Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-06 / 339. szám

­ legyen szerencsénk . — E pillanatban legfontosabb kérdés a Levante! — mondja a Times egy párisi jelentése. Tehát ismét új jelszó, új színtér, új önbiztatás az utolérhetetlen siker haj­szolásában. Megszoktuk már, hogy mikor az en­tente vezérsátrai fölé új jelszót tűznek ki, az mindig egy régi jelszónak szomorú pusz­tulását jelenti. Ha valamelyik jelszavuk alatt vereséget szenvednek, gyártanak ma­guknak új jelszót és sietnek vele új szin­térre, ahol még nem kaptak verést , ahol azt remélik, h­ogy végre talán megfoghat­ják a siker és a szerencse frakkjának a szárnyát. A Dardanella-jelszó kompromit­tálása után így hangzott fel a biztató jel­szó:­el Szalonikibe. Akkor a balkáni expe­dícióba vetették minden bizalmukat és re­ménységüket. Mivel azonban a balkáni jel­szó se termett számukra több babért, mint a Dardanella-csatakiáltás, halkan és bána­tosan begöngyölik a szalon­ikis zászlót és a Times már kitű­zi helyébe az utat. El Levantéból ot­t­ talán kegyesebben moso­lyog feléjük a szerencse. Tehát e pillanatban legfontosabb kér­dés, a Times szerint, a Levante. Még nem tudjuk, az egész entente érzelmeit fejezi-e ki az angol újság, vagy csak Anglia titkos óhajtását próbálja a szövetségeseknek szuggerálni. A Times egy párisi jelentésre hivatkozik s ezzel nyilván azt akarja el­hitetni, hogy az ú­j jelszó nem angol mű­helyből került ki. De ha meggondoljuk, hogy Franciaország már a balkáni expedí­ciót is sokallotta . Clemenceau szerint egyetlen francia katonát se volna szabad a francia határok védelméből elvonni, akkor mégis azt kell hinnünk, hogy Levante felé Anglia szeretné igazítani a háború útját. A gondolat fölöttébb hasonlít Kitchener ideájára. Törökországot, ha Gallipolinál nem sikerült, a Levantéban kell megtá­madni és lekötni, nehogy eszébe jusson Egyiptom felé vonulni, angol vetésekbe kalandozni. Az angol vetések ármentesí­tése: ez az, ami miatt e pillanatban leg­fontosabb a Levante volna. Lehetséges, belejátszik még az a reménység is, hogy az új szintéren Olaszország közreműködését is meg lehetne végre nyerni. Ez is angol reménység. De hogy Franciaország és Oroszország lelkesednék valami túlságosan az új jelszóért, az nem valószínű. De mindegy. Akár speciális angol óhajtás a levantei vállalkozás, akár csakugyan legközelebbi stációja az entente hadimozdulatainak: az új stáció se ijesz­tőbb, mint voltak a régiek. Bárhol­­kerestek, még mindig megtaláltak bennünket. Legyen szerencsénk a Levantéban. Ha nem tudtak boldogulni Törökország ellen a Dardanel­láknál, mikor ozmán szövetségesünk még el volt szigetelve, még különb meglepetés várhatja az entente seregeit a Levantéban most, mikor Törökország és szövetségesei között a kapcsolat ki van építve. Egy hét­ múlva már az expressz is zavartalanul köz­lekedik Konstantinápolyig. És nem érheti a központi hatalmakat meglepetés, ha egy­szerre több fronton is akarna az entente által­ános offenzívákkal próbálkozni. Mint a jó öreg Hindenburg mondta: meg fogjuk őket verni egyszerre több fronton is. A há-Végre a német hadvezetőség jelentésé­ben is megkaptuk Monasztir elestének hiva­talos hirét, de ezzel együtt egy olyan, újabb nagy bolgár győzelem hirét is, amely már albán területen, Prizrentől délnyugatra folyt le. A visszavonuló szerbeket a bolgá­rok itt, a német hadvezetőség jelentése sze­rint, meg­állít­ották, megverték, több mint száz ágyút, rengeteg hadiszert, közte 200­0 automobilt vettek el tőlük­. A bolgár hivatalos jelentés már rész­letesebb adatokat közöl. A jelentés szerint a szerbek november 29-iki prizreni veresé­gük után a hadseregük maradványaival Djakovo felé és a Beli Drini (Drini Barz) mentén Dibra, valamint Szkutari felé vo­nultak vissza. A szerbek november 29-én Prizrennél, mint emlékezetes, döntő veresé­get szenvedtek; a bolgárok tizenhatezer fog­lyot ejtettek és ötven ágyút zsákmányoltak ebben a csatában, amely — mint a decem­ber 1-én nyilvánosságra került bolgár je­lentés megjegyezte : minden valószínűség szerint a tulajdonképeni szerb hadsereg elleni hadműveletek befejezését jelentette. A november 29-iki prizreni csata után a bolgárok tovább folytatták a szerbek üldö­zését Djakovo és Dibra f­elé. Az ellenség megállítása, a bolgár jelentés szerint, a Ljuma folyó balpartján történt. Megállítani a visszavonulókat annyit tesz, mint a visszavonuló sereg által felállított hátvédeket elsodorni az ül­dözés során, utólérni magát a vissza­vonuló hadsereg zömét, tüzérségét, trén­jét s ezzel arra kényszeríteni, hogy szembeforduljon üldözőivel, felvegye a har­cot, ami azután ha balul üt ki, nem marad más hátra, mint h­ogy a csatából még mene­külni tudó csapatok cserbenhagyják ágyúi­kat, hadiszert szállító oszlopaikat, gépkocsi­jaikat, mindent, ami érték volt a számukra és ami a visszavonulási főúton össze­torlódott. Nem valószínűtlen azonban az a föltevés sem, hogy a bolgárok eléje kerül­tek a szerbeknek, az előőrsöket szétugrasz­tották, rávetették magukat a főerőre, ame­lyet, minthogy a szűk terepen nem fejlőd­hetett föl, megvertek és pánikszerű mene­külésre kényszerí­tettek. Finnek az utóbbi föltevésnek a valószínűségére mutat az is, hogy a bolgár hivatalos jelentése szerint a Beli Drini mentén a­­ ború második évének derekán már eléggé kitanulták egymást s az entente meggyő­ződhetett róla, legutóbb különösen a Balká­non, hogy a központi hatalmak seregei nem szoktak lekésni a találkozóról. Ezentúl se fognak lekésni, bárhova invitálja őket az entente. Legyen szerencsénk a Levantéban. S ha tetszik, máshol, vagy máshol is . . . Kula Ljumáig húzódó út gépkocsikkal, ha­diszerekkel, utászkocsikkal, ruházati és föl­szerelési cikkekkel egészen el van torlaszol­va. Az a vereség, amelyet a szerbek har­mincöt kilométernyire Prizrentől délnyu­gatra szenvedtek, betetőzi a szerb sereg végzetét. A megmaradt szerb haderőnek nyilván a zöme volt az, amely Szkutari irá­nyában menekült, ahová magával akarta vinni még meglevő fölszerelését. Itt, a Priz­rentől délnyugatra lefolyt, csatában minden megsemmisült; valószínű h­ogy zsákmányul esett a visszavonuló szerb hadoszlop egész tüzérségi parkja és fölszerelése.­­ Hány szerb esett fogságba, arról még nem közöl adatot a bolgár jelentés; a fog­lyok száma különben nem is fontos, döntő jelentősége annak van, hogy a Prizrentől délnyugatra lejátszódott csata után, amely egy gyors és váratlan bolgár rajtaütés ered­ménye volt, a visszavonuló szerbek muníció­tól, hadianyagtól, felszereléstől megfosztott bolyongó tömegekké váltak. Az a hadizsák­mány, amit a bolgárok ejtettek, egyedül áll az egész szerbiai hadjáratban és csak az oroszok keletporoszországi vereségeivel mérhető össze a Prizrentől délnyugatra le­játszódott csata,­­ azzal a lényeges különb­séggel, hogy az oroszoknak módjukban volt, hogy retabliirázzák magukat, a szerb had­erő számára azonban nincs föltámadás. Azok a szerbek, akik el tudtak mene­külni, már nem vonulhatnak vissza Dib­rába, ezek a csoportok szétszórtaknak te­kinthetők. Kula Ljumától Dibráig 70 kilo­méter az út dél felé, a bolgárok pedig kelet felől, mint a német hivatalos jelentésből ki­derül, 20 kilométernyire közelítették meg Dibrát. Az is kérdés, vajon elérhetik-e ezek a szerbek, akik között Péter király is menekül — már nem lovon, hordágyon.­­• Szkutarit, hiszen a bolgárok már Djakovo előtt állanak, amelyet a szerbek és monte­negróiak hat mozsár hátrahagyása után ki­ürítettek. •Ír'­­ . A bolgárok tehát már Prizrentől dél­nyugatra is albán területen állnak, a front további déli folytatásán pedig föltartózha­tatlanul közelednek az albán határhoz és ezzel Délmacedónia nyugati részének teljes meghódításához. Kicsevo (Kicseva) felől nyugatra és délnyugatra vetik vissza a szerb utóvédeket és Kicsevotól Dibráig A szerbek nagy veresége Prizrentől délnyugatra A bolgárok megállították és megverték a visszavonuló ellenséget, 100 ágyút és 200 automobilt zsákmányoltak. — Dibrától keletre és fele után Krcova s Gh­rida között szerb utóvédeket visszavetettek. — Szerb és montenegrói csapatok kiürítették Djakovót. — 6 mozsarat hagytak hátra. — Német és bolgár különítmények bevo­nultak Monasztirba. — Celebicsnél nagyobb harc fejlődött ki a montenegróiakkal. — Egy Focsa felől előnyomuló csoport a határig vettette vissza az ellenséget. —­­­issiavert montenegrói támadás Plevijjétől délre. Budapest, 1915. XXXVII. évfolyam, 339.­­12,911. szám. Hétfő, december 6. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...... 82 K—1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésükre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár-út 78. Telefon 26—46. FIÓKKIADÓ HIVATAL • Budapest, Erzsébet­ körút . Telefon: József 62-96. A Festi Hírlap mai száma 10 oldal.

Next