Pesti Hírlap, 1915. november (37. évfolyam, 304-333. szám)

1915-11-18 / 321. szám

­ 1915. november II., Csütörtök, PESTI HÍRLAP A kragujeváei zsákmány értéke. Rotterdam, nov. 17. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Times hadi tudósí­tója, a balkáni harc­térről azt jelenti lapjának, hogy az egyesült osztrák-magyar és német hadseregek Kraguje-Vácban összesen mintegy ötven millió korona fertékű­ hadikészletet zsákmányoltak. Az ernestie balkáni akciója. Kitchener hirtelen elutazásának oka. Manchester, nov. 16. 'A Manchester Guardian londoni leve­ lezője írja: Kitchener hirtelen elutazásának oka valószínűleg a görög kormányválság volt. Az orosz Fekete-tengeri flotta a bolgár partok közelében. — Tengeri csata? —­­ Bukarest, nov. 17. — 'A Pesti Hirlap tudósítójától. — 'Az Universul jelenti Tulcsából. Az Orosz Fekete-tengeri flottának tizenöt egy­sége, köztük három, csak nemrégiben vizre­boc­sátott dreadnought, két nap óta a bolgár partok közelében cirkál. Bukarest, nov. 17. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Minerva Cavarnából és Batzarijéból azo­nos tartalmú táviratokat kapott, amelyekből ki­tűnik, hogy a Fekete-tengeren tegnap 4—6 óra között, ágyazást hallottak, ami visszhangja volt egy tengeri csatának. A levelező Batzarijéból keltezett, táviratában annak a nézetének ad kife­jezést, hogy"az orosz flotta, mely a bolgár "par­tok közelében manővriroz, összeütközött a bol­­gár partot őrző török hadihajókkal. Az entente garanciát kér Görögország­tól csapatainak biztonságáért. • .­­ •" "/f. Lyon, nov. 16. .'.'.A.progréa jelenti Athénbólt "Franciaország, és Anglia el vannak h­atár­ozva, hogy a görög­, kormánytól garanciát kérnek a Balkánon lévő haderők biztonsága tekintetében. A diplomáciai tárgyalások már folyamatban vannak. Súrlódások a görögök és az angol csapatok közt. Páris, nov. 17. A Petit Journal athéni külön tudósí­tó­ja táviratozza, hogy Görögország és a négyes en­tente diplomatái között a tárgyalások egyre élénkebbé válnak, de eredményre még nem ve­zettek. Arról van szó, hogy Görögországot arra késztessék, hogy azokat a jóindulatú szándéko­kat, melyeket állítólag a szövetségesekkel szem­ben táplál, pontosan körülírja, különösen pedig határozott kijelentéseket tegyen a jóakaratú sem­legesség általánosan hangzó tágítható ígérete dolgában, továbbá, hogy megmagyarázza Dra­ganis miniszter szavait a lefegyverzésről, hogy a partra szállított csapatok élelmezésének és to­vábbításának kérdését szabályozza és megaka­dályozza azokat a gyakori súrlódásokat, ame­lyek különösen a görögök és az angolok között történtek. A kölcsön kérdése egyelőre ki van kapcsolva. Még a görög kormány is elismeri, hogy a jelenlegi körülmények között tőle nem volna nagyon ildomos, hogy a szövetségesektől támogatást kérjen. Görög lap az entente-csapatok görög földre való szorításának következményeiről. — A mozgósítást fenn kell tartani. — Athén, nov. 17. A Hestia, melynek a kormánynyal jó össze­köttetése van, leirja mily sulyos helyzetben van Görögország amiatt, hogy az ententenak most már mintegy 160.000 főnyi csapatát, Szalonikin keresztül vitték a frontra és igy ezen egész had­erőt Szalonikiből táplálják. A gazdasági bajok­nál sokkal súlyosabb természetű az, hogy köz­vetlenül a görög határról kezdik nagyszabású­­ offenzívá­jukat és­ itt magukra vonják a bolgár hadsereg nagyobb felét. A görög kormánytól­ az entente ellenségei azt kívánták, hogy a görög földre menekülő szerb és az ide űzött entente-csa­patokat fegyverezze le. Emellett az ententenak az az előnye van, hogy mindig sértetlenül vonul­hat­ vissza görög földre abban­ a tudatban, hogy ,­p­a nem köve­tik­rür, ott nem fegyverzik le. Egy ideig ez veszély nélkül mehet, de ha a nagyobb­arányú küzdelem megkezdődik s az entente csa­patait visszaszorítják, a­z egyesült bolgár-német hadak görög földre is követni fogják az entento és Szerbia csapatait. Mindenki beláthatja, mily bonyodalmas helyzet fog akkor előállani, de az is kézen fekszik, hogy bármit tegyen majd akkor a kormány, akaratát csak úgy tudja érvényesíte­ni, ha hadereje mozgósítva lesz. Így a király ál­láspontját, hogy a mozgósítást fenn kell tartani, meg kell értenünk. Ahogy aztán mi lesz mindeb­ből, megjósolni nem lehet. A görög tengerészeti mi­niszter Rómában. London, nov. 17. (Reuter.) A lapok római táviratot kö­zölnek, amely szerint Konduriotis tenger­nagy, görög tengerészeti miniszter, Ná­polyba érkezett és onnan tovább utazott Rómába. Angol és francia ellentétek az expedíciós kérdésben­ meg­titkolódzó szavát. Jó ideig súgtak-bug­tak és amiket Palágyi uram­ mondott, az nagyon jó dolog lehetett, mert a tanácsos urak arca szörnyen felderült, nagyban vere­gették Palágyi vállát, sőt főbiró uram még meg is ölelgette. II. Másnap ismét együtt voltak a bölcs magisztrátus tagjai. Ha valaki sorba vette volna őket, furcsa dolgot tapasztalhatott. A főbiró uram az ünnepi talárját vette föl. Dobozi uramon vadonatúj salavári volt. Monori uram kiteremtettette a bajuszát, hogy, ha egy svalizsért megbökne vele, az menten meghalna. Királ Mihál is a parádés kacabajkáját öltötte fel; talán csak nem készült, negyedszer is leánynézőbe vagy mi . . . Valamennyi tanácsoson meglátszott, hogy nagyon kit akart tenni magáért... Amikor megpillantották egymást, ki­csit mintha el is röstelkedtek volna ... Ahogy elhelyezkedtek, főbíró uram hi­vatalos hangon kérdezte Palágyi Páltól. — Megtörtént amit határoztunk? — Megtörtént, — felelte ez szintoly­­ komolyan. , Ebben a percben kinyílt az ajtó és Mikepércsi Zsuzsanna perdült be rajta. — Szerencsés jó napot, tiszteletre­méltó tanács, hívására megjelentem,­­— szólt a szép asszony megringatva magát az urak előtt. Mi lenne az a sürgős ügy, amely­ben reám szükség van? — kérdezte és körül­villogtatta tekintetét a teremben. Magisztrátus uraimék arca Zsuzsanna asszony láttára egyszeriben ugy felderült, mintha valaki bársonyos kézzel cirógatta volna őket. Mindannyian mosolyogtak, ki­húzták a derekukat, hogy szinte hallatszott az öreg csontok ropogása, és kétszer is meg­sodorintották a bajuszukat. Egyszer jobbra, egyszer meg — a­szimetria kedvéért — balra. Hanem ami igaz, az már igaz! Zsu­zsanna asszonyért érdemes volt új salavárit felvenni, és a szebbik dolmányt felhúzni. Olyan hamisan villogó bogárszeme, csat­tanós hajnal ábrázata, olyan gömbölyű ringó csípője nem igen van még egy menyecské­nek a­ hetedik határban sem. Dörmögte is eleget Palágyi uram a bajusza alatt. — Nincs rossz gusztusa annak a fránya komisszáriusnak ... Nem mondom, hogy jó magam is.... ha rákerülne a sor ... A többit már csak magában gondolta, de a nyelvével nagyot csettintett. — Üljön csak le, tiszteletreméltó Zsuzsanna asszony, mert igen fontos az, amit mondandók vagyunk, — szólt komo­lyan a magisztrátus feje. Zsuzsanna asszony leült, lesimította a selyem vigadóját, maga alá szedte piros pil­langós-cipellős lábait, a kezeit az ölébe eresztette, azután illemtudóan vart. — Debrecen város nemes és bölcs ma­gisztrátusa azért hivatta, — szólt egyet köhintve, ünnepélyes hangon a főbíró,­­ mert hiszi és reményli, hogy Zsuzsanna asz­szony, akinek az erényre tündöklik, mint­ a szentek glóriája, igazi honleány, aki, ha kell, meghallja a haza hívó szózatát, amely tőle áldozatot kér. Zsuzsanna asszony nagyot nézett erre a díszes órádi­sra, kicsit talán meg is szep­pent, mert halkan kérdezte. — Mit kíván tőlem a nemes magisztrá­tus ? miféle áldozatot? Főbíró uram odakacsintott a tanács- — Miért kellett Joffrenek Londonba utaz­nia.?­— Anglia vissza akarta hivni a Balkán­ra­ küldött angol csapatokat. — Stockholm, nov. 17. —­­A Pesti Hirlap tudósító­jától. — A Bilsevija Vjedomosti az alábbi feltü­­­nést keltő információt közli: Amikor Bulgá­ria a központi hatalmakhoz csatlakozott, Delc­assé egész befolyását arra használta föl, hogy Franciaország küldjön azonnal ki­elégítő számú segítőcsapatokat Szerbiába. Amikor azonban Delcassé megtudta, hogy Clemenceau ez indítvány ellen energikus el­lenállást fog tanúsítani, visszalépett, meg­előzőleg azonban keresztülvitte, hogy leg­alább hatvanezer embert, az általa követelt kontingens egy részének elküldését a kor­mány­ is elfogadta. Ekkor k­ire terjedt Páris­ban, hogy Angliában a közvélemény körében mélyenjáró változás történt, amely abban nyilvánult meg, hogy a legtekintélyesebb brit politikusok nyíltan állást foglaltak az ellen,, hogy Anglia részt vegyen a balkáni akcióban. Londonban rámutattak a Darda­nella-vállakozás krízisére, amely a Gallipo­liból Szerbiába küldendő csapatok távozása után ismét élesebbé fog válni. Párisban pedig megtudták azt is, hogy az angol kormány még négy lépéssel tovább ment és elhatározta* 1. A Görög-Macedóniába küldendő húszezer főnyi angol katonát, akiknek találkozása a franciákkal Szalonikiben már megkezdődött, azonnal vissza kell hn­ni. 2. Két angol tábor­urak felé, azután már kevésbbé ünnepélye­sen kérdezte. — Hát mondja, csak Zsuzsanna asz­szony, hogy is állunk Holló Zsigmond ko­misszárius urammal? Hallottunk egyet -mást . . . Hiszen nem csodáljuk ... ha ilyen virágszálat körül nem döngicsélné­nek a pákosztos darazsak, nem is volna rendén . . . A tanácsurak helyeslőleg bólongattak. Zsuzsanna asszony piros lett, mint a rózsa, majd hirtelen felpattant, helyrerán­gatta az észbolondítóan megfeszülő prusz­likot, azután felcsattanó hangon kérdezte. — A nemes magisztrátus csak nem hiszi, hogy .. . Elhallgatott és szemérmesen elpirult. — Hát nem? . . . Semmi? . . . Éppen semmi? — faggatódzott Palágyi uram. — Azt nem mondom. — kacagott az asszony és olyan hamisat vágott a szemé­vel, hogy néhány tanácsos úrnak rögtön szűk lett a mente dolmánya és áttüzesedett az arca. Valamicske . . . ennyi van közöt­tünk, — szólt hévajkodva a menyecske és megcsippentette a hüvelyk ujja körmét... de csak ennyi ... A komisszárius uram az ajtó előtt álldogál, mint egy szegény kére­gető vándor, alázatosan kopogtat az ajtón ... de a küszöbnél még beljelbb nem jutott ... — Annál jobb! — kiáltott fel elégedet­ten Palágyi Pál. Zsuzsanna asszony* nagyot nézett. Se­hogy sem értette, mi köze van a nemes ma­gisztrátusnak és a hazának az ő és a Holló uram dolgához, miért olyan jó az, hogy közte és a komissziárius között nincsen semmi. — Így van ez jól, — folytatta, a fő­bíró, mert tudja Zsuzsanna asszony, aki ! .

Next