Pesti Hírlap, 1915. október (37. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-05 / 277. szám
szemben kedvező, mert az oldalában áll. De viszont ép ilyen kedvező a központi hatalmak helyzete Romániával szemben, amelysemlegessége föladása esetén szintén az oldalában találhatná az ellenséget. A négyes entente államai közül tehát egyelőre csak Anglia és Franciaország az, amely nemcsak beszélni, hanem tenni is tud. Az angol és francia terv kétségkívül az, hogy a Szerbiát fenyegető koncentrikus támadással szemben Szerbiának legalább elél felől tegye szabaddá az utat. Ezt Görögország nélkül természetesen nem tehetné meg, mert Nisbe Görögországon át vezet az út s az entente úgy látja, hogy az nyeri meg a csatát, aki hamarabb éri el Nist, illetőleg hamarabb tud egyesülni balkáni szövetségesével. Hogy a szerbek is Nis ellen zárják a koncentrikus támadást, azt az a hkrünk is bizonyítja, hogy a szerb kormány Nisből már áttette a székhelyét Prisztinába. Már most arról lehet még szó, hogy Görögország aktíve csatlakozik-e az entennehoz, avagy csak tűri-e az angol-francia csapatok átvonulását. Bizonyos, hogy ezek a kérdések már elárendeltebb természetűek ahhoz a főkérdéshez képest, hogy Görögország hajlandó-e az entente partraszállása ellen nemcsak tiltakozni, hanem fegyveres erővel föl is lépni. Erre pedig határozottan kevés a remény. Marad tehát a másik két kérdés, hogy Görögország az entente szabad átvonulásába beletörődik-e, avagy hogy az entente magával fogja-e ragadni Görögország fegyveres segítségét is. Azonban a stratégiai problémát az entente javára ez sem oldaná meg, mert az entente attól fél, hogy a Gallipoli félsziget és a központi hatalmak közt a kapcsolatot egy sikeres bolgár defenzíva is biztosítani tudná a Vardar folyó völgyében, de ha szükséges, akár a bolgár földön folyó Struma, sőt Mesta völgyében is. Összegezzünk: a Balkán mint stratégiai probléma még Görögországgal együtt sem úgy lebeg az entente előtt, amelyet könnyű dolog lenne megoldani. Hogy mennyire nehéz az entente helyzete, azt a legfrappánsabban egy szófiai távirat illusztrálja. A francia és az olasz követ is készen állanak az utazásra, mert Oroszország ultimátuma után a nyugati szövetségeseknek egy együttes ultimátuma fog következni. És ebben az utolsó percben a gall kakas, a francia követ, mérgesen kukorékol ő a leghangosabb Az angol ellenben hallgatagon gubbaszt, még mindig remél, ő válnék el a legnehezebben Szófiától, mert Anglia érzi a leginkább, hogy a Dardanelláknál milyen vereség vár az ententera s az entente-ban is elsősorban reá. * * Joffre offenzívája után Ruszkij is offenzívába lépett. Nagy tüzérségi előkészítés után az oroszok tegnap a Postavy és Smorgon közötti egész fronton sűrű tömegekben támadásba léptek. A támadás az oroszok rendkívül súlyos veszteségei mellett összeomlott. Lennevadennél is kudarcot vallott egy orosz előretörés. Az orosz harctér egyéb részein a helyzet változatlan. De eseménynek épen elég az, ami Hindenburg frontján történt. Már a prestige is arra kényszerítette az oroszokat, hogy támadásra szánják el magukat. Joffre titkos hadparancsa, amely a németek kezébe került, a francia-angol offenzíva egyik indító okát nyíltan abban állapította meg, hogy „meg kell lassítani a németeknek az orosz hadsereg ellen való eljárását." Az oroszokat ez a nem kellemes leleplezés is abba a kényszerhelyzetbe hozta, hogy ők is minden erejüket megfeszítsék s megmutassák, hogy mikor a nyugati szövetségesek részben az orosz harctéri német offenzíva meglassítására törekszenek, még belőlük, oroszokból, sem veszett ki minden támadó energia. Ha a franciák szemében az orosz hadsereg márolyan szomorúnak fest, amely a német offenzíva meglassítását saját erejéből nem képes elérni, meg kell mutatni, hogy az orosz hadsereg még maga is képes az offenzívára. A szeptember 30-iki orosz vezérkari jelentés, amely most jutott a kezeinkhez, azzal végződik, hogy a nyugati szövetségesek offenzívája újabb impulzust adott arra, hogy a szövetségeseknek egymás erejében való hite megerősödjék. Meg kell tehát a nyugati szövetségeseket is erősíteni abban a hitükben, hogy az orosz hadseregből nemcsak hogy az ellenálló képesség nem veszett még ki, sőt az ellentámadás szelleme sem. Ugyanez az orosz jelentés különben már hírül adja, hogy Svencsany—Oszmjana fronton sikerült a németek ellen offenzívába lépni s hogy a vezérkar most már időszerűnek találja, hogy a hadsereg kedvező helyzetéről szóló átmeneti adatokat nyilvánosságra hozza. Nos, az orosz csapatok szelleme kitűnő, tüzes lendülete az ember-ember elleni harcokban bebizonyosodott, viszont a németek soraiban az „elbátortalanodás jelei mutatkoznak"! „A németek sebesült katonáikat cserben hagyják, fegyvereiket eldobálják, tüzelésük rendetlen és ideges." Mindebből pedig inkább az látszik, hogy az orosz vezérkar gondolkozásában mutatkozik némi rendellenesség s hogy az orosz vezérkar lehet nagyon, de nagyon ideges. Ideges a balkáni helyzet miatt és nagyhangú jelentéseivel, a német csapatok szellemének lepocskondiázásával is nyilván még abba az utolsó szalmaszálba kapaszkodik, hogy hátha ezzel elriaszthatná az utolsó órában Bulgáriát a központi hatalmaktól. Mert az orosz vezérkari jelentések puffogó hangja és maga az új Ruszkij-offenzíva is nemcsak a nyugati szövetségesekkel szemben akarja az orosz hadsereg prestige-ének látszatát megmenteni, hanem a Balkánnal szemben is. Ebből a szempontból még az a kicsiség is figyelemre érdemes, hogy mikor az orosz vezérkar bejelenti az offenzívát, a Svencsany —Oszmjana frontot említi. Ez a front kétségkívül ugyanazt akarja jelenteni, amelyről a német hadvezetőség ma az orosz offenzíva rendkívül súlyos kudarcát följegyzi, vagyis a Postavy—Smorgon frontot. Mind a két front hossza egyezik, az is, ez is kerek 75 kilométer. Csak épen az a csekély különbség, hogy az oroszok Postavy helyett Svencjanyt írnak és Smorgon helyett Oszmjanát, mert hiszen offenzívájuk célja az, oir/Ha \Kaalin Lííern ——Qüjiainiinttg —^fiMEfihiantt Pavrínowa Si/tre rm/io Btrson Oifrsi O Solti KlkenOuSM WarUJane wstimt} R1EZYCA, fHedriebsradt TfticM !tM(J> {'WfMfiC/ KpScnHje CtttHjnrei, vetssci lussfía Wjscbki Sutar y. isüwk. jkísrfiki DUNABURG SJcruűtíinö fíomsi S^OWOj Alcksandrows! I Q y ca / N Wisd; [tiwyclitqlltk^ KttkuziSCHkl jSl*s£\«S»fiSrv Meienwj '.aooojrj r, Ftucfiemsni ° II 0 f Swenzjsn^ rj foiuzlschki. ,Posrswy\ Kom)! Ogarndm <L O | 'Stn/nay ijfartpy mjinir 8ap ttmiusaki 3mrín/ri jMKUOw | o Stiíia/nr 'itiprany rttwízu likjmal OsjTTiiana 0LÍgíte/KU QrauasM O íííiM űktirtenlsikr Kairó* 'sít PESTI HIBLAP Í915. október 5., Icedd. t „