Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-20 / 20. szám

zivája azt a közvetett stratégiai célt is szol­gálja, hogy az entente szalon­ikus akciójával­­szemben a mi erőinket lekösse. A Kövess­ sereg ugyan épen az alatt a huszonnégy nap alatt, amíg az újévi csata folyt az oro­szokkal, Irlelt® meg Montenegró fegyverle­tételét, balkáni hadműveleteinkre tehát a legcsekélyebb hatással sem volt Oroszország ,Jévi Oifenxh­ íga s nem igen lesz a most megkezdett új orosz offenzíva sem. De Oroszország mindenesetre megteszi szövet­ségi kötelességét, el lehetünk tehát készülve rá, hogy a közel­jövőben mind fokozottabb erővel fognak az oroszok támadni, hogy bal­káni hadműveleteinket lehetőleg befolyá­solják. Hogy Oroszország új o­ff­enzi­vájának mennyire célja a szövetségesek terermentá­lités é, azt mi sem biszonyitja jobban, mint az, hogy keletgaliciai és besszarábiai offenzivá­jával egyidejűleg kezdte meg offenzíváját a Kaukázusban is. Nyolc nap óta folyik a Kaukázusban a hava oroszok és törökök közt, a helyzet azonban a törökökre nézve kedvező, bár az ellenség nagy számbeli fölényben van. Nyolc nap óta folytatják az oroszok támadásaikat egy 150 kilométeres fronton, csaknem az egész török-orosz ha­tár szélességében , a leghevesebben a cen­trumban, Jd helység és az Arasz folyó között, tehát Mi kivalóan azzal a célla], hogy a török harcvonalat Erzerum irányában át­törjék. Az oroszok azonban a Kaukázusban sem boldogulnak, bár azt, hogy a törökök erősítéseket vonjanak a kaukázusi frontra, tényleg elérték: a január 18-iki török hiva­talos jelentés már­ hírt is fed a török erősíté­sek megérkeztéről. A Gallipoli-f­élszigetelt felszabadult török erőknek akár a szaloni­kii, akár más harctereken való fölhaszná­lása szülte a kaukázusi orosz offenzíva ter­vét az entente nyugati hatalmai tehermen­tesítésére. Azonban remélhetőleg itt is ki fog rövidesen derülni, hogy Oroszország csalódott; azok a török erősítések, amelyek a kaukázusi frontra érkeztek, nem vonattak el olyan akciók elől, amelyeket török szövet­ségesünkkel elhatároztunk s ezeket az ak­ciókat semmikép sem fogja befolyásolni az oroszok kaukázusi offenzívája sem. A besszarábiai és kaukázusi orosz offenzívák sem­ közvetett katonai céljaikat,, sem politikai céljaikat elérni nem fogják. Ezeket az indirekt katonai célokat az imént már kifejtettük. Ami a kaukázusi orosz offenzíva politikai célját illeti, az kétség­kívül az, hogy Perzsiára nyomást gyakorol­jon az angolokra mind fenyegetőbb­ mezopo­támiai helyzet miatt,­­a besszam­bu­ti offen­zíva politikai célja pedig egészen nyílt, a Balkán még semleges országaira akar nyomást gyakorolni. De azt hiszszük, hogy Montenegr­ó kapitulációját igen nehéz fel­adat már bármivel is ellensúlyozni a nem kevésbbé Vilmos császárnak Kradon való megjelenését és a bolgár királyival való ta­lálkozását. A központi hatalmak további bal­káni hadműveleteit irányító és vezető két a megértéshez, hanem mivel egy kitűnő példája annak a szimplizmusnak vagy korlátoltságnak, ai­elybe az ú. n. szociális gondolkodásnak elha­markodott ítélkezésre hajló hívei elég gyakran beleesnek. Nagyon szépen, nagyon szociálisan hang­zik az a fölfogás, hogy a gögü* nagyságés asze­sseny­e a szegény cselédleány, ha ugyanazt a bűnöd vagy hibág tettet követik el, egyformán ítéltessenek el, valójában azonban nagyon igaz­ságtalan. Igazságtalan még akkor ia, ha a filopto­mániának létezés­ében nem is hiszünk « ezt a betegséget tisztán csak a gazdag tolvajok joenlet­ejtésére kitalált mesének tartjuk. Mert bizonyos, hogy egy felnőtt, úri­ember vagy nő számára a hivatalos tolvajjá minősítés m a a börtönbeutalás egés­z életére szóló, esetleg katstaktróf 40» hatású megbélyegzést jelent, míg ugyanezt az alsóbb osz­tályok tagja kellemetlen, de azért­­ elviselheti" epizódként éli át. Hogy ez jól van-e így vagy nem, az mellékes, de így van. Az az ellenérv dig, hogy­ a művelt ember műveltsége eulypsii­tóan esik a latba a lopás esetében, igen gyönge érv, mivel a műveltség egyáltalában neon erősíti okvetlen a magánvagyon tiszteletét, sőt igen gyakran gyöngíti ezt. Igy áll a helyzt­k ha a kraptomúniát melé* nelv tekintjük * a fényűzési cikkeket vagy kiebb műtárgyakat lopó hölgyeket makkegészséges lé­­pyeknek tartjuk. Ami azonban, mostan aztán át­­térhetek erre, nagyon valószínűtlen. Az persze, hogy van-e pontosan körülhatárolható kh­ptomás férfiú, Falkenhayn vezérkari főnök és Mackensen marsall szintén elkísérte a csá­szárt Nisbe. Ennek a találkozónak tehát nemcsak politikai, hanem katonai jelentő­sége is egészen nyilvánvaló. * Montenegróban, még mielőtt az ellen­ségeskedések befejeződtek volna, Virpazar megszállása alkalmával húsz acélágyut zsákmányoltunk. Ez a husz acélágyú zárja le a Montenegró elleni hadjáratot, amely­ben — mint Kövess tábornok, a harmadik hadsereg parancsnoka, a magyar kép­viselőházhoz intézett táviratában mond­ja.: • — Magyarország és társországai hős fiai hagyományos vitézségükkel és halálmegvetésü­k­kel tündöklően kivették részüket a kivívott győzelemből. Jól esik följegyezni ezeket a meleg soro­kat, nemcsak azért, mert ez az első hivata­los megnyilatkozás arról, hogy Montenegrót magyar fegyverek kényszerítették a kapi­tulációra, hanem azért is, mert ebből a táv­iratból benső megelégedéssel vehetjük tudo­másul, hogy Kövess tábornok, aki békeidő­ben a nagyszebeni hadtest parancsnoka volt, nemcsak kitűnő hadvezér, hanem közjogi érzéke is van. Tolvaj nagyságuk. Irtás SZÁSZ ZOLTÁN. Megint olvadhattuk abból az alkalomból, hogy urinüket boltokban selyem- vagy ezőme­logútron kaptak rajta s állítólag ldoptománia~-4 tuincöitvan őket, szanatóriumba szállítottak, ezt a régi ki'Hit'U éled­i „Ha szegény ember lop, akkor tolvaj és börtönbe csukják, ha gazdag teszi ugyanezt, akkor kleptomátuárn­ak nyilvánítják s szanatóriumban helyezik el­i. Polgári és titodál demokrata lapok holtak ily szellemű cikkeket s minden hozzászólás a dologhoz az egész kla­pi­omániát meseként, a konvencionális egy neme gyanánt tü­ntotta föl a az uri hölgyek tolvajlásnak állítólag tzedd elintézésé­ben valami nagy igazságtalanságot látott. Nem tudom, mi igaz ezekből az esetekből, akár ami a lopás tényét magát, akár ami­ a sú­lyosabb következmények kimaradását illeti. De ez nem is fontos. A felsőbb és vagyonos osztályokhoz tartozó nők­ által elkövetett lopás ismert gyakori jelenség , az is bi­zonyos, hogy gyakran ilyen előkelő tol­vajok ü­gye a rendőri vagy törvényszéki elbánás zord világából szép csöndesen átcsu­szik az orvosi kezelés diszkrét ég cseb­b régióiba. Modern kor­jelenség ez, főleg nagyvárosi tünet, bár lehetsé­ges, hogy a régi kultúrnépek életéből is kl­kke ak­­adt. Elfogulatlan istegvilágítá­sa nemcsak azért érdekes, mivel egy izgató jelenséget hoz közelebb Kövess fölszabadult haderejétől külön­ben már előre retteg az entente. Az olasz és francia lapok e legnagyobb veszedelemnek tartják, hogy ez a hadsereg most elindulhat Albánia felé, egy francia katonai szakértő pedig arról ír, hogy Kövess hadserege át­karolhat­ja­ az entente balkáni seregének bal­szárnyát, amely ilyenformán a legveszedel­mesebb helyzetbe kerülhet. A refrén termé­szetesen ismét az: elessen Olaszország Al­bániába és védje meg az érdekeitt, Montenegró fegyverletétele a legkíno­sabb hatást váltja ki Olaszországban, hiszen ez a kapituláció tulajdonképen Olaszország veresége. Az entente Szerbiát, Montenegród Albániát Olaszország érdekszférájába utal­ta; ezt az érdekszférát Olaszország, mint a példa mutatja, elég alaposan megvédelmezte. Iróniában szakadatlan tanácskozások foly­tak, Balandra, Sonnino, a pénzügyminiszter, a gyarmatügyi miniszter sorra kihallgatá­son jártak az olasz királynál, utána egymás között tanácskoztak és már hír van arról, hogy a Salandra-kormánynak kezd komoly ellenzéke összeverődni: a radi­kálisok csoportja törekszik a kormány megbuktatására. Olaszországnak alig­hanem újabb válságon kell keresz­tül mennie, megingott Cadorna állása miának nevezhető betegség, más kérdés. Nagyon valószínű azonban, hogy az összes ilyenfajta, érthetetlennek látszó eltévelyedésekbe eső nők valóban többé-kevésbbé kóros jellegű­ egyének vagy legalább is tettük végrehajtása idején zilált lelkiállapottal bírtak. Hisz már bizonyos, a nők­nél szabályszerűen ismétlődő élettani folyamat is alkalmas arra, hogy a nő beszámíthatóságát má­sólag gyöngítse; sokak szerint ennek a körül­ménynek a szerepe nagyobb, mint rendese­ni gon­dolják; egy angol természettudós például azon az alapon vetette el a nők igényét a választójog­ról, hogy periodikusan visszatérő elmegyöngeség­ben szenvednek. L­eas még csak egy normális, az egészséges nőknél előforduló körülmény. De hány nő szenved valóban olyan idegbetegségben vagy egyszerűen csak lelki abnormitásban­, melynek eredménye az a hajlam, hogy tömegesen szaba­don előtte fekvő csábító külsejű tárgyakat eltu­lajdonítson. Hisz bizonyos, hogy igen sok em­ber s főleg nő áldozata olyan könnyebb, de azért igen bonyolult idegbajoknak, amelyek nm­ehének orvosi kezelés alatt, esetleg a szenvedő fél előtt is ismeretlenek s csak egy ilyen klepto­mániás cselekedet folytán "derülnek ki. Nem kell tudományos büntető jogásznak lenni ah­hoz, hogy az ember belássa és vallja a legtöbb bűntett, sőt erkölcstelen cselekedet patrio-logikus eredetét. A bűn a cselekvés betegsége­­ igen gyakran együtt jár a cselekvő em­bernek magának is betegségével. S ép ezért az a hajlam, hogy a bűnös emberben a beteg embern­ek-írjuk PESTI HÍRLAP --— 1916. január 20., csütörtök.

Next