Pesti Hírlap, 1915. november (37. évfolyam, 304-333. szám)

1915-11-21 / 324. szám

A francia-belga harctér. Wertich hivatalos elöütés. Berlin, nov. 20. A nagy főhadiszállás közli nov. 20-án. Ellenséges monitorok, amelyek Westendet bombázták, parti üte­geink tüze elől ismét visszavonultak. A csata­vonalon helyen kint élénk tüzérségi, akna- és kézigránát­harcok voltak. A legfőbb hadvezetőség.­­ A francia kamara vitája a hadiszállítási szerződések körül.­­— Támadások a pénzügyminisztérium ellen a hiábavaló kiadások miatt. — Lyon, nov. 19. A Progrés jelenti Párisból. A kamara tegnapi ü­lésén Simaian, Colliard, Lafont és Mercier képviselők interpellációt ter­jesztettek elő a hadiszállítási szerződések tárgyá­ban. Az interpellációkat november 25-én fogják tárgyalni. Brousse képviselő az 1915-iki költségvetés 145 milliós póth­itelének tárgyalása során a had­ügyminisztérium több osztályának működését tá­madta, mert hibás szervezet következtében hiába­való kiadásokat tesznek. Teljesen fölösleges mó­don mozgósították a territoriális hadsereg nagy­számú magasabb tisztjét utcák és műemlékek őr­lésére, amit alacsonyabb rangú tisztek, legénység és üdülők is elvégezhettek volna anélkül, hogy kártérítésre tarthattak volna igényt. Gyakran előfordult, hogy 12.000 frank értékű repülőgé­pekért 25.000 frankot és pótalkatrészekért hat, sőt hétszeres árakat is fizettek. A kormánynak kötelessége, hogy az ilyen mulasztásokat meg­torolja. Lafont és Delahaye képviselők csatlakoz­tak Brousse kijelentéseihez. Ribot pénzü­gyminszter megígérte, hogy a kormány meg fogja vizsgálni azokat a hibákat, amelyeket Brousse felsorolt és megteszi a szük­séges intézkedéseket a hibák kiküszöbölésére. Perret képviselő szerint a kormánynak egé­szen új politikát kellene követnie, hogy a régi visszás állapotoknak véget vessen. Tervszerűen kell cselekednie és állhatatosabban, mint eddig. Ezen az úton a kamara szívesen követné a kor­mányt. Delahaye szemére veti Ribotnak, hogy a kormány tíz év óta ugyanazokat az ígéreteket ismétli meg anélkül, hogy valami változás történ­nék. Delahaye követeli, hogy a miniszterek saját vagyonukkal legyenek felelősek minden haszon­talan kiadásért. Ceccatis képviselő példákat hoz fel arra, hogy mily tékozló gazdálkodás folyik az afrikai gyarmatokban. Befejezésül Ribot ismételten orvoslást ígért. Azután a kamara a javaslatot elfogadta. A ka­mara elfogadta továbbá az 1914. évi katonai és haditengerészeti póthitelekről szóló törvényjavas­latot, amelynek tárgyalása során a képviselők a takarékosság szükségességét hangoztatták. Arulók és kémek Belgiumban. Berlin, nov. 20. A Nordd. Alig. org a belgiumi árulókról cikket közöl, amely a többi közt igy szól: Né­metországon kívül az egész világon azt hiszik, hogy Belgiumban csak a béke törvényei, a béke joga kell, hogy érvényesüljenek, mert hiszen Belgium a német fegyverek gyors sikere folytán már egy éve kivált a háborús országok sorából és német közigazgatás alatt áll és mert a löweli lázadás óta nagyobb zavargások nem fordultak elő. Belgium ma mindenekelőtt a nyugati fron­ton harcoló német hadseregek katonai utánpótlá­sának levezetője. Ezért ellenségeink mindenek­felett a vasúti kémkedésre vetették magukat. Két­szeres veszedelemmel járt tehát, hogy a franciák szeptemberi offenzív­ájának napjaiban a kémke­dés é­­ a dunen­i­­m­erény­letek hirtelen megszapo­rodtak. Így Maastrichtnél egy a holland határról lefelé haladó hajót tartóztattak fel szeptember ele­jén, amely 1100 bombát készült Lüttichbe vinni. Ugyanakkor a holland rendőrség a limburgi ha­táron számos belga katonát tett ártalmatlanná, akik robbanó­anyagokat vittek magukkal. Több más helyen német hatóságok tartóz­tattak le hasonló esetekből kifolyólag belgákat. A merénylők kihallgatása Poelnek, egy maga­sabb belga rendőrtisztviselőnek leleplezésére és letartóztatására vezetett. Poel brüsszeli lakásá­ban egész dinamitraktárt találtak. Háború vagy béke? Az egész okkupáció alatt titkos szervezetek foglalkoztak a német csa­patszállítások állandó megfigyelésével. A legfon­tosabb szerepet mindenütt a nők játszották, rész­ben, mert kevésbbé gyanakodtak rájuk, részben, mert azt hitték, hogy nemük fölmenti őket a sú­lyosabb büntetésektől. Az eddigi bűntárgyalások folyamán 44 asszonyt ítéltek el, őrültség lett vol­na ezeket az asszonyokat, akik maguk tolakod­tak a harcosok sorába, a legsúlyosabb büntetések alól mentesíteni. Ki felelős ilyen asszonyok elíté­léséért? Mi, akiket az önfentartás megtorlásra kényszerített, vagy pedig azok, akik ezeket a nő­ket hadicélokra használják fel? De — így kiálta­nak fel ellenségeink — az asszonyok polgári bí­róság elé tartoznak. Fébrelövetésük barbársági Háborúban a háborúval kapcsolatos bűn­cselekmények a haditörvényszék elé tartoznak, de még haditörvényszéki tárgyalás sem szüksé­ges. Nem is szükséges a rendes katonai törvény­szék apparátusát igénybe venni, hanem egysze­rűen kihirdethetjük a belga haditerületre az ostromállapotot. De mi nem vettük igénybe ezt a jogunkat A német hadsereg ellen elkövetett bűn­cselekményeket oly eljárással tárgyalják, amely teljesen megfelel a békeidő törvényszékei formá­jának és — mint azt számos felmentés bizonyítja — objektivitásának is; a különbség csak az, hogy a törvényszék törvénye nem a békeidő tör­vénye, hanem a sokkal szigorúbb, a katonai szükségletekhez alkalmazott hadijog. Ezt a jogot azonban ellenségeink brutálisnak és embertelen­nek mondják, mert nemcsak a kémet fenyegeti meg halállal, hanem azt is, aki katonákat az el­lenséghez vezet. Vajon melyik veszélyesebb? Az-e, ha híreket közölnek az ellenséggel, vagy pedig, ha állandóan erősítik legénységi állomá­nyát? Cavell kisasszony beismerte, hogy 250 em­bert, tehát egy hadi létszámú századot juttatott a határon keresztül. Egészen más számokat említe­nek időnként a belga menekültek lapjai, pl. a Belgique, amely egy belga ezredes kijelentéseit veszi alapul. E lap már szeptemberben azt írta: — A megszállott Belgiumból körülbelül 20 ezer fegyverképes ember csatlakozott a hadsereg­hez, miután életét kockáztatva, átjutott a holland határon. De — így hangzik a végső, folyton megis­mételt szemrehányása a belga közvéleménynek — a büntetések maguk is bűnök, mert túlságosan kemények és mert az inkriminált tettek a legne­mesebb szándékban gyökereznek. Amíg csak tehettük, megelégedtünk a sza­badságvesztés büntetésekkel. A kivégzettek szá­ma még min­dig igen csekély az árulók nagy szá­mához képest. A belgákon áll és nem rajtunk, hogy az áldozatok számát csökkentsék, mert a külföldnek semmiféle hangos felzúdulása, bár­mily képmutató is az, nem fog visszatartani ben­nünket kötelességünk teljesítésétől, amely azt pa­rancsolja nekünk, hogy katonáinkat, akiknek ha­zaszeretete szemtől-szemben az ellenséggel oly csodásan bevált, megvédelmezzük ellenségeink félrevezetett hazaszeretetének fenyegetéseitől. Törökország háborúja, Török hivatalos elentés. Konstantinápoly, nov. 18. Elkésve érkezett A főhadiszállás közli: A Dardanella­fronton a megszokott helyi kölcsönös tüze­lés. A Sedil Bahr-szakaszon a centrumban heves kölcsönös bombavetés.­ A többi fron­ton nem volt jelentős esemény, eltekintve gyengébb csapatrészek és járőrök összeütkö­zésétől. Az angol főparancsnok Gallipoli kiürítését ajánlja. Berlin, nov. 20. —• A Pesti Hírlap tudósítójától. — Röviddel a francia-angol miniszterta­nácskozások befejezése előtt Asquith fölol­vasta Monroe tábornok főparancsnok táv­iratát, amelyben a tábornok közli, hogy meg­állapította az ottomán tüzérség jelentékeny erősödését és rámutatott a pótlások és a csa­patok élelmezésének rendkívüli nehézségei­re. Monroe tábornok emiatt azt ajánlotta, hogy ürítsék ki a Gallipoli félsziget. A mi­niszterek elhatározták, hogy kikérik Kit­chener véleményét. Angol lap a Dardanellák ostromának megszüntetéséért. London, nov. 20. A Daily News írja vezércikkében: Ha az észszerű politika azt kövese, hogy a gallipolii vállalkozást feladjuk, úgy őrültség volna hamis szentimentalizmusból meg nem tenni. A lap Oroszország támogatását várja és ezeket mondja: — Mindenekelőtt meg kell szűnnie a hosszú orosz halogatásnak. Ebben a kérdésben semmin sem lehetett jobban csodálkozni, mint azon, hogy Oroszország távol maradt azon harcterekről, ahol az ő felelőssége és az ő érde­kei vannak túlsúlyban. Nem képzelhető el, hogy ez a határtalanságig folytatható. Orosz csapatok Teherán közelében. — A sah és a kormány Teheránban marad. — Hága, nov. 19. A Reuter-ügynökség jelenti Teheránból. Az a körülmény, hogy az entente követeit számos német, osztrák és török ember fenyegeti, azzal jár, hogy orosz csapatok Kasvinból Tehe­rán közvetlen közelébe vonuljanak, mire az en­tente előbb említett ellenségei menekültek. A sah és a kormány Teheránban maradt. Harc a perzsiai orosz megszálló csapatok­­és a fölkelők között. Konstantinápoly, nov. 20. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Perzsiában komoly harcok indultak meg az orosz megszálló csapatok és­­­ felkelők között. Az orosz különítményeket a perzsa törzsek Szen­nában és Hemadanban megverték. Az utóbbi he­lyen az orosz parancsnokságok alatt álló perzsa kozákok átmentek a felkelőkhöz. Dél perzsia új kormányzója. London, nov. 20. (Reuter-ügynökség.) Hír szerint Musher és Saltane volt délperzsiai kormányzót az angolok kívánságára állásától felmentették és helyébe Musrat es Saltane herceget, a sah fivérét nevez­ték ki. Anglia és a háború. A béke kérdése az angol felsőházban London, nov. 19. A felsőházban Portsmouth lord kijelen­tette, hogy mély örvény tátong a koalíciós kor­mány hivatalos felfogása és a nép hatalmas meg­győződése között Az unionista pártszervezetel­ egyre növekvő elégedetlenséggel látják, hogy az unionista pártvezérek csatlakoztak a koalícióhoz anélkül, hogy ezt valamely feltételhez kötötték volna és hogy a párt a liberális kormány hibái­nak és rossz gazdálkodásának örökségével van megterhelve. Az országban mind a két párt erős elégedetlenséggel találkozik. Churchill beszéde megmutatta, hogy a ház nagyon hiányos ellen­őrzést gyakorol a kormánynyal szemben. Ribblesdale lord nem akar ahoz a határvo­nalhoz közeledni, amelyet Courney lord nemrég átlépett. Teljesen elutasítja azt a gondolatot, hogy Angliára békét kényszerítsenek vagy pedig az angolok hagyják magukat békére rábeszélni. De lehetségesnek tartja, hogy felvezető utat ta­láljanak, úgy, hogy Európa olyan békére virrad­jon, amelyet egyik fél sem kényszerített a má­sikra. Tisztességes békét kötni, ez előnyös volna ránk nézve, de úgy látszik, hogy nekünk most oly jól megy, hogy nem volna tanácsos békefel­tételekről beszélni. Bonar Law veszélyesnek mondja Anglia pénzügyi helyzetét London, nov. 19. Bonar Law kijelentette: — Fölötte veszélyes pénzügyi helyzetbe jutottunk. Ameddig akadálytalanul tudtunk pénzt kölcsönözni, az ország jólétben fürdött, de ez a jólét nem volt igazi. A lakosság nem takarékos­kodott, mert jobb dolga volt mint eddig. Ez ha­mis alap. Ha a háború hosszabb tartama során elérkezik az az idő, amikor nem tudunk többé kölcsönt fölvenni, akkor az egész épület össze­omlik. A háborút más eszközökkel kell majd folytatni. A hátrányok egyike a nagy béremel­kedés, amely a hami jólét támogatásával a kor­mány minden szállítását háromszorosan, sőt négyszeresen megdrágítják.

Next