Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-12 / 12. szám
PESTE HÍRLAP , 1916. január 12., szerda: kormány kijelenti, hogy hajlandó a nem kombatrántoknak alkalmat adni arra, hogy biztonságba helyezzék magukat, míg mielőtt a hajót elsülyesztik. Hogy mentőcsónakba szálljanak, csak abban az esetben fogják megparancsolni, ha az időjárás és a part közelsége biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a csónakok elérik a legközelebbi kikötőt. A német kormány visszautasítja Amerikának azt a javaslatát, hogy a kár megállapítására Washingtonban szakértők gyűljenek össze és azt ajánlja, hogy a bizottság Németországban ülésezzék. Javasolja továbbá Németország a porosz-amerikai kereskedelmi szerződés döntőbírósági magyarázatát. Németország azt javasolja, hogy a döntőbíróság öt tagból álljon és július 15 én üljön össze Hágában. tegna és a háború. Anglia kész a szövetségeseivel vámegyezségre lépni. Németország a háború után ne tehessen semmit, ami a szövetségeseknek árthat. London, jan. 11. (Reuter-ügynökség.) Az alsóházban törvényjavaslatot terjesztettek elő, melynek értelmében a kormány használja fel az angol birodalom összes segélyforrásait a németek elleni harcra és e példát kövessék a szövetséges államok is. A javaslat ügyében indult vita során Runciman kereskedelmi miniszter a többek között a következőket mondotta: A háború okozta általános feszültséget Anglia eddig jobban állotta, mint Németország. A gazdasági helyzet minden más nyomásnál inkább meg fogja győzni a német kormányt a harc folytatásának haszontalanságáról. De segédeszközeinkkel kíméletesebben kell bánnunk, hogy kitartóbbak lehessünk Németországnál. A kormány a harc sikere érdekében kész a szövetségesekkel vámegyezségre lépni. A kabinet minden tagja bízik abban, hogy Anglia a háború után képes lesz az elvesztett erőket helyrepótolni. Képes lesz azonkívül ebben a tekintetben megsegíteni Franciaországot, Olaszországot és Oroszországot is. Meg kell gátolnunk, hogy Németország, ha majd a háború után kísérletet tesz, hogy a háború ütötte hézagokat kipótolja, semmi olyat ne tegyen, ami Angliának vagy szövetségeseinek kárára volna. A szövetségesek nem tűrhetik, hogy a háború befejezése után újabb gazdasági háború üsse fel fejét. Megállapítható, hogy gazdasági tekintetben Németország máris meg van verve. Mindazonáltal már most is meg kell tenni az előkészületeket annak megakadályozására, hogy a háború diadalmas befejezése után ne adjunk alkalmat Németországnak egy gazdasági hadjárat megindítására. Az új angol belügyminiszter kinevezése London, jan. 11. Hivatalosan közlik: Sámuel postaügyi minisztert nevezték ki sir John Simon helyébe belügyi államtitkárnak. A védkötelezettség ellen. London, jan. 11. Monmouthshireben több gyűlést tartottak, amelyek a védkötelezettség ellen szóló határozatokat fogadtak el. London, jan. 11. A „Nation" a munkáspárt állásfoglalásával foglalkozván arra a megállapításra jut, hogy a másfél millió szavazattal hozott, a szervezett munkásság igazi felfogását kétségtelenül visszatükröző határozat őszintén kimondja a tényleges katonai szolgálat kötelessége ellen való állásfoglalást. Anglia tengeri uralma, — így fejezi be a „Nation" közleményét, — olyan katonai és gazdasági erőpocsékolásra késztette az angol birodalmat, hogy az régi gazdasági fölényünket a legnagyobb veszedelembe sodorta. London, jan. 10. A bányamunkások Rhonbaban gyűlést tartottak, amelyen megbízták kiküldötteiket, hogy a szerdán Londonban megtartandó bányászértekezleten állást foglaljanak a védkötelezettség ellen és követeljék a sztrájkot. Az angol munkáspárt akciója a Gallipoliakció miatt. Rotterdam, jan. 11. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Az angol munkáspárt a parlamentben már előterjesztette az első ellenzéki indítványt, rendszabályokat követelvén a meghiusult Gallipoliakció szervezői ellen. Újra megkezdődik a home-rale elleni küzdelem. Zürich, jan. 11. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Az ulsteri unionisták elhatározták, hogy az ir nacionalistáknak a védkötelezettség kérdésében tanúsított magatartása miatt a home-rule elleni küzdelmei egész terjedelmében újra megkezdik. A tengeralattjáró háború. Az összes kereskedelmi gőzösök felfegyverzése. Berlin, jan. 11. (Wolff-ügynökség.) A Corriere Mercantile olasz lap jelentése szerint a marseillei kereskedelmi gőzösök kapitányai elhatározták, hogy az összes kereskedelmi gőzösök felfegyverzését fogják javasolni, hogy ők is támadólag léphessenek fel a Földközi-tengeren cirkáló tengeralattjárók ellen, úgy amint ezt az angol hajók már egy idő óta eredménynyel csinálják. A lap e közleménye kapcsán azt kívánja, hogy Corsi olasz kereskedelmi miniszter megfelelő intézkedéseket tegyen oly irányban, hogy az összes gőzösök fölfegyverezhessenek, hogy véget érjenek azok az érzékeny veszteségek, amelyeket az olasz tengerészet eddig szenvedett. Ez esetben az összes gőzösök kíméletlen harcot kezdenének a tengeralattjárókkal még akkor is, hogy ha maguk veszedelembe kerülnek. (A Wolff-ügynökség megjegyzi: Ha ezek a tervek megvalósulnának, a tengeralattjárók harca tetemesen megkönnyebbülne, minthogy az ily felfegyverzett gőzösök ellen ugyanoly kíméletlenül léphetnének fel, mintha segédcirkálókkal állanának szemben.) Törökország háborúja. Török hivatalos jelentés. Konstantimpoly, jan. 11. A főhadiszállás jelenti jan. 10-én. Az ellenség által visszahagyott zsákmányon és a Szeddil Bakr körül maradt holttesteken kívül ellenséges katona nincs többé a Gallipoli félszigeten. Az üldözés közben az ellenség ama része, amely nem, akarta magát megadni és a partraszálló helyekhez menekült, tüzelésünknek esett áldozatul. A balszárnyon a Kerevis-patak szakaszán nagymennyiségű ellenséges automatikus aknát találtunk, amelyek közül csapataink csak egy helyen kilencvenet elpusztottak. Irak-front: Január 7-ének éjjelén a Kutelamarába bezárt ellenség, miután heves tüzelést kezdett volt, több ponton kitöréseket kísérelt meg, de veszteségeivel visszavettettük állásaiba. A kaukázusi arcvonalról nincs semmi jelenteni való. A Fekete-tengeren a Szultán Javusz Szelim páncélos cirkáló és az Imperatrica Marija orosz páncélos cirkáló között nagy távolságból tüzérharc folyt le, amely fél óra hosszáig tartott. A Javusz nem rongálódott meg, míg az orosz hadihajón találatokat állapítottunk meg. Franci®ivatalos jelentés Szedi Bahr kiürítéséről. Páris, jan. 10. (Hivatalos.) Az a hó 9-ére virradó éjszakán ment végbe Gallipolis teljes kiürítése, amelyet néhány nap óta a legalaposabban előkészítettek és amelyet az angol főparancsnokság, valamint más expedíciós csapatok főparancsnoksága teljesen szabályozott A kiürítést veszteségek nélkül hajtották végre. Az összes francia hadiszert elszállították, kivéve 6 nehéz hajóágyút, amelyet használb-4 ''anok és ezenkívül már az állások feladása előtt el voltak pusztítva- Ezek az angol hivatalos jelentésben említett 17 elpusztított ágyú számába bele vannak értve. Asquith dicsőíti a szedilbahri visszavonulást. London, jan. 10. Az alsóházban Asquith rövid nyilatkozatot tett, amelyben mint rendkívüli teljesítményt emelte ki, hogy a brit haderőt emberekben való veszteség nélkül lehetett Gallipoliból visszavonni. A tizenhét visszahagyott ágyú közül tíz elhasznált 15 fontos, amelyeket különben még használhatlanokká is tettünk. Ezek a visszavonulási hadműveletek elévülhetlen tényekként fognak az angol történelemben följegyeztetni és a benne résztvett brit tisztek külön elismerésben fognak részesülni. A török kamara ülése. Enver pasa a gallipolis harcokról. Konstantinápoly, jan. 10. Enver pasa hadügyminiszter vicegeneraliszszimusz a kamarában a következő nyilatkozatot tette : — Önök tudják, uraim, hogy a gallipolii nagy csata, amely március 18-ika óta folyt, tegnap bevégződött. (Élénk, tartós, zajos tetszés.) Ez a csata úgy ért véget, amint én előre láttam s amint én önöknek emlékezésem szerint annak idején bejelentettem. Azt hiszem, hogy azokat a haderőket, amelyeket legfelsőbb hadurunk ránk bízott, hasznosan értékesítettem és az elért eredmény azt a meggyőződést kelti bennem, hogy a haderőket a jövőben még nagyobb biztossággal is jó reménységgel használhatom fel. Az európai háború kitörésénél természetes volt, hogy mi, földrajzi helyzetünkre való tekintettel, semleges állást nem foglalhatunk el, mert Oroszország, az entente e lényeges eleme, csak úgy lehet erős, ha a tengerszorosok szabadok, úgy, hogy mi az Európában leadott első ágyúlövésnél kénytelenek voltunk a tengerszorosokat minden rendelkezésre álló eszközzel megerősíteni. Helytelen volna, ha azt állítanók, hogy ezek az eszközök nagy menynyiségben voltak meg és hogy a háboru művészete legmodernebb követeléseinek megfeleltek. Ez oly igazság, amelynek eltitkolása hiú fáradozás volna. A német birodalom messziremenő támogatásának köszönhetjük, hogy két nagy járművet szereztünk és flottánknak legalább a tengerszoros belsejében túlsúlyt biztosítottunk az ellenséggel szemben. Meggyőződésem szerint lehetetlen volt az ellenségnek, hogy flottájával forszírozza a tengerszorosokat, amit én különben mindig kijelentettem. Az aknavonalak és a leplezett ütegek a tengerszorosban mindig hatásosak voltak. Lehetséges volt ugyan, hogy az ellenség egy rengeteg távolságból való bombázással ottani legfőbb erődeinket elpusztíthatja, de ez nem lett volna elegendő. Az ellenségnek az aknavonalig kellett volna merészkednie, hogy ütegeinket elpusztíthassa. E vállalkozás számára azonban kis egységei nem voltak elegendők, mert azokat leplezett ütegeink tüzelése könnyen elpusztíthatta volna. Ellenségeinknek tehát nem maradt egyéb hátra, mint a dreadnoughttal való kalandos kísérletezés. A nagy egységeket az aknavonalak ellen vinni azt jelentette, hogy látóvonalunkba kerülnek, mert minden hajót, amely odáig merészkedett volna, egész biztosan elsülyesztünk és az ellenség járműveinek nagy részét elvesztette volna. Ha az ellenséges flotta Csanak-Kaiéna Nagarán át akar volna hatolni és azt kísérli meg, hogy a Márvány-tengerbe törjön, akkor a leghatalmasabb dreadnoughtokkal is ágyúink tüzelése 5 kilométernyi társlaágban biztosan elpusztítja. Az események nekem adtak igazat. (A szárazföldi operációk.) Ami a szárazföldi operációkat illeti, ezek azt a benyomást keltették, hogy az angolok és a franciák, még ha 50.000 embert hoznak is magukkal, nem távolodhattak volna el messzire a tengerszorostól, mert az ellenség sem vasúti vonallal, sem más természetes közlekedési eszközzel sem rendelkezett és így nem tarthatott