Pesti Hírlap, 1915. szeptember (37. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-25 / 267. szám

Budapest, 1915. mviI. évfolyam, 267. (12,839.) szám. Szombat, szeptember 25. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . 82 K —­s félévre „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „80.. Egyes szám ára helyben, fidél­yen és pályaudvaron 12 pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon: József 02-96. Keleti melódiák. rAz entente zenekara ismét keleti meló­diákat játszik. Az orosz kották, a flandriai dallamok, az olasz utcai dalok sutba vannak dobva: a zenekar állandóan a Dardanellák és Konstantinápoly motívumait fújja. A hűvösödő őszi éjszakába bájos keleti meló­diák áradnak ki. Nem a változatosság okáért van ez így. De marcangolóan szomorúak lettek az orosz nóták, unalmasak az egyhangú flan­driai dallamok és vásáriak az olasz utcai énekek. Az entente füleibe már csak a konstantinápolyi melódiák lopnak egy kis reménységet. Mit várhatnának a legázolt Oroszországból, hol a gőgös diadalmi éne­kek helyett a fogak vacogása hallik? Mit remélhetnének a nyugati harctéren, ahol már Maeterlinck se titkolja, hogy a belga la­kosság kezd beleszokni a sebgyógyitó német kormányzásba s talán meg is rémülne arra a gondolatra, hogy a németek eltávozzanak? És mi gyönyörűségük telhetnék az olasz vásári éneklésben, mikor négy hónap alatt az olasz még önmagán se tudott segí­teni, nemhogy szövetségeseinek siethetett volna segítségére? Se északon, se más tája­kon, se égen, se földön nem szól nekik má­morító győzelmi dal s ha nem akarnak vég­képpen elkeseredni, elő kell szedniök a konstantinápolyi kottákat. A keleti meló­diákból még szívhatnak egy kis reménysé­get, egy kis biztatást. Ha át lehetne törni a Dardanellákon! Ha mégis, mégis el lehetne foglalni Konstantinápolyt! Mindjárt más szemekkel néznék a háború eddigi mérlegét, s Belgiumért, a leggazdagabb francia vár­megyékért, Orosz-Lengyelországért és min­den keserves csapásért vigasztalhatnák ma­gukat a mesék gyönyörű kapujával, Kon­stantinápolyival. Ezért vált egyszerre olyan sürgőssé a Dardanellák hevesebb ostroma és Konstan­tinápoly stratégiai és diplomáciai bekerí­tése. A mindenfelé megvert vagy tehetet­lenségre szorított négyes-szövetség ott akar vigasztalást keresni, ahol győzni ugyan szintén nem tudott még,­­ de ahol legalább meg se verték idáig. Február közepe óta tart a Dardanellák ostroma. Rengeteg vér, tenger pénz ömlött azóta a megvivhatatlan vizekbe és az entente egyesült hajóhadainak vezérei kénytelenek voltak ráeszmélni, hogy a Dardanellák bevehetetlenek. Megindult tehát párhuzamosan a diplomáciai akció s az aranyak kisértése szövetkezett a négyes-szövetség ígéreteivel és fenye­getéseivel, csak hogy utak nyíljanak Konstantinápoly szárazföldi megvívására. Hányszor hangzott ezalatt az őszinte vallo­más, hogy Konstantinápoly kulcsa csak Bulgária kezében van? Az entente ennek a kulcsnak kedvéért ostromolta Bulgária kezét s feláldozta volna a kedvéért Szerbia és Ro­mánia érdekeit is, csakhogy Bulgáriát meg­nyerje. De nem sikerült. Míg az entente egyre többet ígért, de mindig csak berzen­kedő másokéból, addig Törökország gyors elhatározással adott a magáéból és biztosí­totta magának Bulgária fegyveres semleges­ségével azt a megnyugvást, hogy hát mögül nem támadhatják. Az entente tehát ismét távolabb esett Konstantinápolytól. Se a kul­csot, se a kulcstartó Bulgáriát nem tudta megszerezni. De még nem adja fel a harcot. Még mohóbb vágygyal, még erőszakosabb kivo­nással eped Konstantinápolyért, hiszen az összes harcterek közül ez az egyetlen, ahol még nem kapott mattot, ahol még tehet egy­két lépést, ha nem akarja az egész parthiet feladni. Készülődik hevesebb támadásra a Dardanellák ellen és a kísértést, mely Bulgá­riában csütörtököt mondott, átteszi Görög­országba. Talán a Balkán más pontjára is. Its próbálkozni fog a tengeren több erővel, a szárazföldön több aranynyal, több ígéret­tel,­ több fenyegetéssel. Ha másként nem boldogul, megkísérli talán az erőszakot is egynémely semleges állam ellenében. Mert a tehetetlenségben fuldokolva, Konstantiná­poly jelenti számára az utolsó szalmaszálat s ha azt sem tudja elérni, nincs más módja, mint megvallani tehetetlenségét. Hogy elér­heti-e vágygyal, aranynyal, kísértéssel és erőszakkal Konstantinápolyt? Az entente reméli, mert neki erről az utolsó reményről lemondani öngyilkosság volna. De nekünk biztatva csengenek fülünkbe Enver pasa büszke szavai, hogy a betegnek csúfolt Tö­rökország kétmillió katonát tudott fegyver­be állítani. 1SOPAV a török okosság idején való engedékenységgel biztosítani tudta a hátát s hogy az entente minden kísérlete, mely semleges államokon keresztül keresné az utat Konstantinápoly felé, csak megszaporítaná ellenségeinek számát, pedig az eddigiekkel se tudott megbirkózni. Nem féltjük Török­országot és nem féltjük Konstantinápolyt. Az entente zenekara a keleti melódiákkal is kénytelen lesz abbahagyni. Neki már csak egy dalt lehet fújnia: a béke dalát... Lipót herceg az egész fronton megtörte az orosz ellenállást. Hindenburg északi szárnyának sikere Lennevadennél és Dünaburg előtt. — 1600 fogoly. — Vilejkánál a hátráló oroszok oldalában működő német erők SZÍVÓS harcban állanak. — Erős orosz támadások egy helyen múló sikerrel jártak; a németek több ágyút vesztettek. — Hindenburg jobbszárnya tovább üldözi a hátráló ellenséget — Lipót herceg hadcsoportja elérte a Servecz- és Szcara-szakaszt. — Mackensen hadcsoportja az oroszok átkaroló támadása elől az Oginszki-csatorna és a Jasiolda folyó mögé vonult vissza. — Egy tizenegy sor mélységű orosz oszlop súlyos veresége Volhyniában. — Visszavert olasz támadások a tiroli arcvonalon. 12 millárd márka a német fradikölcsön. Nem tudjuk, igaz-e szó szerint az a hír, hogy Bark orosz pénzügyminiszter London­ban valóságos ultimátumot nyújtott át az angol pénzügyi kormányhoz: vagy megfizeti Anglia Oroszország összes hadimegrendelé­seit s ezen felül még két milliárdnyi kész­pénzzel is segíti, vagy pedig Oroszország nem folytathatja tovább a háborút. Ellenben tény, hogy Anglia és Franciaország csak a legnagyobb kínnal tudta nyélbeü­tni 6—700 millió dollárnyi kölcsönét Amerikában s ez­alatt Németországban a most lezárult har­madik h­adikölcsön összege máris meghaladja a tizenkét milliárd márkát, amivel együtt a három hadikölcsön összege huszonöt és fél milliárd márkára rúg. S tény az is, hogy a Bark londoni útját hazulról kísérő sajtóköz­lemények nagyon is nyíltan célozgatnak arra, hogy pénz nélkül nem lehet háborút, folytat­ni. Mióta a cár vette át a fővezérséget, az orosz hadszintéren kétségkívül nagyobb erő­feszítéssel látott neki Oroszország a munká­nak s ez az erőfeszítés, úgy látszik, nem csak a cárnak szól, hanem Londonnak is. Bark pénzért utazott Londonba, gondoskodni kell tehát arról, hogy Angliának az orosz had­sereg ellenálló képességéről vallott lesújtó véleménye közben kissé korrigáltassák. Meg kell győzni Angliát, hogy Oroszország mai defenzívájában is hatalmas ellenfele a köz­ponti hatalmaknak, nemcsak, de részleges ellentámadásokkal éleszteni kell azt a re­ményt is, hogy valamikor még sor kerülhet egy általános orosz offenzívára. Kétségtelen, hogy az osztrák-magyar főparancsnokság alá rendelt seregekkel szem­ben Oroszország Keletgaliciában sikert tu­dott felmutatni s most Volhyniában is azon igyekszik, hogy frontunkat visszanyomja. De Ivanov tábornok után most ellentámadá­sokkal kísérletezik már Evert tábornok had­csoportja is a Mackensen-hadcsoporttal szemben, odább északnak pedig Ruszkij tá­bornok a Hindenburg átkaroló hadműveletét próbálja ellensúlyozni s ő sem minden siker nélkül. Az orosz ellentámadásokban nagy szerepe van minden fronton a lovasságnak, ami magától értetődő a Puhiallo seregével és Mackensen hadcsoportjával szemben, nem­különben a Hindenburg­ hadcsoportjának azzal a frontjával szemben, amely a Duna és a Vilija közti tavaknál operál. Pu­hallo és Mackensen frontját a rokitnoi mo­csárterület választja el egymástól, ezen a te­repen jobbadán csak lovassággal lehet sike­resen operálni s az ellenség látható tenden­ciája az, hogy a rokitnoi mocsaraktól észak­ra és délre álló frontja közt kapcsolatot te- A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal.

Next