Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-12 / 12. szám
1916. január 12., szerda. PESTI HÍRLAP lenn oly hatalmas hadsereget, amelylyel szárazföldi csatában megszerezhette volna a győzelmet,. Épén ezért mi tisztában voltunk azzal, hogy a támadók csak a Galipoli félszigeten szállíthatnak partra csapatokat. Ehhez képest tettük meg mi is előkészületeinket. Az ellenség március 18-án kezdte meg a partraszállást. Az ellenséges hadijárművek harci állást foglaltak el és oly távolságból tüzeltek, amely ágyúink lőtávolságán kívül állott Természetes, hogy 600 álminak ily pokoli tüzelése mellett, melyek 7,5 centimétertől 38 centiméterig terjedő lövedékeket szórtak felénk, csapataink kénytelenek voltak egy kissé visszavonulni és az ellenségnek sikerült az első partraszállás, amely azonban, mint az ellenség maga is elismerte, ezt a sikert túlságos drágán fizette meg. E vállalkozás után az angolok és franciák egy rajtaütéssel akarták birtokukba ejteni a Kodza Csimen Dagh és Alcsi Tepe nevű pontokat, amelyek uralkodnak a tengerszoros felett. Miután ez a kísérlet meghiúsult, a küzdelem hosszantartóvá vált. Kezdetben több rohamot intéztünk, hogy az ellenséget a tengerbe dobjuk és a partig tényleg vissza is kergettük. Ahelyett azonban, hogy ezeket a rohamtámadásokat folytassuk, hasznosabbnak láttuk, hogy az ellenséget közel engedjük magunkhoz. Ily módon reméltük, hogy mialatt a kárpáti nagyharcok folytak és mialatt egy nagy angol-francia offenzíva volt folyamatban a francia határon a németek ellen, magunkra vonjuk az ellenséges erők egy részét, hogy szövetségeseinket ekép tehermentesítsük. Reményeink beteljesedtek, mert lassanként 500.000 főnyi angol-francia haderőt vontunk a Dardanellákhoz. Kezdetben magunkra voltunk utalva. Kénytelenek voltunk muníciónkkal takarékoskodni és nem intézhettünk ellentámadást, amikor az ellenséges roham támadásokat megállítottuk. Várkinlt a központi hatalmakkal való összekötő út megnyitására, amikor az angolok új erőfeszítésnél egy 100.000 főnyi hadsereget szállítottak partra Anafortánál. Ha azonban saját vallomásaikhoz tartjuk magunkat, úgy ők ez utóbbi vállalkozásuknál az ügyesség teljes hiányáról tettek tanúságot. Ez a vállalkozás is tehát hasonló módon meghiúsult. Az angolok kénytelenek voltak ott maradni, ahol partraszálltak. Időközben megkezdődtek az operációk Szerbia ellen és azok a kísérletek, hogy összeköttetés létesüljön Törökországgal, hogy munícióhoz jussunk. A srónok azután Bulgáriának a Szerbia ellen való akcióba lépéséről beszél, amely országnak őszinte és bölcs magatartását dicséri és azután így folytatja: Az angolokat a köztünk és a központi hatalmak közt való összeköttetés küszöbön álló létesítése nyugtalanítani kezdte és sürgősen megki-sérlették, hogy a szerbeknek még az összeköttetés végrehajtása előtt segítséget nyújtsanak Akkor ők már megcsinálták a Szalonikban való partraszállást és hogy magukat ne dezavuálják, megpróbálták, hogy onnan menjenek Szerbia segítségére. Amikor a szerb hadsereg vereséget szenvedett, az angolok kényszerítve látták magukat, hogy vállalkozásukat feladják. Ez eseménynyel szemben az angolok számára csak két eshetőség maradt fenn: Vagy megmaradnak a Dardanellákban, vagy lemondanak a Szaloniki expedícióról. A Dardanellákban való maradás azonban lehetetlen volt és Hamilton áthelyezése után, aki kudarca ellenére a Dardanella-akció folytatását kívánta, valamint Kitchener látogatása alapján az angolok meghozták a megfelelő elhatározást. Ők nagyon jól tudták, hogy gyalogságunk felsőbbségben van velük szemben és hogy az összeköttetés megnyitása után, amely biztosítja hadiszükségleteink kielégítését, végül a tengerbe vetettük volna őket. Miután ilyképen a legsúlyosabb kudarcot szenvedték, kénytelenek voltak Gallipoli félszigetet feláldozni, amelyért oly sokáig ontották vérüket és amelyet szindus katonáik holttesteivel borították. Minda mellett el kell ismerni az angolokról, hogy e visszavonulásuk alkalmával a körülmények rendkívüli módon kedveztek nekik. Jogukban áll, hogy parlamentjükben e visszavonulásért szerencsét kívánjanak maguknak és eldicsekedjenek vele. De ez nem változtat azon a tényen, hogy távozásuk kénytelen visszavonulás és elsietett menekülés volt. Nekünk az volt a szándékunk, hogy offenzívába menjünk át, miután csapatainkat teljesen elláttuk munícióval. Ellenségeink azonban elsiettek. Hálát adok a Mindenhatónak, hogy az idők és az események igazolták várakozásaimat. Most, hogy a német és az osztrák-magyar hadsereggel egyenes összeköttetésben vagyunk, szövetségeseink közreműködésével hadseregünket jobb karba helyezhetjük és én önöknek nagy nyomatékkal megismételhetem, ama bizakodásomat, hogy az ellenséget határainkon túl kergethetjük. Sőt abban a helyzetben leszünk, hogy megakadályozhatjuk, hogy az általa tőlünk elragadott területeket bemocskolják. (Hosszantartó tetszés.) Mielőtt végzek, dicsőítenem kell fenkölt hőseink emlékét, akik határainkon szunnyadoznak, miután nekünk erőt adtak ahhoz, hogy ma emelt fővel járjunk és miután drága hazánknak megteremtették azt a biztosságot, amelynek ma örvend. A haza a hősei által hozott áldozatot soha sem fogja elfelejteni és háláját az által fogja bebizonyítani, hogy gondoskodni fog családjaikról. Az angolok 200.000 embert összpontosítottak a Szuez-csatornánál. Lugano, jan. 11. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Kabanan holland gőzös a legutolsó holland hajó, amely a Szuez-csatornán átjött. Tegnap érkezett meg Alexandriából Nápolyba. Az utasok szerint az angolok a Szuez-csatorna partjain nagy erődítéseket létesítettek és ott mintegy 200.000 embert összpontosítottak. Kína. Forrongás Kínában. Köln, jan. 11. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Kölnische Zeitung szerint a Novoja Vremja jelenti Pekingből, hogy a kormány csapatokat küldött délre. A pekingi hankaui vasúton az összes vonatokat igénybe veszik a csapatszállításra. Evelcsu és Szelcsvan közt a távirati és a postaösszeköttetés megszakadt. A Ruszkoje Szlovo szerint a menekültek ezreinek, akik a nyugati tartományokból jöttek, erdőben kell lakniok, ahol barlangokat építenek maguknak. Borzasztó éhínség uralkodik, egy darab kenyérért sokszor öt-hat versztnyi utat kell tenni. Keletről érkező nagy tömeg menekültet kegyetlenül visszautasítanak, ha nem tudnak rendes lakhelyet kimutatni. Honkong, jan. 10. (Reuters) Egy negyven kínai forradalmárból álló fegyveres banda a hó 5-én megtámadta Kaizseung vámállomást, annak vezetőjét, egy Hyatt nevű angolt arra kényszerítették, hogy mindent odaadjon, még a ruháit is. A banda azután az állomást fel akarta gyújtani, de a fenyegetést nem váltotta be. A kínaiak halállal való fenyegetéssel tiltották meg Hyattnak, hogy a támadást a szomszédos állomásokkal közölje. H háborús Hém©t ország. A birodalmi gyűlés ülése -- Liebknecht kérdései. — Berlin, jan. 11. A birodalmi gyűlés ma ismét összeült. Liebknecht képviselő kérdést intézett az örmények ügyéről, amelyre Stum követ, a külügyi hivatal politikai osztályának előadója, a következőket válaszolta: A birodalmi kancellár előtt ismeretes, hogy a porta bizonyos idő előtt ellenfeleink izgatása által kényszerítve, a török birodalom egyes területeinek örmény lakosságát elköltöztette és számára új lakóhelyeket jelölt ki. E rendszabályok bizonyos visszahatása folytán ez ügyben a német és a török kormány között eszmecsere folyik. Közelebbi részleteket nem közölhetek. Liebknecht további kérdéseket intézett a megszállott idegen területek lakosságának helyzetéről, valamint az ostromállapot alapján tett intézkedésekről. A kormány az erre vonatkozó választ megtagadta. Liebknecht minden kérdéshez kiegészítő kérdéseket igyekezett tenni, de az elnök ebben a ház derültsége mellett megakadályozta. A ház ezután megkezdte az élelmezési kérdések tárgyalását. A társadalom és a háború. Jótékonycélú művészeesély. Az izr. hitközségi kántorok, egyházi énekesek és az izr. főiskolai hallgatók énekkara január 26-án, szerdán, este nyolc órakor nagyszabású hangversenyt rendez a háború által sújtott kollegáik és nyomorba jutott családjaik segélyezésére. A hangverseny érdekességét emeli az ország legjelesebb egyházénekeseinek, Lazarus, Tkatsch és Kwartin főkántorok közreműködése, valamint dr Hevesi Simon előadása a Háborús jótékonyságról. Előadásra kerülnek: Händel: oratóriumából „Hallaluia" karének, Mendelsohn: „Halljad Izrael" ária az „Éliás" c. oratóriumból, Bruch: „Kol Nidre" gordonka koncertje és egyéb egyházi és világi kompozíciók. Adler Adelina, Rózsa Lajos, Son Harry és Beregi Oszkár közreműködésével. 7 Temesvár feldúlt tűzhelyeinkért. Genf József, Temesvár polgármestere, közölte gróf Khuen-Héderváry Károlylyal, a Háborúban Feldúlt Tűzhelyek Újrafelépítő Bizottság elnökével, hogy a világháború romboló fergetegében földönfutóvá vált polgártársak javára Temesvár városa 25.000 koronát szavazott meg a városi tanács útján megindított széleskörű gyűjtési akció pedig 26.049 korona 38 fillért eredményezett. * A Pesti Hírlap szerkesztőségéhez a következő adományok érkeztek. A megvakult katonáknak: Elöljáróság Szer 7 K, Hausmann-féle asztaltársaság 15 K, Preisz Pista, Jenő, Laci és Bandika, Kotor újévi gyűjtése 14 K, Nowe miastoi járványkórházban magyar lábbadozó betegek három színházi előadást rendeztek, mely alkalomból összegyűlt 100 K, dr Majer Mór ügyvéd Budapest 10 K, Bezák Péter Földpost 2 K, Mihalitz Gyuláné Beregszász 5 K. A vakok intézetének: N. N.-né Bpest 10 K. A mentők részére: Horváth Magdus és Ibolyka gyűjtése 19 K. A magyar vöröskereszt részére: Kovács Flórián 7.75 K. A Pénzintézeti Központ általános vitáját befejezték. A Ház keddi ülése. A nagyatádi kisgazda, Szabó István volt az általános vita utolsó napjának első szónoka, ki hosszú-hosszú beszédben foglalkozott a javaslattal, rendes szokása szerint mindenről beszélvén, a társadalom minden rétegét megrótta — a Központ kapcsán. Beck Lajos szaktudással boncolta szét a javaslatot hibás alkatrészeire, vázolta a jövő gazdasági tennivalóit, a nagytőke természetes hivatását s rámutatott azokra az okokra, melyek az ellenzék módosításait szülték. Giesswein Sándor határozati javaslatot nyújtott be a magyar föld védelmére. Ezzel az általános vita véget ért s a pénzügyminiszter reflektált az egyes felszólalók beszédeire. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadta. Az ellenzék a szavazásban nem vett részt. A munkközvetítésről szóló javaslat előadói beszéde után az ülés három órakor véget ért.. Tárgyalását holnap, szerdán, folytatják. A képviselőház ülése január 11-én Beöthy Pál elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A Ház folytatta a Pénzintézeti Központ felállításáról szóló javaslat vitáját Szabó István (nagyatádi): A törvényjavaslat keretében jobban kellett volna az adósok védelméről gondoskodni. A pénzintézetek működésének ellenőrzését úgy kell megvalósítani, hogy a pénzintézeteknek ne legyen módjukban a kölcsönök kiadásánál az adóst semmiféle elszámovlások címén sem megrövidíteni. Az új takarékpénztárak felállításának feltételeit bizonyos garanciákhoz kell kötni, teljesen megakadályozni azonban az új takarékpénztárak felállítását már csak a szabad mozgás érdekében sem lehet. Egyébként Magyarországon háború után nem a pénzintézetek megmentése lesz a fő cél, hanem a mezőgazdaság előmozdítása. A birtokpolitika és a telepítés kérdései várnak mindenekelőtt megoldásra. A volt pénzügyminiszter az akkori hírek szerint azért hagyta el állását, mert gazdasági céljainak keresztülvitelére nem bocsátottak elég pénzt rendelkezésére. A magyar mezőgazdaság érdekeiről kell elsősorban gondoskodni. A javaslatot nem fogadja el. Beck Lajos: A pénzügyminiszter és a munkapárti felszólalók azon vádjával foglalkozik, hogy az ellenzék még mindig politikai momentumokat von bele bizalmatlanságból a javaslat vitájába. Az ellenzéktől igazán nem lehet rossz néven venni, hogy a múlt sérelmeit feledni nem tudja. A kormánynak és pártjának volna kötelessége épen a nagy időkre való tekintettel keresni a sérelmek reparációját. Vizsgálat alá vette a javaslat sarkalatos elveit. A Pénzintézeti Központ üzletkörének kérdését illetően rámutatott arra, hogy tarthatatlan az az okoskodás, mintha a Központ egyedüli helyesen felfogott céljának annak kellene lennie, hogy „állandó liquiditási rezerva" legyen. Helytelen ez az álláspont azért, mert amig egyfelül a Központ nehéz időkben nem tudná liquiditását fentartani s a megrázkódtatások esetén bekövetkező valuta-disagió folytán képtelen volna könnyen és nagyobb veszteség nélkül kisebb váltóitól és altruista kötvényeitől szabadulni, addig másfelől normális viszonyok között éppen e liquiditás szempontjából programmja olyan vérszegény lenne, hogy esetleg évek hosszú során át tétlenségre volna kárhoztatva. — Rátért az állami bank eszméjére, mint