Pesti Hírlap, 1915. november (37. évfolyam, 304-333. szám)
1915-11-21 / 324. szám
A francia-belga harctér. Wertich hivatalos elöütés. Berlin, nov. 20. A nagy főhadiszállás közli nov. 20-án. Ellenséges monitorok, amelyek Westendet bombázták, parti ütegeink tüze elől ismét visszavonultak. A csatavonalon helyen kint élénk tüzérségi, akna- és kézigránátharcok voltak. A legfőbb hadvezetőség. A francia kamara vitája a hadiszállítási szerződések körül.— Támadások a pénzügyminisztérium ellen a hiábavaló kiadások miatt. — Lyon, nov. 19. A Progrés jelenti Párisból. A kamara tegnapi ülésén Simaian, Colliard, Lafont és Mercier képviselők interpellációt terjesztettek elő a hadiszállítási szerződések tárgyában. Az interpellációkat november 25-én fogják tárgyalni. Brousse képviselő az 1915-iki költségvetés 145 milliós póthitelének tárgyalása során a hadügyminisztérium több osztályának működését támadta, mert hibás szervezet következtében hiábavaló kiadásokat tesznek. Teljesen fölösleges módon mozgósították a territoriális hadsereg nagyszámú magasabb tisztjét utcák és műemlékek őrlésére, amit alacsonyabb rangú tisztek, legénység és üdülők is elvégezhettek volna anélkül, hogy kártérítésre tarthattak volna igényt. Gyakran előfordult, hogy 12.000 frank értékű repülőgépekért 25.000 frankot és pótalkatrészekért hat, sőt hétszeres árakat is fizettek. A kormánynak kötelessége, hogy az ilyen mulasztásokat megtorolja. Lafont és Delahaye képviselők csatlakoztak Brousse kijelentéseihez. Ribot pénzügyminszter megígérte, hogy a kormány meg fogja vizsgálni azokat a hibákat, amelyeket Brousse felsorolt és megteszi a szükséges intézkedéseket a hibák kiküszöbölésére. Perret képviselő szerint a kormánynak egészen új politikát kellene követnie, hogy a régi visszás állapotoknak véget vessen. Tervszerűen kell cselekednie és állhatatosabban, mint eddig. Ezen az úton a kamara szívesen követné a kormányt. Delahaye szemére veti Ribotnak, hogy a kormány tíz év óta ugyanazokat az ígéreteket ismétli meg anélkül, hogy valami változás történnék. Delahaye követeli, hogy a miniszterek saját vagyonukkal legyenek felelősek minden haszontalan kiadásért. Ceccatis képviselő példákat hoz fel arra, hogy mily tékozló gazdálkodás folyik az afrikai gyarmatokban. Befejezésül Ribot ismételten orvoslást ígért. Azután a kamara a javaslatot elfogadta. A kamara elfogadta továbbá az 1914. évi katonai és haditengerészeti póthitelekről szóló törvényjavaslatot, amelynek tárgyalása során a képviselők a takarékosság szükségességét hangoztatták. Arulók és kémek Belgiumban. Berlin, nov. 20. A Nordd. Alig. org a belgiumi árulókról cikket közöl, amely a többi közt igy szól: Németországon kívül az egész világon azt hiszik, hogy Belgiumban csak a béke törvényei, a béke joga kell, hogy érvényesüljenek, mert hiszen Belgium a német fegyverek gyors sikere folytán már egy éve kivált a háborús országok sorából és német közigazgatás alatt áll és mert a löweli lázadás óta nagyobb zavargások nem fordultak elő. Belgium ma mindenekelőtt a nyugati fronton harcoló német hadseregek katonai utánpótlásának levezetője. Ezért ellenségeink mindenekfelett a vasúti kémkedésre vetették magukat. Kétszeres veszedelemmel járt tehát, hogy a franciák szeptemberi offenzívájának napjaiban a kémkedés é a dunenimerényletek hirtelen megszaporodtak. Így Maastrichtnél egy a holland határról lefelé haladó hajót tartóztattak fel szeptember elején, amely 1100 bombát készült Lüttichbe vinni. Ugyanakkor a holland rendőrség a limburgi határon számos belga katonát tett ártalmatlanná, akik robbanóanyagokat vittek magukkal. Több más helyen német hatóságok tartóztattak le hasonló esetekből kifolyólag belgákat. A merénylők kihallgatása Poelnek, egy magasabb belga rendőrtisztviselőnek leleplezésére és letartóztatására vezetett. Poel brüsszeli lakásában egész dinamitraktárt találtak. Háború vagy béke? Az egész okkupáció alatt titkos szervezetek foglalkoztak a német csapatszállítások állandó megfigyelésével. A legfontosabb szerepet mindenütt a nők játszották, részben, mert kevésbbé gyanakodtak rájuk, részben, mert azt hitték, hogy nemük fölmenti őket a súlyosabb büntetésektől. Az eddigi bűntárgyalások folyamán 44 asszonyt ítéltek el, őrültség lett volna ezeket az asszonyokat, akik maguk tolakodtak a harcosok sorába, a legsúlyosabb büntetések alól mentesíteni. Ki felelős ilyen asszonyok elítéléséért? Mi, akiket az önfentartás megtorlásra kényszerített, vagy pedig azok, akik ezeket a nőket hadicélokra használják fel? De — így kiáltanak fel ellenségeink — az asszonyok polgári bíróság elé tartoznak. Fébrelövetésük barbársági Háborúban a háborúval kapcsolatos bűncselekmények a haditörvényszék elé tartoznak, de még haditörvényszéki tárgyalás sem szükséges. Nem is szükséges a rendes katonai törvényszék apparátusát igénybe venni, hanem egyszerűen kihirdethetjük a belga haditerületre az ostromállapotot. De mi nem vettük igénybe ezt a jogunkat A német hadsereg ellen elkövetett bűncselekményeket oly eljárással tárgyalják, amely teljesen megfelel a békeidő törvényszékei formájának és — mint azt számos felmentés bizonyítja — objektivitásának is; a különbség csak az, hogy a törvényszék törvénye nem a békeidő törvénye, hanem a sokkal szigorúbb, a katonai szükségletekhez alkalmazott hadijog. Ezt a jogot azonban ellenségeink brutálisnak és embertelennek mondják, mert nemcsak a kémet fenyegeti meg halállal, hanem azt is, aki katonákat az ellenséghez vezet. Vajon melyik veszélyesebb? Az-e, ha híreket közölnek az ellenséggel, vagy pedig, ha állandóan erősítik legénységi állományát? Cavell kisasszony beismerte, hogy 250 embert, tehát egy hadi létszámú századot juttatott a határon keresztül. Egészen más számokat említenek időnként a belga menekültek lapjai, pl. a Belgique, amely egy belga ezredes kijelentéseit veszi alapul. E lap már szeptemberben azt írta: — A megszállott Belgiumból körülbelül 20 ezer fegyverképes ember csatlakozott a hadsereghez, miután életét kockáztatva, átjutott a holland határon. De — így hangzik a végső, folyton megismételt szemrehányása a belga közvéleménynek — a büntetések maguk is bűnök, mert túlságosan kemények és mert az inkriminált tettek a legnemesebb szándékban gyökereznek. Amíg csak tehettük, megelégedtünk a szabadságvesztés büntetésekkel. A kivégzettek száma még mindig igen csekély az árulók nagy számához képest. A belgákon áll és nem rajtunk, hogy az áldozatok számát csökkentsék, mert a külföldnek semmiféle hangos felzúdulása, bármily képmutató is az, nem fog visszatartani bennünket kötelességünk teljesítésétől, amely azt parancsolja nekünk, hogy katonáinkat, akiknek hazaszeretete szemtől-szemben az ellenséggel oly csodásan bevált, megvédelmezzük ellenségeink félrevezetett hazaszeretetének fenyegetéseitől. Törökország háborúja, Török hivatalos elentés. Konstantinápoly, nov. 18. Elkésve érkezett A főhadiszállás közli: A Dardanellafronton a megszokott helyi kölcsönös tüzelés. A Sedil Bahr-szakaszon a centrumban heves kölcsönös bombavetés. A többi fronton nem volt jelentős esemény, eltekintve gyengébb csapatrészek és járőrök összeütközésétől. Az angol főparancsnok Gallipoli kiürítését ajánlja. Berlin, nov. 20. —• A Pesti Hírlap tudósítójától. — Röviddel a francia-angol minisztertanácskozások befejezése előtt Asquith fölolvasta Monroe tábornok főparancsnok táviratát, amelyben a tábornok közli, hogy megállapította az ottomán tüzérség jelentékeny erősödését és rámutatott a pótlások és a csapatok élelmezésének rendkívüli nehézségeire. Monroe tábornok emiatt azt ajánlotta, hogy ürítsék ki a Gallipoli félsziget. A miniszterek elhatározták, hogy kikérik Kitchener véleményét. Angol lap a Dardanellák ostromának megszüntetéséért. London, nov. 20. A Daily News írja vezércikkében: Ha az észszerű politika azt kövese, hogy a gallipolii vállalkozást feladjuk, úgy őrültség volna hamis szentimentalizmusból meg nem tenni. A lap Oroszország támogatását várja és ezeket mondja: — Mindenekelőtt meg kell szűnnie a hosszú orosz halogatásnak. Ebben a kérdésben semmin sem lehetett jobban csodálkozni, mint azon, hogy Oroszország távol maradt azon harcterekről, ahol az ő felelőssége és az ő érdekei vannak túlsúlyban. Nem képzelhető el, hogy ez a határtalanságig folytatható. Orosz csapatok Teherán közelében. — A sah és a kormány Teheránban marad. — Hága, nov. 19. A Reuter-ügynökség jelenti Teheránból. Az a körülmény, hogy az entente követeit számos német, osztrák és török ember fenyegeti, azzal jár, hogy orosz csapatok Kasvinból Teherán közvetlen közelébe vonuljanak, mire az entente előbb említett ellenségei menekültek. A sah és a kormány Teheránban maradt. Harc a perzsiai orosz megszálló csapatokés a fölkelők között. Konstantinápoly, nov. 20. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Perzsiában komoly harcok indultak meg az orosz megszálló csapatok és felkelők között. Az orosz különítményeket a perzsa törzsek Szennában és Hemadanban megverték. Az utóbbi helyen az orosz parancsnokságok alatt álló perzsa kozákok átmentek a felkelőkhöz. Dél perzsia új kormányzója. London, nov. 20. (Reuter-ügynökség.) Hír szerint Musher és Saltane volt délperzsiai kormányzót az angolok kívánságára állásától felmentették és helyébe Musrat es Saltane herceget, a sah fivérét nevezték ki. Anglia és a háború. A béke kérdése az angol felsőházban London, nov. 19. A felsőházban Portsmouth lord kijelentette, hogy mély örvény tátong a koalíciós kormány hivatalos felfogása és a nép hatalmas meggyőződése között Az unionista pártszervezetel egyre növekvő elégedetlenséggel látják, hogy az unionista pártvezérek csatlakoztak a koalícióhoz anélkül, hogy ezt valamely feltételhez kötötték volna és hogy a párt a liberális kormány hibáinak és rossz gazdálkodásának örökségével van megterhelve. Az országban mind a két párt erős elégedetlenséggel találkozik. Churchill beszéde megmutatta, hogy a ház nagyon hiányos ellenőrzést gyakorol a kormánynyal szemben. Ribblesdale lord nem akar ahoz a határvonalhoz közeledni, amelyet Courney lord nemrég átlépett. Teljesen elutasítja azt a gondolatot, hogy Angliára békét kényszerítsenek vagy pedig az angolok hagyják magukat békére rábeszélni. De lehetségesnek tartja, hogy felvezető utat találjanak, úgy, hogy Európa olyan békére virradjon, amelyet egyik fél sem kényszerített a másikra. Tisztességes békét kötni, ez előnyös volna ránk nézve, de úgy látszik, hogy nekünk most oly jól megy, hogy nem volna tanácsos békefeltételekről beszélni. Bonar Law veszélyesnek mondja Anglia pénzügyi helyzetét London, nov. 19. Bonar Law kijelentette: — Fölötte veszélyes pénzügyi helyzetbe jutottunk. Ameddig akadálytalanul tudtunk pénzt kölcsönözni, az ország jólétben fürdött, de ez a jólét nem volt igazi. A lakosság nem takarékoskodott, mert jobb dolga volt mint eddig. Ez hamis alap. Ha a háború hosszabb tartama során elérkezik az az idő, amikor nem tudunk többé kölcsönt fölvenni, akkor az egész épület összeomlik. A háborút más eszközökkel kell majd folytatni. A hátrányok egyike a nagy béremelkedés, amely a hami jólét támogatásával a kormány minden szállítását háromszorosan, sőt négyszeresen megdrágítják.