere della Serának jelentik Bu­karestből: Bulgária lovasságát a szerb ha­t­áron összpontosítja. A bolgár vasutak­ra­magamf­ajta vérki teremtés veszélyben forog. — Ez igaz. Ezt minden becsületes magyar katona megcselekedné. — No, látod! — Mit kell itt látni voltaképen? — Azt, hogy nem vagy kivétel. — Nem emlékszem, hogy valami efféle érdemet akartam volna magamra akasztani . . . Nem­ is hiszem, hogy valami glória-féle világítana a homlokomon. Fittyeg valami efféle a homlokomon? Regina pityergésre húzódott szája most egy pillanat alatt mosolygósra csucso­rodott, s a következő percben már el is nevette magát. — Na . . . — válaszolta derülten — nem „fityeg" semmi. — Csak azért . . . Titokban ugyanis semmit sem gondolok rólad. — Elhigytem? — El. Amit titokban gondolok, azt nyíltan is akármikor elmondhatom. Sem rajtad nem esik miatta folt, sem rajtam. Regina bólintott. — Schon gut . . . tudom, hogy tisz­tességes ember vagy. — Olyanforma . . . Ezt a haszontalan locsogást sikerült abbahagynom. Megnyugtatásomra és di­cséretemre legyen egyébként megjegyezve, hogy az efféle üres szalmacséplést mindig Regina kezdte és nem én. Lehet, hogy ha végig engedem csépelni, mag is hullott volna az üresnek látszó szalmából — fél­úton azonban eddig még mindig sikerült elakasztanom a munkát és így a maghullás elmaradt. Ennél az igyekezetnél nem is annyira értelemre, mint inkább természetes Páris, szept. 22. A sajtó még mindig reméli, hogy Bulgária még nem mondta ki az utolsó szót, hanem végül végig elfogadja a négyes szövetség javaslatait és a kormányellenes irányzatok vezetőinek Ra­doszlavovnál tett lépése a kormányt arra fogja indítani, hogy a négyesszövetséggel szemben ba­rátságos politikát folytasson. A Temps kijelenti, hogy Bulgáriának most el kell fogadnia a négyes szövetség javaslatait, ha azt kívánja, hogy a négyes­­szövetséggel folyta­tott tárgyalások befejezést nyerjenek és ha Bul­gária politikáját csak az a kívánság vezeti, hogy megvalósítsa a nemzeti egységet. A Le Journal kijelenti, hogy az ellenzéki vezérek említett lépése is aligha fog befolyást ösztönömre hallgattam, mely megállásra biztatott — félúton. Éreztem, hogy ezen a határvonalon túl — felette könnyen vetek bukfencet és egyenesen a kis vörös Regina ölébe pottyanok le . . . Félóra múlva leszállt az alkony. A nyugati firmamentum gyorsan borulni kez­dett, s csakhamar megérkezett a szél is. Az erdő fái hajladozni kezdtek, — saját külön nyírfámról pedig százával hullottak fejünk­re a sárguló levelek. Reménykedve tekintettem a gyorsan közeledő borulat felé. A folytonos nagy forróság után szinte epekedett az ember egy kis jóravaló eső után, amely elűzte, vagy legalább mérsékelje a nagy meleget. Regina fölemelkedett kuporgásából, fölvette a számára átalakított orosz köpe­nyeget, azután ismét visszaült előbbi helyé­re a nyírfa alá. — Rögtön itt a zápor — mondotta fe­jével a beborult égre vntve — jó lesz, ha te is magadra szeded a köpenyegedet. Úgy lá­tom, erős zivatar jön. — Csak már itt lenne! — Negyedóra múlva itt lesz.­­— Hurrá, csak ide! Nagyon szívesen látom. — Én is. Az ember megfúl ebben a borzasztó melegben . . . — Bizony, ha olyan kövér valaki . . . — Baj ez a sovány kutyának is. — Itt nincs sovány kutya! Itt csak egy finom formájú helyes kisasszony van. Regina kidugta kezét a köpeny ször­nyű bő ujjából és megfenyegetett. — Ne komiszkodj, barátom, mert boszul állok. — A szent igazságot mondom 1 3

Next