Pesti Hírlap, 1915. november (37. évfolyam, 304-333. szám)

1915-11-03 / 306. szám

8 PESTI HÍRLAP 1915. november 3., szerda.. Ejtotés íz Iki»# tifefrlft t jg utM.r •'••t'l'sé napjai a délnyu­gat? n&revcm'Jon.* A sajtóhadis­zállásról jelentik A november elsejéről keltezett hivatalos je­lentés szerint a két hétig tartó isonzói csata azzal végződött, hogy az ellenség általános támadása összeomlott és rendíthetetlen csapataink teljesen megtartották a védelmi harcvonalat. E fegyve­reinkre győzelmes befejezés természetesen nem következett be hirtelen, mert a döntések szilárd állások elleni küzdeleimben gyakorta csak lassan érlelődnek meg. így tehát, mint az említett hiva­talos jelentés is sejteti, számítani kell a harc újabb fellobbanásával, azonban tényleges olasz offenzíváról a legközelebbi időben szó sem lehet. E célra nincs katonájuk, akiket elő lehetne vinni és nincs a támadás előkészítésére a döntő jelentő­ségű lőszertömegük. Az Isonzo-íiarcvonalon most visszavert általános támadásra az olasz hadsereg főerejét használták fel. A Krn­osues és a tenger között 9 ellenséges hadtestet, összesen legalább 24 gyalogsági hadosztálylyal és­ két alpini csoporttal állapítottunk meg. Ezek a had­erők, amelyek, mint ismeretes, a doberdói fensíket támadó III. hadsereghez, amelynek az aostai herceg a parancsnoka és az északról csatlakozó II. hadsereghez (Fargoni altábornagy) tartoz­nak, a csata előtt körülbelül 320,000 lőfegyverre, 1300 tábori és hegyi ágyúra és­­180 nehéz ágyúra­ voltak becsülhetők. A karintiai arcvonalon arány­lag gyengébb erők állanak, a tiroli, fronton négy hadtest­ legalább 11 gyalogsági hadosztálylyal, amelyek összesen 170,000 fegyverre, 200 könnyű és mintegy 100 nehéz ágyra becsülhetők. Ezek a számadatok és a határozottan nem túl magasan 150.000 emberre becsült veszteség szemlélteti leg­jobban az ellenség erőfeszítésének és vereségé­nek nagyságát. Hogy hivatalos jelentésünk nem­­ tesz említést foglyokról, az arra vezethető vissza­, hogy c­sapataink az elkeseredett védelmi harcok­ban nem találnak alkalmat arra, hogy s­ok ellen­séget fogjanak el; mindazonáltal október 21-től október 29-ig 67 tiszt és 3200 ember került a­­zí­vünkre és 11 gépfegyvert is zsákmányoltunk. Október két utolsó napján az Isonzo-harc­vonal számos pontján még heves harcok folytak. A Krien az ellenség több ízben megkísérelte, hogy fedezékei mögül előre törjön, azonban min­dig rögtön visszavertük Ugyanez a sors érte a tolmeini hídfő egyes szakaszai ellen intézett ismételt támadásokat. Az Auzzától a Monte San­toig terjedő szakasz tegnap délben erős ágyútűz alatt állott; este az ellenséges gyalogság Zagorá­nál hasztalan támadta meg állásainkat. A Monte Sabotinot a legutóbbi napokban nem támadták, többé; ezzel szemben az olaszok megkísérelték, hogy a görzi hídfőhöz férkőzzenek újabb előre­törésekkel Perma melletti vonalaink ellen és a Podgorán, — mint mindig, eredmény nélkül. Ha itt-ott be is nyomultak egy árokba, nem sokáig tartózkodhattak ott,­hála,szuronyainknak és kézi­gránátjainknak! A doberdói fensík északi sza­kasza szakadatlanul nehéz ágyútűz alatt állott. Már tegnapelőtt megfigyeltük, h­ogy erős olasz erők vonulnak Sagradon át és hogy azokat Scraussina felé tolják el. A rákövetkező éjjel a Monte San Michele északi lejtőjén heves szu­rony harcokra került a sor. Tegnap itt igen erős koncentrikus ágyútűzzel kísért támadás indult meg. A vitéz 3. és 4. honvédgyalogezred azonban egy pillanatig sem ingott meg és az ellenséget véresen visszaverte. A Monte San Micheletől délre eső szakasz ellen is megkíséreltek az olaszok még néhány előretörést, melyek azonban erőtle­nek voltak és már tüzelésünkben összeomlottak. A karintiai arcvonalon az Isonzo-csata folyamán nagyobb harcokra nem került a sor. Tirolban a buchensteini terep teljesen tűz alatt állt. A Col­li Lanán az ellenség néhány száz lépésnyire fő­állásunk előtt beásta magát. A dalmáciai helytartó és Jenő főherceg táviratváltása. Knin, nov. 2. A legfelsőbb hadsereg- és flottaparancs al­kalmából gróf Attems, Dalmácia helytartója, .1 Jenő főherceg, vezérezredeshez üdvözlő táviratot intézi­tt amelyben kijelentette, hogy talmá­cián­ak boldogok, hogy Jenő főh­erceg parancs­noksága alatt állanak és hiven ő­eiktől örökölt hagyományaikhoz, ki fognak tartani rendíthe­tetlenül a harcban az álnok ellenség végleges leveréséig. Jenő főherceg a következő távirattal vá­laszolt: — Nagyon köszönöm a szerencsekivánato­kat abból az alkalomból, hogy őfelsége hadsereg-és flottaparanc­sban kifejezte derék csapataim iránt való elismerését. A harmadik isonzói csata hősei között Dalmácia fiait elsősorba kell helyezni. Példátlan vitézségükkel újra bebizonyí­tották, hogy legjobb katonáinkhoz számítódnak. Kérem Excelleneiádat, tudassa ezt az egész or­szággal és fejezze ki köszönetemet Dalmácia la­kosságának a császár és a birodalom iránt való hűt égőkért, amelyet" az ország fiai a harctéren oly fényesen beigazoltak Olaszország és a külön békére vonatkozó megállapodás. Genf, nov. 2. A Figaro és a Petit Journal jelentik, hogy Anglia Olaszországnál is lépéseket fog tenni, hogy rábírja a londoni megállapodásokhoz való csatlakozásra. E szerint Olaszország is kötele­zettséget vállalna, hogy nem fog külön békét kötni. Giolitti és a béke. Bécs. nov. 2. A Fremdenblatt-nak jelentik Chiassó­ból. A Giolitti-frakció három napon át tar­tott értekezletén foglalkozott azokkal a hi­bákkal, amelyeket, a Salandra-kormány úgy a belső­, mint a külpolitikában elkövetett és amelyek az ország gazdasági kimerülését okozták. Végül elhatározta a csoport, hogy a hadműveleteknek idegen harcterekre való kiterjesztését ellenezni fogja és a béke előse­gítésén fog m­unkálko­­nni. Salandra és Giolitti. Berlin, nov. 2. A Lokalanzeiger jelenti Chiassóból: Salandra újra érintkezést keres Giolittivel; közös barátjaik révén kérdést akar intéztet­ni hozzá arra nézve: hajlandó volna-e az ország helyzetének megjavítása céljából a minisztérium hathatós támogatására kezet nyújtani. Salandra hajlandó lenne a fran­cia kormány példájára a minisztériumot ki is bővíteni. Legjobban azt szeretné, hogy ha maga Giolitti nem akarna, belépni a­ ka­binetbe, legalább valamelyik barátját ve­hetné be. Kérdés azonban, hogy Giolitti el­fogadja-e ezt a kéznyújtást. Az öreg állam­férfi még jól emlékszik arra, hogy két­három héttel ezelőtt, amikor Olaszország veszedelme még nem volt olyan nagy, titkos rendőrök minden lépését ellenőrizték. „Olaszország nagyobb és erősebb lesz, mint valaha." — Salandra beszéde. — Lugano, nov. 2. Salandra a pármai kórház alapkőletétele al­kalmából beszédet mondott, amelyben kiemelte: — A világ láthatja, hogy Olaszország, amikor hatalmi állását háborúval emeli, a kul­túra útjain is előrehalad. Az új kórház Olasz­ország elpusztíthatatlan latin kultúráját bizo­nyítja. Az összes egyesületek lobogói a nemzeti egységet bizonyítják. Biztos benne, hogy Olasz­ország győzelmesen fog kikerülni abból a nehéz háborúból, amelybe bocsátkozott. Ha a béke de­rűje mosolyog és Olaszország erősebb és na­gyobb lesz, mint valaha, vissza fog térni Pármá­ba és reméli, hogy mint magánember tér viss­sza. (Élénk tetszés.) Az ünnepély rendezői nem tudták a megje­lent egyesületeket arra bírni, hogy vonuljanak ki a pályaudvarra Salandra üdvözlésére. Sa­landra az ünnepély a főhadiszállásra ment. Az olasz szocialista kamarai frakció a kormány ellen. „A cenzúra lelkiismeretlen üzelmek takarója." Róma, okt 1. A szocialista kamarai frakció határozati javaslatot fogadott el, amelyben a következőket mondja ki:­­ A háború a kormánynak ürügyül szolgál arra, hogy a magán- és közszabadságot katonai szempontokkal nem indokolható mértékben kor­látozza. Internálások és kiutasítások magánszem­pontokból és pártszempontokból történnek. A cenzúra lelkiismeretlen üzelmek takarója. A kormány tűri a parlamentáris intézmény lénye­gével össze nem egyeztethető kormányzási mó­dot. Pénzügyi intézkedéseinél a kormány kíméli a nagy jövedelmeket, lehetővé teszi a hadsereg­szállítók hihetetlen és botrányos nyereségeit, miáltal megsemmisítheti a nemzeti összhangot. Mindazok a balkáni hipotésisek és egyéb számí­tások, amelyek alapján Olaszország a háborúba beavatkozott, összeomlottak. A párt határozot­tan ellenzi a háború kiterjesztését új hadiszin­terekre és támogat minden törekvést, amely az igazságos béke és a népek szabadságának vis­szatérését előmozdítja. Mi ©r®$i harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 nov. 2-án délben, érkezett délután 4 óra 15 p.-kor.) A Strypa harc­vonalon a harcok tegnap is egész nap tartot­tak. Az ellenség nagy had­erővel támadott és Br­e­nnavánál mélyen tagolt rohamoszlopokkal betör­t állásainkba, tartalékaink azonban gyors támadás­sal visszavetették, mely alkalommal az ellenség elkeseredett ut­cai harcok­ban súlyos veszteségeket szenvedett. Itt 2000 oroszt fogtunk el. A Styr alsó folyásánál az oroszokat tovább szorí­tották vissza. Egy nagy lőszer­készlet igénybevételével végrehaj­tott orosz ellentámadás összeomlott. Hitfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, Berlin, nov. 2. A nagy főhadiszállás közli november 2-án. Hindenburg tábornagy had­csoportja. A takurat rigai vasúti vonal­tól délre támadásunk az Aa mindkét oldalán tovább halad előre. D­ü­n­a­birg előtt tegnap is heves harc folyt. Az oroszok is­mételt erős támadásait véresen visszavertük. A Sventen és az Ilsen tavak között a harcok még tartanak. Több mint 500­ oroszt elfogtunk. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja: Újabb esemény nem történt. Linsingen tábornok hadcso­portja: Az oroszok megkísé­relték, hogy előnyomni a m­unkát Cartorysktól nyu­gatra széles arcvonalon é­s s­ű­r­ű tömegekben i­n­t­é­z­e­tt ellentámadással meg­állítsák. Legsúlyosabb veszteségeik mellett visz­szavertük őket, mire mi folytattuk támadásain­kat. Sienikovce mellett az oroszoknak átmenetileg sikerült gróf Bot­h­mer tá­bornok csapatainak állá­saiba behatolniok. Ellen­támadásunkkal visszafog­

Next