Pesti Hírlap, 1915. november (37. évfolyam, 304-333. szám)
1915-11-01 / 304. szám
1915. november 1., Iiétfő. f Pests Hírlap Razsana a valjevo—uzsicei országút közepén, Milanováccal már csaknem egy vonalban fekszik. Valjevotól tehát egyenesen déli irányban törünk Uzsice felé, másrészt Visegrádtól keletre szintén országút visz Uzsicéhez s a mai jelentés azt is közli, hogy Visegrádtól keletre szerb területre nyomultunk. Mattkeusen offenzívájának újabb sikerei közt meg kell még emlékeznünk a német hadvezetőségnek arról a közléséről, hogy Gallwitz serege a Mlava mindkét oldalán tovább szorítja a szerbeket, ami azt jelenti, hogy a Duna és Timok közéből viszszavonuló szerbeket nyomon követi ugyanakkor ,amikor Bojadzsev csapatai a Timok felől nyugatnak üldözik a szerbeket. A bolgárok hadműveleteiről ma csak a Hofer-jelentés számol be, ezenkívül ma érkezett Budapestre az október 29-iki bolgár hivatalos tekintés, amely azonban azóta már ismert adatokon kívül új sikereket is tartalmaz. Hofer azt jelenti, hogy Knyazseváctól nyugatra, Slatnárnál, a szerbek tegnapelőtt még ellenálltak, újabb hír nincs. Úgy látszik azonban, hogy azóta a bolgárok megtörték ezt az ellenállást is, mert a bolgár hivatalos jelentés szerint Knyazseváctól nyugatra a Timok és a Morava közt a vízválasztó vonalat elérték, ami már 20 és néhány kilométer előnyomulásnak felel meg, holott Slatina még csak 10 kilométernyire van Knyazseváctól. A tresibabai fensík elfoglalását, amelyről már tegnap tudtunk, az október 29-iki "bolgár hivatalos jelentés tudatja azzal a kommentárral, hogy Nis és Bela-Palánka felé innen megnyílt a további előnyomulás útja, mint azt tegnap e helyütt már mi is kifejtettük. A Pirottól délnyugatra eső frontról közli a bolgár vezérkar és Hofer is a legszámottevőbb sikereket. Itt elkeseredett harcok után a bolgárok elfoglalták Surdulica falut és a Vlasina völgyében a bolgár Morava völgyébe, Vlasotincéig jutottak. Surdulica Vranjától 27 kilométerre északkeletre fekszik. (A bolgár hivatalos jelentést továbbító táviratban 10 kilométer elsikkadt; a jelentés csak 17 kilométerről szól.) A bolgár Moravói Vranjánál tudvalevően már átlépték a bolgárok. Surdulicán és Vlasotincón át most a vranja—leskováci vonal irányába igyekeznek, amely Nishez dél felől is megnyitná az utat előttük. A központi hatalmak és Bulgária offenzívájának újabb eredményei már most is világosan mutatják azt a területet, amelyre a visszavonuló szerbeket föltartózhatatlanul szorítjuk. Ez a terület a szerb és a bolgár Morava, másként a nyugati és a keleti (Golijska- és Binacska-) Morava közé esik és entente-jelentések szerint a szerbek utolsó védelmi állása a kraljievo—pristinai * vonalon a montenegrói határin támaszkodnék. De ennek az állítólagos utolsó védelmi vonalnak két szárnyát — Kraljevónál és Pristinánál — máris veszélyeztetjük. Amott Kövess Milanovácon, emitt Todorov bolgár tábornok Kacsanikon tul nyomult hadoszlopai máris az utolsónak mondott szerb védelmi állás oldalában vannak a mire a szerb haderő Kragujevácnál és Jllisnél álló részei a kraljevó—pristinai vonaloa visszavonulnának, a központi hatalmak és Bulgária seregei talán már a visszavonuluk hátában is fognak állni. * Az Isonzo-fronton a tizedik csatanapon is rendkívüli hevességgel tombolt a harc. Az olaszok a leghevesebb támadásokat a tolmeini, a görzi hídfők és az egész doberdói arcvonal több pontja ellen intézték. A támadásokat legnagyobbrészt elkeseredett közelharc után vertük vissza; a küzdelem azzal végződött, hogy állásainkat mindenütt megtartottuk. Az, hogy közelharcra került a sor, egyet jelent azzal, hogy az ellenség be tudott hatolni állásainkba; a kézitusában azonban mindenütt vereséget szenvedett és kénytelen volt újra visszavonulni. Amíg azonban az olaszok nemcsak állásainkig küzdhették magukat előre, de oda be is tudtak hatolni, természetszerűen rengeteg veszteség kellett, hogy érje őket. A pozícióharc során az ellenséges rohamoszlopokat a védekező fél tüzérsége tartja tűz alatt, mire kisebb távolságra ér, megszólalnak a gépfegyverek és a gyalogsági puskák, a rohamozó oszlopok hullámait tehát a defenzív tűz alaposan megtizedeli. Egymagában véve azt, hogy az ellenség az árkokig tudja magát előreküzdeni, a támadó félnek rendszerint nagy véráldozattal kell megfizetnie. El lehet tehát képzelni, milyen veszteségeket szenvedhetett a második és harmadik olasz hadsereg a tizedik csatanapon is, amelyben a véres, kézigránáttal, szuronynyal, puskaagygyal folytatott kézitusa dominált. Hogy az ellenség támadásait újra visszavertük, annál figyelemreméltóbb, mert a doberdói arcvonal ellen támadó harmadik olasz hadsereg két nap óta harcbavont két, eddig tartalékban tartott hadtestet. És ennek a két hadtestnek a csatába való beavatkozása mindeddig semmiféle eredményt nem ért el; két nap alatt ellenben ezeket az újonan beavatkozott haderőket is alaposan megtizedelhettük. Figyelemreméltó körülmény, hogy az ellenség be tudott hatolni az árkainkba. Ez annak a bizonysága, hogy az olasz tüzérség precízen teljesítette a feladatát és azt a tevékenységet, amely a gyalogsági rohamot készíti elő, befejezettnek tekintheti. A főszerepet most már a gyalogság vette át; a gyalogságnak az volna a feladata, hogy a keresztül-kasul szakított árkokat elfoglalja. Két nap óta véresen vissza kell özönleniük árkainkból az olaszoknak. Ez pedig annak a bizonysága, hogy az olasz katonák harckészsége mélyen alatta marad a mi katonáink teljesítőképességének és energiájának. * A hosszú idő óta eseménytelen nyugati harctér tegnap ismét mozgalmas volt. Azon a két frontszakaszon, ahol a franciák szeptember végén a nagy offenzívájukat megkezdték, az Artoisban és a Champagneban, a németek ellentámadásba mentek át és a két front gyújtópontján figyelemreméltó sikereket értek el. Neuvilletől északkeletre bajor csapatok ezerszáz méter kiterjedésben elfoglalták a franciák állását, 200 foglyot ejtettek, négy gépfegyvert és három aknavetőt zsákmányoltak. Ezzel egyidejűleg a Champagneban Tahure mellett a németek szintén rohamra indultak, elfoglalták a Taimretól északnyugatra levő 192. számú magaslatot. Az egész éjszakán keresztül vívott harc folyamán 1215 foglyot ejtettek. A két frontszakaszon keresztülvitt német támadásnak az volt a célja, hogy megnehezítse a francia offenzíva újjáéledését. Joffre a többek között minden valószínűség szerint azért utazott Londonba és azért tanácskozik Kitchenerrel és az angol kormánynyal, hogy egy új offenzívát készítsen elő és ennek a részleteire vonatkozólag létesítsen megállapodást. Napok óta érkeznek a hírek, hogy az entente, miután balkáni akciójával elkésett, új haditervet dolgoz ki, amelynek az a vezető gondolata, hogy a szövetségesek mind a három fronton egyidejűleg támadjanak meg bennünket. Valószínű az is, hogy a németek az új offenzíva előkészítésére vonatkozó munkálatokat észleltek; tegnapi támadásaikat tehát preventív ellenrendszabálynak lehet tekinteni. Egyébként a német hadvezetés már sok kellemetlen és nagyarányú meglepetésben részesítette ellenségeinket; meg kell várni az elkövetkező napok eseményeit, amíg a tegnapi előretörések oka véglegesen tisztázódik. A szerb fiarctér* A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 okt. 31-én délben, érkezett délután 3 óra 50 p.-kor.V. Visegrádtól keletre csapataink szerb területre nyomultak elő. Kövess tábornok Valjevotól délre előnyomuló hadoszlopai Razananál visszaűzték az ellenség lovasságát. Közvetlenül Gra Milanováctól északnyugatra osztrák-magyar csapatok rohammal vettek be több nagy haderőtől megszállt ellenséges hadállást. Itt négy ágyút és három lőszerkocsit zsákmányoltak. A 46. számú osztrák (Eger vidéki) népfölkelő zászlóaljat illeti e sikerek főérdeme. Egyidejűleg német csapatok északról és északkeletről harcolva elérték Milánóvárot és benyomultak a városba. A mi csapataink támadása is mindenütt térnyeréssel jár a Kragujeváctól északnyugatra fekvő területen. A Lapovotól délnyugatra emelkedő Strazevica magaslat a németek birtokában van. A bolgárok üldözés közben mindenütt nyugat felé nyomultak elő. Slatinánál, Knyazeváctól nyugatra az ellenség tegnapelőtt még ellenállott, újabb hir nincs. Ugyanabban az időpontban egy Piretből kiküldött bolgár hadoszlop Vlasotincéhez közeledett. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos Jelentés, Berlin, okt. 31. A nagy főhadiszállás közli okt. 31-én: Kövess tábornok hadseregének német csapatai elfoglalták Gra. Milánóvácot. Innen északkeletre az ellenséget kivertük a Ssttornia—Kragujevac közti műúton a Srebrnicától délre fekvő állásaiból. 3