Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)
1915-12-06 / 339. szám
legyen szerencsénk . — E pillanatban legfontosabb kérdés a Levante! — mondja a Times egy párisi jelentése. Tehát ismét új jelszó, új színtér, új önbiztatás az utolérhetetlen siker hajszolásában. Megszoktuk már, hogy mikor az entente vezérsátrai fölé új jelszót tűznek ki, az mindig egy régi jelszónak szomorú pusztulását jelenti. Ha valamelyik jelszavuk alatt vereséget szenvednek, gyártanak maguknak új jelszót és sietnek vele új szintérre, ahol még nem kaptak verést , ahol azt remélik, hogy végre talán megfoghatják a siker és a szerencse frakkjának a szárnyát. A Dardanella-jelszó kompromittálása után így hangzott fel a biztató jelszó:el Szalonikibe. Akkor a balkáni expedícióba vetették minden bizalmukat és reménységüket. Mivel azonban a balkáni jelszó se termett számukra több babért, mint a Dardanella-csatakiáltás, halkan és bánatosan begöngyölik a szalonikis zászlót és a Times már kitűzi helyébe az utat. El Levantéból ott talán kegyesebben mosolyog feléjük a szerencse. Tehát e pillanatban legfontosabb kérdés, a Times szerint, a Levante. Még nem tudjuk, az egész entente érzelmeit fejezi-e ki az angol újság, vagy csak Anglia titkos óhajtását próbálja a szövetségeseknek szuggerálni. A Times egy párisi jelentésre hivatkozik s ezzel nyilván azt akarja elhitetni, hogy az új jelszó nem angol műhelyből került ki. De ha meggondoljuk, hogy Franciaország már a balkáni expedíciót is sokallotta . Clemenceau szerint egyetlen francia katonát se volna szabad a francia határok védelméből elvonni, akkor mégis azt kell hinnünk, hogy Levante felé Anglia szeretné igazítani a háború útját. A gondolat fölöttébb hasonlít Kitchener ideájára. Törökországot, ha Gallipolinál nem sikerült, a Levantéban kell megtámadni és lekötni, nehogy eszébe jusson Egyiptom felé vonulni, angol vetésekbe kalandozni. Az angol vetések ármentesítése: ez az, ami miatt e pillanatban legfontosabb a Levante volna. Lehetséges, belejátszik még az a reménység is, hogy az új szintéren Olaszország közreműködését is meg lehetne végre nyerni. Ez is angol reménység. De hogy Franciaország és Oroszország lelkesednék valami túlságosan az új jelszóért, az nem valószínű. De mindegy. Akár speciális angol óhajtás a levantei vállalkozás, akár csakugyan legközelebbi stációja az entente hadimozdulatainak: az új stáció se ijesztőbb, mint voltak a régiek. Bárholkerestek, még mindig megtaláltak bennünket. Legyen szerencsénk a Levantéban. Ha nem tudtak boldogulni Törökország ellen a Dardanelláknál, mikor ozmán szövetségesünk még el volt szigetelve, még különb meglepetés várhatja az entente seregeit a Levantéban most, mikor Törökország és szövetségesei között a kapcsolat ki van építve. Egy hét múlva már az expressz is zavartalanul közlekedik Konstantinápolyig. És nem érheti a központi hatalmakat meglepetés, ha egyszerre több fronton is akarna az entente általános offenzívákkal próbálkozni. Mint a jó öreg Hindenburg mondta: meg fogjuk őket verni egyszerre több fronton is. A há-Végre a német hadvezetőség jelentésében is megkaptuk Monasztir elestének hivatalos hirét, de ezzel együtt egy olyan, újabb nagy bolgár győzelem hirét is, amely már albán területen, Prizrentől délnyugatra folyt le. A visszavonuló szerbeket a bolgárok itt, a német hadvezetőség jelentése szerint, megállították, megverték, több mint száz ágyút, rengeteg hadiszert, közte 2000 automobilt vettek el tőlük. A bolgár hivatalos jelentés már részletesebb adatokat közöl. A jelentés szerint a szerbek november 29-iki prizreni vereségük után a hadseregük maradványaival Djakovo felé és a Beli Drini (Drini Barz) mentén Dibra, valamint Szkutari felé vonultak vissza. A szerbek november 29-én Prizrennél, mint emlékezetes, döntő vereséget szenvedtek; a bolgárok tizenhatezer foglyot ejtettek és ötven ágyút zsákmányoltak ebben a csatában, amely — mint a december 1-én nyilvánosságra került bolgár jelentés megjegyezte : minden valószínűség szerint a tulajdonképeni szerb hadsereg elleni hadműveletek befejezését jelentette. A november 29-iki prizreni csata után a bolgárok tovább folytatták a szerbek üldözését Djakovo és Dibra felé. Az ellenség megállítása, a bolgár jelentés szerint, a Ljuma folyó balpartján történt. Megállítani a visszavonulókat annyit tesz, mint a visszavonuló sereg által felállított hátvédeket elsodorni az üldözés során, utólérni magát a visszavonuló hadsereg zömét, tüzérségét, trénjét s ezzel arra kényszeríteni, hogy szembeforduljon üldözőivel, felvegye a harcot, ami azután ha balul üt ki, nem marad más hátra, mint hogy a csatából még menekülni tudó csapatok cserbenhagyják ágyúikat, hadiszert szállító oszlopaikat, gépkocsijaikat, mindent, ami érték volt a számukra és ami a visszavonulási főúton összetorlódott. Nem valószínűtlen azonban az a föltevés sem, hogy a bolgárok eléje kerültek a szerbeknek, az előőrsöket szétugrasztották, rávetették magukat a főerőre, amelyet, minthogy a szűk terepen nem fejlődhetett föl, megvertek és pánikszerű menekülésre kényszerítettek. Finnek az utóbbi föltevésnek a valószínűségére mutat az is, hogy a bolgár hivatalos jelentése szerint a Beli Drini mentén a ború második évének derekán már eléggé kitanulták egymást s az entente meggyőződhetett róla, legutóbb különösen a Balkánon, hogy a központi hatalmak seregei nem szoktak lekésni a találkozóról. Ezentúl se fognak lekésni, bárhova invitálja őket az entente. Legyen szerencsénk a Levantéban. S ha tetszik, máshol, vagy máshol is . . . Kula Ljumáig húzódó út gépkocsikkal, hadiszerekkel, utászkocsikkal, ruházati és fölszerelési cikkekkel egészen el van torlaszolva. Az a vereség, amelyet a szerbek harmincöt kilométernyire Prizrentől délnyugatra szenvedtek, betetőzi a szerb sereg végzetét. A megmaradt szerb haderőnek nyilván a zöme volt az, amely Szkutari irányában menekült, ahová magával akarta vinni még meglevő fölszerelését. Itt, a Prizrentől délnyugatra lefolyt, csatában minden megsemmisült; valószínű hogy zsákmányul esett a visszavonuló szerb hadoszlop egész tüzérségi parkja és fölszerelése. Hány szerb esett fogságba, arról még nem közöl adatot a bolgár jelentés; a foglyok száma különben nem is fontos, döntő jelentősége annak van, hogy a Prizrentől délnyugatra lejátszódott csata után, amely egy gyors és váratlan bolgár rajtaütés eredménye volt, a visszavonuló szerbek muníciótól, hadianyagtól, felszereléstől megfosztott bolyongó tömegekké váltak. Az a hadizsákmány, amit a bolgárok ejtettek, egyedül áll az egész szerbiai hadjáratban és csak az oroszok keletporoszországi vereségeivel mérhető össze a Prizrentől délnyugatra lejátszódott csata, azzal a lényeges különbséggel, hogy az oroszoknak módjukban volt, hogy retabliirázzák magukat, a szerb haderő számára azonban nincs föltámadás. Azok a szerbek, akik el tudtak menekülni, már nem vonulhatnak vissza Dibrába, ezek a csoportok szétszórtaknak tekinthetők. Kula Ljumától Dibráig 70 kilométer az út dél felé, a bolgárok pedig kelet felől, mint a német hivatalos jelentésből kiderül, 20 kilométernyire közelítették meg Dibrát. Az is kérdés, vajon elérhetik-e ezek a szerbek, akik között Péter király is menekül — már nem lovon, hordágyon.• Szkutarit, hiszen a bolgárok már Djakovo előtt állanak, amelyet a szerbek és montenegróiak hat mozsár hátrahagyása után kiürítettek. •Ír' . A bolgárok tehát már Prizrentől délnyugatra is albán területen állnak, a front további déli folytatásán pedig föltartózhatatlanul közelednek az albán határhoz és ezzel Délmacedónia nyugati részének teljes meghódításához. Kicsevo (Kicseva) felől nyugatra és délnyugatra vetik vissza a szerb utóvédeket és Kicsevotól Dibráig A szerbek nagy veresége Prizrentől délnyugatra A bolgárok megállították és megverték a visszavonuló ellenséget, 100 ágyút és 200 automobilt zsákmányoltak. — Dibrától keletre és fele után Krcova s Ghrida között szerb utóvédeket visszavetettek. — Szerb és montenegrói csapatok kiürítették Djakovót. — 6 mozsarat hagytak hátra. — Német és bolgár különítmények bevonultak Monasztirba. — Celebicsnél nagyobb harc fejlődött ki a montenegróiakkal. — Egy Focsa felől előnyomuló csoport a határig vettette vissza az ellenséget. —issiavert montenegrói támadás Plevijjétől délre. Budapest, 1915. XXXVII. évfolyam, 339.12,911. szám. Hétfő, december 6. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...... 82 K—1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésükre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár-út 78. Telefon 26—46. FIÓKKIADÓ HIVATAL • Budapest, Erzsébet körút . Telefon: József 62-96. A Festi Hírlap mai száma 10 oldal.