Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-14 / 14. szám

8 PESTI HÍRLAP 1916. jan­fiár lé., péntek­. I * robbanás történt. Ez a robbanás is nagy anyagi kárt okozott, de emberéletben nem esett kár. A háb®sm Németország. A porosz trónbeszéd­. Berlin, jan. 13. A királyi kastély fehér termében a császár király megbízásából ma nyitotta meg Beeth­mann-Hollweg porosz miniszterelnök a porosz királyság országgyűlését. Az ez alkalommal fel­olvasott trónbeszéd igy hangzik: — Az országgyűlés két házának fen­költ, nemes és tisztelt urai! A császár és király őfelsége kegyes volt megbízni engem azzal, hogy a királyság országgyűlését megnyissam és az ő nevében üdvözöljem. Amikor önök itt munkára gyűlnek egy­be, odakint a nagy csatatereken folyik a vé­res küzdelem. Amint ellenségeink voltak azok, akik reánk kényszerítették a háborút, ugyanígy őket terheli a bűn és a felelősség azért, hot)/) Európa népei folytatják önön­maguk véres marcangolását. A sors nehéz megpróbáltatás elé ál­lítja népünket. Nagyot követel tőlü­nk, de na­gyot is teljesítünk. Megfeneklett ellensé­geinknek az a terve, hogy a tengerentúli vi­lágoktól való elzárás révén megpuhítsanak­ bennünket. A mezőgazdaság a maga erejéből biztosítja a lakosság élelmezését, a maga erejéből teremti elő az ipar és a kereskede­lem mindazt, amire védelmünkhöz szükség van, a maga erejéből tartja el gazdasági éle­tünket, az otthonmaradottak millió és millió dolgos kezét, dacára a háborúnak és a há­ború összes nehézségeinek, és mindenekfelett állanak fegyverben álló népünk kimondhatatlan nagy és hősies tettei. Németország, támogatva hű szövetsé­gesek által, kemény küzdelemben helyt ál­lott az ellenségek egész világával szemben és rövidesen mélyen belevitte zászlait az el­lenség országába. A hagyományos porosz katonai szellem, amelyre büszkék vagyunk és büszkék maradunk, a német testvérnépek­kel nemes versengéssel bebizonyította törhe­tetlen életerejét és újból halhatatlan dicsősé­get fűzött atyáinak és őseinek hősiességéhez. " Istenbe és a győzelembe vetett bizalommal megyünk királyunkkal és császárunkkal egyetemben a jövő elé. Egyetlen szent gondo­lat tölt el mindenkit végig a nép összes réte­gein: mindent feláldozni a nemzet életéért és biztonságáért. Őfelségének a császárnak és király­nak az országgyűléshez intézett üdvözlete csak a hála szavaiból állhat, úgy az ott­hünn harcolók iránt, mint az idehaza munkálkodók iránt. Az önökre váró munkálatok, uraim, mindenekelőtt a háború szükségességeit fog­ják szolgálni. A háború általános gazdasági nyomása ugyan nem rendíthette meg a po­rosz pénzügyi helyzet egészséges erejét, ennek fentartása azonban az állami bevéte­lek növelését teszi szükségessé. Javaslatot terjesztünk tehát az országgyűlés elé, amely a jövedelmi és pótadók törvényének kiegészí­tését ajánlja. Azonkívül Kelet-Poroszország újjáépítésére további állami pénzeket fogunk felhasználni. Az ellenség pusztító betörését követő időben a keleti hadsereg súlyos csa­pásai folytán az ellenség rabságából felsza­badult provincia az összes hivatott férfiak tetterős munkája közben új életre ébred. A monarchia, sőt Németország határain túl megindult a segítők és adományozók ára­data. Mindnyájuknak köszönetét fejezi ki a király abban az örömteli reményben, hogy nem hosszú idő múlva sikerülni fog a mon­archia szép keleti provinciáját újból a régi ,virágzó állapotba visszahelyezni. A háborúban oly fényesen bevált ál­lami vasutaink iránt való különös gondos­ság most sem szünetelhet. A vasúti hálózat további kiépítésére, valamint a szükséges járművek beszerzésére a kormány tehát újabb pénzösszegeket kíván igénybe venni. Uraim! Őfelsége a császár és király tudja jól, hogy az Önök munkája, mint eddig, úgy a parlamenti tevékenység ez újab­b sza­kaszában is az áldozatkészség és határozott­ság szellemétől lesz áthatva s attól a hősi szellemtől, amely nemzetünket képessé teszi arra, hogy győzelmesen állja ezt a rettenetes háborút. E háború borzasztó élményei közepette egy új nemzedék válik nagggyá. A mindha­láttg kitartó bajtársi hűségben egyesült , egész fegyverképes legénység védelmezi a népet és az államot. A­­­ölcsönös megértés és bizalom szelleme a jövőben is tovább fog élni az egész nép közös, az államnak szen­telt munkálkodásában. Ez a szellem át fogja hatni közintézményeinket s ez a szellem fog megnyilvánulni közigazgatásában, törvény­hozásunkban s a népképviselet és a törvény­hozó testületek alapelveinek kialakulásában. A nyitott sebek behegesztése és uj élet teremtése népünk hatalmas tetteiből és áldo­zataiból: ez lesz legelső s legnagyobb felada­tunk, mihelyt győzelmesen kivívtuk a békét. Pusztító viharban lett nagygyá a porosz állam s viharban áll ma is rettenthetetlenül. Amit az ellenség kényszernek mond, az nem egyéb, mint szabadság, amely a rend alap­elvén épül fel. Az a kötelék, m­ely a poro­szokat királyukhoz feszi, a küzdelem és győ­zelem idején, ha ugyan lehetséges, még szi­lárdabb lett. laton óvja a jövőben is és tartsa meg Poroszországot, a birodalom pillérét. Erre építünk mi s a győzelmes befejezésig folytatjuk..a háborút. őfelsége a császár és király parancsára a monarchia országgyűlését megnyitottn­ak nyilvánítom. Berlin, jan. 13. A trónbeszéd felolvasásánál igen nagy számban jelentek meg a képviselők égy az urak­háza tagjai a kastély fehér termében, sokan kö­zülük tábori egyenruhában. Ott volt: báró frr­stínfrú Bülgiu­m főkormányzója, Bettitz tá­bornok, Varsó f­őkormányzója, Mhw herceg, Wied herceg. A diplomaták páholyában megje­lent Hokiçi pasa török nagykövet. A trónbeszédet a jelenlevők ismételten tetszésük nyilvánításával szakították meg. Miután Beethmann-Hollweg birodalmi kancellár a trónbeszédet felolvasta, gróf Schwerin-Loipitz a képviselőház eddigi el­nöke háromszoros k­od­át mondott a császárra. A jelenlevők is lelkesen éljenezték a császárt. A porosz költségvetés. Berlin, jan. 10. A porosz képviselőház elé terjesztett költ­ségvetés kiadásai és bevételei 1.840.431.611 már­kát tesznek ki. Ez a végösszeg a legutóbbi költ­ségvetéséel szemben 5.932.288 márkával kisebb. A bevételek és a kiadások kölcsön nélkül egyen­súlyban vannak a költségvetési törvényjavaslat­ban, meg van­ az a fölhatalmazás is, hogy kincstári utalványokat adhat ki a pénzügymi­nisztérium három milliárd erejéig az 1915-iki másfél milliárddal szemben. A porosz képviselőház ülése: Berlin, jan. 13. A porosz képviselőház ma délután tartotta első ülését. Chras Schiverin-Löwitz, az eddigi el­nök, az ülést a következő beszéddel nyitotta, meg: — Tisztán időbeli nézőpontból tekintve, ma is teljesen bizonytalan, hogy meddig tarthat a háború és mily sokáig kell még nekünk annak terheit és áldozatait viselni. De a mi bizakodá­sunkat, és ha szabad mondanom, bizonyossá­gunkat illeti, arra nézve, hogy mint győzők kerü­lünk ki a bűnös módon ránk kényszerített küzde­lemből, úgy ez az érzés időközben fegyvereink és hű szövetségeseinknek ragyogó sikerei folytán hatalmasan meggyarapodott. A szónok ezután a hadi helyzetre vet visszapillantást, majd azt mondja, hogy azt az építményt, amelyet az el­múlt évben a német birodalom és szövetségesei vérrel és vassal kovácsoltak össze, a­ föld semmi­féle hatalma nem fogja egyhamar ismét lerom­bolni. Ezután Lentze pénzügyminiszter beterjesz­tette az 1910. évi költségvetést és tetszéssel foga­dott expozét mondott, amelyben kifejtette, hogy 1914-iki költségvetés 116 millió hiánynyal zárult és számítani kell arra, hogy 1915. évi deficittel fog végződni. De a hiány fedezése nem kölcsön útján fog történni, hanem az egyenes adóknak egy hadiadó útján való erősebb kiaknázásával. Az adó a 2400 márkáig terjedő jövedelmet érin­tetlenül hagyja. Ez összegtől kezdve progresszív módon fejlődik, amely 21.000 márka jövedelem­nél 8 százalék, 100.000 márka és több jövedelem­nél 100 százaléka az eredeti adókivetésnek. Kor­látolt felelőségi társaságoknál 100.000 márka jö­vedelemnél mintegy 9­­százalék, részvénytársasá­goknál 10,4 százalék. A miniszter ezután kijelen­tette, hogy Kelet-Poroszország felsegélyezésére 350 milliót költöttek. A miniszter beszéde után az ülést berekesz­tették, Liebknechtet kizárták. Berlin, jan. lo. A Lokalanzeiger egy stuttgarti jelen­tése szerint a szociáldemokrata birodalmi gyűlési frakció 60 szavazattal 25 ellenében nyilatkozatot fogadott el, amely, szerint A társadalom és a háború. A rokkant katonák javára. Dobroczki Sándor or­­szággyűlési képviselő szerdán, a hó 10-én, délután hat órakor a régi országház termében (Sándor főherceg­ utca 8.) szrámon vetített képben ismertetni fogja Muszkaországi történtetét, művészi, ipari és társadalmi viszonyait. A Hadsegélyező Hivatal részéről szem­élyenként ötven fil­lér fizetendő, tanulók húsz fillért fizetnek. A katonák oktatása. A Magyar Gyógypedagó­gia ma tartotta, mert első nyilvános előadását. Ákos Ist­ván igazgató szavai után Kirschenheiter Ferenc előadó a vak katonák ügyét és tanítását ismertette. A megva­kult katonák 30 százaléka halántéklövéstől, 20 száza­léka a robbanástól, a többi arcsérülés és betegség kö­vetkeztében vesztette el látását. A vakság legkeserve­sebb időszaka a megvakulást követő első hónapok. Mi­nél hamarább és úgy kell átsegíteni vak katonáinkat ezen az időszakon, hogy m­inél kevésbbé érezzék a csa­pás súlyát, emellett egy új életre való berendezkedés lelki diszpozíciójának megteremtése, ez a pedagógus első feladata. Az, intelligensebbek hamarább emelked­nek ki levertségükből és nagyobb ambícióval dolgoznak. A nyarat Gödöllőn töltötték a katonák egy nagy park­ban, melynek útjain a számukra külön készített dom­ború térkép után tájékozódtak. A rokkantügyi hivatal vakok intézetében most száz vak katona, köztük­ három tiszt készül elő új életpályára Dessewffy Emil grófné és dr Czskó Elemér igazgató vezetése alatt. Túlnyomó részük kosarat írn és kefét köt, kisebb részük szőnyeg­csomózást, szaktunást, masszázst, gépírást és zenét ta­nul. Emellett tanul valamennyi írni-olvasni és gyako­rolja magát a számolásban. Akárhány volt analfabéta ma már maga írja leveleit övéinek. H huszonketten meg­tanulták a vakok domború pontításának olvasását is. A tisztek hamar elsajátították H. műveit vakoknak szük­séges alapismereteket. Az egyik már folytatja ügyvédi irodáját, a másik a vakok oktatására készül elő, a har­madik zenét tanul. A Stütiszt viselték Országos Boytsaid­e vasár­nap, d hó 16-án, este művészhangversenyt ren­­­­dez a Zeneakadémián állásközvetítője javára. Ar­thes György Szikla Adolf, az operaház karnagyá­nak, orgonakísérete mellett áriákat énekel, Schm­idt­ha­uei­ Lajos orgonaművész egy Guilmont szimfóniát játszik és Lem­ment két szerzeményét. Medgyasza­i Vilma Szirmai Albert zeneszerző több dalát adja ,elű a szerző kísérete mellett. Jegyek 2—10 koronáig a Nő­tisztviselők Egyesületében: V. Vigadó­ tér 9. Jótékony célú n fivészestélyek. Gróf Forgách Béla zeneszerző rendezésében a Ritz-szállóban sikerült jóté­konycélű művészestély volt, amelyen nagy sikerrel adott elő több zongoraszámot Takách Zsuzsika. — A vasmegyei „verhetetlen" gyalogezred, mely vitézségével magának a vasdandár nevet vívta ki, példás módon gon­doskodik elesett Ijöseinek visszamaradt özvegyeiről és árváiról is. Az elmúlt hét szombatján Bécsben, hol az ezred pótkeret zászlóalja ez idő szerint állomásozik, hangversenyt rendezett, melynek közel­­1000 korona a tiszta jövedelme. A hangversenyt S­alliardi őrnagy ren­dezte. * A Pesti Hirlap szerkepzőségéhez a következő ado­mányok érkeztek: A megvakult katonáknak: Jordán Alajosné B.­Al­mádi 1 K, özv. Alt Miksáné Szentes 10 K, Roller Babi egy családi összejövetelén Besztercebánya 15 K. Méh­teleki gör. kath. egyház gyűjtése 22.60 K, Kondíts Sán­dor Szeged 1 K, Ileneidai református egyház 3 K. Az elesett katonák családjainak: Edlitz Rózsi 31 K, dr K. Kovács Istvánr.6 Kézdivá­sárhely 1 ki., Gábor Rózsika Bpest 2 K. A megbénult katonáknak: Polonkai Géza tábo­r!?.15 K. Heneidai református egyház 3 K. A bolgár vöröskereszt részére: Heneidai ref. egy­ház 2 K. A török félhold részére: Heneidai református egy­ház 2 K. A Vörös Kereszt részére: A „Tátra" gőzös alkal-­ mazottai 9? K. Liebknecht képviselő a párttagsággal­­ járó kötelességeinek ismételt durva megsértése miatt elvesztette tar­sági jogait. Belpolitikai hírek. Az ellenzéki pártok jelölése a regnikoláris bizottságba. A függetlenségi párt elnöki tanácsa, majd az egész párt csütörtökön este értekezletet tartott a regnikoláris bizottságba való jelölés dol­gában. Sághy Gyula elnök kifejtette, hogy az el­lenzék azzal, hogy a regnikoláris bizottságban részt vesz, nem szakított azon gyakorlatával, hogy a Száz kiküldött bizottságaiban tagságot nem vállal, mert az ellenzék a delegációkban is részt vett és a regnikoláris bizottság is a delegá­ciókhoz hasonló országos bizottság. A pártnak az volt a kívánsága, hogy a bizottságban a füg­getlenségi pártot gróf Apponyi Albert képviselje. Fel is kérte Apponyit, aki azonban betegségére való hivatkozással ezt nem fogadta el és maga he­lyett gróf Batthyány Tivadart hozta javaslatba. Batthyány ezt a tisztséget nem akarta vállalni és igy a párt elnöksége abban állapodott meg, hogy a függetlenségi pártnak egyik kiváló jogász tag­ját, Bizony Ak­ost jelöli a regnikoláris deputá­cióba. A párt az elnökségnek ehhez a javaslatá­hoz hozzá is járult. Több apróbb ügy elintézése után Sághy elnök a párt nevében melegen üdvö­zölte Matta Árpádot, a vaáli kerület tegnap megválasztott függetlenségi képviselőjét. — Az

Next