Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-12 / 12. szám

PESTE HÍRLAP , 1916. január 12., szerda: kormány kijelenti, hogy hajlandó a nem kombat­rántok­nak alkalmat adni arra, hogy biztonságba helyezzék magukat, míg mielőtt a hajót elsü­lyesztik. Hogy mentőcsónakba szálljanak, csak abban az esetben fogják megparancsolni, ha az időjárás és a part közelsége biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a csónakok elérik a legköze­lebbi kikötőt. A német kormány visszautasítja Amerikának azt a javaslatát, hogy a kár meg­állapítására Washingtonban szakértők gyűlje­nek össze és azt ajánlja, hogy a bizottság Né­metországban ülésezzék. Javasolja továbbá Né­metország a porosz-amerikai kereskedelmi szer­ződés döntőbírósági magyarázatát. Németország azt javasolja, hogy a döntőbíróság öt tagból álljon és július 15 én üljön össze Hágában. tegn­a és a háború. Anglia kész a szövetségeseivel vám­egyezségre lépni. Németország a háború után ne tehessen sem­mit, ami a szövetségeseknek árthat. London, jan. 11. (Reuter-ügynökség.) Az alsóházban törvényjavaslatot terjesztettek elő, mely­nek értelmében a kormány használja fel az angol birodalom összes segélyforrásait a németek elleni harcra és e példát köves­sék a szövetséges államok is. A javaslat ügyében indult vita során Runciman kereskedelmi miniszter a többek között a következőket mondotta: A háború okozta általános fe­szültséget Anglia eddig jobban ál­lotta, mint Németország. A gazdasági helyzet minden más nyomásnál inkább meg fogja győzni a német kormányt a harc folytatásának haszontalanságáról. De segédeszközeinkkel kíméletesebben kell bánnunk, hogy kitartóbbak lehes­sünk Németországnál. A kormány a harc sikere érdekében kész a szövetsé­gesekkel vámegyezségre lépni. A kabi­net minden tagja bízik abban, hogy Anglia a háború után képes lesz az el­vesztett erőket helyrepótolni. Képes lesz azonkívül ebben a tekintetben meg­segíteni Franciaországot, Olaszorszá­got és Oroszországot is. Meg kell gátol­nunk, hogy Németország, ha majd a háború után kísérletet tesz, hogy a há­ború ütötte hézagokat kipótolja, semmi olyat ne tegyen, ami Angliának vagy szövetségeseinek kárára volna. A szö­vetségesek nem tűrhetik, hogy a hábo­rú befejezése után újabb gazdasági há­ború üsse fel fejét. Megállapítható, hogy gazdasági tekintetben Németor­szág már­is meg van verve. Mindazon­által már most is meg kell tenni az elő­készületeket annak megakadályozására, hogy a háború diadalmas befejezése után ne adjunk alkalmat Németország­nak egy gazdasági hadjárat megindí­tására.­ ­ Az új angol belügyminiszter kinevezése London, jan. 11. Hivatalosan közlik: Sámuel postaügyi minisztert nevezték ki sir Joh­n Simon helyébe belügyi államtitkárnak. A védkötelezettség ellen. London, jan. 11. Monmouthshireben több gyűlést tartottak, amelyek a védkötelezettség ellen szóló határoza­tokat fogadtak el. London, jan. 11. A „Nation" a munkáspárt állásfoglalásá­val foglalkozván arra a megállapításra jut, hogy a másfél millió szavazattal hozott, a szervezett munkásság igazi felfogását kétségtelenül vissza­tükröző határozat őszintén kimondja a tényleges katonai szolgálat kötelessége ellen való állásfog­lalást. Anglia tengeri uralma, — így fejezi be a „Nation" közleményét, — olyan katonai és gaz­dasági erőpocsékolásra késztette az angol biro­dalmat, hogy az régi gazdasági fölényünket a legnagyobb veszedelembe sodorta. London, jan. 10. A bányamunkások Rhonbaban gyűlést tar­tottak, amelyen megbízták kiküldötteiket, hogy a szerdán Londonban megtartandó bányászérte­kezleten állást foglaljanak a védkötelezettség el­len és követeljék a sztrájkot. Az angol munkáspárt akciója a Gallipoli­akció miatt. Rotterdam, jan. 11. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Az angol munkáspárt a parlamentben már előterjesztette az első ellenzéki indítványt, rend­szabályokat követelvén a meghiusult Gallipoli­akció szervezői ellen.­­ Újra megkezdődik a home-rale elleni küzdelem. Zürich, jan. 11. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Az ulsteri unionisták elhatározták, hogy az ir nacionalistáknak a védkötelezettség kérdésében tanúsított magatartása miatt a home-rule elleni küzdelmei egész terjedelmében újra megkezdik. A tengeralattjáró háború. Az összes kereskedelmi gőzösök felfegyverzése. Berlin, jan. 11. (Wolff-ügynökség.) A Corriere Mercantile olasz lap jelentése szerint a marseillei kereske­delmi gőzösök kapitányai elhatározták, hogy az összes kereskedelmi gőzösök felfegyverzését fog­ják javasolni, hogy ők is támadólag léphessenek f­el a Földközi-tengeren cirkáló tengeralattjárók ellen, úgy amint ezt az angol hajók már egy idő óta eredménynyel csinálják. A lap e közleménye kapcsán azt kívánja, hogy Corsi olasz kereskedelmi miniszter meg­felelő intézkedéseket tegyen oly irányban, hogy az összes gőzösök fölfegyverezhessenek, hogy vé­get érjenek azok az érzékeny veszteségek, ame­lyeket az olasz tengerészet eddig szenvedett. Ez esetben az összes gőzösök kíméletlen harcot kez­denének a tengeralattjárókkal még akkor is, hogy ha maguk veszedelembe kerülnek. (A Wolff-ügynökség megjegyzi: Ha ezek a tervek megvalósulnának, a tengeralattjárók harca tetemesen megkönnyebbülne, minthogy az ily felfegyverzett gőzösök ellen ugyanoly kímé­letlenül léphetnének fel, mintha segédcirkálókkal állanának szemben.) Törökország háborúja. Török hivatalos jelentés. Konstantimpoly, jan. 11. A főhadiszállás jelenti jan. 10-én. Az ellenség által visszahagyott zsák­mányon és a Szedd­il Bakr körül maradt holttesteken kívül ellenséges katona nincs többé a Gallipoli félszigeten. Az üldözés közben az ellenség ama része, amely nem, akarta magát megadni és a partraszálló he­lyekhez menekült, tüzelésünknek esett áldo­zatul. A balszárnyon a Kerevis-patak sza­kaszán nagymennyiségű ellenséges automa­tikus aknát találtunk, amelyek közül csapa­taink csak egy helyen kilencvenet elpusz­tottak. Irak-front: Január 7-ének éjjelén a Kutelamarába bezárt ellenség, miután heves tüzelést kez­dett volt, több ponton kitöréseket kísérelt meg, de veszteségeivel visszavettettük állá­saiba. A kaukázusi arcvonalról nincs semmi jelenteni való. A Fekete-tengeren a Szultán Javusz Szelim páncélos cirkáló és az Imperatrica Marija orosz páncélos cirkáló között nagy távolságból tüzérharc folyt le, amely fél óra hosszáig tartott. A Javusz nem rongálódott meg, míg az orosz hadihajón találatokat állapítottunk meg.­ ­ Franci®­ivatalos jelentés Szedi­ Bahr kiürítéséről. Páris, jan. 10. (Hivatalos.) Az a hó 9-ére virradó éjszakán ment végbe Gallipolis teljes kiürítése, amelyet né­hány nap óta a legalaposabban előkészítettek és amelyet az angol főparancsnokság, valamint más expedíciós csapatok főparancsnoksága teljesen szabályozott A kiürítést veszteségek nélkül haj­tották végre. Az összes francia hadiszert elszállí­tották, kivéve 6 nehéz hajóágyút, amelyet­ hasz­nálb-4 ''anok és ezenkívül már az állások feladá­sa­ előtt el voltak pusztítva- Ezek az angol hivata­los jelentésben említett 17 elpusztított ágyú szá­mába bele vannak értve. Asquith dicsőíti a szedilbahri visszavonulást. London, jan. 10. Az alsóházban Asquith rövid nyilatkozatot tett, amelyben mint rendkívüli teljesítményt emelte ki, hogy a brit haderőt emberekben való veszteség nélkül lehetett Gallipoliból vissza­vonni. A tizenhét visszahagyott ágyú közül tíz elhasznált 15 fontos, amelyeket különben még használhatlanokká is tettünk. Ezek a visszavo­nulási hadműveletek elévülhetlen tényekként fog­nak az angol történelemben följegyeztetni és a benne résztvett brit tisztek külön elismerésben fognak részesülni. A török kamara ülése. Enver pasa a gallipolis harcokról. Konstantinápoly, jan. 10. Enver pasa hadügyminiszter vicegeneralisz­szimusz a kamarában a következő nyilatkozatot tette : — Önök tudják, uraim, hogy a gallipolii nagy csata, amely március 18-ika óta folyt, teg­nap be­végződött. (Élénk, tartós, zajos tetszés.) Ez a csata úgy ért véget, amint én előre láttam s amint én önöknek emlékezésem szerint annak idején bejelentettem. Azt hiszem, hogy azokat a haderőket, amelyeket legfelsőbb hadurunk ránk bízott, hasznosan értékesítettem és az elért ered­mény azt a meggyőződést kelti bennem, hogy a haderőket a jövőben még nagyobb biztossággal is jó reménységgel használhatom fel. Az európai háború kitörésénél természetes volt, hogy mi, földrajzi helyzetünkre való tekintettel, semleges állást nem foglalhatunk el, mert Oroszország, az entente e lényeges eleme, csak úgy lehet erős, ha a tengerszorosok szabadok, úgy, hogy mi az Európában leadott első ágyúlövésnél kénytelenek voltunk a tengerszorosokat minden rendelkezésre álló eszközzel megerősíteni. Helytelen volna, ha azt állítanók, hogy ezek az eszközök nagy meny­nyiségben voltak meg és hogy a háboru művé­szete legmodernebb követeléseinek megfeleltek. Ez oly igazság, amelynek eltitkolása hiú fárado­zás volna. A német birodalom messziremenő tá­mogatásának köszönhetjük, hogy két nagy jár­művet szereztünk és flottánknak legalább a ten­­gerszoros belsejében túlsúlyt biztosítottunk az ellenséggel szemben. Meggyőződésem szerint le­hetetlen volt az ellenségnek, hogy flottájával for­szírozza a tengerszorosokat, amit én különben mindig kijelentettem. Az aknavonalak és a leple­zett ütegek a tengerszorosban mindig hatásosak voltak. Lehetséges volt ugyan, hogy az ellenség egy rengeteg távolságból való bombázással ot­tani legfőbb erődeinket elpusztíthatja, de ez nem lett volna elegendő. Az ellenségnek az aknavonalig kellett vol­na merészkednie, hogy ütegeinket elpusztíthassa. E vállalkozás számára azonban kis egységei nem voltak elegendők, mert azokat leplezett üte­geink tüzelése könnyen elpusztíthatta volna. El­lenségeinknek tehát nem maradt egyéb hátra, mint a dreadnoughttal való kalandos kísérlete­zés. A nagy egységeket az akna­vonalak ellen vinni azt jelentette, hogy látóvonalunkba kerül­nek, mert minden hajót, amely odáig merészkedett volna, egész biztosan elsülyesztünk és az ellen­ség járműveinek nagy részét elvesztette volna. Ha az ellenséges flotta Csanak-Kaién­­a Naga­rán át akar volna hatolni és azt kísérli meg, hogy a Márvány-tengerbe törjön, akkor a leg­hatalmasabb dreadnoughtokkal is ágyúink tüze­lése 5 kilométernyi társlaágban biztosan elpusz­títja. Az események nekem adtak igazat. (A szárazföldi operációk.) Ami a szárazföldi operációkat illeti, ezek azt a benyomást keltették, hogy az angolok és a franciák, még ha 50.000 embert hoznak is ma­gukkal, nem távolodhattak volna el messzire a tengerszorostól, mert az ellenség sem vasúti vonallal, sem más természetes közlekedési esz­közzel sem rendelkezett és így nem tarthatott

Next