Pesti Hírlap, 1915. november (37. évfolyam, 304-333. szám)

1915-11-13 / 316. szám

tem­berében. Megkapta a vitézségi ére­met, a signum laudist és a német vaske­resztet. Ez év májusában sebesülten orosz fogságba került. Mit tetszik gondolni, mennyit kap a hős tanár családja­? Havi száz koronát. Katonáék semmit nem adnak, mert a helyettes tanárt állam­i tisztvi­selőnek minősitik. De „a civil állam" csak szolgának minősiti a csualifikált kulturem­bert s BZ&Z koronából kell megélnie a hazá­ért tanult és vérzett hős feleségének és édes­anyjának, De Vill a kálváriának több állomása is. 1. A hadbavonult helyettes tanárt nem nevezik ki, mert hátha elesik , akkor az özvegynek anyu­gi jussa volna. 2. A hős he­lyettes tanár családjának még a tisztviselők beszerzési előlegét se adták meg, hogy élel­met vehessenek. Azt hiszik, ezeknek nem kell se lakás, se fűtés, se étel. Jankovics miniszter úr válaszoljon a kérdésre, mit a kétségbeesé­s diktált tollba: . „Nem volna-e legjobb, ha öreg anyámmal együtt megöl­­nénk magunkat, úri koldusok 11" . . . Zsolt. Napi hírek. A tisztviselők segélyezése. Nyolcvanhét nullja az állami alkalmazottaknak. Az országgyűlésnek legközelebbi ülése­zése alkalmával előterjesztendő indomnlty tör­vényjavaslat keretében a kormány nyolcvanhét millió koronának a rendelkezésre bocsátását szándékozik kérni a törvényhozástól, a közszol­gálati alkalmazottaknak a háború hosszú tarta­ma folytán szükséges segélyezésére. Az erlített összegből a kormány által egyes erre különösen reátutált, alkalmazottaknak már engedélyezett és be nem tudandó rendkí­vü­li segélyeken félti­k, segélyben fognak része­sülni az összes tényleges közszolgálati aakal­­mazottak, akik az államtól vagy az állam hozzá­járulásával kapják illetményeiket. A nyújtandó segélyek, az állami és ezek­kel egy tekintet alá este rendszeresített alkal­mazottakat, illetőleg általában az alkalmazot­tat 1916. január 1-én megillető fizetés természe­­tével bíró illetmények egy évi összegének húsz százalékában állapítják meg. Az így számított segély azonban a tiszt­viselőknél, tanároknál, tanítóknál és az ezekkel egy tekintet alá eső alkalmazottaknál négyszáz koronánál, az altiszteknél és szolgáknál és az ezekhez hasonló mérvű illetmények élvezetében álló alkalmazottaknál pedig húsz koronánál kevesebb nem lehet. Az óvónők, a kezelők (kezelőnők) és díj­nokok egyformán háromszáz korona egyszeri segélyben részesittetnének. Ugyancsak az élvezett illetmények mér­vére való tekintet nélkül négyszáz korona se­gély lesz engedélyezendő a községi és köror­vosoknak, az 1913. évi XVI. törvénycikk hatá­rozmányai alá tartozó községi és hitfelokozati elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek, továbbá a községi és körjegyzőknek, há­romszáz korona a segédjegyzőknek és kétszáz a rendsze­resített állandó állásokat betöltő egyéb községi, közigazgatási alkalmazottaknak. Az engedélyezendő egyszeri segélyek 1916. évi január 1-től kezdve egyenlő tíz havi előzetes részletben lesznek a tényleges szolgá­lat kötelékében álló alkalmazottak részére kifi­zetendők, s e segélyek amellett, hogy minden állami, törvényhatósági és községi adó alól mentesittetnének, sem lefoglalhatók, sem átru­házhatók vagy elzálogosíthatók nem lesznek. Ezenfelül gondoskodni kíván a kormány arról is, hogy az 1912. évi LVIII. törvénycikk alapján államsegélyben részesülő törvényható­sági és rendezett tanácsú városok ugyanolyan egyszeri segélyben részesíthessék az alkalma­­i­­­zottaikat, mint aminő segélyek a fentiek sze­rint az állam által engedélyezendők lesznek; e a városoknak e célból leendő támogatására a nyolcvanhét millió koronán felül megfelelő to­vábbi összeg rendelkezésére bocsátását szándé­­kozik a kormány a törvényhozástól kérni. (A király adománya.) A király kabinet­irodájának osztályfőnöke, Karmára társa titkos tanácsos értesítette Kroehtier Kiemann altábor­nagyot, a honvédelmi Istifliszterinai Iftve­gélyző Hivatalának vezetőjét, hogy II. király a hadban­ álló katonák karácsonyi megajándékozására in­dított akció céljaira tízezer koronát utaltatott ki magánpénztárából . (A külügyminiszter visszaérkezése.) Báró Burián István közös külügyminiszter pén­­teken délelőtt Berlinből"visszaérkezett Bécsbe. — (Frigyes főherese,?; főhadsegédje.) Külö­nös nagy tisztesség ér­te Frigyes főherceg tá­bornagyot ami, hogy 'főhadsegédet­ kapott. Erre a tisztségre eddigi fö­ldvermesterét, gróf fterber­stein vezérőrnagyot nevelték ki. — (A szultán köszönete.) A Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Binottság, amelynek gróf Khuen­ tré Aí Podry Jiárety­ez el­nöke, díszes kivitelű hivatalos jelvényének egy­egy példányát felajánlotta királyunknak és s­z­ü­vetségesének, Mehm­ed szultánnak. A szultán ne­vében Huteeiin talmi pápa bécsi török nagykö­veti a következő levéllel köszönte meg az aján­dékot: — Nagyméltóságú gróf Khuen-Héderváry urnak, a Vörös Félhold magyar bizottságának elnöke, Budapest. Gróf Úr! A Sztth­án ő császári Felsége, magas uralkodóm, megbízott, hogy fe­jezzem ki Excellenciád előtt császári köszönetét a Vörös Félhold érdekében működő magyaror­szági bizottság hivatalos jelvényéért, amelyet e bizottság nevében szeretetreméltóan felajánlani­­szíveskedett. Engedje meg Excellenciád, hogy ez alkalommal ismételten biztosít­sn­ kiváló nagyra­becsülésemről. Husszein Hilmi. A Vörös Félhold művészi kivitelű ravata­los jelvényeit mindenki megszerezheti, ajd ezért, vagy a pénzt beküldi, vagy utánvétel mellett a­ Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Bizottság irodájához (képviselőház) fordul- A jelvény ára egy korona. — (Az új Nob­el-dííjasok. Mint Stockholm­ból táviratozzák, a svéd tu­dományosi akadémia elhatározta, hogy a Nobel-díjat a fizskai tudomá­nyokban szerzett érdemekért az 1914-ik évre Laun M. majnai frankfurti egyetemi tanárnak adományozza a Röntgen-sugarak diffrakciójának a jegesekben való felfedezésért és az ugyanaz ívre szóló vegytani dijat Theodor Wid­ia.­ Ri­chárdnál, a cambridgsi Hartvard-egy­etem taná­rának a kémiai alapelemek atomsúlyának meg­határozásáért adományozza. Az 1915. évre szóló díjakról­­szombaton döntene','. — Mint Béiceből jelentik, dr Bárány Hóbert, az orvosi Nobel-díj nyertese, a Neues Wiener Tagblatt üdvözlő táv­iratára azt felélte, hogy tanulmányainak folyta­tása érdekében a fogságból való mielőbbi szaba­dulását kívánja. Dr Bárány a feleségének iss kül­dött táviratot Mérvből, közölve vele, hogy az orosz kormány már november elsején hivatalo­san értesítette arról, hogy a Nobel-díjat neki ítélték oda.­­ (A bolgár katonakötelesek bevonulása.) A bolgár kormány parancsára és a császári és királyi közös hadügyminisztériummal egyetértve a királyi bolgár főkonzulátus utoljára tudatja, hogy minden bolgár tartalékos tizenkilenctől öt­­venedik életévig és a macedóniai bolgárok husii­tól negyvenedik életévig haladéktalanul Bulgáriá­ba tartoznak utazni, mert ellenkező e­stben rend­őri úton fogják őket elszállítani. A hajózás Orso­ván át megnyílt és csak ez az út használandó.­­ (Hősök halála.) A Trebinje köríti vivőit harcokban hősi halált halt Fazekas Andor tény­leges vártüzérhadnagy. A fia volt Fazekas Kál­mán kassai posta- és távírótanácsosnak. Te van Mihály honvédhuszárzászlós, a nagy ezüst vitézségi érem tulajdonosa, a lem­bergi harcok egyik rohamában huszonhárom éves korába hősi halált halt. Holttestét szik­éi­ hazahozatták és Békéscsabán temették el. Ennel Jenő hadapród a, doberdói fensik­on olasz gránáttal találva, október 28-án hősi ha­lált halt, özvegyén kívül két kis gyermeket ha­evolt hátra.. — (Tűz egy amerikai dvfilsövénygyárban.) üldözi a halvégzet azokat Az amerikai gyárakat, amelyekben hadiszereket készítenek az entente részére, New Jersey állam Trenton városában — mint a Reuter-ügynökség Newyorkból jelenti — a Boebling and Co. gyártelepen, amely a szövet­ségesek részére drótsövényeket szállít, ismeret­len okból tűz támadt, amelyet csak nagynehezen tudtak eloltani. A kár meghaladja a egymillió dollárt.­­ — (Meddig tart a háború?) Egészen bizo­nyos, hogy a világháború kitörésének legelső pillanatától kezdve nincs kérdés, amely jobban, gyakrabban és elevenebben izgatná minden em­ber fantáziáját, mint ez: meddig tart a háború? És egészen bizonyos az is, hogy az egész magyar olvasóközönség valósággal példátlan érdeklő­dével karolta föl v.B­etít itt, amikor a J­épc- Új­ság 3000 koronás na­gy pályázatot hirdetni és a pályázat legd­ís problémájául a világháború végének megjövendölését tűzte ki. A pályázat eredményét természetesen csak maga a valóság fogja majd eldönteni, de az a statisztikai beszá­moló, amelyet mai legújabb számában közöl a Képes Újság, valósággal meglepő képe a ma­gyar közvélemény megnyilatkozásának és kul­turális értékű megállapítása annak, mennyire becsülték az emberek a háború alatt a háború tartamát.­­ (A ru­ínet császár és a színésznő.) Annak idején, amikor a német császár Itáliában járt, egy­ színházi előadáson is megjelent. A­­szerep­lők között volt az a színésszkisasszony is, akinek domborító képességéről sokat beszéltek. A csá­szárnak a művésznő játéka annyira megtetszett, hogy másnap reggel elismerése jeléül egy arany molltűt küldött neki. Most, hogy a háború kitört és a németek elleni gyűlölet nagy mértéket öl­tött, a színésznő nem akarta megtartani a csá­szár ajándékát s nemzeti célra ajánlotta föl. Ekkor derült ki, hogy cu arany melljű nem is igazi aranyból ké­szült (a­­ hogy alig tizenöt lírát ér. Ez a fölfedezés arra adott alkalmat, hogy a lapok a német cs­ászár ellen holmi kirohanásokat intézzenek, csúfondárosan emlegetve, hogy ajándéktárgyai mit s­em­ érnek. Az újságok köz­leményeinek azonban alig van hatása az olasz közönségre, amely jól ismeri a maga aranymű­veseit és amely azzal is tisztában van, hogy a­­császár az arany melltjit Olaszországban vásá­­­roltatta.­­ (Válogatnak a rézben.) Mióta a réz rekvirdlására vonatkozó nem egy­­.-en világos és könnyű szerrel meg sem érthető rendelet megjelent és az egész országban beváltási he­lyek állanak a közönség rendelkezésére, a re­zek beszolgáltatása nagyobb arányokban fo­lyik, ha egyes beváltó Urak hivatalos órákat szabtak is, saját maguk kényelmére. A lakos­ság, amelynek különböző réztárgyai vannak, hangyaszorgalommal szállítja be a nagy válto­zatot nyújtó tárgyakat, amik között törött­­réz­csapok, fogasok s ki tudná megmondani, hogy mik szerepelnek. Bármily mennyiségben vigyék is azonban az ilyen rezeket a beváltó helyekre, azokat ott nem mind veszik meg, mert az illetők túlságosan ragaszkodnak a miniszteri rendelet szövegéhez, amelyben rézcsapok és törmelék­rezak nem fordulnak­ elő. Így tehát azokat a dolgokat, amelyek a rendeletben külön megne­vezve nincsenek, büszkén elutasítják, noha a legkisebb vicinális ész is beláthatja, hogy a hadseregnek nemcsak Mozsarakra, gyertya­tartókra, üstökű é s a többi megnevezett tárgyak­ra, hanem minden néven nevezendő rézre szük­sége van, tekintet nélkül arra, hogy azokat an­nak idején v. mester vagy a gyár milyen for­­­mába öntötte. Akkor tehát, amikor a válogatós és a képhoz ragaszkodó beváltóhelyek a maguk észjárása alapján válogatnak, tulajdonképen igen sok rezet vonnak el a hadseregtől s annak kárt okoznak. Ily körülmények között éppen nem ártana, ha a honvédelmi miniszter ujabb utasítást adna ki, amelyben megmagyarázná, hogy mindaz, ami réz és igy a hadsereg érdekeit szolgálja, beváltható.­­ (Női bérkocsis Aradon.) A párisi példa legutóbb Aradon talált követőre, ahol bérkocsi­hajtásra kért engedélyt egy leány. Elmondta­, hogy virágüzletben dolgozik, de keresetéből nem­ tud megélni. Min hogy a bérkocsi-szabályrende­letben nincs kimondva, hogy csak férfiak kap­hatnak hajtási engedélyt, de különben is a fér­fiak hiánya megokolná teszi a nők alkalmazá­sát, a bejelentést elfogadták és megtartották a hajtási vizsgát. Az első kísérlet nem a legjobban sikerült, mert a lány nem bánt jól a gyeplővel. A napokban újabb próbát tartanak vele és ha már tud biztosabban hajtani, akkor kiadják ré­szére az engedélyt.­­ (Égő nafta vidék.) A Rrees jelentése szerint a betumi naftavidéken lápok ót­i tüz pusztít. A kár beláthatatlan. PESTI HÍRLAP 1915. november 13., szombat. v.

Next