Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)
1915-12-04 / 337. szám
Budapest, 1915. XXXVI. évfolyam, 337.12,909. szám. Stomfent, december 1 SZERKESZTŐSÉG]: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—40. PICK KIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon: József 62-96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. Barátságos ma£i€iák. Clemenceau nyilván fanatikus bolond, mert folyton azt kiabálja: „ne menjetek , se Gallipoliba, se Szalonikibe, se Egyiptomba, se Kochinehinába, hanem tartsátok itthon a francia katonákat, mert jön majd tavaszra egy nagy német offenzíva s jó lesz, ha akkor valamennyi francia ott lehet a gáton". Briand nem ilyen fanatikus. Ő altruista és dicsőségnek hirdeti, hogy a francia offenzíva leköthette a német erőket s ha már a franciák elvéreztek, de legalább Oroszország föltápászkodhatott és visszafordulhatott a központi hatalmak üldöző seregei ellen. Ez is álláspont s a francia parlament, úgy, ahogy megnyugodott benne. De ime, alig néhány héttel később fölemelkedett Sonnino az olasz kamarában s mert a Julius Caesarrá kinevezett Cadorna még nem szállíthatta neki Görzöt, konkrét eredmények hiányában azért övezte babérral az olasz hadsereg homlokát, hogy offenzíva.Mával lekötötte a magyar és osztrák ármádiát, így tehát közvetve halhatatlan szolgálatot tett Oroszországnak, mely talpra állhatott és visszafordulhat a központi hatalmak üldöző seregei ellen. Most már tehát Oroszország válogathatna, hogy kinek csókoljon kezet és ki mentette meg az életét. Oroszország azonban most cselekszik. Szaszonov alkalmat keres, hogy ő is nyilatkozzék és egyszerűen orosz szinre alkalmazza Briand és Sonnino komédiás nyilatkozatait. Sonnino átdolgozásában úgy szól a komédia, hogy Oroszország tartja lekötve a központi hatalmak hadseregének jelentékeny részét s ezzel könnyít Franciaországon és Olaszországon is. Már most, melyiküknek van igaza? Ki mentette meg a másik életét? Ki az igaz altruista? Nekünk úgy rémlik, hogy az entente külügyminiszterei, miközben otthon komoly képpel próbálják megnyugtatni a népeiket, voltaképen igen kedves és barátságos maliéiákat üzengetnek egymásnak. Nem mentettek meg ők senkit, de ha magukat akarják menteni, kénytelenek azt füllenteni, hogy nem értek rá saját hazájuk számára eredményeket kivívni, mert meg kellett menteni , a szövetségeseiket, akik már nyakig ültek a bajban. Vannak eredmények, de nem otthon, hanem a szövetségeseknél. Persze, ha aztán az elbolondított francia és olasz nép keresni próbálná a sikereket a szövetséges Oroszországban, akkor csak azt látná, hogy az bizony máig sem tudott még talpra állani s a cár csak ígérte, de egy szál ember segítséget se tudott küldeni az időközben elvérzett Szerbiának. Viszont, ha az elbolondított orosz nép próbálná Franciaország vagy Olaszország földjén fölfedezni azokat a sikereket, melyeket Oroszország szerzett nekik, hasonlóképen csak azt láthatná, hogy a francia offenzívák épen olyan meddők, mint az olaszok s a franciák annyit segíthettek Belgiumon, mint az oroszok vagy olaszok Szerbián. Elveszett Belgium, elveszett Szerbia, elveszett Orosz-Lengyelország s az entente külügyminiszterei, mintha hadseregeik tehetetlenségéről akarnának virágos nyelven kritikát mondani, azt üzenik egymásnak: „a mi hadseregünk bizonyára kitűnő szolgálatokat tett, de — nektek". Nagyon kedves és barátságos malieiák ezek. S mialatt Briand, Sonnino és Szaszonov ilyen barátságos maliciókkal csipkedik egymást és saját hadseregeiket, azalatt a fanatikus Clémenceau rekedtre kiabálja magát a vészjelentéseivel, ő volt az egyetlen, aki előre látta a gallipolii és szalonikii kalandok céltalanságát s ő az egyetlen, aki most is érzi az események szelét Ha nem is nyiltan, de föltétlenül a londoni egyezmény fölborításán dolgozik. A vén politikai tengerész érzi a nagyobbik vihar közeledését s nem akarja, hogy a szövetségesek a külön békekötés, tehát külön menekülés tilalmának láncával legyenek egymáshoz kötve. Anglia kívánhatja, hogy valamennyi szövetségese hozzá és hajójához legyen láncolva, mert neki a hajó a fontos és nem a legénység, de Clémenceau azt sürgeti, hogy a franciák siessenek haza Franciaországba, ne pazarolják drága vérüket haszontalanul idegen érdekekért, hanem vessék oda testüket gátnak a francia határokra, mielőtt áttörhetné a német áradat. Ez, ha nem is még a külön béke, de mindenesetre a külön háború eszméje s minden angol kényszer dacára fejlődni és hódítani fog. Hogy Olaszország épen most csatlakozott a londoni egyezményhez, egy okkal több, hogy ne jósoljunk neki már hosszú életet. Olaszország csatlakozása még mindig pechet hozott. A londoni egyezményt se erősítheti annyira Olaszország csatlakozása, mint ahogyan gyöngíti a békekérésben megkötött Szerbia tragédiájának teljessége s ahogyan lazítja a Franciaországban is terjedő kijózanodás. Az a barátságos malicia, melylvel az entente külügyminiszterei egymást csipkedik, kissé emlékeztet az akasztófahumorra. Ma még egymást csipkedik, holnap majd kórusban szidják Angliát , s azok megszállták Monasztirt. A francia vezérkar jelentéséből: „Monasztirt a szerbek december 1-én még tartották." — Movibazártól délre magyar és osztrák csapatok, amelyekhez sok fölfegyverzett mohamedán is csatlakozott, 3500 szerbet fogtak el. — A montenegrói határon velünk harcolnak az amanták. — Wiitrovicától délnyugatra 1200 foglyot ejtettünk. — Visszavert olasz előretörések a görzi szakaszon. — A tolmeini fronton nyugalom volt. A Novibazártól nyugatra és délre folyó harcokból 3500, a Mitrovicától délnyugatra folyó harcokból pedig 1200 szerbet szállítottak be ismét csapataink. A montenegrói határhegységekben elszórt ellenséges csapatok, úgy látszik, könnyen adják már meg magukat, mert a hátukban nemcsak az éhhalál réme fenyegeti őket, hanem a volt novibazári szandzsák és a régi Albánia mohamedán felkelői is. A szandzsákban sok fegyveres mohamedán csatlakozott hozzánk, a Mitrovica és Ipek közti montenegrói határterületen pedig az arnauta lakosság ragad fegyvert: a szerbek és montenegróiak guerilla-háborura készültek ellenünk s a mohamedán és albán lakosság erre önkéntesen áll mellénk új szövetségesként... 50.000 szerb fogolyról és 265 zsákmányolt ágyúról szólt a november 30-iki bolgár hivatalos jelentés az október hó 14-ikén megkezdett és a november hó 29-ikén Prizren bevételével nagyjából be is fejezett szerbiai hadjárat eredményeként. Ebből a negyvenhat napból tizennyolc nap esik azokra a harcokra, amelyek Nis elestétől Pristina elestéig folytak s a bolgár vezérkar egy összefoglaló jelentése e két stáció közé eső és november 10-ikétől 21-ikéig tartó hadműveleteket egy összefüggő óriási csataként állítja elénk, amelynek a rendjén 25.000 fogoly és 42 ágyú jutott a bolgárok kezére. A bolgár vezérkar összefoglaló jelentése világos képet nyújt ennek a tizenegy napos csatának a lefolyásáról, a szerbek kétségbeesett erőfeszítéseiről, amelyek mind arra irányultak, hogy a bolgár front áttörésével megteremtsék a kapcsolatot a délmacedóniai szerb csapatokkal és az entente expedíciójával. A szerb vezérkar terveit azonban mindig idejekorán fölismerte a bolgár vezérkar és meghiúsította a bolgár katonák vitézsége. Szerbia meghódításának művében tehát a Mackensen seregeivel együtt küzdő Bojadzsev-seregen kívül nagy részt van Zsekov bolgár vezérkari főnöknek és Todorovnak is, akinek a vezérlete alatt a második bolgár hadsereg harcolt. A november 30-iki hadműveletekről beszámoló bolgár jelentés a délmacedóniai frontról csak annyit közölt, hogy Kicsevo és Krusevo megszállása után Brod városát is megszállották a bolgárok. Ez a város a kicsevo—prilepi út mentén fekszik. Megszállásának jelentősége, hogy ,a Gostivártól Kicsevoig és a Prileptől Krusevoig nyomult bolgár hadoszlopok között is sikerült az összeköttetést megteremteni. A december elseji hadihelyzetet a bolgár jelentés változatlannak mondja. Magánjelentések szerint azonban a Monasztir irányába előnyomuló bolgár hadoszlop előcsapatai már Kenalit is elérték, tehát Monasztirt oldalt maguk mögött is hagyták. Kenali már Monasztirtól 15 kilométerre délkeletre fekszik a monasztir—szalonikii vasútvonal mentén. Ez a hir nem kevesebbet jelent annál, hogy Monasztirból a szerbek visszavonulási útja Görögország felé el van zárva s csak nyugati irányban, a Brespa-tó menti Resnához szabad még előttük az út, ahonnan az albániai Korcsa felé folytathatják visszavonulásukat vagy pedig az Ohrida-tó menti Struga irányában s azon túl az albániai Elbasszan felé. A december másodiki francia hivatalos jelentés, amely a keleti hadsereg hadműveleteit jegyzi föl, azt írja, hogy a szerbek december elsején ,még megszállva tartották Monasztirt. S valóban, az olasz félhivatalos Stefani-ügynökség már jelenti is a hírt: „Monasztirt a bolgárok tegnap délután fél háromkor megszállták". Monasztir elvesztése után már csak négy várost mondhatnak a magukénak egész Szerbiából a szerbek: Besnát, Ohridát, Strugát és Dibrát. De kétségtelen, hogy ezeket is csak pillanatnyilag tarthatják már és Vasics ezredes csapatroncsainak további visszavonulása az albániai Korcsa, Elbasszan és Tirana felé mutat Pesti Hírlap mai száma 28 oldal