Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-11 / 11. szám
( 1936. január 11., kedd. tPESTS Hírlap 11 betegségek közül emelkedett a hólyagos himlő (+7), a kanyaró (+116), a skarlát (+93), a szamárhurut (+26), a roncsoló torok- és gégelob (+48), a gyermekágyi láz (+1), a bárányhimlő (+13), a járványos fültőmirigyláb (+62) és a járványos agygerinc-agyhártyaláb (+2). Ellenben csökkent a hasi hagymáz (—1), a vérhas (—4), a veszettség (—5) és a trachoma (—3), a trachoma összesen 4 esetben fordult elő, amelyből azonban csak három volt fővárosi. Élve született 1161 gyermek, a halálozás skarlátban 9,1 százalék, kanyaróban pedig 2,7 százalék volt. A halálozás a múlt év novemberében lényeges változást nem mutat. " — Az ingyennej. Az egyesület igazgató választmánya Vojnits Sándor báróné elnöklete alatt tartott ülést. Az intézmény működésére vonatkozó jelentést Deutsch Ernő igazgató főorvos terjesztette elő. Tejen kívül kakaót és Ovomaltin tápszert is juttattak a szoptató anyáknak. Vojnits Sándor báróné köszönetet mondott az igazgató főorvosnak, a pénztárosnak, Haár Ignác alapító elnöknek, dr Pásztor József ügyésznek, dr Tatay Adolfnénak és Fáczányi István ügyvezetőknek. Napihírek. — (Az osztrák miniszterelnök a királynál.) Mint Bécsből táviratozzák, a király vasárnap kihallgatáson fogadta gróf Stürgkh Károly osztrák miniszterelnököt. — (Apponyi Budapesten.) Gróf Apponyi Albert vasárnap Budapestre érkezett és részt vesz a politikai életben. — (Bülow herceg visszautazása.) A volt római német nagykövet, BÜIOTV herceg vasárnap elutazott Luzernból, hogy jelen legyen a porosz képviselőház megnyitásán. — (A német trónörökös ajándéka.) Mint Innsbruckból táviratozzák, a német trónörökös a bregenzwaldei vadászterületén az ez évben lelövendő vadakat a Bregenz járásbeli katonai kórházaknak ajánlotta fel. A vadak lelövése már megkezdődött. (A belgrádi főkormányzó fölhivása.) Belgrádból jelentik: Gróf Salis altábornagy, Belgrád katonai főkormányzója, a következő felhivást intézte a lakossághoz: — ő felsége Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott, hogy Szerbiának a cs. és kir. csapatok által megszállott részeiben katonai főkormányzóság állíttassák fel. Felszólítom a lakosságot, hogy a kormányzat hatóságait és közegeit munkájában bizalommal támogassa, rendelkezéseihez feltétlenül alkalmazkodjék és minden politikai tevékenységtől tartózkodjék. Minden ellenszegülést a legnagyobb szigorral fognak büntetni. Biztos és igazságos kormányzattal újra helyre akarom állítani a rendet az országban és rendezett viszonyokhoz akarom segíteni a korábbi vezéreitől félrevezetett szerb népet. Belgrád, 1916., január 7-én. A cs. és kir. főkormányzó, gróf Salis, altábornagy. (Hindenburg újévi hadseregparancsa.) Hindenburg tábornagy, amint a Kowneer Zeitung írja, az újév alkalmából a következő hadseregparancsot bocsátotta ki: — Katonák! Ismét kifejezhetem előttetek szivem legforróbb háláját s legteljesebb elismerésemet mindazért, amit az elmúlt évben, az ellenség előtt teljesítettetek. A masuri téli csata, a számos ütközet, mely végül a Nareven való átkelésre és Varsó elestére vezetett, Novogyoronevszk, Grodsso és Kovnó elfoglalása, a Nyemenen át való előnyomulás, a Vilna, Schaulen körüli és a Duna menti harcok , Lengyelország, Orosz-Litvánia és Kurland további területeinek ezek folytán való meghódítása — méltán sorakoznak az előző hadi évben véghez vitt tetteitekhez. Isten láthatólag velünk volt s a jövőben sem fogja elhagyni az ő Németországát. Ezért csak frissen előre a császárért és a hazáért! 1916-ban és ugy mint 1914-ben és 1915-ben Hindenburg tábornagy, a keleti hadseregek főparancsnoka. (A svájci Vöröskereszt elnöke a pápánál.) Rómából jelentik Genfen át: Ador svájci nemzeti tanácstagot, a svájci nemzetközi vöröskeresztegylet elnökét, aki nemrégen Bécsben és Budapesten is járt, tegnap a pápa kihallgatáson fogadta. Köszönetet mondott neki a genfi hadifogoly ügynökség nagyszerű szervezéséért. Szóba került az üdülésre szoruló hadifogoly tiszteknek, bármely hadviselő államhoz tartozzanak is, Svájcban leendő ellátása. A pápa ezúttal is legbensőbb kívánságát fejelte ki, hogy a béke helyreálljon, de annak a reményének adott kifejezést, hogy Svájc részben talán a többi semleges állammal egyetemben jó szolgálatot tehet. (A szocialisták a reichsrati lengyel klubban.) A lengyel szociáldemokraták hétfőn Krakóban pártgyűlést tartottak. A gyűlésen Dasinszky képviselő referátuma után elfogadták azt az indítványt, hogy a szociáldemokraták lépjenek be a reichsrati lengyel klubba. — (Az Érdekes Újság) legújabb száma gazdag és változatos tartalommal jelent meg. Boríték képe magas iskolát lovagló huszár bravúrját ábrázolja a harctéren. Első cikke a hóborította harcterekről közöl csodaszép téri felvételeket. Egy érdekes képe azt mutatja, hogyan védekeznek katonáink a gázbombák ellen, többi mélynyomású képei pedig a különböző frontok festői epizódjait örökítik meg. Három sikerült fotográfia Mackensent, a nagy rendcsinálót mutatja munkában, két harctéri kép az orosz frontnak arról a részéről való, ahol újra mozgolódni kezdtek a muszkák, egy megható felvétel hőseink sírját ábrázolja Stryjben. Hogy az Érdekes Újság a háborúnak nemcsak fotográfiákban, hanem művészi rajzokban és fesményekben való megörökítését is felkarolja, arra újabb bizonyság ez a szám, mely a harctéren lévő Biró Mihály festőművésztől közöl rajzokat, azonkívül bemutatja a sajtóhadiszállás harctéri kiállításának is érdekes festményeit. A békeapostol Ford expedíciója, a megbukott orosz hadvezér, Ruskij tábornok, stb., stb teszik aztán frissé ezt a számot, melyben új népszerű rovatát, a Háború iskoláját is megtaláljuk. (Nikolajevics nagyherceg kaukázusi tevékenysége.) A Berliner Lokalanzeiger Stockholmon keresztül érdekes tudósítást küld arról, hogy miképen éli napjait Nikolajevics nagyherceg kaukázusi magányában. Azokat a híreket ugyanis, hogy a cár megbeszélésre hívta meg magához, kétkedéssel kell fogadni. A volt orosz generalisszimusz a tifliszi óváros dombjain, a graziliai országút mentén a régi gruziliai cári palotában tölti napjait. Szinte fogságnak lehetne tekinteni ezt az otthonát és a nagyherceg tényleg nem is igen hagyja el a várost és környékét. Amióta ideérkezett, azt hangoztatja, hogy a béke trófeumait akarja összegyűjteni. Egyáltalán nem viselkedik úgy, mintha sajnálná, ami történt és mintha bánkódnék az elmúlt szép napok után. . Idejének nagy részét azzal tölti, hogy végzi az orosz kormányzók rengeteg irodai munkáját. Politikájában a mindenkori kaukázusi kormányzókat követi, igazságtalanul kedvez az örményeknek és üldözi a graziliai lakosságot- Tifliszben és környékén ugyanis főként georgiaiak laknak, akik gyűlölik az örményeket. Az orosz kormány a két faj eme gyűlölködését aknázta ki mindig és egyiket a másik ellen játszotta ki, a hasznot pedig maga vágta zsebre. A nagyherceg a törököknek akar kellemetlenséget okozni, amikor az örményeket fürdeti tejben-vajban. Annál ridegebben bánik azonban a Kaukázus igazi orosz alattvalóival. Ezeknek nagy része ugyanis, tekintettel az itteni ipari centrumokra, főként szociáldemokrata, akikkel szemben érthető ellenszenvvel viseltetik a nagyherceg. A németeket és zsidókat izerűen kiüldözte a Kaukázusból, ahol uralma alatt a viszonyok rendkívüli mód megromlottak. Az ország valósággal az éhínség küszöbén áll, a kenyér és a hús drága és alig lehet kapni. Emellett a földeket nem vetették be mindenütt és a vidék parasztlakossága Tiflisz városába özönlik, ahol a túlzsúfoltság miatt máris nagy zavarokat okoz. Az utcákon és tereken a szabad ég alatt tanyáznak az emberek, akiknek forradalmi hangulata eléggé érthető. Jellemző a nagyhercegre, hogy amikor a tifliszi városi közgyűlés deputációja tisztelgett nála, nagy szónoklatot tartott és azt fejtette ki, hogy a város helyes kormányzása érdekében nincsen szükség a képviselőtestületre, ezt a munkát egy emberre kell bizni, mert azután ezt az urat, ha valami hibát követ el, felelősségre lehet vonni és föl lehet köttetni. Egy egész képviselőtestülettel az ilyesmit persze bajos megcselekedni. Ez a nagyherceg szociálpolitikája. (Németország élelmezése.) A Wolffügynökség a következő hivatalos közleményt teszi közzé: Az 1915. szeptember 16-án történt készletfelvételből kitűnt, hogy a kenyérmagvak készlete a német birodalomban elegendő arra, hogy a lakosságot és a hadsereget a legközelebbi aratásig táplálja. Azok a szabadabb rendszabályok, amelyeket a második gazdasági év elején tettek, azt a felfogást keltették, hogy a készletünk túlbő és óvatosságra nincs szükség. Ez a felfogás helytelen. A második évben is gazdálkodnunk kell, ha nem csak azt akarjuk, hogy a készletek elegendők legyenek, hanem megfelelő mennyiségű tartalékot akarunk is átvinni az új gazdasági évbe. A birodalmi gabonakezelő intézmény vezetősége ennélfogva elhatározta, hogy előre megszünteti a szabadabb rendszabályokat és visszatér a múlt év szétosztási tervének rendelkezéseihez és mint 1915. év tavaszán, megállapítja személyenként az egynagy bonajárulékot. A nehezebb munkát végző munkások számára nagyobb kenyéradagokról fognak gondoskodni. I — (Az idegenlégiónál a Vardarvölgyben.) Arnoldo Fraccaroli, a milanói Corriere della Sera harctéri tudósítója, aki az entente-csapatok sikertelen macedóniai operációi idején a francia parancsnok főhadiszállásán időzött, legutóbbi jelentésének keretében mondja el ezt az epizódot: — Az idegenlégió zászlóaljával a Dame du Chat mellett találkoztam újra. Tudni kell, hogy a franciák ezen a néven egy dombot neveztek el. A zászlóalj, két zuáv zászlóaljjal együtt, az első ezred kötelékébe volt beosztva. E zászlóalj legénysége, amelyet egyenesen a marokkói harctérről hoztak ide, a legkülönbözőbb országok fiaiból rekrutálóaik. A kilencszáz emberből álló zászlóalj parancsnokának Ricciotto Canudo zuáv-százados a segédtisztje, aki különben jónevű olasz író, s aki Peppino Garibaldi olasz seregében végigküzdötte az argonnes-i ütközeteket. Valenciovóban katonai ünnepség volt. A karcsú minaretes mecset tágas udvarán egy zuáv-zászlóalj állott föl négyszögben, középütt a tiszt urak, köztük egy tábornok, akiről senki sem hinné, hogy már hetven éves. A csapat nem mindennapi alkalomból sorakozott föl ma: két arany hadiérem kiosztására készültek. Az egyiket épen a tábornok kapta. Bailloud, alacsony, sovány, villámló tekintetű férfiú. A második érdemkeresztet a 276. ezred egyik közlegénye érdemelte ki. A közkatona feszes testtartással áll tábornoka előtt, aki a keresztet a mellére tűzi s a kezét melegen megrázza. A fiatal közlegénynek még a szempillája sem rezdül, csak bajtársai hunyorítanak mosolyogva felé. Igazság szerint a hadiérmet egy magasabb rangú katonának kellene a tábornok mellére feltűzni, csakhogy ilyen most nincs jelen, ám Bailloud tábornok segít magán. Megparancolja az imént rejekorált közlegénynek, hogy tűzze fel a mellére az érdemjelet. Most tehát a tábornok vágja magát feszes állásba a „pollu" előtt, aki a tábornok elé lép, katonásan tiszteleg, feltüi Bailloud mellére az érdemjelet s megrázza a kezét. Ebben a pillanatban a mecset mögött pokoli hangverseny hangzik föl. A zuávok ugyanis, honnan, honnan nem, rézüstöket kerítettek elő, s az a gondolatuk támadt, ho°y hamarjában zenekart alakítanak. Igaz, hogy ennek a hangjaira libabőrös lett az ember háta, de hát a siker nekik adott igazat. A hangversenynek az ágyuk dörgése vetett hamarosan véget. (Vasutasok megjutalmazása.) Gál Bandi Márton, a kolozsvári üzletvezetőség régi pályafelvigyázója és Bódis István pályaőr éberségükkel és gyors intézkedésükkel esetleges súlyos balesetet hárítottak el. Ezért a hasznos munkáért dicséretben és pénzbeli jutalomban részesítette őket a magyar államvasutak igazgatósága. —• Kovács István bródi mozdonyvezető dicséretben és pénzbeli jutalomban részesült, mert éjjel, előzetes értesítés nélkül zárt vágányra bocsájtatván, vonatját idejében megállította és ennek következtében éber szolgálattételével nagyobb balesetnek vette elejét. — Üsztake András hatvani jegyvizsgáló kalauzt az államvasutak éber szolgálatáért jutalomban részesítette, mert Rákos állomáson szolgálatteljesités közben elfogott egy utast, kit a kocsik rézalkatrészeinek leszerelése közben tetten ért. Jutalmazásban és elismerésben részesült a máv. igazgatósága részéről a Budapestferencvárosi fűtőházban beosztott Hajdú János mozdonyvezető és Csebán Béla mozdonyfűtő, továbbá ugyanerre az állomásra beosztott Vincze Sándor vonatfékező és Molnár Ferenc segédfékező, akik a 922. számú vonatnál támadt tűz eloltásánál bátran, eredményesen és célravezetően közreműködtek. Ezért a 4. számú tábori szállításvezetőség részéről külön pénzbeli jutalomban részesültek. (Az ünneplő Sztambul.) Ezrekre menő sokaság vonult végig vasárnap este Konstantinápolyban a nagy perai után. A menet élén török, német, magyar, osztrák és bolgár lobogókat vittek. Zenekarok és fáklyahordozók kísérték a Gallipoli felszabadulását ünneplő tömeget. A házak erkélyeiről lelkesen üdvözölték a menetet és éltették a dicső török hadsereget. A német nagykövetség előtt a menet a német birodalom iránt érzett rokonszenvének adott tüntető kifejezést. A bolgár követség előtt beszédet mondottak, amelyre Kolusev bolgár követ válaszolt. Éjjel fél tizenegy órakor a menet az osztrák-magyar nagykövetség elé ért. Pallavicini őrgróf nagykövetet, midőn az erkélyen megjelent, viharos ovációkban részesítették. Itt is üdvözlő beszédet tartottak s a nagykövetség első dragománja török nyelven tolmácsolta a nagykövet köszönetét a lelkes ünneplésért. (Viz helyett méreg.) Jekli Rezső harminckét éves fővárosi tanító üllői út 76. számú lakásán véletlenül víz helyett arzént ivott. Súlyos állapotban vitték a Szent István-kórházba.