Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-21 / 354. szám

a A Dardanellák elleni hadműveleteket az entente először a flottájával akarta meg­valósítani. A tengerszoros birtokáért meg­indított harcokat tudvalevően Oroszország sürgetésére kellett az ententenak elhatároz­nia. Oroszország régi álmainak a megvaló­sítására gondolt, Anglia pedig úgy számí­tott, hogy ezzel a hadművelettel politikai nyomást gyakorolhat a Balkánra, Bulgár­­iára, Romániára és Görögországra. 191­1 február 20-án nyolc francia és angol csata­hajó hét órán keresztül bombázta a Darda­nellák bejáratánál levő erődöket, február 26-án és 28-án a bombázás megismétlődött. Március 2-án az ellenséges flotta Sedil-Bahr erődöt bombázta és megkísérelte, hogy egyes pontokon csapatokat szállítson part­ra. Ezeknek a hadműveleteknek — mint az angol admiralitás jelentette — az volt az eredménye, hogy a tengerszorosok bejáratá­nál levő négy régi erődöt sikerült elhallgat­tatni. A későbbi angol jelentésekből azon­ban kiderült, hogy a törökök a Dardanellák erődítéseit egészen meglepő módon kon­struálták: ott, ahol az ellenség nem is szá­mított reá, nehéz ütegek bukkantak föl és megakadályozták az angol és francia flotta tevékenységét. Március 3-án az ellenséges flotta újabb támadást intézett, 5-én pedig Sedil-Bahrnál és a kisázsiai parton levő Kum-Kalehnál angol és francia csapatok szállottak partra. A török főhadiszállás március 10-iki jelentéséből kiderül, hogy a törökök Sedil-Bahrnál lövészárkokat épí­tettek, amelyeket megfelelő módon megerő­sítettek. Március 15-én az angol-francia flotta újra heves bombázást nyitott meg, amelyet a török parti erődök energikusan viszonoztak. Egy órai harc után ellenséges aknahalászhajók benyomultak a tenger­öbölbe, hogy a török aknaövön keresztül utat nyissanak a flottának a tengeröbölbe. Három aknakereső hajó elsülyedt, mire a többi visszavonult. A támadás ilyenformán teljesen hatástalan volt. Március hó 37-éig az angol és francia flottának tizenegy csatah­ajója rongálódott meg súlyo­san a török ütegek tüzelése következtében. Március 18-án tizennégy ellenséges páncélos cirkáló általános támadást kezdett a Darda­nellák ellen. A Bouvet francia csatahajót a török ütegek elsüllyesztették. Négy órás harc után egy francia torpedónaszád is elsülyedt. Az általános támadás során elsülyedt még egy francia és három angol csatahajó, másik kettő pedig harcképtelenné vált Március 23-án jelenti az angol admiralitás, hogy a Dardanella-akciót meg kellett szakítani; az angol és a francia flotta ilyenformán a legtökéletesebb vereséget szenvedte. Az orosz Fekete-tengeri flotta, amely arra várako­zott, hogy az angol-francia flotta behatolá­sával egyidejűleg a Boszporus ellen intéz­zen támadást, kénytelen volt megelégedni az­zal, hogy puszta demonstrációt rendezett: néhány lövést adott le nagy távolságból, az­tán sietve eltávozott. Április közepén kezdődött az entente szárazföldi akciója. Ariburnunál, Tekebur­nunál, Sedil Bahrnál, Kaba 'Tepénél és Kuni Kalehnál szálltak partra francia és angol csapatok, a törökök azonban vala­mennyi különítményt a tengerbe szorították, csak Kum Kalehnál tudtak helyt állani entente-csapatok, amelyeket azonban más­napra a törökök szintén elűztek. Ugyanek­kor a szároszi öbölben is partraszállást kísé­relt meg az ellenség. A későbbi napokban az entente-csapatok újra forszírozták a partra-Arca sima és üde volt, min­t az esthajnal pirja, fejét hófehér haja mint tündérek szőtte könnyű, lágy fátyol koronázta. Valami kedves nyugodtság ömlött el egész lényén, mint az őszi természeten, amely leszámolt már­ azzal, hogy a ragyogó, szép nyár elmúlt, hogy napról-napra ridegebb, fázó­sabb lesz a jelen. Csendes elmélyedéséből felriadt. Valaki megkopogtatta az ajtót Flóra néni felrebbent, te­kintete az órára röppent. — Károly még nem lehet. .. Szabad .. • Csodálkozva és várakozva nézett az ajtóra. Magas termetű, szép, fiatal nő lépett be. Amint a küszöbön megállt, barnapiros arcán, nagy fekete szemeiben zavar, tétovázás látszott — Kezeit csókolom, keresztmama . .. én vagyok Flóra néni vidáman csapta össze kezeit — Ne nézdd csak! ez már csakugyan vá­ratlan látogatás! Ilonka te vagy? ejnye, de meg­nőttél! és hogy megszépültél! Kitárta karjait és Ilonka hozzá sietett, meg­ölelte, megcsókolta, előbb a kezeit, azután az arcát.­­— Egyedül vagy? — kérdezte a néni — Egyedül jöttem . .. — felelte tompa h­an­gon a leány. Flóra néni eltolta egy kissé magától, vizs­gálódva nésett keresztleánya arcába. Ilonka le­hajtotta a fejét. — Hozott Isten! Most pedig tedd le hamar a kalapodat kabátodat, ülj ide mellém, hajtsd a vállamra a fejedet, mint valamikor régen, arrúkér szállást, ami rendkívüli áldozatok árán sike­rült is nekik. Az angol alsóházban elhangzott kritikák során, amelyek a Dardanella-had­műveseket a legsúlyosabban elítélték, kide­rült, hogy egymagában a partraszállás negy­venezer főnyi áldozatot követelt. Ettől fog­va a legvéresebb és legrettenetesebb álló­harcok játszódtak le a Gallipoli félszigeten; a törökök példátlan elszántsággal harcoltak és az ellenség úgyszólván egy lépésnyire sem tudott előrehaladni. Ezekben az idők­ben hangzott el az örök­ optimista Churchill jóslata, aki egyik beszédében ezeket az emlékezetes szavakat mondotta: „A Dar­danellákban csak néhány tüske és bozót választ el bennünket a végső diadal­tól.'' Ezt a néhány tüske és bozótot az entente-csapatok a legvéresebb áldozatok árán sem tudták átlépni. Májusban német tengeralattjárók jelennek meg a Dardanel­láknál, elsülyesztik a Goliath, Triumph és Majestic nevű angol csatahajókat és egy csomó csapatszállító hajót. Ezalatt pedig a német szervező erő municiógyárakat létesí­tett Törökországban, úgy, hogy az entente­nak az az egyetlen reménye is meghiúsult, hogy a törökök a municióhiány miatt lesz­nek kénytelenek az ellenállást beszüntetni. Az angolok és franciák azonban még ekkor sem tettek le a tervükről. Augusztus köze­pén új általános támadást kezdtek a Darda­nellák ellen. Ali-Burnutól északra a Surla­öbölben új partraszállást kíséreltek meg. Az volt a céljuk, hogy az anatoriai síkság felé tért nyerjenek, hogy ezzel a törökök déli, sedil-bahri és ari-burnui összekötteté­sét elvágják, harcvonalukat átkarolják és megsemmisítsék. A partraszállás újabb negyvenezer emberükbe került az angolok­nak és franciáknak, akiket a törökök heves ellentámadása az erdetileg elért keskeny partraszállási területen is hátrább vetett. A legfontosabb stratégiai pontokat a törö­kök mindvégig megtartották, úgy, hogy el­len tudtak állani az ellenség előnyomulási kísérletének. Ugyanekkor az entente-csapa­tok a harcvonal centrumában, Sedil-Bahrnál áttörést kíséreltek meg, a csata során azon­ban véres veszteségeket szenvedtek. Augusztus végén Ari-Burnutól északra az angolok és franciák újra hevesen támadtak; a két napig tartó csatában csupán halottak­ban veszítettek tízezer embert. Ettől fogva az entente-csapatok beszüntettek minden offenzív vállalkozást. * Holnap. Irta: PETERDY SÁNDOR. Flóra néni rosszalólag rázta meg fejét, fia­m­ar letette kézimunkáját, amelyen dolgozgatott, a szekrényhez tipegett és törlőrongyot vett elő. Egy pillanatig megállt, gondolkodott vajon nem volna-e jobb a cselédet beszólítani; de eszébe jutott, hogy a leány még valószínűen nem kész a konyhával, nem háborgatja. "Visszatipegett tehát előbbi helyére és onnan vizsgálódott; csakugyan, tévedett: — a tükörfényes padlón egy folt, egy cipősarok nyomai látszottak. — Ejnye, ejnye, micsoda gondatlanság, — szólt fejét megingatva, vajon ki lehetett... csak tudnám . . . összeszidnám . . . össze én... Azzal — ámbár egy kicsit nehezen ment — lehajolt, nagy igyekezettel tüntette el a padlóról a tolakodó foltot. Lehelgette a rongyot, dörgöl­gette a deszkát, míg az teljesen tiszta, zavartala­nul fényes nem lett. Akkor azután megnyugodott. — Rettenetesek az emberek . . . nem vi­gyáznak . . . mintha bizony nem volna mindegy a lábaknak, hogy hova lépnek ... A padló majdnem teljesen be van borítva és épen azt a kis helyet keresik ki, ahova nem jutott szőnyeg. Egy ideig még zsörtölődött magiban, azután eltette a törlő kendőt, leült a karosszékbe és foly­tatta kézimunkáját. Néha el-eltűnödött, kezeit az ölébe ejtette. A függő lámpa gyér világítá­sában ilyenkor olyannak látszott, mint a régi tart­anái festők szen­i­­éságon SKS asanenssKL még csitri leányka voltam és mondd el szépen őszintén, hogy mi a baj, hol a baj? — Hogy mi a bajom? — Persze . . . persze . . . mert van valami bajod. Tudod szivecském, a szemeim már gyen­gék, a nyomtatott betűt alig látják meg, de a:A arcokon tudok olvasni . . . még jobban, mint az­előtt. . . Ilonka leült keresztanyja mellé, de nem szólt semmit. Kereste és nem találta a szavakat. Flóra néni meleg szeretettel nézett reá, megsi­mogatta haját, majd gyengéden megfogta Ilonka állát, felemelte fejét és a szemeibe nézett. Ilonka ajkai remegtek, nyugtalanul pihegett, mint a megriadt madárka. — Miért erőlködöd, miért tartóztatod ma­gad? — szólt szelíd biztatással a néni; — sze­retnél ugy­e sírni? . . Ne fojtsd vissza könnyei­det, ... ha megkönnyebbül a lelked, jobban !* menni a gyónás. . . Ilonka nem birt magával, zokogva borult keresztanyja ölébe. — Édes jó keresztmama , „ , boldogtalan, nagyon boldogtalan vagyok, ... — tört elő a panaszos, el-elcsukló szó Ilonka ajkairól. Elha­gyott . . . elhagyott. — Kicsoda, drágaságom? — Ödön ... a vőlegényem. .. Flóra néni gyengéden simogatta a leánya fejét — Elhagyott? ejnye, ejnye. . . Pedig szt* retted?­­... ® Nagyon szerettess 11 PESTI HÍRLAP 1915. december 21., kedd. *

Next