Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-26 / 26. szám
1916. január 26., szerda. PESTI HÍRLAP mindkét partján megtámadták. Hat óra hosszat tartó csata után az angolok teljes vereséget szenvedtek és kénytelenek voltak néhány kilométernyire keletre visszavonulni. A csata lezajlása után a törökök háromezer angol holttestet számoltak meg. Hilmer angol tábornok a halottai eltemetésére egy napos fegyverszünetet kért. Ez után a vereség után Chamberlainnek, az angol gyarmatügyi államtitkárnak, még több oka lesz, hogy Cadorna mintájára kijelentse angol alsóházban, hogy Mezopotámiában rettenetes az időjárás. Angliára csakugyan rettenetes idők járnak, Kut el Amarát, amelyet az angolok erőddé építettek ki, a törökök teljesen körülzárták a tízezer főnyi védősereggel együtt. Az angolok több ízben megkísérelték, hogy Ali Garbi irányából, tehát kelet felől, Kut el Amarát fölszabadítsák, de a kísérletük mindannyiszor meghiúsult. Ae, új offenzívát, amelyről a török hivatalos jelentés beszámol, szintén a körülzárt erőd fölszabadítása érdekében kezdték meg. Ezzel a vereségükkel, úgy látszik, Kut el Amara sorsa is megpecsételődött. A vereség azonban nemcsak ebből a szempontból fontos, hanem azért is, mert az angol presztízsnek a távoli Keleten való újabb csorbulását jelenti. Akármilyen zavarosak is a perzsiai események, arra mégis lehet következtetni, hogy a szent háború Perzsiában való kihirdetésének, különösen a kut es amarai újabb vereség után, nem lesz egészen jelentéktelen a hatása. Egy másik angol támadás alkalmával, amely néhány nappal előbb folyt le, az angolok háromezer embert veszítettek halottakban és sebesültekben, egy harmadik angol hadoszlopot pedig, amely Rómától nyiti gátra, Muntefik irányából igyekezett előre- törni, visszavonulásra kényszerítettek a törökök. (Muntefik az Eufrát és Tigris közt fekszik, Kornától, a Tigris és Eufrát összefolyásától 140 kilométerre.) „Más újság ninc sőt, — jegyzi meg a török főhadiszállás, mintha három angol vereség egyetlen jelentésben nem is volna elég. A perzsa öböl táján szenvedett angol vereség, amelyet az angol lapok is bevallanak, annál súlyosabb természetű, mert ez a tengeröböl a világháború egyik legérzékenyebb szintere. Metniennegré kapitulációja* A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott jan. 25-én délben, érkezett délután 3. óra 10 perckor.) A montenegrói hadsereg lefegyverzése csak úgy, mint eddig, simán folyik. Mindenütt, ahol csapataink megjelennek, a montenegrói zászlóaljak tisztjeik vezetése alatt vonakodás nélkül beszolgáltatják fegyvereiket. Számos csapatrész olyan vidékekről, amelyeket még nem szálltunk meg, előőrseinknél bejelentette, hogy kész a fegyvert letenni. Szkutariban 12 ágyút, 500 1111 skát és két géppuskát zsákmányoltunk. Az ellenséges táborból származó mindazok a hírek, amelyek montenegrói új harcokról szólnak, tisztára kocstoltak. Az, hogy a király országát és hadseregét otthagyta, valónak bizonyult. Hogy a tényleges kormányzati hatalom kinek a kezében van, ez idíj szerint még határozottan nem állapítható meg, de ennek a montenegrói hadjárat katonai eredménye szempontjából nincs semmi jelentősége. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese, Ie kelengyén és Kálmán órákhosszat elült mellette szótlanul és ugy nézte remegő szivel, áhítatosan a csöppnyi ingecskéket, fejkötőket. A negyedik hónapban, Kálmán kezdte unni ezt a templomi csöndet, a hosszu, szótalan délutánokat és egy-egy tréfás megjegyzést tett, melyért szemrehányó tekintetet kapott. Berta arcban, vállban hízásnak indult, szép teste mint az esőverte rózsa, bágyadtan kinyílott és Kálmánt ez az uj, ismeretlen szépség váratlanul ismét a legforróbb érzéki vágyakra hajtotta. — Igy nem élhetünk, — ragadta meg egy délután Berta kezét és dobogó szivére szorította. Kint ültek a kertben, egy virágzó hársfa alatt, körülöttük rózsák nyíltak, a szomszéd kertben rigó fütyölt, és Berta hófehér ujjaival csipkefejkötőt horgolt egy ismeretlen angyal számára. Kálmánnak minden vére a fejébe futott és szinte durván kapta ki a horgolást Berta kezéből. — Így nem élhetünk, — mondta rekedten. — Szeretlek, szeretsz, az enyém vagy újra birni akarlak. Berta riadtan nézett rela. — Mit akarsz ? — kérdezte. — Szeretni akarlak, úgy mint ezelőtt, — felelte Kálmán szenvedélyesen. Berta szeme ijedten nyílott nagyobb és nagyobbra. — Igy, szivem alatt a gyerekkel ? — kérdezte irtózattal. — Igy, igy, — felelte Kálmán s a szeme tüzelt, keze reszketett. Berta ijedten húzódott hátra.» Hozzám ne nyúlj. — mondta olyan hanyagon és tekintettel, hogy Kálmánban meghűlt a vér és sápadtan állt fel. A széket fellökte maga előtt s bement a házba. Valami hűvös, különös köd szállt le a házastársak közé. Bizalmatlanság, tartózkodás, unalom és valami növekedő hidegség. Bertának mintha soha nem is lett volna szerelem a szívében, minden érzését az anyaság oltárára rakta le és Kálmán izgatottan, unatkozva húzódott be a maga szobájába. Egy nap nagy szerencsétlenség érte Bertát. Templomba ment s a kocsijába fogott lovak útközben megbokrosodtak. A vágtató lovakat az utcán járók elfogták, de Berta annyira megijedt,hogy elájult s még aznap korai, halott gyereket szült. Hosszas és kinos betegség után, Berta lefogyva, megcsunyulva, megalázva tért vissza az életbe. Kálmán a legnagyobb odaadással ápolta, gondozta, de Berta mégis érezte, hogy valami hiányzik közülök. Lassan rájött, hogy a szerelem hiányzik. Hogy véget ért a Berta isteni felmagasztaltatása, ismét asszonnyá változott, aki imádta az urát, de ez a szerelem most fájdalmat okozott neki, ugy mint a szerencsétlenség előtt azt okozott Kálmánnak. Most is szótlanul ültek egymás mellett a hosszú téli estéken. Kálmán a könyveit bujta, Berta kézimunkán dolgozott s ha titokban egymásra pillantottak, a férfit hideg, elmélyedő arccal látta az asszony és ennek a szemében izgatottan lobogó lángot látott a férfi, ami hidegen hagyta. Berta látta a veszedelmet, ami mind jobban közeledett boldogsága felé és elhatározta, hogy mindent elkövet megmentésére. Ehhez pedig egyetlen fegyver az asszony kezében: a szépség. Berta sportokra adta magát, egész nap levegőn volt, meghízott és ismét friss, üde, szép aszszony lett. Jól öltözködött, társaságba járt, kacérkodott és Kálmán újra meg lett hódítva. A boldogság visszaszállt, mint a tavalyi fecske, de valami erőszakoltság, idegenkedés érzett csókjaikon. Berta másodszor lett anyává, de ebből az anyaságból már végkép hiányzott az elsőnek titokzatossága, a meghatottság és felmagasztaltság miszticizmusa. Kálmánra pláne nem tett már semmi mélyebb hatást. Őszintén örvendett, nagyon vigyázott Bertára, de mindent olyan egyszerű szemmel nézett és vett, mint azt, hogy a nappal után éjszaka jön és ezután újra nappal. Bertának fia született és mindkettőjük boldogsága teljes volt. A szülés előtti nehéz napokban, amikor Berta már betegen, sápadtan feküdt ágyán, a házastársak szíve a nehéz gyötrelmeken keresztül, mintha újra megtalálta volna egymást. Kezük forrón simult egybe és szivük dobbanása összecsendült. De később, a gyerek születése után, sziveik ismét kétfelé váltak és most már csak a gyereknél találkoztak újra. Azért szerették egymást, de a folytonos gond a gyerekért, a Berta elhúzódó gyengélkedése idegessé, türelmetlenné, hidegebbé tette őket. S ez az állapot, mintha most már végérvényesen megállapodott volna közöttük. Berta mégis megpróbálkozott újra a kacérkodással, öltözködése már valóságos művészetté fejlődött, ma Nikita Lyonba érkezett. Lyon, jan. 24. Nikita király Danné trónörökössel, Péter herceggel és Minpa hercegnővel ,kíséretükkel tegnap ideérkezett. A királyi család szállóban vett lakást. Genf, jan. 25. — A Pesti Hirlap tudósitójáról. — Lyonból jelentik: Nikita király csak tegnap éjjel érkezett ide. Coeliji miniszter, akinek a kormány nevében üdvözölnie kellett volna a kb.41.vl, lekésett a vonatról és nem érkezett meg. A király a pályaudvarra érkezésekor valamennyi rendjelét viselte. Nikitával együtt érkeztek Daniló és Péter hercegek, több miniszter, szerb tisztek és húsz katona. Minthogy abban a szállóban, ahhol a királyné megszállt, már nem volt hely. Nikita királyt a Grand-Hotelba kísérték- Herriot polgármester ma közölte Nikita királylyal, hogy Lyon városa az ő rendelkezésére bocsátja a Vernauvillát. Daniló átengedi a trónöröklést Mirkó hercegnek? Gmf, jan. 25. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Beavatottak viszályokról tudnak a királyi család tagjai között. Ezek szerint Daniló herceg kijelentette atyjának, hogy nem akar Lyonban maradni, hanem inkább a francia hadsereg szolgálatába áll. Nincs lefogása az ellen, ha testvére, Mirkó, lép fel mint trónörökös. Bécs, jan. 25. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A montenegrói trónöröklés kérdését ismételten tárgyalták a sajtóban, ez a tárgy, azonban ez idő szerint egészen tisztázatlan. Tény az, hogy Mirkó herceg röviddel ezelőtt megjelent parancsnokunknál, azonban ismeretlen, hogy Mirkó herceg minő kötelezettséget fog teljesíteni, illetve teljesített. A montenegrói zűrzavar. — Ki fog esetleg a békéről tárgyalni? — A jövendő tárgyalásoknál nagyobb óvatossággal kell eljárni. —Bécs, jan. 25. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Neues Wiener Tagblatt beavatott helyen a következőkről értesül: Montenegro és lakossága számára, tekintet nélkül arra.