Pesti Hírlap, 1915. november (37. évfolyam, 304-333. szám)
1915-11-03 / 306. szám
8 PESTI HÍRLAP 1915. november 3., szerda.. Ejtotés íz Iki»# tifefrlft t jg utM.r •'••t'l'sé napjai a délnyugat? n&revcm'Jon.* A sajtóhadiszállásról jelentik A november elsejéről keltezett hivatalos jelentés szerint a két hétig tartó isonzói csata azzal végződött, hogy az ellenség általános támadása összeomlott és rendíthetetlen csapataink teljesen megtartották a védelmi harcvonalat. E fegyvereinkre győzelmes befejezés természetesen nem következett be hirtelen, mert a döntések szilárd állások elleni küzdeleimben gyakorta csak lassan érlelődnek meg. így tehát, mint az említett hivatalos jelentés is sejteti, számítani kell a harc újabb fellobbanásával, azonban tényleges olasz offenzíváról a legközelebbi időben szó sem lehet. E célra nincs katonájuk, akiket elő lehetne vinni és nincs a támadás előkészítésére a döntő jelentőségű lőszertömegük. Az Isonzo-íiarcvonalon most visszavert általános támadásra az olasz hadsereg főerejét használták fel. A Krnosues és a tenger között 9 ellenséges hadtestet, összesen legalább 24 gyalogsági hadosztálylyal és két alpini csoporttal állapítottunk meg. Ezek a haderők, amelyek, mint ismeretes, a doberdói fensíket támadó III. hadsereghez, amelynek az aostai herceg a parancsnoka és az északról csatlakozó II. hadsereghez (Fargoni altábornagy) tartoznak, a csata előtt körülbelül 320,000 lőfegyverre, 1300 tábori és hegyi ágyúra és180 nehéz ágyúra voltak becsülhetők. A karintiai arcvonalon aránylag gyengébb erők állanak, a tiroli, fronton négy hadtest legalább 11 gyalogsági hadosztálylyal, amelyek összesen 170,000 fegyverre, 200 könnyű és mintegy 100 nehéz ágyra becsülhetők. Ezek a számadatok és a határozottan nem túl magasan 150.000 emberre becsült veszteség szemlélteti legjobban az ellenség erőfeszítésének és vereségének nagyságát. Hogy hivatalos jelentésünk nem tesz említést foglyokról, az arra vezethető vissza, hogy csapataink az elkeseredett védelmi harcokban nem találnak alkalmat arra, hogy sok ellenséget fogjanak el; mindazonáltal október 21-től október 29-ig 67 tiszt és 3200 ember került azívünkre és 11 gépfegyvert is zsákmányoltunk. Október két utolsó napján az Isonzo-harcvonal számos pontján még heves harcok folytak. A Krien az ellenség több ízben megkísérelte, hogy fedezékei mögül előre törjön, azonban mindig rögtön visszavertük Ugyanez a sors érte a tolmeini hídfő egyes szakaszai ellen intézett ismételt támadásokat. Az Auzzától a Monte Santoig terjedő szakasz tegnap délben erős ágyútűz alatt állott; este az ellenséges gyalogság Zagoránál hasztalan támadta meg állásainkat. A Monte Sabotinot a legutóbbi napokban nem támadták, többé; ezzel szemben az olaszok megkísérelték, hogy a görzi hídfőhöz férkőzzenek újabb előretörésekkel Perma melletti vonalaink ellen és a Podgorán, — mint mindig, eredmény nélkül. Ha itt-ott be is nyomultak egy árokba, nem sokáig tartózkodhattak ott,hála,szuronyainknak és kézigránátjainknak! A doberdói fensík északi szakasza szakadatlanul nehéz ágyútűz alatt állott. Már tegnapelőtt megfigyeltük, hogy erős olasz erők vonulnak Sagradon át és hogy azokat Scraussina felé tolják el. A rákövetkező éjjel a Monte San Michele északi lejtőjén heves szurony harcokra került a sor. Tegnap itt igen erős koncentrikus ágyútűzzel kísért támadás indult meg. A vitéz 3. és 4. honvédgyalogezred azonban egy pillanatig sem ingott meg és az ellenséget véresen visszaverte. A Monte San Micheletől délre eső szakasz ellen is megkíséreltek az olaszok még néhány előretörést, melyek azonban erőtlenek voltak és már tüzelésünkben összeomlottak. A karintiai arcvonalon az Isonzo-csata folyamán nagyobb harcokra nem került a sor. Tirolban a buchensteini terep teljesen tűz alatt állt. A Colli Lanán az ellenség néhány száz lépésnyire főállásunk előtt beásta magát. A dalmáciai helytartó és Jenő főherceg táviratváltása. Knin, nov. 2. A legfelsőbb hadsereg- és flottaparancs alkalmából gróf Attems, Dalmácia helytartója, .1 Jenő főherceg, vezérezredeshez üdvözlő táviratot intézitt amelyben kijelentette, hogy talmáciának boldogok, hogy Jenő főherceg parancsnoksága alatt állanak és hiven őeiktől örökölt hagyományaikhoz, ki fognak tartani rendíthetetlenül a harcban az álnok ellenség végleges leveréséig. Jenő főherceg a következő távirattal válaszolt: — Nagyon köszönöm a szerencsekivánatokat abból az alkalomból, hogy őfelsége hadsereg-és flottaparancsban kifejezte derék csapataim iránt való elismerését. A harmadik isonzói csata hősei között Dalmácia fiait elsősorba kell helyezni. Példátlan vitézségükkel újra bebizonyították, hogy legjobb katonáinkhoz számítódnak. Kérem Excelleneiádat, tudassa ezt az egész országgal és fejezze ki köszönetemet Dalmácia lakosságának a császár és a birodalom iránt való hűt égőkért, amelyet" az ország fiai a harctéren oly fényesen beigazoltak Olaszország és a külön békére vonatkozó megállapodás. Genf, nov. 2. A Figaro és a Petit Journal jelentik, hogy Anglia Olaszországnál is lépéseket fog tenni, hogy rábírja a londoni megállapodásokhoz való csatlakozásra. E szerint Olaszország is kötelezettséget vállalna, hogy nem fog külön békét kötni. Giolitti és a béke. Bécs. nov. 2. A Fremdenblatt-nak jelentik Chiassóból. A Giolitti-frakció három napon át tartott értekezletén foglalkozott azokkal a hibákkal, amelyeket, a Salandra-kormány úgy a belső, mint a külpolitikában elkövetett és amelyek az ország gazdasági kimerülését okozták. Végül elhatározta a csoport, hogy a hadműveleteknek idegen harcterekre való kiterjesztését ellenezni fogja és a béke elősegítésén fog munkálkonni. Salandra és Giolitti. Berlin, nov. 2. A Lokalanzeiger jelenti Chiassóból: Salandra újra érintkezést keres Giolittivel; közös barátjaik révén kérdést akar intéztetni hozzá arra nézve: hajlandó volna-e az ország helyzetének megjavítása céljából a minisztérium hathatós támogatására kezet nyújtani. Salandra hajlandó lenne a francia kormány példájára a minisztériumot ki is bővíteni. Legjobban azt szeretné, hogy ha maga Giolitti nem akarna, belépni a kabinetbe, legalább valamelyik barátját vehetné be. Kérdés azonban, hogy Giolitti elfogadja-e ezt a kéznyújtást. Az öreg államférfi még jól emlékszik arra, hogy kéthárom héttel ezelőtt, amikor Olaszország veszedelme még nem volt olyan nagy, titkos rendőrök minden lépését ellenőrizték. „Olaszország nagyobb és erősebb lesz, mint valaha." — Salandra beszéde. — Lugano, nov. 2. Salandra a pármai kórház alapkőletétele alkalmából beszédet mondott, amelyben kiemelte: — A világ láthatja, hogy Olaszország, amikor hatalmi állását háborúval emeli, a kultúra útjain is előrehalad. Az új kórház Olaszország elpusztíthatatlan latin kultúráját bizonyítja. Az összes egyesületek lobogói a nemzeti egységet bizonyítják. Biztos benne, hogy Olaszország győzelmesen fog kikerülni abból a nehéz háborúból, amelybe bocsátkozott. Ha a béke derűje mosolyog és Olaszország erősebb és nagyobb lesz, mint valaha, vissza fog térni Pármába és reméli, hogy mint magánember tér visssza. (Élénk tetszés.) Az ünnepély rendezői nem tudták a megjelent egyesületeket arra bírni, hogy vonuljanak ki a pályaudvarra Salandra üdvözlésére. Salandra az ünnepély a főhadiszállásra ment. Az olasz szocialista kamarai frakció a kormány ellen. „A cenzúra lelkiismeretlen üzelmek takarója." Róma, okt 1. A szocialista kamarai frakció határozati javaslatot fogadott el, amelyben a következőket mondja ki: A háború a kormánynak ürügyül szolgál arra, hogy a magán- és közszabadságot katonai szempontokkal nem indokolható mértékben korlátozza. Internálások és kiutasítások magánszempontokból és pártszempontokból történnek. A cenzúra lelkiismeretlen üzelmek takarója. A kormány tűri a parlamentáris intézmény lényegével össze nem egyeztethető kormányzási módot. Pénzügyi intézkedéseinél a kormány kíméli a nagy jövedelmeket, lehetővé teszi a hadseregszállítók hihetetlen és botrányos nyereségeit, miáltal megsemmisítheti a nemzeti összhangot. Mindazok a balkáni hipotésisek és egyéb számítások, amelyek alapján Olaszország a háborúba beavatkozott, összeomlottak. A párt határozottan ellenzi a háború kiterjesztését új hadiszinterekre és támogat minden törekvést, amely az igazságos béke és a népek szabadságának visszatérését előmozdítja. Mi ©r®$i harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 nov. 2-án délben, érkezett délután 4 óra 15 p.-kor.) A Strypa harcvonalon a harcok tegnap is egész nap tartottak. Az ellenség nagy haderővel támadott és Brennavánál mélyen tagolt rohamoszlopokkal betört állásainkba, tartalékaink azonban gyors támadással visszavetették, mely alkalommal az ellenség elkeseredett utcai harcokban súlyos veszteségeket szenvedett. Itt 2000 oroszt fogtunk el. A Styr alsó folyásánál az oroszokat tovább szorították vissza. Egy nagy lőszerkészlet igénybevételével végrehajtott orosz ellentámadás összeomlott. Hitfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, Berlin, nov. 2. A nagy főhadiszállás közli november 2-án. Hindenburg tábornagy hadcsoportja. A takurat rigai vasúti vonaltól délre támadásunk az Aa mindkét oldalán tovább halad előre. Dünabirg előtt tegnap is heves harc folyt. Az oroszok ismételt erős támadásait véresen visszavertük. A Sventen és az Ilsen tavak között a harcok még tartanak. Több mint 500 oroszt elfogtunk. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja: Újabb esemény nem történt. Linsingen tábornok hadcsoportja: Az oroszok megkísérelték, hogy előnyomni a munkát Cartorysktól nyugatra széles arcvonalon és sűrű tömegekben intézett ellentámadással megállítsák. Legsúlyosabb veszteségeik mellett viszszavertük őket, mire mi folytattuk támadásainkat. Sienikovce mellett az oroszoknak átmenetileg sikerült gróf Bothmer tábornok csapatainak állásaiba behatolniok. Ellentámadásunkkal visszafog