Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-16 / 16. szám

6 PESTI HÍRLAP 1916. január 16., vasárnap, teljesen összeomlott. Délután az oroszok újból támadtak és ez alkalommal sikerült is néhány előretolt árkunkba behatolni, ahonnan azonban nyomban szuronyharcban kivertük őket. A 13-ra virradó éjjel az Arrasz északi fo­lyása és a Norman-hegy vidékén támadtak. Az Arabtól északra levő lejtőn előretolt állásaink közül néhányat az oroszok megszállottak, de el­lentámadással rövidesen visszavettük azokat, súlyos veszteséget okoztunk az ellenségnek és nagymennyiségű fegyvert, valamint 2 Gépfegy­vert zsákmányoltunk. Egyik szakaszunk, ame­lyet Kizlar Kalehtól északra az ellenség túlereje körü­l fogott, hősiesen kivágta magát és vissza­tart eredeti állásába. Az oroszok a harcokban is nagy veszteségeket szenvedtek. Január 13-án délután az ellenségnek az Aradtól keletre levő hadállásai ellen intézett tá­madásunk arra kényszerítette az oroszokat, hogy menekülésszerűen hagyják el hadállásaikat. Egy további támadásunk Aradtól északkeleti és Kiz­lar Kaleh-től keleti irányban a nagy hóvihar kö­vetkeztében nem juthatott előbbre. A január 13-ra virradó éjjel különben a Normann-hegy és Isar táján heves fegyver- és bombaharcok voltak. Arab Kjedek vidékén más­nap délelőtt visszavetettük az oroszok támadását. Ez alkalommal közülük 100-nál több elesett. Ka­radaghnál, Kegigtől délre pedig teljes vereséget szenvedett az ellenség. E harcokban csapataink a szultánt éltetve és a nemzeti himnuszt dalolva vetették magukat az ellenségre, amelyet rendet­len lutásra kényszerítenek. Az ezen harcokban ejtett foglyok elmondása szerint e négy napos csatában minden ezredük legalább is 800 ha­lottat veszített. A harcvonal többi részein nincs változás­ össze, hogy azon állítólag az orosz és olasz had­sereg újabb felhasználása felől határozzanak. Az olasz politikában valószínűleg változás fog beállani, mert úgy h­írlik, hogy az angol és fran­cia követ nagyon erélyes­ felszólítást intéztek az olasz kormányhoz, hogy vagy aláveti magát a közös tanácskozások határozatainak, vagy pedig teljesen önállóan cselekszik. A fenyegetés oka az lenne, hogy Olaszország a legutóbbi ta­nácskozásokon angol és francia nyomás alatt bi­zonyos kötelezettségeket vállalt, amelyeket azon­ban mindezideig nem teljesített. Sonnino és Sa­landra az ententóval való feltétlen megegyezés hí­vei, v­­adoma azonban azon az állásponton van, hogy Olaszországra nézve csak a saját érdekei lehetnek irányadók. Fölfedezett összeesküvés Milanóban. Bukarest, jan. 15. Ideérkezett szikratávirat jelenti: A milanói rendőrség nagy összeesküvést­ fedezett fel. Nagy tömeg dinamitot találtak, mely­lyel a Turinba vezető vasutat és a piemonti kato­nai épületeket akarták felrobbantani. A Gazetta Tk­incse ehhez a következőket jelenti. Az összeesküvés már azért is nagyjelentő­ségű, mert számos, a diplomáciához tartozó sze­mélyiség is bele van keverve. Álhír egy török tengeralattjáró elsüllyesztéséről. Konstantinápoly, jan. 15. A UHU-ügynökség jelenti: A Gazette de Lausanne december 21-iki számában azt állítja, hogy Mustedjil Onbaclir nevű tengeralattjárónkat, a volt Turquoiset, gyor­sasági próbák alkalmával francia mérnökök el­sülyesztették. Megcáfoljuk a Casetls de Lau­sanne állítását. A próbáknál csak velünk szövet­séges államok tengerészei vettek részt. A tenger­alattjárón most végzik az utolsó javítási mun­kákat. Egyébként bőségesen rendelkezünk spe­cialistákkal, hogy hatásosan használhassuk ten­geralattjáróinkat. .Vilmos császár távirata Limán von Sanders tábornagyhoz. Konstantinápoly, jan. 14. Vilmos császár Limán von Sanders pasa tábornagyhoz a következő táviratot intézte: — Az ellenségnek a Gallipoli-félszigetről történt végleges elűzésével a háborúnak olyan szakasza ér véget, amelyben ön a Törökországba küldött többi német tiszt és a szultán által önre bízott vitéz ozmán hadsereg élén elévülhetetlen­­ dicsőséget szerzett. Én és hazám köszönetet mon­dunk Önnek, hogy soha sem lankadó, vaserővel őrködött a tengerszorosoknál és meghiúsította az ellenségnek minden támadását. Elismerésem­ je­léül Önnek a Pour le mérite-rendhez a cserfale­velet adományozom, olasz harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott jan. 15-én Séfben, érkezett délután 4 óra 30 perckor.) Az olasz tüzérség tegnap újra tűz alá vette Malborgelli és Raibl vidékét és tüzét különösen a községek ellen irá­nyította.­­ Agörzi hídfőnél csapa­taink kiragadtak az ellenség kezéből egy a legutóbbi csata óta erősen kiépített és nagy erővel megszállt had­állást Oslavijánál. Az ellenség egy repülője elszállt Laibach felett és bombákat do­bott le. Senki sem sérült meg, s a bombák nem okoztak kárt. H­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese.­­ * Egyenetlenség Olaszország és az entento között. Krisztiánia, jan. 15. Szállongó hírek szerint Oroszország fel szándékszik adni a galíciai offenzívát. Ezzel függ össze az a hír is, amely arról szól, hogy Páriába sürgősen újabb haditanácsot hívtak a francia-balga harcfér. Kémei hivatalos jelentés: Berlin, jan. 15. A nagy főhadiszállás közli január 15-én. Az arcvonalon lényeges esemény nem történt. Alberttől északkeletre egy Boelke hadnagy által lelőtt ellenséges repülő­gép, amely az angolok vonalai közé esett, tüzérségünk tüzében elégett. A legfőbb hadvezetőség. A belga kabinet újabb kiegészítése. Havre, jan. 15. A belga király a minisztertanács indítvá­nyára az ellenzék három tagját meghívta a kabi­netbe, még­pedig Goblet d'Alviellát, a szenátus baloldali liberális pártjának vezérét, Hymands-t, a baloldali liberálisok egyik vezérét, és Vander­veldét. A szocialisták ama vezérei, akik már mi­niszterek voltak, most tagjai lesznek a kabinet­nek és közvetlenül részt vesznek az ország igaz­gatásában. Az Unió, Anglia gazdasági háborújának hatása. — Németország bojkottálása jogtalanul károsíta­ná az amerikai külkereskedelmet. — Anglia-elle­nes hangulat a szenátusban. A külügyi hivatal a szenátus elé terjeszti az Angliával fenforgó vi­tás kérdéseket. — Anglia minden eszközt szente­sített, amely az ellenséges kereskedelem megfoj­tására alkalmas. — „A nemzetek jogainak láb­bal tiprása." — Berlin, jan. 14. A Wolff-ügynökség newyorki levelezője jelenti szikratávirattal. Itt élénken tárgyalják az angolok részéről bejelentett tervet, hogy a német kereskedelmet a háború után bojkottálni fogják. Különösen abból a szempontból tárgyalják ezt, mert a terv megvalósítása jogtalanul károsítaná az amerikai külkereskedelmet. Több oldalról, a kongresszus tagjai köréből is, a legnagyobb meg­ütközés hangját hallani e tervről, amely a sem­leges kereskedelem újabb korlátozását jelenti. A lapok elítélik azt a gondolatot, hogy a háborút gazdasági térre is átvigyék. A Newyork Times szerint nem leh­et a sem­legesektől elvárni, hogy helyeseljék azt a gon­dolatot, hogy a német kereskedelem fölényét ka­tonai, vagy politikai eszközökkel győzzék le. Az International News­ Service washingtoni távirata szerint ott nagy aggodalommal tárgyalják ezt a kérdést. Több szenátor kijelentette, hogy nem le­het másd megakadályozni azt, hogy a szenátusban hangulat keletkezzék Anglia ellen a semleges ha­józással szemben követett magatartása miatt. A külügyi hivatal a szenátus elé fogja terjeszteni az Angliával szemben fenforgó vitás kérdéseket s a szenát­­s elöntésétől fü­gg, hogy nz Angliához való viszony veszedelmessé, vagy akuttá válik-e. A külügyi hivatal nem hivatalos forrásból angol­francia egyezményről értesült, amely szerint né­met kereskedelmi hajónak soha többé nem enge­dik meg, hogy angol, vagy francia kikötőben horgonyt vessen. Hoke Schmith szenátor a szená­tus elé fogja terjeszteni a Németországból szár­mazó anyagot, amely bizonyítani fogja azt az állítását, hogy Anglia teljesen jogtalanul járt el, midőn a gyapjút hadi­sugárunak nyilvánította. A News Service távirata ehhez hozzáfűzi, hogy egyes konzervatív szenátorok megbotránkozás­sal nyilatkoztak erről, mert ezt Anglia amaz el­határozásának bizonyítékául tekintik, hogy a né­met kereskedelmet megsemmisítse. Chamberlain szenátor (Oregon állam képviselője) a Newyork American munkatársának kijelentette, hogy Anglia e háború folyamán minden eszközt, amely az ellenséges kereskedelem megfojtására alkal­mas, szentesített. Azt azonban semmiáron sem lehet igazolni, hogy ezt a politikát a háború befe­jezése után csak egy pillanatig is tovább folytas­sák. A nemzetek jogainak lábbal tiprása volna, ha azt mondanák, Anglia komolyan tervezi a né­met kereskedelem megsemmisítését a háború után­i Németországot, vagy valamely más orszá­got a háború u­tán is meg akar akadályozni ab­ban, hogy kiszabaduljon a világkereskedelem mai rettenetes zűrzavarából. Berlin, jan. 15. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója je­lenti szikratávíró útján: Runciman angol keres­kedelmi miniszter beszéde, aki Németországnak a háború után való bojkottálását hirdeti, vala­mint Anglia magatartása az amerikai rézáru cé­gekkel szemben, amerikai körökben a legélén­kebb fejtegetések tárgyai. A Newyork American jól értesült forrásból­­ jelenti, hogy az angol nagykövet nem hiszi, hogy kormánya helyeselni fogja a tervet. Megerősítik, hogy a nagykövet maga buzgó ellenzője az ilyen politikának. A Newyork World és más lapok jelentik Washingtonból. A kormány erélyesen fog ellen­szegülni Anglia minden olyan kísérletének, hogy azoknak az amerikai cégeknek, amelyek részben Anglia ellenségei közé tartoznak, vagy Anglia ellenségeivel üzleteket kötnek, megakadályozza az angol alattvalókkal való kereskedést. Angol hadjárat az amerikai rézkivitel megfojtására. Berlin, jan. 15. A Wolff-ügynökség newyorki képviselője jelenti szikratávíróval. A Newyork World „Anglia amerikai üzletek üzleti titkait követeli" című cikkében a következőket írja: Amerikai fémcégek, különösen amelyek a rézkivitelben ér­dekeltek, az angol kormány nevében annak ügy­nökei vagy más képviselői útján felszólíttattak, hogy tájékoztassák az angol kormányt társasá­gaikról, üzleteikről, vagyis oly bizalmas infor­mációkat adjanak, amineket maga az amerikai kormány sem követelt soha valamely társaságtól. Azok a társaságok, amelyekhez e felszólítás el­jutott, egyenesen megütköztek ezen. E társaságok hivatalnokai a Newyork World munkatársának kijelentették, hogy nem merik felhatalmazni ezek­nek a követeléseknek közzétételére, mert félnek, hogy ez a közlés az angol kormányt bosszantaná s ők a fekete listára kerülnének. A társaságok hivatalnokai kijelentették azt is, hogy választ mindaddig nem adhatnak, amíg a kérdést Lan­sing államtitkárral meg nem beszélték. Az ameri­kai társaságok főleg azért vonakodnak üzleti ügyeikről felvilágosítást adni Angliának, mert ezzel az Amerikával konkurráló nemzet saját be­látása szerint haladhatná fel a rendelkezésére bocsátott adatokat és a konkurrens angol keres­kedelem előnyökhöz jutna. Ha Anglia kívánságá­nak eleget tennének, úgy tulajdonképen üzleti titkaikat szolgáltatnák ki konkurrens cégeknek. Anglia követelését csak ama hadjárat újabb fázi­sának tekintik, amelyet Anglia az amerikai réz­kivitel megfojtására folytat a háború ürügye alatt. A Newyork World részleteket is közöl Anglia követeléséről. Anglia felszólította az ame­rikai kereskedelmi társaságokat, hogy közöljék részvényeseik címét és felelősségét, üzletfeleik ije­vét stb. Tényleg a németek az összes jelentős n. z-­­ és fémtársaságban részvényesek. A newyorki angol konzul visszatartotta egy, amerikai cég gyém­ántrendeléseit.­­ Newyork, jan. 15. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávírón: Stone szenátor, a parla­menti külügyi bizottság elnöke Lansing államtit­kárnál szóba fogja hozni Perlmann Róbert chicagói ékszerész esetét, akinek gyémántokra vonatkozó karácsonyi rendelését a newyorki an­gol konzul visszatartotta. Stone azt mondja,

Next