Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-16 / 16. szám
6 PESTI HÍRLAP 1916. január 16., vasárnap, teljesen összeomlott. Délután az oroszok újból támadtak és ez alkalommal sikerült is néhány előretolt árkunkba behatolni, ahonnan azonban nyomban szuronyharcban kivertük őket. A 13-ra virradó éjjel az Arrasz északi folyása és a Norman-hegy vidékén támadtak. Az Arabtól északra levő lejtőn előretolt állásaink közül néhányat az oroszok megszállottak, de ellentámadással rövidesen visszavettük azokat, súlyos veszteséget okoztunk az ellenségnek és nagymennyiségű fegyvert, valamint 2 Gépfegyvert zsákmányoltunk. Egyik szakaszunk, amelyet Kizlar Kalehtól északra az ellenség túlereje körül fogott, hősiesen kivágta magát és visszatart eredeti állásába. Az oroszok a harcokban is nagy veszteségeket szenvedtek. Január 13-án délután az ellenségnek az Aradtól keletre levő hadállásai ellen intézett támadásunk arra kényszerítette az oroszokat, hogy menekülésszerűen hagyják el hadállásaikat. Egy további támadásunk Aradtól északkeleti és Kizlar Kaleh-től keleti irányban a nagy hóvihar következtében nem juthatott előbbre. A január 13-ra virradó éjjel különben a Normann-hegy és Isar táján heves fegyver- és bombaharcok voltak. Arab Kjedek vidékén másnap délelőtt visszavetettük az oroszok támadását. Ez alkalommal közülük 100-nál több elesett. Karadaghnál, Kegigtől délre pedig teljes vereséget szenvedett az ellenség. E harcokban csapataink a szultánt éltetve és a nemzeti himnuszt dalolva vetették magukat az ellenségre, amelyet rendetlen lutásra kényszerítenek. Az ezen harcokban ejtett foglyok elmondása szerint e négy napos csatában minden ezredük legalább is 800 halottat veszített. A harcvonal többi részein nincs változás össze, hogy azon állítólag az orosz és olasz hadsereg újabb felhasználása felől határozzanak. Az olasz politikában valószínűleg változás fog beállani, mert úgy hírlik, hogy az angol és francia követ nagyon erélyes felszólítást intéztek az olasz kormányhoz, hogy vagy aláveti magát a közös tanácskozások határozatainak, vagy pedig teljesen önállóan cselekszik. A fenyegetés oka az lenne, hogy Olaszország a legutóbbi tanácskozásokon angol és francia nyomás alatt bizonyos kötelezettségeket vállalt, amelyeket azonban mindezideig nem teljesített. Sonnino és Salandra az ententóval való feltétlen megegyezés hívei, vadoma azonban azon az állásponton van, hogy Olaszországra nézve csak a saját érdekei lehetnek irányadók. Fölfedezett összeesküvés Milanóban. Bukarest, jan. 15. Ideérkezett szikratávirat jelenti: A milanói rendőrség nagy összeesküvést fedezett fel. Nagy tömeg dinamitot találtak, melylyel a Turinba vezető vasutat és a piemonti katonai épületeket akarták felrobbantani. A Gazetta Tkincse ehhez a következőket jelenti. Az összeesküvés már azért is nagyjelentőségű, mert számos, a diplomáciához tartozó személyiség is bele van keverve. Álhír egy török tengeralattjáró elsüllyesztéséről. Konstantinápoly, jan. 15. A UHU-ügynökség jelenti: A Gazette de Lausanne december 21-iki számában azt állítja, hogy Mustedjil Onbaclir nevű tengeralattjárónkat, a volt Turquoiset, gyorsasági próbák alkalmával francia mérnökök elsülyesztették. Megcáfoljuk a Casetls de Lausanne állítását. A próbáknál csak velünk szövetséges államok tengerészei vettek részt. A tengeralattjárón most végzik az utolsó javítási munkákat. Egyébként bőségesen rendelkezünk specialistákkal, hogy hatásosan használhassuk tengeralattjáróinkat. .Vilmos császár távirata Limán von Sanders tábornagyhoz. Konstantinápoly, jan. 14. Vilmos császár Limán von Sanders pasa tábornagyhoz a következő táviratot intézte: — Az ellenségnek a Gallipoli-félszigetről történt végleges elűzésével a háborúnak olyan szakasza ér véget, amelyben ön a Törökországba küldött többi német tiszt és a szultán által önre bízott vitéz ozmán hadsereg élén elévülhetetlen dicsőséget szerzett. Én és hazám köszönetet mondunk Önnek, hogy soha sem lankadó, vaserővel őrködött a tengerszorosoknál és meghiúsította az ellenségnek minden támadását. Elismerésem jeléül Önnek a Pour le mérite-rendhez a cserfalevelet adományozom, olasz harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott jan. 15-én Séfben, érkezett délután 4 óra 30 perckor.) Az olasz tüzérség tegnap újra tűz alá vette Malborgelli és Raibl vidékét és tüzét különösen a községek ellen irányította. Agörzi hídfőnél csapataink kiragadtak az ellenség kezéből egy a legutóbbi csata óta erősen kiépített és nagy erővel megszállt hadállást Oslavijánál. Az ellenség egy repülője elszállt Laibach felett és bombákat dobott le. Senki sem sérült meg, s a bombák nem okoztak kárt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. * Egyenetlenség Olaszország és az entento között. Krisztiánia, jan. 15. Szállongó hírek szerint Oroszország fel szándékszik adni a galíciai offenzívát. Ezzel függ össze az a hír is, amely arról szól, hogy Páriába sürgősen újabb haditanácsot hívtak a francia-balga harcfér. Kémei hivatalos jelentés: Berlin, jan. 15. A nagy főhadiszállás közli január 15-én. Az arcvonalon lényeges esemény nem történt. Alberttől északkeletre egy Boelke hadnagy által lelőtt ellenséges repülőgép, amely az angolok vonalai közé esett, tüzérségünk tüzében elégett. A legfőbb hadvezetőség. A belga kabinet újabb kiegészítése. Havre, jan. 15. A belga király a minisztertanács indítványára az ellenzék három tagját meghívta a kabinetbe, mégpedig Goblet d'Alviellát, a szenátus baloldali liberális pártjának vezérét, Hymands-t, a baloldali liberálisok egyik vezérét, és Vanderveldét. A szocialisták ama vezérei, akik már miniszterek voltak, most tagjai lesznek a kabinetnek és közvetlenül részt vesznek az ország igazgatásában. Az Unió, Anglia gazdasági háborújának hatása. — Németország bojkottálása jogtalanul károsítaná az amerikai külkereskedelmet. — Anglia-ellenes hangulat a szenátusban. A külügyi hivatal a szenátus elé terjeszti az Angliával fenforgó vitás kérdéseket. — Anglia minden eszközt szentesített, amely az ellenséges kereskedelem megfojtására alkalmas. — „A nemzetek jogainak lábbal tiprása." — Berlin, jan. 14. A Wolff-ügynökség newyorki levelezője jelenti szikratávirattal. Itt élénken tárgyalják az angolok részéről bejelentett tervet, hogy a német kereskedelmet a háború után bojkottálni fogják. Különösen abból a szempontból tárgyalják ezt, mert a terv megvalósítása jogtalanul károsítaná az amerikai külkereskedelmet. Több oldalról, a kongresszus tagjai köréből is, a legnagyobb megütközés hangját hallani e tervről, amely a semleges kereskedelem újabb korlátozását jelenti. A lapok elítélik azt a gondolatot, hogy a háborút gazdasági térre is átvigyék. A Newyork Times szerint nem lehet a semlegesektől elvárni, hogy helyeseljék azt a gondolatot, hogy a német kereskedelem fölényét katonai, vagy politikai eszközökkel győzzék le. Az International News Service washingtoni távirata szerint ott nagy aggodalommal tárgyalják ezt a kérdést. Több szenátor kijelentette, hogy nem lehet másd megakadályozni azt, hogy a szenátusban hangulat keletkezzék Anglia ellen a semleges hajózással szemben követett magatartása miatt. A külügyi hivatal a szenátus elé fogja terjeszteni az Angliával szemben fenforgó vitás kérdéseket s a szenáts elöntésétől függ, hogy nz Angliához való viszony veszedelmessé, vagy akuttá válik-e. A külügyi hivatal nem hivatalos forrásból angolfrancia egyezményről értesült, amely szerint német kereskedelmi hajónak soha többé nem engedik meg, hogy angol, vagy francia kikötőben horgonyt vessen. Hoke Schmith szenátor a szenátus elé fogja terjeszteni a Németországból származó anyagot, amely bizonyítani fogja azt az állítását, hogy Anglia teljesen jogtalanul járt el, midőn a gyapjút hadisugárunak nyilvánította. A News Service távirata ehhez hozzáfűzi, hogy egyes konzervatív szenátorok megbotránkozással nyilatkoztak erről, mert ezt Anglia amaz elhatározásának bizonyítékául tekintik, hogy a német kereskedelmet megsemmisítse. Chamberlain szenátor (Oregon állam képviselője) a Newyork American munkatársának kijelentette, hogy Anglia e háború folyamán minden eszközt, amely az ellenséges kereskedelem megfojtására alkalmas, szentesített. Azt azonban semmiáron sem lehet igazolni, hogy ezt a politikát a háború befejezése után csak egy pillanatig is tovább folytassák. A nemzetek jogainak lábbal tiprása volna, ha azt mondanák, Anglia komolyan tervezi a német kereskedelem megsemmisítését a háború utáni Németországot, vagy valamely más országot a háború után is meg akar akadályozni abban, hogy kiszabaduljon a világkereskedelem mai rettenetes zűrzavarából. Berlin, jan. 15. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávíró útján: Runciman angol kereskedelmi miniszter beszéde, aki Németországnak a háború után való bojkottálását hirdeti, valamint Anglia magatartása az amerikai rézáru cégekkel szemben, amerikai körökben a legélénkebb fejtegetések tárgyai. A Newyork American jól értesült forrásból jelenti, hogy az angol nagykövet nem hiszi, hogy kormánya helyeselni fogja a tervet. Megerősítik, hogy a nagykövet maga buzgó ellenzője az ilyen politikának. A Newyork World és más lapok jelentik Washingtonból. A kormány erélyesen fog ellenszegülni Anglia minden olyan kísérletének, hogy azoknak az amerikai cégeknek, amelyek részben Anglia ellenségei közé tartoznak, vagy Anglia ellenségeivel üzleteket kötnek, megakadályozza az angol alattvalókkal való kereskedést. Angol hadjárat az amerikai rézkivitel megfojtására. Berlin, jan. 15. A Wolff-ügynökség newyorki képviselője jelenti szikratávíróval. A Newyork World „Anglia amerikai üzletek üzleti titkait követeli" című cikkében a következőket írja: Amerikai fémcégek, különösen amelyek a rézkivitelben érdekeltek, az angol kormány nevében annak ügynökei vagy más képviselői útján felszólíttattak, hogy tájékoztassák az angol kormányt társaságaikról, üzleteikről, vagyis oly bizalmas információkat adjanak, amineket maga az amerikai kormány sem követelt soha valamely társaságtól. Azok a társaságok, amelyekhez e felszólítás eljutott, egyenesen megütköztek ezen. E társaságok hivatalnokai a Newyork World munkatársának kijelentették, hogy nem merik felhatalmazni ezeknek a követeléseknek közzétételére, mert félnek, hogy ez a közlés az angol kormányt bosszantaná s ők a fekete listára kerülnének. A társaságok hivatalnokai kijelentették azt is, hogy választ mindaddig nem adhatnak, amíg a kérdést Lansing államtitkárral meg nem beszélték. Az amerikai társaságok főleg azért vonakodnak üzleti ügyeikről felvilágosítást adni Angliának, mert ezzel az Amerikával konkurráló nemzet saját belátása szerint haladhatná fel a rendelkezésére bocsátott adatokat és a konkurrens angol kereskedelem előnyökhöz jutna. Ha Anglia kívánságának eleget tennének, úgy tulajdonképen üzleti titkaikat szolgáltatnák ki konkurrens cégeknek. Anglia követelését csak ama hadjárat újabb fázisának tekintik, amelyet Anglia az amerikai rézkivitel megfojtására folytat a háború ürügye alatt. A Newyork World részleteket is közöl Anglia követeléséről. Anglia felszólította az amerikai kereskedelmi társaságokat, hogy közöljék részvényeseik címét és felelősségét, üzletfeleik ijevét stb. Tényleg a németek az összes jelentős n. z- és fémtársaságban részvényesek. A newyorki angol konzul visszatartotta egy, amerikai cég gyémántrendeléseit. Newyork, jan. 15. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávírón: Stone szenátor, a parlamenti külügyi bizottság elnöke Lansing államtitkárnál szóba fogja hozni Perlmann Róbert chicagói ékszerész esetét, akinek gyémántokra vonatkozó karácsonyi rendelését a newyorki angol konzul visszatartotta. Stone azt mondja,