Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-11 / 11. szám

( 1936. január 11., kedd. tPESTS Hírlap 11 betegségek közül emelkedett a hólyagos himlő (+7), a kanyaró (+116), a skarlát (+93), a sza­márhurut (+26), a roncsoló torok- és gégelob (+48), a gyermekágyi láz (+1), a bárányhimlő (+13), a járványos fültőmirigyláb (+62) és a járványos agygerinc-agyhártyaláb (+2). Ellen­ben csökkent a hasi hagymáz (—1), a vérhas (—4), a veszettség (—5) és a trachoma (—3), a trachoma összesen 4 esetben fordult elő, amely­ből azonban csak három volt fővárosi. Élve szü­letett 1161 gyermek, a halálozás skarlátban 9,1 százalék, kanyaróban pedig 2,7 százalék volt. A halálozás a múlt év­ novemberében lényeges vál­tozást nem mutat. " — Az ingyennej. Az egyesület igazgató választ­mánya Vojnits Sándor báróné elnöklete alatt tartott ülést. Az intézmény működésére vonatkozó jelentést Deutsch Ernő igazgató főorvos terjesztette elő. Tejen kí­vül kakaót és Ovomaltin tápszert is juttattak a szoptató anyáknak. Vojnits Sándor báróné köszönetet mondott az igazgató főorvosnak, a pénztárosnak, Haár Ignác alapító elnöknek, dr Pásztor József ügyésznek, dr Tatay Adolf­nénak és Fáczán­yi István ügyvezetőknek. Napi­­hírek. — (Az osztrák miniszterelnök a királynál.) Mint Bécsből táviratozzák, a király vasárnap kihallgatáson fogadta gróf Stürgkh Károly oszt­rák miniszterelnököt. — (Apponyi Budapesten.) Gróf Apponyi Albert vasárnap Budapestre érkezett és részt vesz a politikai életben. — (Bülow herceg visszautazása.) A volt római német nagykövet, BÜIOTV herceg vasárnap elutazott Luzernból, hogy jelen legy­en a porosz képviselőház megnyitásán. — (A német trónörökös ajándéka.) Mint Innsbruckból táviratozzák, a német trónörökös a bregenzwaldei vadászterületén az ez évben lelövendő vadakat a Bregenz járásbeli katonai kórházaknak ajánlotta fel. A vadak lelövése már megkezdődött.­­ (A belgrádi főkormányzó fölhivása.) Belgrádból jelentik: Gróf Salis altábornagy, Belgrád katonai főkormányzója, a következő felhivást intézte a lakossághoz: — ő felsége Ausztria császárja és Ma­gyarország apostoli királya legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott, hogy Szerbiának a cs. és kir. csapatok által megszállott részeiben ka­tonai főkormányzóság állíttassák fel. Felszólí­tom a lakosságot, hogy a kormányzat hatóságait és közegeit munkájában bizalommal támogassa, rendelkezéseihez feltétlenül alkalmazkodjék és minden politikai tevékenységtől tartózkodjék. Minden ellenszegülést a legnagyobb szigorral fognak büntetni. Biztos és igazságos kormány­zattal újra helyre akarom állítani a rendet az országban és rendezett viszonyokhoz akarom segíteni a korábbi vezéreitől félrevezetett szerb népet. Belgrád, 1916., január 7-én. A cs. és kir. főkormányzó, gróf Salis, altábornagy.­­ (Hindenburg újévi hadseregparancsa.) Hindenburg tábornagy, amint a Kowneer Zei­tung írja, az újév alkalmából a következő h­adse­regparancsot bocsátotta ki: — Katonák! Ismét kifejezhetem előttetek szivem legforróbb háláját s legteljesebb elismeré­semet mindazért, amit az elmúlt évben, az ellenség előtt teljesítettetek. A masuri téli csata, a számos ütközet, mely végül a Nareven való átkelésre és Varsó elestére vezetett, Novogyoronevszk, Grod­sso és Kovnó elfoglalása, a Nyemenen át való előnyomulás, a Vilna, Schaulen körü­li és a Duna menti harcok , Lengyelország, Orosz-Litvánia és Kurland további területeinek ezek folytán való meghódítása — méltán sorakoznak az előző hadi évben véghez vitt tetteitekhez. Isten láthatólag velünk volt s a jövőben sem fogja elhagyni az ő Németországát. Ezért csak frissen előre a csá­szárért és a hazáért! 1916-ban és ugy mint 1914-ben és 1915-ben­ Hindenburg tábornagy, a keleti hadseregek főparancsnoka.­­ (A svájci Vöröskereszt elnöke a pá­pánál.) Rómából jelentik Genfen át: Ador svájci nemzeti tanácstagot, a svájci nemzetközi vörös­keresztegylet elnökét, aki nemrégen Bécsben és Budapesten is járt, tegnap a pápa kihallgatáson fogadta. Köszönetet mondott neki a genfi hadifo­goly ügynökség nagyszerű szervezéséért. Szóba került a­z üdülésre szoruló hadifogoly tiszteknek, bármely hadviselő államhoz tartozzanak is, Svájcban leendő ellátása. A pápa ezúttal is leg­bensőbb kívánságát fejelte ki, hogy a béke hely­reálljon, de annak a reményének adott kifeje­zést, hogy Svájc­­ részben talán a többi semleges állammal egyetemben jó szolgálatot tehet.­­ (A szocialisták a reichsrati lengyel klubban.) A lengyel szociáldemokraták hétfőn Krakóban pártgyűlést tartottak. A gyűlésen Dasinszky képviselő referátuma után elfogadták azt az indítványt, hogy a szociáldemokraták lép­jenek be a reichsrati lengyel klubba.­­ — (Az Érdekes Újság) legújabb száma­­ gazdag és változatos tartalommal jelent meg. Bo­ríték­ képe magas iskolát lovagló huszár bravúr­ját ábrázolja a harctéren. Első cikke a h­óborí­totta harcterekről közöl csodaszép téri felvétele­ket. Egy érdekes képe azt mutatja, hogyan vé­dekeznek katonáink a gázbombák ellen, többi mélynyomású képei pedig a különböző frontok festői epizódjait örökítik meg. Három sikerült fotográfia Mackensent, a nagy rendcsinálót mu­tatja munkában, két harctéri kép az orosz front­nak arról a részéről való, ahol újra mozgolódni kezdtek a muszkák, egy megható felvétel hőseink sírját ábrázolja Stryjben. Hogy az Érdekes Új­ság a háborúnak nemcsak fotográfiákban, hanem művészi rajzokban és fesményekben való meg­örökítését is felkarolja, arra újabb bizonyság ez a szám, mely a harctéren lévő Bir­ó Mihály festő­művésztől közöl rajzokat, azonkívül bemutatja a sajtóhadiszállás harctéri kiállításának is érde­kes festményeit. A békeapostol Ford expedíciója, a megbukott orosz hadvezér, Ruskij tábornok, stb., stb teszik aztán frissé ezt a számot, melyben új népszerű rovatát, a Háború iskoláját is megta­láljuk.­­ (Nikolajevics nagyherceg kaukázusi tevékenysége.) A Berliner Lokalanzeiger Stock­holmon keresztül érdekes tudósítást küld arról, hogy miképen éli napjait Nikolajevics nagyher­ceg kaukázusi magányában. Azokat a híreket ugyanis, hogy a cár megbeszélésre hívta meg ma­gához, kétkedéssel kell fogadni. A volt orosz ge­neralisszimusz a tifliszi ó­város dombjain­, a gra­ziliai országút mentén a régi gruziliai cári palo­tában tölti napjait. Szinte fogságnak lehetne te­kinteni ezt az otthonát és a nagyherceg tényleg nem is igen hagyja el a várost és környékét. Amióta ideérkezett, azt hangoztatja, hogy a béke trófeumait akarja összegyűjteni. Egyáltalán nem viselkedik úgy, mintha sajnálná, ami történt és mintha bánkódnék az elmúlt szép napok után. . Idejének nagy részét azzal tölti, hogy végzi az orosz kormányzók rengeteg irodai munkáját. Po­litikájában a mindenkori kaukázusi kormányzó­kat követi, igazságtalanul kedvez az örmények­nek és üldözi a graziliai lakosságot- Tifliszben és környékén ugyanis főként georgiaiak laknak, akik gyűlölik az örményeket. Az orosz kormány a két faj eme gyűlölködését aknázta ki mindig és egyiket a másik ellen játszotta ki, a hasznot pedig maga vágta zsebre. A nagyherceg a törököknek akar kellemetlenséget okozni, amikor az örménye­ket fürdeti tejben-vajban. Annál ridegebben bánik azonban a Kaukázus igazi orosz alattvalóival. Ezeknek nagy része ugyanis, tekintettel az itteni ipari centrumokra, főként szociáldemokrata, akik­kel szemben érthető ellenszenvvel viseltetik a nagyherceg. A németeket és zsidókat i­zerűen kiüldözte a Kaukázusból, ahol uralma alatt a vi­szonyok rendkívüli mód megromlottak. Az ország valósággal az éhínség küszöbén áll, a kenyér és a hús drága és alig lehet kapni. Emellett a földe­ket nem vetették be mindenütt és a vidék paraszt­lakossága Tiflisz városába özönlik, ahol a túl­zsúfoltság miatt máris nagy zavarokat okoz. Az utcákon és tereken a szabad ég alatt tanyáznak az emberek, akiknek forradalmi hangulata eléggé érthető. Jellemző a nagy­hercegre, hogy amikor a tifliszi városi közgyűlés deputációja tisztelgett nála, nagy szónoklatot tartott és azt fejtette ki, hogy a város helyes kormányzása érdekében nin­csen szükség a képviselőtestületre, ezt a munkát egy emberre kell bizni, mert azután ezt az urat, ha valami hibát követ el, felelősségre lehet vonni és föl lehet köttetni. Egy egész képviselőtestület­tel az ilyesmit persze bajos megcselekedni. Ez a nagyherceg szociálpolitikája.­­ (Németország élelmezése.) A Wolff­ügynökség a következő hivatalos közleményt te­szi közzé: Az 1915. szeptember 16-án történt készletfelvételből kitűnt, hogy a kenyérmagvak készlete a német birodalomban elegendő arra, hogy a lakosságot és a hadsereget a legköze­lebbi aratásig táplálja. Azok a szabadabb rend­szabályok, amelyeket a második gazdasági év ele­jén tettek, azt a felfogást keltették, hogy a készle­tünk túlbő és óvatosságra nincs szükség. Ez a felfogás helytelen. A második évben is gazdál­kodnunk kell, ha nem csak azt akarjuk, hogy a készletek elegendők legyenek, hanem megfelelő mennyiségű tartalékot akarunk is átvinni az új gazdasági évbe. A birodalmi gabonakezelő in­tézmény vezetősége ennélfogva elhatározta, hogy előre megszünteti a szabadabb rendszabályokat és visszatér a múlt év szétosztási tervének ren­delkezéseihez és mint 1915. év tavaszán, megálla­pítja személyenként az egynagy bonajárulékot. A nehezebb munkát végző munkások számára nagyobb kenyéradagokról fognak gondoskodni. I — (Az idegenlégiónál a Vardarvölgyben.) Arnoldo Fraccaroli, a milanói Corriere della Sera harctéri tudósítója, aki az entente-csapa­tok sikertelen macedóniai operációi idején a francia parancsnok főhadiszállásán időzött, leg­utóbbi jelentésének keretében mondja el ezt az epizódot: — Az idegenlégió zászlóaljával a Dame du Chat mellett találkoztam újra. Tudni kell, hogy a franciák ezen a néven egy dombot neveztek el. A zászlóalj, két zuáv­ zászlóaljjal együtt, az első ezred kötelékébe volt beosztva. E zászlóalj le­génysége, amelyet egyenesen a marokkói harc­térről hoztak ide, a legkülönbözőbb országok fiaiból rekrutálóaik. A kilencszáz emberből álló zászlóalj parancsnokának Ricciotto Canudo zu­áv-százados a segédtisztje, aki különben jónevű olasz író, s aki Peppino Garibaldi olasz seregé­ben végigküzdötte az argonnes-i ütközeteket. Va­lenciovóban katonai ünnepség volt. A karcsú mi­naretes mecset tágas udvarán egy zuáv-zászló­alj állott föl négyszögben, középütt a tiszt urak, köztük egy tábornok, akiről senki sem hinné, hogy már hetven éves. A csapat nem mindennapi alkalomból sorakozott föl ma: két arany hadiérem kiosztására készültek. Az egyi­ket épen a tábornok kapta. Bailloud, alacsony, sovány, villámló tekintetű férfiú. A második ér­demkeresztet a 276. ezred egyik közlegénye ér­demelte ki. A közkatona feszes testtartással áll tábornoka előtt, aki a keresztet a mellére tű­zi s a kezét melegen megrázza. A fiatal közlegénynek még a szempillája sem rezdül, csak bajtársai hu­nyorítanak mosolyogva felé. Igazság szerint a hadiérmet egy magasabb rangú katonának kelle­ne a tábornok mellére feltűzni, csakhogy ilyen most nincs jelen, ám Bailloud tábornok segít magán. Megparancolja az imént rejekorált köz­legénynek, hogy tűzze fel a mellére az érdemje­let. Most tehát a tábornok vágja magát feszes állásba a „pollu" előtt, aki a tábornok elé lép, katonásan tiszteleg, feltüi Bailloud mellére az érdemjelet s megrázza a kezét. Ebben a pillanat­ban a mecset mögött pokoli hangverseny hang­zik föl. A zuávok ugyanis, honnan, honnan nem, rézüstöket kerítettek elő, s az a gondolatuk tá­madt, ho°y hamarjában zenekart alakítanak. Igaz, hogy ennek a hangjaira libabőrös lett az ember háta, de hát a siker nekik adott igazat. A hangversenynek az ágyuk dörgése vetett hama­rosan véget.­­ (Vasutasok megjutalmazása.) Gál Bandi Márton, a kolozsvári ü­zletvezetőség régi pálya­felvigyázója és Bódis István pályaőr éberségük­kel és gyors intézkedésükkel esetleges súlyos balesetet hárítottak el. Ezért a hasznos munkáért dicséretben és pénzbeli jutalomban részesítette őket a magyar államvasutak igazgatósága. —• Kovács István bródi mozdonyvezető dicséretben és pénzbeli jutalomban részesült, mert éjjel, elő­zetes értesítés nélkül zárt vágányra bocsájtatván, vonatját idejében megállította és ennek következ­tében éber szolgálattételével nagyobb balesetnek vette elejét. — Üsztake András hatvani jegyvizs­gáló kalauzt az államvasutak éber szolgálatáért jutalomban részesítette, mert Rákos állomáson szolgálatteljesités közben elfogott egy utast, kit a kocsik rézalkatrészeinek leszerelése közben tetten ért. Jutalmazásban és elismerésben része­sült a máv. igazgatósága részéről a Budapest­ferencvárosi fűtőházban beosztott Hajdú János mozdonyvezető és Csebán Béla mozdonyfűtő, továbbá ugyanerre az­ állomásra beosztott Vincze Sándor vonatfékező és Molnár Ferenc segédfé­kező, akik a 922. számú vonatnál támadt tűz el­oltásánál bátran, eredményesen és célravezetően közreműködtek. Ezért a 4. számú tábori szállítás­vezetőség részéről külön pénzbeli jutalomban részesültek.­­ (Az ünneplő Sztambul.) Ezrekre menő sokaság vonult végig vasárnap este Konstanti­nápolyban a nagy perai után. A menet élén tö­rök, német, magyar, osztrák és bolgár lobogó­kat vittek. Zenekarok és fáklyahordozók kísér­ték a Gallipoli felszabadulását ünneplő tömeget. A házak erkélyeiről lelkesen üdvözölték a me­netet és éltették a dicső török hadsereget. A né­met nagykövetség előtt a menet a német biroda­lom iránt érzett rokonszenvének adott tüntető ki­fejezést. A bolgár követség előtt beszédet mondot­tak, amelyre Kolusev bolgár követ válaszolt. Éj­jel fél tizenegy órakor a menet az osztrák-ma­gyar nagykövetség elé ért. Pallavicini őrgróf nagykövetet, midőn az erkélyen megjelent, viha­ros ovációkban részesítették. Itt is üdvözlő be­szédet tartottak s a nagykövetség első dragomán­ja török nyelven tolmácsolta a nagykövet köszö­netét a lelkes ünneplésért.­­ (Viz helyett méreg.) Jekli Rezső har­minckét éves fővárosi tanító üllői­ út 76. számú lakásán véletlenül víz helyett arzént ivott. Sú­lyos állapotban vitték a Szent István-kórházba.

Next