Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-12 / 12. szám

n t . (A legfényesebb haditett.) Azok között a kérdések között, amelyek a háború eddigi folyama alatt fölmerültek és amelyek a béke megkötése után is sokáig izgatni fogják a kedélyeket, kétségtelenül az lesz a legnehezebben eldönthető, hogy a nagy, a hatalmas harcok idején melyik haditett volt a legfényesebb. A katonai iróknak egész sora fog fölvonulni s a közvélemény is törni fogja magát, hogy megállapítsa s a történelem számára följegyezze. Addig persze, amig a vita folyik és az eredmény bekövetkezik, sok viz folyik le a Dunán, de azért egyszer csak mégis kiderül, hogy ki volt a vezér, melyik volt az a sereg, amely a legfényesebb haditettet elkövette, hogy a babért megszerezze. A megállapításért folyó harcban természetesen részt vesznek a küzdő államok, kezdve Németországon és végezve Montengrón. És nemcsak azok fognak törekedni a pálma után, akik vad rohamokban előre törtek, akik bravúros tervek és csaták segítségével egész seregeket kerítettek be, országrészeket foglaltak el s diadalmas döntő ütközeteket vívtak, hanem azok is, akik a visszavonulásban fejtettek ki bizonyos tevékenységet. Legalább ezt látszanak bizonyítani az angolok, akik at mostani nagy harcok idején sok mindenről bizonyságot tettek, csak arról nem, hogy fényes haditetteket vittek volna véghez. Úgy látszik azonban, hogy ők különleges fölfogást tanúsítanak s a maguk szerény véleménye szerint akkor, amikor a történelem legnagyobb futásait végezték, igazán vitézi hőstettek elkövetésében jártak elöl. Ezt igyekezik megállapítani Asquith miniszterelnök is, aki legutóbb tett parlamenti beszédében azt a csodálatos kinyilatkoztatást tette, hogy az angol seregeknek Gallipoliból történt menekülésszerű szaladása az angol haditörténelemnek mindörökre legfényesebb haditénye marad s azok a tisztek és katonák, akik ebben a világhírű futásiban részt vettek, a legnagyobb kitüntetéseket érdemlik meg, amit meg is kapnak. Ha a miniszterelnök ilyetén kijelentése tényleg eredménynyel jár, az esetben épen nem lehetetlen, hogy a bravúros szaladásban részt vett angol hősök a kitüntetéseket a vitézségi rend szalagján a hátukon viselik. (Salandra agitációja a hadikölcsön sikeréért.) Salandra miniszterelnök a képviselőkhöz és a szenátorokhoz köriratot intézett, amelyben felszólítja őket, hogy a győzelem s a béke elősegítésére agitáljanak a hadikölcsönjegyzés érdekében. A háboru emberben és munícióban s ezzel kapcsolatban pénzben is oly igényeket támaszt, amelyeket senki sem láthatott előre. Aki megerőlteti magát, az bőséges anyagi jutalmat nyer. A siker titka, hogy elegendő eszköz álljon rendelkezésre a kellő időben. Olaszországnak, melynek fegyvertényei minden várakozást felülmúlnak, gazdasági energiájával és ellenálló erejével is ki kell tűnnie. (Az angol miniszter látogatásinak visszhangja.) Glasgowban huszonnyolc municiósmunkást öt-öt font sterling pénzbüntetésre ítéltek, mert három napon át sztrájkoltak. Az eset, mint a Daily News írja, visszhangja Lloyd George miniszter látogatásának a glasgowi hajógyá-rakban. — (A visszatérő franciák kihallgatása.) Viviani — mint egy párisi távirat jelenti — köriratot intézett a felebbezési bíróság ügyészeihez, amelyben utal annak fontosságára, hogy mindazokat a franciákat, akik ellenséges országokból, Belgiumból, Luxemburgból vagy a megszállott tartományokból térnek vissza, törvényes formák között hallgassák ki. A békebirák is eskü alatt hallgassák ki az illetőket, hogy vallomásuknak a semlegesek és az ellenség előtt teljes értéke legyen. (Sztrájk Spanyolországban.) A Havasügynökség madridi távirata jelenti, hogy Barcelonában hétfőn reggel megkezdődött a fémmunkások sztrájkja. Alba miniszter a belügyminisztérium vezetésének átvétele alkalmával kijelentette, hogy komoly bizalmas közléseket kapott a munkások részéről, akik közölték vele, hogy nemzetközi ügynökök járták be az országot és általános sztrájkot készítettek elő 1916 elejére egész Spanyolországban, hogy előmozdítsák a munkások kivándorlását külföldi gyárakba. A kormány látja, hogy ez a program Barcelonában megvalósult. Az eseményeknek megfelelően fognak eljárni. (A szerb honatyák.) Mint a szófiai útra jelenti, a szerb skupstina tagjainak legnagyobb része, különösen a nemzeti párt és a szocialista párt tagjai beletörődtek a változhatatlanba s lakóhelyükre tértek vissza, hol a megszálló csapatok parancsnokságai által kiadott rendeleteknek megfelelően rendezkedtek be. A Pasics-kormánynyal szemben mindig ellenzéki álláspontot foglaltak el és ma sem kímélik a volt kormány tagjait. Egyformán ostorozzák Péter királynak és Pasicsnak országrontó politikáját . (A háború és a vezetéknevek.) Mikor a lapokban a kitüntetések jegyzéke meg-megjelenik és amikor az érdeklődők szeretettel kezdik olvasni a magyar dicsőséget,, a magyar vitézséget hirdető magyar katonák neveit, mihamar elborul az arcuk, mert már a második sornál, ha nem az elsőnél, arról kell meggyőződniük, hogy akiknek kitüntetések jutottak osztályrészül, nem a mieink közül valók. És aggódva kérdezik önmaguktól, hogy a hősök között miért szerepelnek olyan nagy számmal a németek, az osztrákok és szlávok, mikor nyilvánvaló, hogy magyar ezredek katonáiról van szó. De azután, rövid gondolkozás után, érthetővé válik a dolog, mert az illetők hamarosan rájönnek arra, hogy a különböző vitézségi érmeket kiérdemelt harcosok színmagyarok ugyan, de nevük német, vagy szláv hangzású. Ám, ha mi, ebben az országban rájövünk is arra, hogy idegen nevű hőseink eredménynyel küzdöttek és babért érdemeltek, azok, akik távol esnek tőlünk, csakis abban a hitben fejezhetik be a kitüntetettek névsorának olvasását, hogy a magyar ezredekben a legtöbb bátor és vakmerő harcos nem magyar. Legalább a nevük után itélve, nem az. Hogy pedig erről, ebből az alkalomból szót ejtünk, eszünkbe kell jutni annak a csodálatos ténynek, hogy az idegen vezetéknevű magyarok még mindig nagy mértékben tartózkodnak attól, hogy névmagyarosítás segítségével kapjanak magyar nevet. Tulajdonképen még szólni sem lehet nekik, mert jöva magyarnál tartják magukat bárkinél és mert különös hangzású neveikhez ugy ragaszkodnak, mintha azokban valamelyes a haza, védelmében történt esemény emléke rejlenék. A sváb és a szláv nevek egész özöne árasztja el a magyarokat és eme nevek most annál inkább kirívóbbak, minél kiválóbb harci tényeket követnek el magyar viselőik. Hogy pedig egyik olvasónk levele alapján minderről megemlékezünk, ama reményünket fejezhetjük ki, hogy a mai háború talán nagyobb hatással lesz a jövő esztendők névmagyarosítására és pedig annál is inkább, mert a külföldiek bizonyára nem szalasztják el az alkalmat arra, hogy a magyar dicsőséget a nevekre való hivatkozással lekicsinyeljék, az osztrákok pedig a maguk számára könyveljék el. (Rablótámadás Bécsben.) Hétfőn este Bécsben, a Neubau-kerületben beállított két suhanc Baumann József aranyműves üzletébe. A kereskedő éppen csomagolta az ékszereket, mert be akarta zárni az üzletét. A két suhanc órákat kért, s mikor Baumann háttal fordult feléjük, rárohantak, száját befogták, kezét-lábát kötéllel gúzsba kötötték és tőrös végű bottal többször a fejébe szúrtak. Az ékszerész később magához tért ájulásából, leszedte lábáról és kezéről a kötelet és segítségért kiáltott. A merénylők száz egynéhány korona készpénzt és ékszereket vittek el. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást s kedden reggel kézrekerítette mind a két tettest a munkásnegyed egy népszállójában. A merénylők: Fiala Ferenc húszéves segédmunkás és Mekovszki Ferenc tizenhatéves boltiszolga. Kezdetben tagadtak, de azután töredelmes vallomást tettek. Sok ékszert találtak náluk. (A szökött katona és az öcscse.) Gilicze István közkatona megunta a frontot és hazaszökött a Szabadkához tartozó Kiskelebia tanyára szüleihez, ahol öcscsével éjjelente végig lopkodta a tanyákat. A szállás szomszédok feljelentették a szökevény Giliczét, akiért csendőrök mentek ki. Mikor tanyájukról a Gilicze testvérek közeledni látták a kakastollasokat, a frontszökevény Gilicze a padláson elbújt a széna közé, a fiatalabb azonban futásnak eredt. A csendőrök azt hitték, hogy ez a katonaszökevény, utána vetették magukat, de mivel Gilicze jobban tudott futni, a távolság egyre növekedett köztük. A csendőrök többször utána lőttek, de nem találták el. Nemsokára azonban újabb csendőrőrjárat tűnt fel, amely a lövésekre figyelmes lett és ez is üldözőbe vette a legényt. Az egyik csendőr rálőtt Gilicze Mátyásra, akit a golyó eltalált és áthatolt a mellén. Gilicze azonnal összeesett. Most életveszélyes sérülésével a szabadkai kórházban van, bátyját pedig a harctérre küldték az épen elindult menetzászlóaljjal. (Büntetés elől a halálba.) Szabadkán a Bercsényi utcai tartalék-kórház első emeletéről éjnek idején leugrott az utcára Csudakov Zsiv-Icov 86. gyalogezredbeli katona. Az utca kövezetéről halálosan megsérülve szedték fel és még az éj folyamán meghalt. A szerencsétlen szenttamási szerb ember a büntetéstől való félelmében ölte meg magát. Bevonulása előtt ugyanis leszúrt egy embert a korcsmában Szenttamáson. A tartalékkórházba tüdőgyulladással került Most, hogy felépült, félt, hogy gyilkossága miatt letartóztatják. Egy őrizetlen pillanatban felszakította az ablakot és levetette magát az emeletről. Szomszédjai észrevették, utána kaptak, de már késő volt. — (Orosz vöröskeresztesnő Székesfehérvárott.) Az orosz Vöröskereszt, küldöttei közül Masslenikova úrhölgy, von Mylius dán alezredes és gróf Stiligkh császári és királyi altábornagy kíséretében Székesfehérvárra érkezett az ottani foglytáborok megtekintésére. A vendégeket gróf Széchényi Viktor főispán és Schmidt ezredes, állomásparancsnok fogadta és kalauzolta. A küldöttség innen Hajmáskérra utazott, hogy az ottani fogolytábort megtekintse. (Az ausztriai ujabb bevonulások.) Annak idején — mint Bécsből jelentik — a szemlén alkalmasnak talált, az 1871-ben és 1870-ben született népfülkelök 1916. január 17-ére és 1865., 1866. és 1867. években született népfülkelök behívását 1916. január 21-re rendelték el Közigazgatási okokból azonban egyes területeken, mint például Galícia némely részeiben megváltoztatták ezt a bevonulási határidőt. Ezek a változások azonban nem vonatkoznak azokra, akik e területeken kívül tartózkodnak. Ezek a népfelkelők, még ha a megjelölt területeken kerültek is szemlére, a rendes bevonulási időpontban (1916. január 17-én, illetve 21-én) tartoznak bevonulni. (Az amerikai véres sztrájk.) Newryorkból jelenti a londoni Daily News: Youngstoneban (Ohio államban) az acélművek sztrájkoló munkásai és a városi rendőrség között, amelyet a milícia is támogatott, negyvennyolc óráig tartó harc volt Tíz sztrájkolót agyonlőttek, harminc megsebesült A sztrájkolók, mintegy kétezren, a város üzleti negyedének számos házát felgyújtották és a whisky-boltokat kifosztották. Szereztek azonkívül dinamitot is és azzal fenyegetőztek, hogy a város villanegyedét elpusztítják. A rendőrség, amely gyenge volt ahhoz, hogy a tömeget szétszórja, felrobbantotta a Machoning folyón átvezető hidat, hogy meggátolja a villanegyed megtámadását. Több mint ötven ház és a gyárak egy rész© részben, elpusztult, részben erős károkat szenvedett. (Kulturkép Bácsországból.) Baja város egyik városrészében az egyik iskolában feltűnő nagy számmal hiányoztak a diákok. Utána jártak a dolognak és kiderült, hogy azért nem járnak iskolába, mert nincs cipőjük. Egyetlen iskolában ötven gyermeknek nem volt lábbelije. Az édesapjuk hadbavonult és ők odahaza nyomorognak. Az iskolagondnokság tagjai adtak össze kisebb-nagyobb összegeket, hogy a gyermekeknek jusson cipőre. (A vérhasgyógyitó szérum forgalombahozatala.) A vérhasgyógyitó szérummal elért eredmények arra, indították a belügyminisztert, hogy ezt a bevált szérumot a különböző hatóságoknak és magánosoknak is rendelkezésére bocsássa. A szérumot ezidőszerint a budapesti királyi magyar tudományegyetem bakteriológiai intézete termeli és húsz köbcentiméteres adatokban adja ki. A szérumot közvetlenül a bakteriológiai intézetben lehet megrendelni a Rákos utca 9. szám alatt. (Holttest a vasúti sineken.) Nagyvárad határában éjjel a vasuti sineken egy szétroncsolt véres holttestet találtak. Vasutasruha rongyai voltak rajta. Megállapították, hogy a nagyváradi vasúti személyzetből nem hiányzik senki. A halottnál nem akadtak semmi írásra és így kilétét nem tudták megállapítani. (A honvédőrnagy tragédiája.) A Pannónia-szállóban kedden öngyilkosságot követett el Gyulassy Elemér, a 18. honvédgyalogezred őrnagya. Hétfőn érkezett Sopronból és a tisztiszolgájával szállt meg. Kedden délelőtt elküldte a legényét, tizenegy órakor elővette szolgálati revolverét és haántékon lőttei magát. Mire szolgája megérkezett, már halott volt Holttestét katonai bizottság szállíttatta el. (A hadtáppénztár megmentője.) Onody Károly budapesti hentesmestert, aki a mozgósítás óta mint őrmester a déli fronton teljesít szolgálatot, a király a koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki a vitézségi érem szalagján. Onody 1914 december 7 én a szerbiai visszavonulás alkalmával tüntette ki magát amikor a nagy értéket képviselő hackáppénztárt bátor és erélyes fellépésével megmentette. Azóta is többször részesítették dicséretben és elismerésben. (A dühös bersaglieri.) Rómában egy bersaglieri bezúzta a város legnagyobb kávéházának a Piazza Collonna közelében lévő Aragno kávéháznak valamennyi ablakát miközben dühös kiáltásokat hangoztatott azok ellen a semmirekellők ellen, akik a kávéház asztalánál viselnekháborút és amely háborúnak szenvedéseit a katonáknak kell tűrniök. Azok a felfogások és hangulatok, amelyeket a szabadságon levő katonák tanúsítanak, más tekintetben sem valami kedvezők a hatalom birtokosaival szemben. (Baleset a gyárban.) Hirsch Lipót negyvenkét éves sörgyári munkás a kőbányai részvényserfőzdében a felhúzó lifttel a pincébe zuhant, súlyos sérüléseket szenvedett. 12 PESTI HÍRLAP 1916. január 12., szerda.