Pesti Hírlap, 1915. november (37. évfolyam, 304-333. szám)
1915-11-18 / 321. szám
1915. november II., Csütörtök, PESTI HÍRLAP A kragujeváei zsákmány értéke. Rotterdam, nov. 17. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Times hadi tudósítója, a balkáni harctérről azt jelenti lapjának, hogy az egyesült osztrák-magyar és német hadseregek Kraguje-Vácban összesen mintegy ötven millió korona fertékű hadikészletet zsákmányoltak. Az ernestie balkáni akciója. Kitchener hirtelen elutazásának oka. Manchester, nov. 16. 'A Manchester Guardian londoni leve lezője írja: Kitchener hirtelen elutazásának oka valószínűleg a görög kormányválság volt. Az orosz Fekete-tengeri flotta a bolgár partok közelében. — Tengeri csata? — Bukarest, nov. 17. — 'A Pesti Hirlap tudósítójától. — 'Az Universul jelenti Tulcsából. Az Orosz Fekete-tengeri flottának tizenöt egysége, köztük három, csak nemrégiben vizrebocsátott dreadnought, két nap óta a bolgár partok közelében cirkál. Bukarest, nov. 17. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Minerva Cavarnából és Batzarijéból azonos tartalmú táviratokat kapott, amelyekből kitűnik, hogy a Fekete-tengeren tegnap 4—6 óra között, ágyazást hallottak, ami visszhangja volt egy tengeri csatának. A levelező Batzarijéból keltezett, táviratában annak a nézetének ad kifejezést, hogy"az orosz flotta, mely a bolgár "partok közelében manővriroz, összeütközött a bolgár partot őrző török hadihajókkal. Az entente garanciát kér Görögországtól csapatainak biztonságáért. • . •" "/f. Lyon, nov. 16. .'.'.A.progréa jelenti Athénbólt "Franciaország, és Anglia el vannak határozva, hogy a görög, kormánytól garanciát kérnek a Balkánon lévő haderők biztonsága tekintetében. A diplomáciai tárgyalások már folyamatban vannak. Súrlódások a görögök és az angol csapatok közt. Páris, nov. 17. A Petit Journal athéni külön tudósítója táviratozza, hogy Görögország és a négyes entente diplomatái között a tárgyalások egyre élénkebbé válnak, de eredményre még nem vezettek. Arról van szó, hogy Görögországot arra késztessék, hogy azokat a jóindulatú szándékokat, melyeket állítólag a szövetségesekkel szemben táplál, pontosan körülírja, különösen pedig határozott kijelentéseket tegyen a jóakaratú semlegesség általánosan hangzó tágítható ígérete dolgában, továbbá, hogy megmagyarázza Draganis miniszter szavait a lefegyverzésről, hogy a partra szállított csapatok élelmezésének és továbbításának kérdését szabályozza és megakadályozza azokat a gyakori súrlódásokat, amelyek különösen a görögök és az angolok között történtek. A kölcsön kérdése egyelőre ki van kapcsolva. Még a görög kormány is elismeri, hogy a jelenlegi körülmények között tőle nem volna nagyon ildomos, hogy a szövetségesektől támogatást kérjen. Görög lap az entente-csapatok görög földre való szorításának következményeiről. — A mozgósítást fenn kell tartani. — Athén, nov. 17. A Hestia, melynek a kormánynyal jó összeköttetése van, leirja mily sulyos helyzetben van Görögország amiatt, hogy az ententenak most már mintegy 160.000 főnyi csapatát, Szalonikin keresztül vitték a frontra és igy ezen egész haderőt Szalonikiből táplálják. A gazdasági bajoknál sokkal súlyosabb természetű az, hogy közvetlenül a görög határról kezdik nagyszabású offenzívájukat és itt magukra vonják a bolgár hadsereg nagyobb felét. A görög kormánytól az entente ellenségei azt kívánták, hogy a görög földre menekülő szerb és az ide űzött entente-csapatokat fegyverezze le. Emellett az ententenak az az előnye van, hogy mindig sértetlenül vonulhat vissza görög földre abban a tudatban, hogy ,pa nem követikrür, ott nem fegyverzik le. Egy ideig ez veszély nélkül mehet, de ha a nagyobbarányú küzdelem megkezdődik s az entente csapatait visszaszorítják, az egyesült bolgár-német hadak görög földre is követni fogják az entento és Szerbia csapatait. Mindenki beláthatja, mily bonyodalmas helyzet fog akkor előállani, de az is kézen fekszik, hogy bármit tegyen majd akkor a kormány, akaratát csak úgy tudja érvényesíteni, ha hadereje mozgósítva lesz. Így a király álláspontját, hogy a mozgósítást fenn kell tartani, meg kell értenünk. Ahogy aztán mi lesz mindebből, megjósolni nem lehet. A görög tengerészeti miniszter Rómában. London, nov. 17. (Reuter.) A lapok római táviratot közölnek, amely szerint Konduriotis tengernagy, görög tengerészeti miniszter, Nápolyba érkezett és onnan tovább utazott Rómába. Angol és francia ellentétek az expedíciós kérdésben megtitkolódzó szavát. Jó ideig súgtak-bugtak és amiket Palágyi uram mondott, az nagyon jó dolog lehetett, mert a tanácsos urak arca szörnyen felderült, nagyban veregették Palágyi vállát, sőt főbiró uram még meg is ölelgette. II. Másnap ismét együtt voltak a bölcs magisztrátus tagjai. Ha valaki sorba vette volna őket, furcsa dolgot tapasztalhatott. A főbiró uram az ünnepi talárját vette föl. Dobozi uramon vadonatúj salavári volt. Monori uram kiteremtettette a bajuszát, hogy, ha egy svalizsért megbökne vele, az menten meghalna. Királ Mihál is a parádés kacabajkáját öltötte fel; talán csak nem készült, negyedszer is leánynézőbe vagy mi . . . Valamennyi tanácsoson meglátszott, hogy nagyon kit akart tenni magáért... Amikor megpillantották egymást, kicsit mintha el is röstelkedtek volna ... Ahogy elhelyezkedtek, főbíró uram hivatalos hangon kérdezte Palágyi Páltól. — Megtörtént amit határoztunk? — Megtörtént, — felelte ez szintoly komolyan. , Ebben a percben kinyílt az ajtó és Mikepércsi Zsuzsanna perdült be rajta. — Szerencsés jó napot, tiszteletreméltó tanács, hívására megjelentem,— szólt a szép asszony megringatva magát az urak előtt. Mi lenne az a sürgős ügy, amelyben reám szükség van? — kérdezte és körülvillogtatta tekintetét a teremben. Magisztrátus uraimék arca Zsuzsanna asszony láttára egyszeriben ugy felderült, mintha valaki bársonyos kézzel cirógatta volna őket. Mindannyian mosolyogtak, kihúzták a derekukat, hogy szinte hallatszott az öreg csontok ropogása, és kétszer is megsodorintották a bajuszukat. Egyszer jobbra, egyszer meg — aszimetria kedvéért — balra. Hanem ami igaz, az már igaz! Zsuzsanna asszonyért érdemes volt új salavárit felvenni, és a szebbik dolmányt felhúzni. Olyan hamisan villogó bogárszeme, csattanós hajnal ábrázata, olyan gömbölyű ringó csípője nem igen van még egy menyecskének a hetedik határban sem. Dörmögte is eleget Palágyi uram a bajusza alatt. — Nincs rossz gusztusa annak a fránya komisszáriusnak ... Nem mondom, hogy jó magam is.... ha rákerülne a sor ... A többit már csak magában gondolta, de a nyelvével nagyot csettintett. — Üljön csak le, tiszteletreméltó Zsuzsanna asszony, mert igen fontos az, amit mondandók vagyunk, — szólt komolyan a magisztrátus feje. Zsuzsanna asszony leült, lesimította a selyem vigadóját, maga alá szedte piros pillangós-cipellős lábait, a kezeit az ölébe eresztette, azután illemtudóan vart. — Debrecen város nemes és bölcs magisztrátusa azért hivatta, — szólt egyet köhintve, ünnepélyes hangon a főbíró, mert hiszi és reményli, hogy Zsuzsanna aszszony, akinek az erényre tündöklik, mint a szentek glóriája, igazi honleány, aki, ha kell, meghallja a haza hívó szózatát, amely tőle áldozatot kér. Zsuzsanna asszony nagyot nézett erre a díszes órádisra, kicsit talán meg is szeppent, mert halkan kérdezte. — Mit kíván tőlem a nemes magisztrátus ? miféle áldozatot? Főbíró uram odakacsintott a tanács- — Miért kellett Joffrenek Londonba utaznia.?— Anglia vissza akarta hivni a Balkánra küldött angol csapatokat. — Stockholm, nov. 17. —A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Bilsevija Vjedomosti az alábbi feltünést keltő információt közli: Amikor Bulgária a központi hatalmakhoz csatlakozott, Delcassé egész befolyását arra használta föl, hogy Franciaország küldjön azonnal kielégítő számú segítőcsapatokat Szerbiába. Amikor azonban Delcassé megtudta, hogy Clemenceau ez indítvány ellen energikus ellenállást fog tanúsítani, visszalépett, megelőzőleg azonban keresztülvitte, hogy legalább hatvanezer embert, az általa követelt kontingens egy részének elküldését a kormány is elfogadta. Ekkor kire terjedt Párisban, hogy Angliában a közvélemény körében mélyenjáró változás történt, amely abban nyilvánult meg, hogy a legtekintélyesebb brit politikusok nyíltan állást foglaltak az ellen,, hogy Anglia részt vegyen a balkáni akcióban. Londonban rámutattak a Dardanella-vállakozás krízisére, amely a Gallipoliból Szerbiába küldendő csapatok távozása után ismét élesebbé fog válni. Párisban pedig megtudták azt is, hogy az angol kormány még négy lépéssel tovább ment és elhatározta* 1. A Görög-Macedóniába küldendő húszezer főnyi angol katonát, akiknek találkozása a franciákkal Szalonikiben már megkezdődött, azonnal vissza kell hnni. 2. Két angol táborurak felé, azután már kevésbbé ünnepélyesen kérdezte. — Hát mondja, csak Zsuzsanna aszszony, hogy is állunk Holló Zsigmond komisszárius urammal? Hallottunk egyet -mást . . . Hiszen nem csodáljuk ... ha ilyen virágszálat körül nem döngicsélnének a pákosztos darazsak, nem is volna rendén . . . A tanácsurak helyeslőleg bólongattak. Zsuzsanna asszony piros lett, mint a rózsa, majd hirtelen felpattant, helyrerángatta az észbolondítóan megfeszülő pruszlikot, azután felcsattanó hangon kérdezte. — A nemes magisztrátus csak nem hiszi, hogy .. . Elhallgatott és szemérmesen elpirult. — Hát nem? . . . Semmi? . . . Éppen semmi? — faggatódzott Palágyi uram. — Azt nem mondom. — kacagott az asszony és olyan hamisat vágott a szemével, hogy néhány tanácsos úrnak rögtön szűk lett a mente dolmánya és áttüzesedett az arca. Valamicske . . . ennyi van közöttünk, — szólt hévajkodva a menyecske és megcsippentette a hüvelyk ujja körmét... de csak ennyi ... A komisszárius uram az ajtó előtt álldogál, mint egy szegény kéregető vándor, alázatosan kopogtat az ajtón ... de a küszöbnél még beljelbb nem jutott ... — Annál jobb! — kiáltott fel elégedetten Palágyi Pál. Zsuzsanna asszony* nagyot nézett. Sehogy sem értette, mi köze van a nemes magisztrátusnak és a hazának az ő és a Holló uram dolgához, miért olyan jó az, hogy közte és a komissziárius között nincsen semmi. — Így van ez jól, — folytatta, a főbíró, mert tudja Zsuzsanna asszony, aki ! .