Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-27 / 359. szám

a német tengeralattjáróknak, a Földközi ten­ger keleti része német oltalom alá jut, a né­met tengeralattjárók blokk­ozhatják a szuezi csatornát, az entente elveszít „200.000 szer­bet", „ad" a németeknek 400.000 görög, 600.000 román és 400.000 perzsa katonát. Ezért kell Szalonikit minden áron tartani. Valóban így állították-e föl a hadihely­zet mérlegét a párisi haditanácson, nem bi­zonyos. Bizonyos csak az, hogy Szaloniki­hez erősen ragaszkodik az entente és számí­tásaiban lehet is némi realitás, mert külön­ben nem mennénk utána Szalonikibe. A francia kormány lapja azt írta a minap, hogy a háború sakktábláján Szaloniki az a sakkmező, ahol az entente-nak fel kell állí­tania a figuráját, mert ezzel az ázsiai és afrikai sakkmezőket is lekötve tartja. Köz­ben az entente úgy megerősíti Szalonikit, mint Calaist és arra gondol, hogy frontális támadással képtelenek leszünk áttörni a harcvonalát. De a bástyákat lóugrás szerint is ki lehet ütni és el tudjuk képzelni a sakk­játszma olyan folytatását is, amikor nem az előre kijelölt vonalon fogjuk szembetörni az entente szalonikis bástyájával a magunk figuráját, hanem ott, ahol egyáltalán nem is várja. • Mikor azt olvassuk, hogy a duma pénz­ügyi bizottságában Szaszonov külügymi­niszter kijelenti, hogy Oroszország a hábo­rút a győzelmes befejezésig akarja folytat­ni, amikor azt olvassuk, hogy a duma bi­zottsága határozatilag kimondja, hogy Oroszország" mindaddig nem akar a békéről hallani sem, amíg Németország erejét meg nem törte, — elhihetjük-e minden fönntar­tás nélkül, hogy ez csakugyan így van? Higyjü­nk-e abban, hogy Oroszországban a legteljesebb, a legtökéletesebb rend uralko­dik, hogy a­ háború csapásai nem sújtották az országot, a népet, az ellenálló erőt hatal­mas mértékben? A háború már sok csodát varázsolt, de higgyünk-e benne a legpará­nyibb kétkedés nélkül, hogy Oroszországot rövid hónapok alatt újjá lehetett teremteni? Lehetséges volna-e, hogy ahol a szó szoros értelmében intézményes, az egész államéleten keresztülhúzódó szervezet volt a béke évti­zedein keresztül a korrupció, ott a háború gyökerestől fölforgatott mindent? Amikor lépten-nyomon azt lehet tapasztalni, hogy az első hónapok ünnepi kábultsága az egész vonalon bizonyos hétköznapi fásult­sággá kezd berozsdásodni, s miért higyjük, hogy épen a területfosztott, milliónyi em­bert vesztett, megtépázott Oroszországban tart örökké a háborús láz? Lehetetlenség­nek kell tartani, hogy a néphajlam időtlen időkig megtagadja magát. Szaszonov külügyminiszter úr szóno­kolhat szépen csengő frázisokat és megren­delheti a dumában a határozatok „Oroszor­szág Németország lever­etéséig fog küzde­ni." Ez szólhat kifelé, ez lehet arra való, hogy a kormányzat lelkiismeretét még egy ideig elaltassa. Oroszország minden áron küzdeni szeretne,­­ lehet. De hogy küzdeni tényleg nem tud, az tény. Egy francia lap fecsegi ki, hogy a Dél-Oroszországban koncentrált orosz sereget föl kellett oszlat­ni, mert végül rájöttek, hogy a hadsereget nincs mivel fölszerelni. Ugyanez a lap arról elmélkedik, hogy Oroszország fölszerelése, munícióval való ellátása a szövetségesek feladata. Most, a háború tizenhetedik hó­napjában akarják az orosz hadsereg reorga­nizálását megkezdeni, s ezek a tények és Szaszonov győzelmi tirádái az ábrándok. Nyilvánvaló, hogy az orosz kormányzat már az önáraítás napjait éli, amelyek — lehet, in­kább utóbb, mint előbb — egyszer mégis vé­get fognak érni. Perzsia . . . ma már erről beszél Sza­szonov, mint Oroszország Achilles-sarkáról. Anglia is megjelölte az érzékeny pontját Egyiptomban és Kitchener, aki nem álmo­dozó diplomata, azt jósolja, hogy januárban fog megkezdődni a német-török offenzíva. Ha Oroszországnak is volna Kitchenerje, ta­lán Perzsiáról jósolna. Az entente jellemző­­ sajátsága, hogy valósággal szadista módon­­ egyre újabb és újabb vereségeket követel.­­"Amikor az orosz hadsereget megvertü­k, új feladatot tűztek ki elénk: győzzünk a Bal­kánon. Győztünk. Most Egyiptomot és Per­zsiát jelölik meg célnak. Európában tehetetlenek,­­ Afrikába és Ázsiába szeretnék átterelni a háborút, de ezzel egy­úttal bevallják az európai hadszíntéren szen­vedett vereségüket. A meglepetéseket, — po­litikai, katonai és belső meglepetéseket — azonban kihagyják a kombinációból. Ma már ott tartunk, hogy elindulhatunk a legse­bezhetőbb pontjaik ellen, a végállomás felé. Ha majd Egyiptom is közvetlen veszedelem­ben forog, ha majd ennek a politikai követ­kezményei Angliában is és Anglián keresz­tül az ententeban is mutatkozni kez­denek, talán­ sem Grey­ sem Poincaré, sem Szaszonov nem fognak többé a végleges győzelemről és Németország letöréséről ti­rádákat zengeni. Anglia egyelőre megengedi Szaszonovnak, hogy Perzsiáról elmélkedjék. PESTI HÍRLAP 1913. december­ 27., Irénle: A balkáni harctér. A vezérkar jelentései. I. (Hivatalos jelentés, kiadatott dec. 25-én délben, érkezett délután 3 óra 50 perckor.) Semmi újság. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. II. (Hivatalos jelentés, kiadatott dec. 26-án délben, érkezett délután 3 órakor.) A helyzet változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatatos jelentések. I. Berlin, dec. 25. 20 nagy fvhadiszállító közli dec. 25-én: Semmi újság. A legfőbb hadvezetőség. II. Berlin, dec. 26. A nagy főhadiszállás közli dec. 26 áa: A helyzet általában változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Montenegrói hivatalos jelentések. Lugano, dec. 25. A montenegrói főkonzulátus Cetinjéből 20-áról keltezett következő hivatalos táviratot teszi közzé. E hó 19-én az ellenség ismételten eredmény­­telenül támadta állásainkat Lipovok falu mel­lett. (A térképen nem található.) Ez alkalommal több foglyot ejtettünk és egy gépfegyvert zsák­mányoltunk. Berane-Rozaj irányában támadásba mentünk át és megvertük az ellenséget ezen az egész fronton . Az ellenség Rozajnál visszavo­nult. Üldözés közben többféle katonát foglyul ejtettünk. Genf, dec. 25. Hivatalos montenegrói jelentés e hó 23-ról: Szandzsák seregünk offenzivájának folytatása­ként megtámadta az ellenséget Lepenac irányá­ban. Elkeseredett harc után az ellenséget, ellen­állása dacára, teljesen visszavetettük Bjelopoli­jere. Az ellenség a harctéren 500 halottat hagyott hátra. Mi mintegy 100 foglyot ejtettünk, köztük egy kapitányt. A többi fronton tüzérségi és gya­logsági harcok. Genf, dec. 25. Hivatalos montenegrói jelentés december 24-ről: Reza­ és Berane irányában visszaver­tünk egy Tarjak ellen intézett támadást (mint­egy 15 kilométernyire keletre Beranetől) és nagy veszteséget okoztunk az ellenségnek. Bioce irá­nyában Ivánja faluig mintegy 18 kilométernyire Beranetól északra űztük vissza az ellenséget. Castelnau tábornok Athénbe utazik. Szaloniki, dec. 26. (Havas-ügynökség.) Castelnau tábor­nok befejezte szemleútját. Sarrail tábornok­kal és az angol csapatok főparancsnokával való számos értekezlete után Castelnau tá­bornok elhagyta Szalonikit és Athénbe ment, ahol a király fogadni fogja. A párisi haditanács határozatai. Berlin, dec. 26. A Tügliche Rundsehaunak jelentik Amster­damból. Bár ha a szövetségesek párisi hadita­nácsáról kevés hír szivárgott ki, mégis Indisz­­kréció folytán sikerült megtudni, hogy a hadita­­nács a következőkben állapodott meg: 3. A Szalonikiben levő Oriente-csapatok­at Sarrail tábornok vezérlete alatt ötszázezerre egé­­szítik ki. 2. Gallipolit fokozatosan kiürítik. Jelenleg körülbelül százezer katona tartózkodik még ott. 3. A szövetségesek Kis-Ázsiában partra szállanak. 4. A nyugati hadszintéren a tavaszig vé­delmi állapotba helyezkednek. 5. Olaszország kötelezi magát, hogy Egyip­tom megvédésére ötvenezer embert rendelkezésre bocsát. Románia. Sebeko a román királyi párnál. Bukarest, dec. 25. Sebekot, a volt bécsi orosz nagyköve­tet, tegnap délelőtt Mária királyné kihallga­táson fogadta. Sebeko azután részt vett a reggelin. Reggeli után a király is külön ki­hallgatáson fogadta a volt nagykövetet. Bukarest, dec. 25. Sebeko volt bécsi orosz nagykövet hol­nap innen elutazik. Ferdinánd király beszéde. — „A ránk váró nagy feladatokat kedvezően oldjuk meg." — Bukarest, dec. 26. A király ma a szenátus egy küldöttsé­gét fogadta, amely átnyújtotta" a trónbe­szédre válaszul szolgáló feliratot. A király ez alkalommal beszédet mondott, amelyben egyebek között ezt mondta: — A súlyos megpróbáltatások ez idejé­ben minden szív és minden munkaerő egysé­gessége a legbiztosabb garanciája annak, hogy Románia nagy érde­kei bölcsességgel és erővel irányíttatnak. Egyértelműen népem­mel, örömmel és bizalommal üdvözlöm a sze­nátus amaz elhatározását, hogy kormányo­mat támogatja, hogy ezáltal a ránk váró nagy feladatokat kedvezően oldjuk meg. Bi­zalommal támaszkodhatunk a hadseregre, arra a hatalmas alapra, amely mindig hiva­tása magaslatán lesz. Bratianu Pilipescu ellen. — A román szenátus ülése. — Bukarest, dec. 26. Filipescu kijelentéseire válaszolva, Bra­tianu miniszterelnök a következőket mondotta: A különbség kettőnk között, hogy ön azt is mondja ellenségeiről, amit nem hisz, még én azt sem­ mondom, amit­ hiszek. Mindenekelőtt súlyt helyezek annak kijelentésére, hogy ifjabb Filipescu a ploestii fémipari társaság igazgató­ságának tagja, amelynek Hennevogel egyik cen­zora. Csak utalok erre a tényre, anélkül, hogy abból következtetéseket kívánnék vonni. (Henne­vogel nevét a nacionalista lapok sokszor emlege­tik.) A miniszterelnök megjegyzi, hogy Filipescu közölte vele, hogyha nemzeti kormány alakult volna is, ő nem lépett volna be abba. Filipescu­nak erre a kijelentésére már akkor visszavágott, hogy ezt nem hiszi, mert Filipescu már sokszor kijelentette, hogy nem lép be a Carp-kormányba és mégis belépett. Filipescu válaszában kifejtette, hogy­ ő csak azt javasolta, amit a miniszterelnök maga akart 1913-ban, amidőn nemzeti kormányt követelt új miniszterelnökkel az élén. Ezt a személyiséget egy listából választották volna ki, amelyet a mi­niszterelnök akkor hét emberből állított össze. A román szenátust elnapolták. Bukarest, dec. 26. A szenátust Filipescu híveinek ellentmon­dása mellett, december 29-ig elnapolták. A román kamara ülése. Bukarest, dec. 25. (Kamara.) A felirati vitában Voriceanu ellenzéki szónok a politikai kérdések összefüg­géstelen módon való kezelésével az egész házban derültséget keltett. Amikor a múlt őszén tartott koronataxiácsról azt mondotta, hogy Károly ki­rály a semlegességet csak azért helyeselte, hogy dinasztiájának uralmát megmentse, Carp ezek­kel a szavakkal szakította félbe a szónokot: — Ott voltam a koronatanácsban. Semmi o­lyan nem történt, amit ön mond.

Next