Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-12 / 12. szám

1916. január 12., szerda. PESTI HÍRLAP lenn oly hatalmas hadsereget, amelylyel száraz­földi csatában megszerezhette volna a győzelmet,. Épén ezért mi tisztában voltunk azzal, hogy a támadók csak a Galipoli félszigeten szállít­hatnak partra csapatokat. Eh­hez képest tettük meg mi is előkészületeinket. Az ellenség március 18-án kezdte meg a partraszállást. Az ellensé­ges hadijárművek h­arci állást foglaltak el és oly távolságból tüzeltek, amely ágyúink lőtávolsá­gán kívül állott Természetes, hogy 600 álmi­n­ak ily pokoli tüzelése mellett, melyek 7,5 centimétertől 38 centiméterig terjedő löve­dékeket szórtak felénk, csapataink kénytelenek voltak egy kissé visszavonulni és az ellenségnek sikerült az első partraszállás, amely azonban, mint az ellenség maga is elismerte, ezt a sikert túlságos drágán fizette meg. E vállalkozás után az angolok és franciák egy rajtaütéssel akarták birtokukba ejteni a Kodza Csimen Dagh és Alcsi Tepe nevű pontokat, amelyek uralkodnak a ten­gerszoros felett. Miután ez a kísérlet meghiúsult, a küzdelem hosszantartóvá vált. Kezdetben több rohamot intéztünk, hogy az ellenséget a tenger­be dobjuk és a partig tényleg vissza is kergettük. A­helyett azonban, hogy ezeket a rohamtámadá­sokat folytassuk, hasznosabbnak láttuk, hogy az ellenséget közel engedjük magunkhoz. Ily módon reméltük, hogy mialatt a kárpáti nagyharcok folytak és mialatt egy nagy angol-francia offen­zíva volt folyamatban a francia határon a né­metek ellen, magunkra vonjuk az ellenséges erők egy részét, hogy szövetségeseinket ekép teher­mentesítsük. Reményeink beteljesedtek, mert lassanként 500.000 főnyi angol-francia haderőt vontunk a Dardanellákhoz. Kezdetben magunkra voltunk utalva. Kény­telenek voltunk muníciónkkal takarékoskodni és nem intézhettünk ellentámadást, amikor az el­lenséges roham támadásokat megállítottuk. V­ár­ki­nlt a központi hatalmakkal való összekötő út megnyitására, amikor az angolok új erőfeszítés­nél egy 100.000 főnyi hadsereget szállítottak partra Anafortánál. Ha azonban saját vallomá­saikhoz tartjuk magunkat, úgy ők ez utóbbi vállalkozásuknál az ügyesség teljes hiányáról tettek tanúságot. Ez a vállalkozás is tehát ha­sonló módon meghiúsult. Az angolok kényte­lenek voltak­ ott maradni, ahol partraszálltak. Időközben megkezdődtek az operációk Szerbia ellen és azok a kísérletek, hogy összeköttetés lé­tesüljön Törökországgal, hogy munícióhoz jus­sunk. A srónok azután Bulgáriának a Szerbia ellen való akcióba lépéséről beszél, amely országnak őszinte és bölcs maga­tartását dicséri és azután így folytatja: Az angolokat a köztünk és a központi ha­talmak közt való összeköttetés küszöbön álló lé­tesítése nyugtalanítani kezdte és sürgősen megki-s­érlették, hogy a szerbeknek még az összekötte­tés végrehajtása előtt segítséget nyújtsanak Ak­kor ők már megcsinálták a Szalonikban való partraszállást és hogy magukat ne dezavuálják, megpróbálták, hogy onnan menjenek Szerbia se­gítségére. Amikor a szerb hadsereg vereséget szenvedett, az angolok kényszerítve látták magu­kat, hogy vállalkozásukat feladják. Ez esemény­nyel szemben az angolok számára csak két eshe­tőség maradt fenn: Vagy megmaradnak a Dardanellákban, vagy lemondanak a Szaloniki expedícióról. A Dardanellákban való maradás azonban lehetetlen volt és Hamilton áthelyezése után, aki kudarca ellenére a Dardanella-akció folytatását kívánta, valamint Kitchener látogatása alapján az ango­lok meghozták a megfelelő elhatározást. Ők na­gyon jól tudták, hogy gyalogságunk felsőbbség­ben van velük szemben és hogy az összeköttetés megnyitása után, amely biztosítja hadiszükségle­teink kielégítését, végü­l a tengerbe vetettük volna őket. Miután ilyképen a legsúlyosabb kudarcot szenvedték, kénytelenek voltak Gallipoli félszi­getet feláldozni, amelyért oly sokáig ontották vérüket és amelyet szindus katonáik holttesteivel borították. Mind­a mellett el kell ismerni az an­golokról, hogy e visszavonulásuk alkalmával a körülmények rendkívüli módon kedveztek nekik. Jogukban áll, hogy parlamentjükben e vissza­vonulásért szerencsét kívánjanak maguknak és eldicsekedjenek vele. De ez nem változtat azon a tényen, hogy távozásuk kénytelen visszavonulás és­ elsietett menekülés volt. Nekünk az volt a szán­dékunk, hogy offenzívába menjünk át, miután csapatainkat teljesen elláttuk munícióval. Ellen­ségeink azonban elsiettek. Hálát adok a Minden­hatónak, hogy az idők és az események igazol­ták várakozásaimat. Most, hogy a német és az osztrák-magyar hadsereggel egyenes összekötte­tésben vagyunk, szövetségeseink közreműködésé­vel hadseregünket jobb karba helyezhetjük és én önöknek nagy nyomatékkal megismételhetem, ama bizakodásomat, hogy az ellenséget határain­kon túl kergethetjük. Sőt abban a helyzetben le­szünk, h­ogy megakadályozhatjuk, hogy az általa tőlünk elragadott területeket bemocskolják. (Hosszantartó tetszés.) Mielőtt végzek, dicsőíte­nem kell fenkölt hőseink emlékét, akik határain­kon szunnyadoznak, miután nekünk erőt adtak ahhoz, hogy ma emelt fővel járjunk és miután drága hazánknak megteremtették azt a biztossá­got, amelynek ma örvend. A haza a hősei által ho­zott áldozatot soha sem fogja elfelejteni és hálá­ját az által fogja bebizonyítani, hogy gondoskod­ni fog családjaikról. Az angolok 200.000 embert összpontosítottak a Szuez-csatornánál. Lugano, jan. 11. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Kabanan holland gőzös a legutolsó holland hajó, amely a Szuez-csatornán átjött. Tegnap érkezett meg Alexandriából Nápolyba. Az utasok szerint az angolok a Szuez-csatorna partjain nagy erődítéseket létesítettek és ott mintegy 200.000 embert összpontosítottak. Kín­a. Forrongás Kínában. Köln, jan. 11. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Kölnische Zeitung szerint a Novoja Vremja jelenti Pekingből, hogy a kormány csa­patokat küldött délre. A pekingi hankaui vas­úton az összes vonatokat igénybe veszik a csa­patszállításra. Evelcsu és Szelcsvan közt a táv­irati és a postaösszeköttetés megszakadt. A Rusz­koje Szlovo szerint a menekültek ezreinek, akik a nyugati tartományokból jöttek, erdőben kell lakniok, ahol barlangokat építenek maguknak. Borzasztó éhínség uralkodik, egy darab kenyér­ért sokszor öt-hat versztnyi utat kell tenni. Ke­letről érkező nagy tömeg menekültet kegyetlenül visszautasítanak, ha nem tudnak rendes lakhe­lyet kimutatni. Honkong, jan. 10. (Reuters) Egy negyven kínai forradalmár­ból álló fegyveres banda a hó 5-én megtámadta Kaizseung vámállomást, annak vezetőjét, egy Hyatt nevű angolt arra kényszerítették, hogy mindent odaadjon, még a ruháit is. A banda az­után az állomást fel akarta gyújtani, de a fenye­getést nem váltotta be. A kínaiak halállal való fenyegetéssel tiltották meg Hyattnak, hogy a tá­madást a szomszédos állomásokkal közölje. H háborús Hém©t ország. A birodalmi gyűlés ülése -- Liebk­necht kérdései. — Berlin, jan. 11. A birodalmi gyűlés ma ismét összeült. Lieb­knecht képviselő kérdést intézett az örmények ügyéről, amelyre Stum követ, a külügyi hivatal politikai osztályának előadója, a következőket válaszolta: A birodalmi kancellár előtt ismeretes, hogy a porta bizonyos idő előtt ellenfeleink izgatása által kényszerítve, a török birodalom egyes te­rületeinek örmény lakosságát elköltöztette és számára új lakóhelyeket jelölt ki. E rendszabá­lyok bizonyos visszahatása folytán ez ügyben a német és a török kormány között eszmecsere folyik. Közelebbi részleteket nem közölhetek. Liebknecht további kérdéseket intézett a megszállott idegen területek lakosságának hely­zetéről, valamint az ostromállapot alapján tett intézkedésekről. A kormány az erre vonatkozó választ meg­tagadta. Liebknecht minden kérdéshez kiegészítő kérdéseket igyekezett tenni, de az elnök ebben a ház derültsége mellett megakadályozta. A ház ezután megkezdte az élelmezési kér­dések tárgyalását. A társadalom és a háború. Jótékonycélú művészeesély. Az izr. hitközségi kán­torok, egyházi énekesek és az izr. főiskolai hallgatók énekkara január 26-án, szerdán, este nyolc órakor nagy­szabású hangversenyt rendez a háború által sújtott kol­legáik és nyomorba jutott családjaik segélyezésére. A hangverseny érdekességét emeli az ország legjelesebb egyházénekeseinek, Lazarus, Tkatsch és Kwartin főkán­torok közreműködése, valamint dr Hevesi Simon elő­adása a Háborús jótékonyságról. Előadásra kerülnek: Händel: oratóriumából „Hallaluia" karének, Mendel­sohn: „Halljad Izrael" ária az „Éliás" c. oratóriumból, Bruch: „Kol Nidre" gordonka koncertje és egyéb egy­házi és világi kompozíciók. Adler Adelina, Rózsa Lajos, Son Harry és Beregi Oszkár közreműködésével. 7 Temesvár feldúlt tűzhelyeinkért. Genf József, Te­mesvár polgármestere, közölte gróf Khuen-Héderváry Károlylyal, a Háborúban Feldúlt Tűzhelyek Újrafelépítő Bizottság elnökével, hogy a világháború romboló ferge­tegében földönfutóvá vált polgártársak javára Temesvár városa 25.000 koronát szavazott meg a városi tanács útján megindított széleskörű gyűjtési akció pedig 26.049 korona 38 fillért eredményezett. * A Pesti Hírlap szerkesztőségéhez a következő ado­mányok érkeztek. A megvakult katonáknak: Elöljáróság Szer 7 K, Hausmann-féle asztaltársaság 15 K, Preisz Pista, Jenő, Laci és Bandika, Kotor újévi gyűjtése 14 K, Nowe mias­toi járványkórházban magyar lábbadozó betegek három színházi előadást rendeztek, mely alkalomból összegyűlt 100 K, dr Majer Mór ügyvéd Budapest 10 K, Bezák Pé­ter Földpost 2 K, Mihalitz Gyuláné Beregszász 5 K. A vakok intézetének: N. N.-né Bpest 10 K. A mentők részére: Horváth Magdus és Ibolyka gyűjtése 19 K. A magyar vöröskereszt részére: Kovács Flórián 7.75 K. A Pénzintézeti Központ általános vitáját befejezték. A Ház keddi ülése. A nagyatádi kisgazda, Szabó István volt az általános vita utolsó napjának első szónoka, ki hosszú-hosszú beszédben foglalkozott a javas­lattal, rendes szo­kása szerint mindenről beszél­vén, a társadalom minden rétegét megrótta — a Központ kapcsán. Beck Lajos szaktudással boncolta szét a javaslatot hibás alkatrészeire, vázolta a jövő gazdasági tennivalóit, a nagytőke természetes hivatását s r­ámutatott azokra az okokra, melyek az ellenzék módosításait szülték. Giesswein Sándor határozati javaslatot nyújtott be a magyar föld védelmére. Ezzel az általános vita véget ért s a pénz­ügyminiszter reflektált az egyes felszólalók be­szédeire. A Ház a javaslatot általánosságban elfo­gadta. Az ellenzék a­ szavazásban nem vett részt. A munkközvetítésről szóló javaslat előadói beszéde után az ülés három órakor véget ért.. Tárgyalását holnap, szerdán, folytatják. A képviselőház ülése január 11-én­ Beöthy Pál elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A Ház folytatta a Pénzintézeti Központ felállításáról szóló javaslat vitáját Szabó István (nagyatádi): A törvényjavas­lat keretében jobban kellett volna az adósok vé­delméről gondoskodni. A pénzintézetek működé­sének ellenőrzését úgy kell megvalósítani, hogy­­ a pénzintézeteknek ne legyen módjukban a köl­­­csönök kiadásánál az adóst semmiféle elszámo­v­­lások címén sem megrövidíteni. Az új takarék­pénztárak felállításának feltételeit bizonyos ga­ranciákhoz kell kötni,­­ teljesen megakadályoz­ni azonban az új takarékpénztárak felállítását már csak a szabad mozgás érdekében sem le­het. Egyébként Magyarországon háború után nem a pénzintézetek megmentése lesz a fő cél, hanem a mezőgazdaság előmozdítása. A birtok­politika és a telepítés kérdései várnak mindenek­előtt megoldásra. A volt pénzügyminiszter az akkori hírek szerint azért hagyta el állását, mert gazdasági céljainak keresztülvitelére nem bocsátottak elég pénzt rendelkezésére. A magyar mezőgazdaság érdekeiről kell elsősorban gon­doskodni. A javaslatot nem fogadja el. Beck Lajos: A pénzügyminiszter és a mun­kapárti felszólalók azon vádjával foglalkozik, hogy az ellenzék még mindig politikai momen­tumokat von bele bizalmatlanságból a javaslat vitájába. Az ellenzéktől igazán nem lehet rossz néven venni, hogy a múlt sérelmeit feledni nem tudja. A kormánynak és pártjának volna köte­lessége épen a nagy időkre való tekintettel ke­resni a sérelmek reparációját. Vizsgálat alá vette a javaslat sarkalatos elveit. A Pénzintézeti Köz­pont üzletkörének kérdését illetően rámutatott arra, hogy tarthatatlan az az okoskodás, mintha a Központ egyedüli helyesen felfogott céljának annak kellene lennie, hogy „állandó liquiditási rezerva" legyen. Helytelen ez az álláspont azért, mert amig egyfelül a Központ nehéz időkben nem tudná liquiditását fentartani s a megrázkódtatá­sok esetén bekövetkező valuta-disagió folytán képtelen volna könnyen és nagyobb veszteség nélkül kisebb váltóitól és altruista kötvényeitől szabadulni, addig másfelől normális viszonyok között éppen e liquiditás szempontjából pro­grammja olyan vérszegény lenne, hogy esetleg évek hosszú során át tétlenségre volna kárhoz­tatva. — Rátért az állami bank eszméjére, mint

Next