Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-23 / 356. szám

1915. december 23., csütörtök, PESTI HÍRLAP fontos támaszpont. Ha Törökország a tengerszo­rost elzárja, a Kap Helles birtoka viszont lehe­tővé teszi, hogy az angolok zárják el a tenger­szorost a törökök és szövetségeseik elöl. Ez elég értékes eredmény s az érte fizetett ár nem túlsá­gosan magas. Joffre hetekkel ezelőtt visszavonta a francia haderőket. Genf, dec. 22. Párisból jelentik: Amikor Joffre átvette az európai francia haderők fölötti főparancsnok­ságot, a legutóbbi párisi konferencián Kitchener­rel, Gallienivel és Cantelnauval újólag megvizs­gálta Monroe tábornok beérkezett előterjesztését, amely úgy szólott, hogy a Gallipoli félszigeten levő állásokat föl kell adni. Joffre a francia haderőket föltűnés nélkül az utóbbi hetekben visszavonta és csak kis értékű­, csekélyszámú gyarmati csapatokat hagyott hátra, míg ellen­ben Kitchener Asquithnak a­ brit parlamentben tett hozzájáruló n­y­ilatkozata következtében kénytelen volt a brit prestigenek­ újabb áldozato­kat hozni. Dacára a rendkívüli ,súlyos veszte­ségeknek és a rettenetes nélkülözéseknek, amik­nek decem­berben különösen a skót és hindu csapatok voltak kitéve, a visszavonulásra vo­natkozó parancsot mégis hétről hétre kitolták. A Párisba érkezett kiegészítő jelentéseket, amelyek a gailipolis főhadállások kiürítéséről szólanak, a s­zakkritika úgy kommentálja, hogy Joffre éleslátásának adta tanúbizonyságát, ami­dőn idejekorán tiszták­, jött a keleti hadsereg általános helyzetével. Parlamenti körökben a hangulat igen nyomott. A megfordított Trafalgár, Konstantinápoly, dec. 22. A gallipolli győzelem hatása alatt az egész város gazdag lobogódíszt öltött. Az osztrák, ma­gyar és német kolóniák is kiveszik részüket a lelkes tüntetésekből. Az összes lapok ünneplik a Misies török csapatokat, amelyek hónapokon át farkasszemet­ néztek az angol és francia hadse­regekkel és flottáikkal s minden támadásukat visszaverték. A lapok hangsúlyozzák a darda­nellai hadjárat befejezésének nagy jelentőségét. A győzelem fényes lapja marad a török történe­lemnek s uj korszakot nyit meg a Kelet történe­tében. Az egyik lap megfordított Trafalgárnak nevezi a Dardartellákat. Az egyiptomi helyzet.­ ­ Köln, dec. 22. E hó 3-iki­ kelettel a Kölnische Volkszei­tung Egyptomból az alábbiakat közli: Az ango­loknak nagy gondot okoz a nyugategyptomi arab törzsek fölkelése, óvóintézkedésül tervbe vették az egyiptomiak kényszer útján való besorozását, már veszedelmes kezd lenni a vidék. Arra tovább szirtek és szakadékok vannak. Ha kísérő nélkül megy, nagyon vesz­elelmes helyzetbe kerülhet. Megengedi, hogy fölajánljam a kíséretemet? — Nem­ engedem meg! — szólt Evelin eré­lyesen. — Azt már látom, hogy óvatos hölgy — mondta a yankee — és ezt nagyon helyeslem. Tőlem azonban nincs mit tartania. A nevem Frank Hany, olajgyáros vagyok Newyorkban. És a legnagyobb tiztelettel fölajánlom a séta céljára az autómat. Én a sofför mellé fogok ülni, ugy hogy maga egyedül ülhet a kocsiban. Így bejárhatjuk együtt az egész tengerpartot. Meg­ígérem, hogy az egész úton egy szóval vagy egy mozdulattal sem fogom terhelni. — All right, elfogadom — szólt amerikaias fordulattal Evelin. Beszállt az autóba és a gép lassan lova­­siklott a tengerpart mentén. Hosszú ideig hall­gatásba merült Evelin és a tájékot nézte. Végre ő maga törte meg a csöndet: — Ez a hallgatás, mister Frank, — szólt a leány — kellemetlen és kínos mindkettőnkre nézve. Ezért megengedem, hogy három szót szóljon hozzám. De jól gondolja meg, hogy mit mond! — Bámulom a szépségét — felelte Frank Harry. — Ezzel csak olyasmit mondott, amit úgyis tudok — szólt Evelin kacéran. — Egyéb­ként is későre jár már az idő és haza szeretnék jmeani. & balkáni harctér. A vezérkar Jelentése. (Hiva alos je:on­és, kiadatol , dec. 22-én érkeze­t­th'luv'n 3­0V-akor.) Ipekne t­uja h It a a 80 á­gyut zsákra á n­yolt­u­n­k. mi el­­e­k­e t a­ szerbek el­á­r­t­a­k. Ez a szám alighanem még jelentősen emelkedni fog. H­ü f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, dec. 22. A nagy főhadiszállás közli­­dec. 22-én. Lényeges esemény nem történt. A legfőbb hadvezetőség. Osztrák-magyar repülőgép Sikutari fölött, Cetínje, dec. 21. (Havas-ügynökség.) Egy osztrák-magyar repülőgép december 17-én átrepült Skutari felett és három bombát dobott le, amelyek két szerb menekültet megöltek. Malinov nyilatkozata Bulgária végső céljáról. Szófia, dec. 22. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Malinov, volt miniszterelnök és a demokra­ta párt vezére a Preporecben kifejti, hogy Bulgá­ria is a békét óhajtja, de csak olyan békét, mely neki mai és holnapi győzelmeinek a gyümölcsét biztosítja. Az út felén Bulgária nem fog megál­lani. A bolgár nép teljesítette kötelességét önma­gával és szövetségeseivel szemben és meg van ar­ról győződve, hogy a szövetségesek is teljesíteni fogják vele szemben kötelességüket és csak akkor írják alá a békét, ha a nagy és egyesített Bulgá­riát ellenségei elismerik. A szobranjét összehívták. Szófia, dec. 22. A szobranjét december 27-ére összehívták. (B. T. I.) A bolgár frontról. Lugano, dec. 22. A Corriera della Sera jelenti Szalonikiből. Francia repülők megállapították, hogy a bolgároknak Dojran és Gevgeli között csupán — Hazaviszem autón — ajánlkozott Frank Harry. Evelin megmondta a címét a soffőrnek, egy kis női penzió címét. Az autóval csakhamar a ház elé értek. Frank Harry lesegítette Evelint az autóból és így szólt hozzá: — Nagyon örülök, hogy az én házamban lakik. — Ön is itt lakik? — kérdezte meglepetve Evelin. — Nem, — felelte az olajgyáros. — Ez a ház csak tulajdonom. — Különös véletlen! — szólt Evelin. — Véletlennek nem épp különös — mondta az amerikai, — mert nekem kilencvenkilenc há­zam van itt a tenger partján úgy, hogy nagyon nehéz elkerülni, hogy valaki ne az én házaim valamelyikébe költözködjék. — Pontosan kilencvenkilenc háza van?­­— mosolygott Evelin. — A századikkal még várok. —– felelte Frank Harry. — Azt csak a saját kényelmemre akarom fölépíteni, mert oda már mint nős em­ber óhajtok bevonulni. Evelin szeme fölcsillant, de csak egy pil­lanatra, aztán hideg fejbiccentéssel elbúcsúzott: — Isten vele! — A viszontlátásra? — kérdezte Frank Harry. — Ahogy tetszik — felelte Evelin. Másnap délben a női penzió halljában Evelin épp angol nyelvtant tanult, amikor egy fiatal amerikai úr közeledett feléje és bemutat­kozott neki: Monssztirba nem engedünk be utasokat Genf, dec. 2-'. Hermából jelentik Athénen keresetül, hog v.­ a poszifornatom Monaszlirral helyreállt, & m-­­nasztiri hatóságok azonban nem bocsátanak '.­­• Utasokat a városba. A várnai tengeri csata. Szófia, dec. tiz. (Bolgár távirati iroda.) Tegnap négy orosz torpedóromboló, amely a török csempészet meg­akadályozására román kikötők előtt cirkált, meg­támadta azt a bolgár torpedónaszádot, amely a várnai Szent Konstantin kolostor előtt őrszolgá­latot végzett. A bolgár torpedónaszád viszonozta a tüzelést és a parti ütegek is részt vettek a harc­ban. A torpedórombolók nem sokkal ezután el­távoztak. A bolgár torpedónaszád sértetlen maradt. Szófia, dec. 22. A Pesti hírlap tudósítójától. — December 12 én bolgár torpedónaszádok, amelyek az idegen hajók mozdulatait figyelik, a Várnától északra fekvő Konstantin kolostor kö­zelében, amelyben egy gyermekszanatórium van, négy orosz ágyúnaszádot vettek észre, a­melyek, úgy látszik, a ci­ra köd következtében, a bolgár vizekre tévedtek. Tudták, hogy ezek a hajók már régóta az orosz és román határ kö­zött cirkálnak és arra ügyelnek, hogy Romániá­ból ne menjenek szállítmányok Tör­­kországba. Abban a percben, amikor az orosz hajókat ész­revették, ezek tüzelni kezdtek. A bolgár hajók azonnal viszonozták a tüzelést, amiben a parti ütegek is támogatták őket. Az orosz hajók visszavonultak. Kár nem történt, Bukarest, dec. 22. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Hir szerint Várnát oly torpedónaszádok bombázzák, amelyeknek sikerült az aknahálóza­tot áttörni és a­ várnai kikötőbe behatolni. Oroszország katonai készülődései Bulgária ellen. Bukarest dec. 22. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Hétfőn a Dunán nagyszámú csapatot vittek, amelyek Vilkov, Acsermann és Odessza kikötője­. A nevem Peabody, Frank Harry úr tit­kára vagyok. Mister Frank mély hódolattal kéri a kisasszonyt, h­ogy tisztelje meg azzal, hogy vele ebédeljen. Társaságában egy idősebb hölgy is lesz, úgy, hogy a kisasszony bátran elfogad­hatja a meghívást. Ezen a napon Evelin az olajgyáros társa­ságában ebédelt. Szigorúan polgári környezet­ben. Ebéd után Frank Harry fölajánlotta egyik legszebb házának leggyönyörűbb két szobáját Evelinnek. A két szoba amerikai fényűzéssel és kényelmmel volt berendezve és ablakai a ten­gerre nyíltak. A tonna kedvéért Evelin szt'/­ dollár évi bér fizetésére kötelezte magát. Ezen a potom áron még egy kamarát is bajosan kap­hatott volna Oyster Bayben. Frank Harry napról-napra mélyebben me­rült el Evelin szép kék szemének nézésébe. Min­den szabad idejét a budapesti leány társaságá­ban töltötte, de sohasem — tanuk nélkül. Meg­történt, hogy Evelin átment egy másik szobába és Frank Harry, aki nem tudott ellenlállni, utáni, csont, de egy pillanatig sem lehettek egyedül, mert, mint az árnyék, Frank után sompolygott a titkára, miszer Peabody J­. Evelin nem tudta, mint gondoljon az olaj­gyáros különös viselkedéséről. Miért nem küldi el a titkárját,­­ ha az utána szemtelenkedik? Miért nem mer egyedül maradni egy szobában Evelinnel? Miért nem akar tanúk nélkül egy szót sem váltani vele? Mániákus ez az ember vagy különös, érthetetlen amerikai módon­­tisztességes ? Evelin hallott már félénk szerelmesekről, de A legutóbbi héten a Szuezi-csak mához áru­l-" újabb hetvenezer angol, indiai és ausztráliai ér­kezett. A csatorna elzárása katonai okokból kü­szöbönállónak látszik. Ií­ g kis számú védőcsapataik vannak. A főha­rcrö ti­zo­mnégy kilométerrel hátrább áll.­­ Slokovica— Mileskovo- Valandovo-• R­rbrovo vonason nem vettek észre osztrák-magyar és német csapato­kal. A bolgárok azza­l vannak elfoglalva, hogy­kijavítják a szövetségesek részéről okozott a...­ károkat.

Next