Pesti Hírlap, 1915. november (37. évfolyam, 304-333. szám)

1915-11-01 / 304. szám

1915. november 1., Iiétfő. f Pests Hírlap Razsana a valjevo—uzsicei országút köze­pén, Milanováccal már csaknem egy vonal­ban fekszik. Valjevotól tehát egyenesen déli irányban törünk Uzsice felé, másrészt Visegrádtól keletre szintén országút visz Uzsicéhez s a mai jelentés azt is közli, hogy Visegrádtól keletre szerb területre nyomul­tunk. Mattkeusen offenzívájának újabb si­kerei közt meg kell még emlékeznünk a né­met hadvezetőségnek arról a közléséről, hogy Gallwitz serege a Mlava mindkét ol­dalán tovább szorítja a szerbeket, ami azt jelenti, hogy a Duna és Timok közéből visz­szavonuló szerbeket nyomon követi ugyan­akkor ,amikor Bojadzsev csapatai a Timok felől nyugatnak üldözik a szerbeket. A bolgárok hadműveleteiről ma csak a Hofer-jelentés számol be, ezenkívül ma ér­kezett Budapestre az október 29-iki bolgár hivatalos tekintés, amely azonban azóta már ismert a­datokon kívül új sikereket is tartalmaz. Hofer azt jelenti, hogy Knyazseváctól­­ nyugatra, Slatnárnál, a szerbek tegnap­előtt még ellenálltak, újabb hír nincs. Úgy látszik azonban, hogy azóta a bolgárok meg­törték ezt az ellenállást is, mert a bolgár hivatalos jelentés szerint Knyazseváctól nyugatra a Timok és a Morava közt a víz­választó vonalat elérték, ami már 20 és né­hány kilométer előnyomulásnak felel meg, holott Slatina még csak 10 kilométernyire van Knyazseváctól. A tresibabai fensík el­­­foglalását, amelyről már tegnap tudtunk, az október 29-iki "bolgár hivatalos jelentés tudatja azzal a kommentárral, hogy Nis és Bela-Palánka felé innen megnyílt a további előnyomulás útja, mint azt tegnap e helyütt már mi is kifejtettük. A Pirottól délnyugatra eső frontról­­ közli a bolgár vezérkar és Hofer is a legszá­mottevőbb sikereket. Itt elkeseredett harcok után a bolgárok elfoglalták Surdulica falut és a Vlasina völgyében a bolgár Morava völgyébe, Vlasotincéig jutottak. Surdulica Vranjától 27 kilométerre északkeletre fekszik. (A bolgár hivatalos jelentést továbbító táviratban 10 kilométer elsikkadt; a jelentés csak 17 kilométerről szól.) A bolgár Moravói Vranjánál tudva­levően már átlépték a bolgárok. Surdulicán és Vlasotincón át most a vranja—leskováci vonal irányába igyekeznek, amely Nishez dél felől is megnyitná az utat előttük. A központi hatalmak és Bulgária offenzívájának újabb eredményei már most is világosan mutatják azt a területet, amely­re a visszavonuló szerbeket föltartózhatat­lanul szorítjuk. Ez a terület a szerb és a bolgár Morava, másként a nyugati és a ke­leti (Golijska- és Binacska-) Morava közé esik és entente-jelentések szerint a szerbek utolsó védelmi állása a kraljievo—pristinai * vonalon a montenegrói határin támaszkod­nék. De ennek az állítólagos utolsó védelmi vonalnak két szárnyát — Kraljevónál és Pristinánál — máris veszélyeztetjük. Amott Kövess Milanovácon, emitt Todorov bolgár tábornok Kacsanikon tul nyomult hadosz­lopai máris az utolsónak mond­ott szerb védelmi állás oldalában vannak a mire a szerb haderő Kragujevácnál és Jllisnél álló részei a kraljevó—pristinai vonalo­a vissza­vonulnának, a központi hatalmak és Bulgá­ria seregei talán már a visszavonuluk hátá­ban is fognak állni. * Az Isonzo-fronton a tizedik csatana­pon is rendkívüli hevességgel tombolt a harc. Az olaszok a leghevesebb támadásokat a tolmeini, a görzi hídfők és az egész dober­dói arcvonal több pontja ellen intézték. A támadásokat legnagyobbrészt elkeseredett közelharc után vertük vissza; a küzdelem azzal végződött, hogy állásainkat mindenütt megtartottuk. Az, hogy közelharcra került a sor, egyet jelent azzal, hogy az ellenség be tudott hatolni állásainkba; a kézitusában azonban mindenütt vereséget szenvedett és kénytelen volt újra visszavonulni. Amíg azonban az olaszok nemcsak állásainkig küzdhették magukat előre, de oda be is tud­tak hatolni, természetszerűen rengeteg vesz­teség kellett, hogy érje őket. A pozícióharc során az ellenséges rohamoszlopokat a vé­dekező fél tüzérsége tartja tűz alatt, mire kisebb távolságra ér, megszólalnak a gép­fegyverek és a gyalogsági puskák, a roha­mozó oszlopok hullámait tehát a defenzív tűz alaposan megtizedeli. Egymagában véve azt, hogy az ellenség az árkokig tudja magát előreküzdeni, a támadó félnek rend­szerint nagy véráldozattal kell megfizetnie. El lehet tehát képzelni, milyen vesztesége­ket szenvedhetett a második és harmadik olasz hadsereg a tizedik csatanapon is, amelyben a véres, kézigránáttal, szurony­nyal, puskaagygyal folytatott kézitusa do­minált. Hogy az ellenség támadásait újra visszavertük, annál figyelemreméltóbb, mert a doberdói arcvonal ellen támadó har­madik olasz hadsereg két nap óta harcba­vont két, eddig tartalékban tartott hadtes­tet. És ennek a két hadtestnek a csatába való beavatkozása mindeddig semmiféle ered­ményt nem ért el; két nap alatt ellenben ezeket az újonan beavatkozott haderőket is alaposan megtizedelhettük. Figyelemreméltó körülmény, hogy az ellenség be tudott hatolni az árkainkba. Ez annak a bizonysága, hogy az olasz tüzérség precízen teljesítette a feladatát és azt a te­vékenységet, amely a gyalogsági rohamot készíti elő, befejezettnek tekintheti. A fő­szerepet most már a gyalogság vette át; a gyalogságnak az volna a fel­adata, hogy a keresztül-kasul szakított ár­kokat elfoglalja. Két nap óta véresen vissza kell özönleniük árkainkból az olaszoknak. Ez pedig annak a bizonysága, hogy az olasz katonák harckészsége mélyen alatta marad a mi katonáink teljesítő­képességének és energiájának. * A hosszú idő óta eseménytelen nyu­gati harctér tegnap ismét mozgalmas volt. Azon a két frontszakaszon, ahol a franciák szeptember végén a nagy offenzívájukat megkezdték, az Artoisban és a Champagne­ban, a németek ellentámadásba mentek át és a két front gyújtópontján figyelemre­méltó sikereket értek el. Neuvilletől észak­­keletre bajor csapatok ezerszáz méter ki­terjedésben elfoglalták a franciák állását, 200 foglyot ejtettek, négy gépfegyvert és három aknavetőt zsákmányoltak. Ezzel egyidejűleg a Champagneban Tahure mel­lett a németek szintén rohamra indultak, elfoglalták a Taimretól északnyugatra levő 192. számú magaslatot. Az egész éjszakán keresztül vívott harc folyamán 1215 foglyot ejtettek. A két frontszakaszon keresztülvitt né­met támadásnak az volt a célja, hogy meg­nehezítse a francia offenzíva újjáéledé­sét. Joffre a többek között minden való­­színűség szerint azért utazott Londonba és azért tanácskozik Kitch­enerrel és az angol kormánynyal, hogy egy új offenzívát készít­sen elő és ennek a részleteire vonatkozólag létesítsen megállapodást. Napok óta érkez­nek a hírek, hogy az entente, miután bal­káni akciójával elkésett, új haditervet dol­goz ki, amelynek az a vezető gondolata, hogy a szövetségesek mind a három fronton egyidejűleg támadjanak meg bennünket. Valószínű az is, hogy a németek az új offen­zíva előkészítésére vonatkozó munkálatokat észleltek; tegnapi támadásaikat tehát pre­ventív ellenrendszabálynak lehet tekinteni. Egyébként a német hadvezetés már sok kel­lemetlen és nagyarányú meglepetésben ré­szesítette ellenségeinket; meg kell várni az elkövetkező napok eseményeit, amíg a teg­napi előretörések oka véglegesen tisztázódik. A szerb fiarctér* A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 okt. 31-én délben, érkezett délután 3 óra 50 p.-kor.V. Visegrádtól keletre csapataink szerb terület­re nyomultak elő. Kövess tábornok Valjevotól délre előnyomuló hadoszlopai Razananál visszaűzték az ellenség lovasságát. Közvetlenül G­r­a M­i­l­a­nováctól északnyugatra o­s­z­t­r­á­k-m­agyar csapatok rohammal vettek be több nagy haderőtől megszállt ellenséges hadállást. Itt négy ágyút és három lőszerkocsit zsákmányoltak. A 46. számú osztrák (Eger vidéki) népfölkelő zászlóaljat illeti e sikerek főérdeme. Egyidejű­leg német csapatok észak­ról és északkeletről har­colva elérték Milánóvá­rot és benyomultak a vá­rosba. A mi csapataink táma­dása is mindenütt térnye­réssel jár a Kragujevác­tól északnyugatra fekvő területen. A Lapovotól délnyu­gatra emelkedő Strazevica ma­gaslat a németek birtoká­ban van. A bolgárok üldözés közben min­denütt nyugat felé nyomultak elő. Slatinánál, Knyazeváctól nyugatra az ellenség tegnapelőtt még ellenállott, újabb hir nincs. Ugyanabban az időpontban egy Pi­retből kiküldött bolgár hadoszlop Vlasotincéhez közeledett. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos Jelentés, Berlin, okt. 31. A nagy főhadiszállás közli okt. 31-én: Kövess tábornok had­seregének német csapatai elfoglalták Gra. Milánó­vá­c­o­t. Innen északkeletre az ellenséget kivertük a Sst­torni­a—K­ragujevac közti műúton a Srebrnicától dél­re fekvő állásaiból. 3

Next