Pesti Hírlap, 1915. október (37. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-05 / 277. szám

szemben kedvező, mert az oldalában áll. De viszont ép ilyen kedvező a központi hatal­m­ak helyzete Romániával szemben, amely­­semlegessége föladása esetén szintén az ol­dalában találhatná az ellenséget. A négyes entente államai közül tehát egyelőre csak Anglia és Franciaország az, amely nem­csak beszélni, hanem tenni is tud. Az angol és francia terv kétségkívül az, hogy a Szerbiát fenyegető koncentrikus támadással szemben Szerbiának legalább elél felől tegye szabaddá az utat. Ezt Gö­rögország nélkül természetesen nem tehetné meg, mert Nisbe Görögországon át vezet az út s az entente úgy látja, hogy az nyeri meg a csatát, aki hamarabb éri el Nist, il­letőleg hamarabb tud egyesülni balkáni szö­vetségesével. Hogy a szerbek is Nis ellen zárják a koncentrikus támadást, azt az a hkrünk is bizonyítja, hogy a szerb kormány Nisből már áttette a székhelyét Prisztiná­ba. Már most arról lehet még szó, hogy Görögország aktíve csatlakozik-e az enten­nehoz, avagy csak tűri-e az angol-francia csapatok átvonulását. Bizonyos, hogy ezek a kérdések már elárendeltebb termé­szetűek ahhoz a főkérdéshez képest, hogy Görögország hajlandó-e az entente partra­szállása ellen nemcsak tiltakozni, hanem fegyveres erővel föl is lépni. Erre pedig határozottan kevés a remény. Marad tehát a másik két kérdés, hogy Görögország az entente szabad átvonulásába beletörődik-e, avagy hogy az entente magával fogja-e ra­gadni Görögország fegyveres segítségét is. Azonban a stratégiai problémát az entente javára ez sem oldaná meg, mert az entente attól fél, hogy a Gallipoli félsziget és a köz­ponti hatalmak közt a kapcsolatot egy si­keres bolgár defenzíva is biztosítani tudná a Vardar folyó völgyében, de ha szüksé­ges, akár a bolgár földön folyó Struma, sőt Mesta völgyében is. Összegezzünk: a Balkán mint straté­giai probléma még Görögországgal együtt sem úgy lebeg az entente előtt, amelyet könnyű dolog lenne megoldani. Hogy mennyire nehéz az entente hely­zete, azt a legfrappánsabban egy szófiai távirat illusztrálja. A francia és az olasz követ is készen állanak az utazásra, mert Oroszország ultimátuma után a nyugati szövetségeseknek egy együttes ultimátuma fog következni. És ebben az utolsó percben a gall kakas, a francia követ, mérgesen ku­korékol ő a leghangosabb Az angol ellen­ben hallgatagon gubbaszt, még mindig re­mél, ő válnék el a legnehezebben Szófiától, mert Anglia érzi a leginkább, hogy a Dar­danelláknál milyen vereség vár az entente­ra s az entente-ban is elsősorban reá. * * Joffre offenzívája után Ruszkij is of­fenzívába lépett. Nagy tüzérségi előkészí­tés után az oroszok tegnap a Postavy és Smorgon közötti egész fronton sűrű töme­gekben támadásba léptek. A támadás az oroszok rendkívül súlyos veszteségei mel­lett összeomlott. Lennevadennél is kudarcot vallott egy orosz előretörés. Az orosz harc­tér egyéb részein a helyzet változatlan. De eseménynek épen elég az, ami Hindenburg frontján történt. Már a prestige is arra kényszerítette az oroszokat, hogy támadásra szánják el magukat. Joffre titkos hadparancsa, amely a németek kezébe került, a francia-angol of­fenzíva egyik indító okát nyíltan abban ál­lapította meg, hogy „meg kell lassítani a németeknek az orosz hadsereg ellen való el­járását." Az oroszokat ez a nem kellemes leleplezés is abba a kényszerhelyzetbe hozta, hogy ők is minden erejüket megfeszítsék s megmutassák, hogy mikor a nyugati szövet­ségesek részben az orosz harctéri né­met offenzíva meglassítására törekszenek, még belőlük, oroszokból, sem veszett ki minden támadó energia. Ha a fran­ciák szemében az orosz hadsereg már­olyan szomorúnak fest, amely a német offenzíva meglassítását saját erejéből nem képes elérni, meg kell mutatni, hogy az orosz hadsereg még maga is képes az offen­zívára. A szeptember 30-iki orosz vezérkari jelentés, amely most jutott a kezeinkhez, az­zal végződik, hogy a nyugati szövetségesek offenzívája újabb impulzust adott arra, hogy a szövetségeseknek egymás erejében való hite megerősödjék. Meg kell tehát a nyugati szövetségeseket is erősíteni abban a hitükben, hogy az orosz hadseregből nem­csak hogy az ellenálló képesség nem veszett még ki, sőt az ellentámadás szelleme sem. Ugyanez az orosz jelentés különben már hírül adja, hogy Svencsany—Oszmjana fronton sikerült a németek ellen offenzívá­ba lépni s hogy a vezérkar most már idő­szerűnek találja, hogy a hadsereg kedvező helyzetéről szóló átmeneti adatokat nyilvá­nosságra hozza. Nos, az orosz csapatok szel­leme kitűnő, tüzes lendülete az ember-ember elleni harcokban bebizonyosodott, viszont a németek soraiban az „elbátortalanodás jelei mutatkoznak"! „A németek sebesült kato­náikat cserben hagyják, fegyvereiket eldo­bálják, tüzelésük rendetlen és ideges." Mindebből pedig inkább az látszik, hogy az orosz vezérkar gondolkozásában mutatkozik némi rendellenesség s hogy az orosz vezérkar lehet nagyon, de nagyon ideges. Ideges a balkáni helyzet miatt és nagyhangú jelentéseivel, a­ német csapatok szellemének lepocskondiázásával is nyilván még abba az utolsó szalmaszálba kapaszko­dik, hogy hátha ezzel elriaszthatná az utol­só órában Bulgáriát a központi hatalmaktól. Mert az orosz vezérkari jelentések puffogó hangja és maga az új Ruszkij-offenzíva is nemcsak a nyugati szövetségesekkel szem­ben akarja az orosz hadsereg prestige-ének látszatát megmenteni, hanem a Balkánnal szemben is. Ebből a szempontból még az a kicsiség is figyelemre érdemes, hogy mikor az orosz vezérkar bejelenti az offenzívát, a Svencsany —Oszmjana frontot említi. Ez a front két­ségkívül ugyanazt akarja jelenteni, amely­ről a német hadvezetőség ma az orosz offen­zíva rendkívül súlyos kudarcát följegyzi, vagyis a Postavy—Smorgon frontot. Mind a két front hossza egyezik, az is, ez is ke­rek 75 kilométer. Csak épen az a csekély kü­lönbség, hogy az oroszok Postavy helyett Svencjanyt írnak és Smorgon helyett Osz­mjanát, mert hiszen offenzívájuk célja az, oir/Ha \Kaalin Lííern ——Qüjiainiinttg —^fiMEfihiantt Pavrínowa Si/tre rm/io Btrson Oifrsi O Solti KlkenOuSM WarUJane wstimt} R1EZYCA, fHedriebsradt TfticM !tM(J> {'WfMfiC/ KpScnHje CtttHjnrei, vetssci lussfía Wjscbki Sutar y. isüwk. jkísrfiki DUNABURG SJcruűtíinö fíomsi S^OWOj Alcksandrows! I Q y ca / N Wisd; [tiwyclitqlltk^ KttkuziSCHkl jSl*s£\«S»fiSrv Meienwj '.aooojrj r, Ftucfiemsni ° II 0 f Swenzjsn^ rj foiuzlschki. ,Posrswy\ Kom)! Ogarndm <L O | 'Stn/nay ijfartpy mjinir 8ap ttmiusaki 3mrín/ri jMKUOw | o Stiíia/nr 'itiprany rttwízu likjmal OsjTTiiana 0LÍgíte/KU QrauasM O íííiM űktirtenlsikr Kairó* 'sít PESTI HIBLAP Í915. október 5., Icedd. t „

Next