Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-21 / 21. szám

4b bombázását. A tüzelést csak 5 óra 30 perckor délután szakították meg, mire Thasos-sziget irányában eltávoztak. A bombázásnak áldo­zatai nem voltak.­ ­ Olaszország abbahagyja az­ albániai akciót.­ ­—­ A szalonikai hadműveletekben nem vesz részt. — Lugano, jan. 20. Az albániai olasz akciót — hír szerint — Montenegró legyőzetésére való,tekintettel abbahagyták. Az olasz haditanács, melyet Cadorna jelenlétében Rómában tartottak, heves vita után az entente kívánságával el­lentétben azt határozta, hogy az olasz haderő a szalonikai akcióban sem fog résztvenni. Milanói lapok megerősítik azt a hírt, hogy az olasz csapatokat Észak-Albániából Valonába vonták vissza. Genf, jan. 20. Az olasz határról érkező jelentések sze­rint Valonát védelmi állapotba helyezték. A várost és környékét megerősítették, a lakosok egy részét pedig kilakoltatták. Genf, jan. 20. Az a félhivatalos olasz jelentés, amely azt sejteti, hogy Olaszország kivonja csapa­tait Albániából, a párisi sajtóban valóságos megdöbbenést keltett. Olaszország úgy látja a dolgokat, hogy a győzelmesen előnyomuló osztrák-magyar csapatokkal szemben gyenge és nagyon könnyen egérfogóba juthat. Azért kell most minden igyekezetet a szalonikai tá­madásra koncentrálni. Az Action Francaise szerint Olaszország végzetes hibát követett el, amikor nem ismerte fel idejében Ausztria-Magyarország erejét. Szégyenszemre meg fog ismétlődni Albániában az, ami Gallipoli­ban bennünket olyan fájdalmasan érintett. A központi hatalmak akciója meg­kezdő­dött? Bukarest, jan. 20. Ideérkezett jelentések szerint a köz­ponti hatalmak akciója állítólag már meg­kezdődött a görög földön álló entente-csapa­tok ellen. A hadműveleteket nehéz ágyuk tü­zelése vezette volna be. Az entente indítsa meg az offenzívát a Monasztir-Dojran-vonal ellen. Páris, jan. 20. A katonai helyzetet fejtegetve, a Temps aggodalommal szól azokról a bizonytalan hirek­zsír, szalonna és mi más egyéb eféle. — felelt© az­­ elázott szárazmolnár. — Szívesen segítenék én is. Értek a böl­lérséghez. — Nem bánom. A munka mindig köll Briggy a konyhára kötényért meg késért. Ha­nem a fenyővizes bütykösömhöz ne nyúlj ám! Gábor hát bement a konyhába. Szép tiszta tányérok, tálak, hegrék, csikmetélődeszka, csik­szedőtál, fakanalak és több efele csüngött a me­szelt falon. A kiírt őskemencén a kemence sip­kája alatt cserép lábasban hús sistergett. A sütő­kemence szájánál pedig egy pirosképü, sudár­testü fiatal asszony guggolt és épen rétest öltött lapáton a kemencébe. Melegje lehetett, mert felső testén csak ingváll volt. A diák köszöntötte a feketeszemű nőt, pár ez­ót váltott vele, aztán kiment az udvarra. Este lett, mire a dologgal végeztek a pita­ron. Vacsorára behívták Gábort is a meleg szo­bába. Bizony csak a hálólében főtt csipetkés pa­szuly gőzölgött a tálban. A molnár is asztalhoz ült és cinkanalat tolt a diák elé. — Faljál velem a tálból, — kínálta a ven­déget, aki bár éhes lehetett, mégsem az ételre, hanem a vetett ágyra passogott. A búboskályha mellett az ágyban feküdt már a szép asszony, a molnárnő. Az ágy előtt bölcső volt, amelyet a menyecske a dunyha alól térdig kidugott meztelen lábával ringatott . . . Valami furcsa gondolattársulásokat zúdíthatott a leplezetlen női lábacska a diák agyára, mert azt gondolta magában, hogy a fene egyék most balelet i­s ! És a nő mintha belelátott volna a vil­la 81, amelyek a központi hatalmaknak a görög határon álló csapatainak erejéről szólanak és az entente hamaros offenzíváját követeli. A lap azt mondja: Szalonikii pozíciónk bevehetetlen és valószínű, hogy ugyanilyen az olasz csapatok állása is Valona táján. De ha megvárjuk, hogy az ellenség összes erőit összevonja, hogy utakat és vasutakat építsen, hogy nehéz ágyukat és lőszert szállítson a szükséges helyekre, abba a veszede­lembe kerülünk, hogy az erők aránya tetemesen eltolódik, még­pedig a mi hátrányunkra. A mai veszedelmeknek véget vethetünk azon az egyetlen úton, ha összes rendelkezésünkre álló szabad erőnket Szaloniki körül koncentráljuk és túlerő­vel indulunk meg a Monasztir—Dojran-vonal el­len, mielőtt még a törökök, bolgárok, osztrákok és magyarok túlságos mértékben megerősödné­nek. Csakis az erélyes támadás fogja megmu­tatni, hogy tulajdonképen kikkel van dolgunk. Valószínű, hogy csakis bolgárokkal. Miért mondtak le az entente-csapatok Piraeus és Phaleron megszállásáról. — A görög kormány katonai intézkedései. — Athén, jan. 20. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A piraeusi és phaberoni kikötőknek angol-francia csapatok által való megszállá­sáról külföldön elterjesztett hírekre vonat­kozólag, a következőket kell megállapítani. A venizelista lapok bejelentették a küszöbön álló megszállást, ami Athénben nagy izgal­mat keltett. Közben azonban a görög kor­mány bizonyos katonai intézkedéseket tett, aminek következtében legalább egyelőre, úgy látszik, elmondtak a tervezett megszállás­ról A kavallai partraszállás. Lugano, jan. 20. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A milanói lapok jelentik: Kavallában ez­ideig tizenkétezer főnyi francia katonaság szállt partra. Sarrail megindokolja a dem­i­hi­szári híd föl­robbantását. London, jan. 20. A Morning Post jelenti Szalonikiból. Mosopulos tábornok, a 8. görög hadtest parancsnoka, meglátogatta Sarrail tábornokot és panaszkodott előtte a demirhisszari vasúti híd el­pusztítása miatt, ami megszakítja a vasúti köz­fogószemü, halványképű diák koponyájába . . . Mosolygott és parázsló pillantásokat küldött fe­léje a vánkosok árnyékából. Vacsora után igy szólt a molnár: — No öcskös, te is menjél feküdni. A kam­ráiban van ágyszék, vánkos is, pokróc is van. Ott elhalhatok Te meg asszony, zárd el az ajtó­kat. Én most elmegyek egy icce borra a kocs­mába. -- Megveszi az úrfit a fűtetlen kamrában a hideg, — kottyant közbe félénken a molnárné. — Ize van a sónak, értelme a szónak. Arra való az ágymelegitő, hogy meg ne vegye az embert a hideg. Ott a bükkfadeszka, melegítse meg az urficska a kályhánál, aztán dugja a pok­róca alá. Ilyen süldőlegénynek jó lesz a deszka is ágymelegitő gyanánt, — csavarintott rava­szul a beszéden a molnár és elment a kocsmába. Gábor hát az izzó kályhához támasztotta a gyalult deszkácskát, aztán kiment megnézni az éjjeli tanyát. Nem kecsegtetett bizony alvás­sal a kovártély. A lécekből tákolt nyoszolyára derekalj gyanánt kevés szénácska volt szórva. A kamra ablakán üveg helyett szalmakötéllel összefont füzvesszők voltak. Pedig olyan hideg volt, hogy még a Sántakaszás-csillag is didergett az égen. — Itt bezzeg csontkeményre fogok fagyni. Az se baj, nem sir utánam senki, — dörmögte és félóra múlva visszakullogott a szobába az ágy­melegítőért Az olajmécset már elfújták. Oak a kályha­tűz-lobogó lángja világította­ meg a sapkát A rekedést a kelet-macedóniai tartományokkal és megnehezíti görög csapatok élelmezését. Sarrail táborn­ok azt válaszolta, sajnálja, hogy a híd el­pusztításának szükségessége felmerült. A felrob­bantás azonban biztonsági intézkedés volt eset­leges oldaltámadás ellen. Mesopolus azt vála­szolta, hogy Sarrailnak nincsen oka félni, hi­szen azt a vidéket görögök tartják megszállva. Sarrail így válaszolt: "­­ Ez minket nem biztosít, mert a görög kormány hivatalosan kijelentette, hogy a köz­ponti hatalmak csapatainak előrenyomulása ese­tén a görög csapatok vissza fognak vonulni. Munro tábornok elmozdítása. Genf, jan. 20. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Gallieni a hét folyamán fogadja Murray tá­bornokot, a Földközi tengeri haderők parancs­nokát Munro tábornokot, hír szerint, külön­böző taktikai hibák elkövetése miatt, mozdítot­ták el állásából. A korfui osztrák-magyar konzult szabadon bocsátották. Athén, jan. 20. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Edl korfui osztrák-magyar konzult, akit a franciák, amikor a szigetet megszállották, letar­tóztattak, szabadon bocsátották. Miért tartóztatták le a mythilenei német konzuli ügyvivőt. Toulon, jan. 19. (Havas.) A mythilenei német konzuli ügyvi­vőt azért tartóztatták le, mert felmerült ellene a gyanú, hogy a szövetségesek ellen izgatott. A kon­zuli ügyvivőt a Toulon nevű segédcirkálóra vit­ték, azután egy másik cirkálóra, ahol a Szaloni­kiban letartóztatott német konzult is fogva tart­ják. Ugyanezen a cirkálón 100 török foglyot is szállítottak, akiket azután Ajaccióban partraszá­l­lították. A szerb kormány Korfu szigetén, Athén, jan. 20. (Havas.) Pasics szerb miniszterelnök és több szerb miniszter Korfuba érkeztek. Szkuludisz Görögország­ magatartásáról. Athén, jan. 19. Szkuludisz miniszterelnök a Reuter-ügy­nökség képviselőjével folytatott beszélgetés során csodálkozásának adott kifejezést, hogy az molnárné pedig talpon volt. Tett-vett a félho­mályban. — Egyél kedvesem. Itt a kolbász meg a pecsenye. A zsugori uram miatt éhen maradtál volna, — szólt és a diákok leültette maga mellé a lécára. — Bizony e felőle prandium caninumo­, vagyis hus és bor nélkül való ebvac­sorát ehet­tem volna. De hátha megtud­ja majd a gazda ezt a bőkezűséget? — Nem fogja megtudni, őt csak a reggel szokta haza­venni részegen a kocsmából. Gábor emberül gyomrozta az illatos fala­tokat, aztán mesélgetett a menyecskének, aki gyöngéden vállára borulva hallgatta a meséket az ecceri diákról, mint vete­tték szegényt szám­fizetésre Döbröcön városából. Oh, de szívfacsaró mese volt ez a mese! A szép asszony csókkal zárta le a diák száját, hogy ne mondja tovább a szomorú mesét. Éjféltájon megzörrent az ablak. Talán a vihar ólálkodik az ablak alatt. Megint zörögtek. — Jézus! Az uram­ ... Az uram . . . — csi­­kant föl merev szemgolyókkal a molnárné. Szólni akart még valamit, de csak az ajkai vo­naglottak. A hangot az ijedtség a torkára fa­­­gyasztotta. Alig egy pillanat­­múlva reccsenik ám az ajtó és a mámoros molnár toppanik a szobába. — Ez a lelke, mégis jobb lett volna a bikk­fadeszkánál maradni, — villant meg Gábor diák agyán a szánombánom és ki akart surranni, de hirtelen káromkodást hall, aztán egy hatalmas rúgást érez a gyáván. FESTI hiBdái 1916. január 21., péntek.

Next