Pesti Hírlap, 1916. február (38. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-01 / 32. szám

Budapest, 1916. XXLVIII. évfolyam, 32. (12,866.) szám. Kedd, február 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 K — 1 Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy bóra 3 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 ¤ Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 182—01 122—92 122—03 122—04 122—Bű. (Éjjel 122—91 123—9­ hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút I. Telefon­­ József 62—86. tű**­.... I­It.élímmn Ujai Zeppelin-támadás Paris ellen. Szaszanov nyilatkozata az entente helyzetéről, a háború tartamáról és az ősteltei és nyári hadjáratról. — Visszavert francia ellentámadás Neuville környékén. — Az orosz, az olasz és a balkáni harctéren nem történt jelentős esemény. 1916 februárjával­ a háború tizenkilen­cedik hónapjába lépünk. Kitchener három esztendejéből másfél esztendő letelt, a felén tehát szerinte is túlestünk volna. De mikor volt, hogy Kitchener három esztendős hábo­rúról beszélt! S vajon beszél-e még ma is róla? A harctérre induló tisztekhez Kitche­ner legutóbb­­beszédet intézett s ebben azt mondta, hogy a háború most már utolsó stá­diumában van. Lloyd George nemrég azzal agitált, hogy Angliának a legközelebbi hó­napokban kell kicsikarnia a győzelmet és egy angol tábornok, Hutton, azt mondja, hogy az a három év, amit Kitchener Németország legyőzéséhez szükségesnek mondott, túlságo­san rövid erre a célra. A másfél esztendő te­hát az angolok számára azt a tanulságot máris megérlelte, hogy Németország legyő­zéséhez újabb másfél esztendő sem lenne elég; ettől a tanulságtól pedig már nem lehet messze az a belátás sem, hogy talán mégis csak tanácsosabb lenne beletörődni és meg­változtathatlannak elfogadni azt a helyzetet, aminek a megváltoztatásához annyi idő sem lenne többé elegendő, amennyi eddig telt el vérontással. Másfél esztendős háború után milyen kilátásokkal indulhat neki az eutente a to­vábbi hónapoknak? És tavaly február óta hány entente-remény vált semmivé? A tavalyi február azzal indult, hogy Németország bejelentette Anglia blokádját tengeralattjáróival. Ez a terv ugyan nem hozott olyan eredményeket, mint amineket az első, vérmes napokban fűztünk hozzá, de ez alatt az idő alatt Anglia blokádja is hatás­talannak bizonyult. S a mostani februárnak azzal a prestige-vereséggel megy neki An­glia, hogy blokádja szigorítására vonatkozó tervét a semlegesek előzetes tiltakozása miatt el kell ejtenie. Tavaly februárra esett Hin­denburg második nagy Mazuri-győzelme és a franciák champagnei offenzívájának össze­hetes meddő küzdelem után megy neki Oroszország, amelynek a során még a Cserno­vicot sem tudta elfoglalni. Tavaly február­ban a szerbek Zimonyt és Mitrovicát bom­bázzák, most Korfu szigetén ülnek. Tavaly februárban indul meg az entente dardanellai akciója, az egyetlen entente-terv, amely ha sikerül, az egész háború mérleget fölbillent­hette volna. Tavaly februárban azt mondja Salandra, hogy az országot minden egész­ségtelen külső befolyástól és bizonyos pisz-' kos eredetű mozgalmaktól meg akarja véde­ni. Nemsokára Olaszország odaadta magát ezeknek a piszkos eredetű mozgalmaknak, de melyik csalódás a nagyobb: az-e, amely Olaszországot érte, vagy az-e, amely az en­tente-ot érte, mikor az olasz beavatkozásié is azt­ remélte, hogy a mérleg ettől az ő sr­vára fog billenni?! A tavalyi februárra és a másfél eszte­dős bábomra emlékezvén: vajon milyen re­ményekkel indul az entente az idei február­nak ! Hogy milyen reményekkel? Talá Szaszonov orosz külügyminiszter is illeté­kes arra, hogy a jövő perspektíváját föltár­ja. De milyen őszintén szomorú az entent számára ez a perspektíva. Szaszonov a pz­­ervári sajtó képviselőit magához hívatta és nyilatkozott előttük többek közt a balkán helyzetről s azt mondta, hogy Szerbia és Montenegró katasztrófája nem végleges mert a háború „után" a balkáni kérdést­­ rendezni fogják. Tehát azt már Szaszonov sem reméli, hogy a balkáni helyzetet az en­­tente katonailag képes legyen a maga javán megkorrigálni. Nyilatkozott Szaszonov Gö­rögországról, Romániáról és Svédországró is, de a legtöbb, amit ezektől az országoktól vár, csak az, hogy semlegesek fognak m­a­radni és nem csatlakoznak a központi hatal­makhoz. Természetes azonban, hogy az en­tente Szaszonov szerint is tovább folytatja a háborút, amíg Németországot ártalmat­lanná nem teszi és különbékékről szó sem M2 állantnyelv joga. A véráztatta talajból uj jogok nőnek , a régiek megizmosodnak. Ami vért vesz­tett a háborúban a magyarság, azt állami megerősödésben kell visszakapnia. Az egyén elvesztésével nyernie kell a köznek . A fejlődés e természetes processusa a ki­engesztelődés szivárványával ivezi be a ko­mor sirkantokat így lesz a magyarság vér­vesztéséből új jogforrás. A háború alatt megnövekedett nem­zeti aspirációk között talán a legjogosabb és legtörvényesebb az, mely a magyar ál­lamnyelvnek teljes érvényesülését követeli minden téren. Nem valami úgynevezett „vivmány"-ról van szó, amit kegyképen kell kapnunk, hanem az államiságból folyó ter­mészetes kötelezettségek teljesítéséről. Az állam presztizséhez hozzátartozik, hogy hi­vatalos nyelvének érvényt szerezzen területe minden részén s minden hivatalos fórumon. A világ minden civilizált államában ez ter­mészetes külön törvényerv nélkül is. Sőt minden kulturállam azzal kezdi civiliza­tórius működését idegen gyarmatokban is, hogy a nyelvét bevezeti. De mivel a magyar nyelv ellen több százados harc folyt, a múlt században több külön törvényt is hoztak a magyar államnyelv jogáról. Változó idők változó hangulata, nyílt támadások és csön­des elalkuvások, kényszerhelyzetek és ősi közöny megoldatlan és rendezetlen kérdés­nek hagyták az államnyelv jogát is sok téren a mai időkig. De amely percben a ma­gyarság önfeláldozása még a munkapárt ve­zérét is arra hevíti, hogy „nemzeti önállósá­got" hirdet és követel, a háborús jogos igé­nyek sorozatába automatikusan ugrik az ál­lamnyelv érvényesítésének jogai és köteles­sége. " Nem akarunk kényes vagy nehéz kér­déseket feszegetni. Ezúttal nem bolygatjuk például az államnyelv jogát a hadseregben. Hisz a praktikus élet, a háború gyakorlati szükséglete a magyar katonaságnál tényleg behozta már a magyar nyelvet. A stratégiai érdek a lövészárokban találkozott a nemzeti kivánsággal s ott megértették egymást. Most csak egy országrészről beszélünk, amelyben a magyar államnyelv kizárólagos behoza­tala épen a háború alatt a legidőszerűbb s még csak jogos érzékenységet sem érinthet. A fiumei olaszok ismételten tettek hazafias kijelentéseket, hogy magu­kat szeparálják az ellenünk galád harcot vivő taliánoktól. Tehát az államhűségnek e szóbeli kijelenté­séhez illik az a tényleges reform, hogy az államnyelvet jogához juttassuk Fiuméban a városi közigazgatástól az iskolákon ke­resztül a törvényszék ülésterméig. Mert iga­zán értelmetlen dolog volna magyar földön olasz várost tűrni a háború után. Magyar pénz millióival építettük ki az egyetlen magyar kikötvárt.ist; magyar ka­tonák százezreinek vérével védjük az ola­szok ellenében, tehát jogos, természetes és fideszer­ű, hogy igyekezzünk Fiumét meg is magyarosítani. Amily jogos és okos az osztrák kormány nyelvrendelete Ausztria hivatalos államnyelvének a németnek érvé­nyesítése érdekében, és oly jogos és okos dolog volna, ha a magyar kormány is adna ki nyelvrendeletet a magyar­­ államnyelv használata tárgyában. A törvényes, a termé­szetes és históriai jog érvényesítése ma különös kötelesség, mert a háború tapaszta­latai közzé tartozik az az igazság, hogy ke­resni kell az állam különböző ajkú lakosai között az összekapcsoló, az egybeforrasztó, az asszimiláló eszközt, — erre pedig csak az államnyelv alkalmas, — s örökre el kell tün­tetni a széthúzásnak, a másfelé gravitálás­nak, a szeparatisztikus törekvéseknek még csak lehetőségét is. E tapasztalat, s ez igaz­ság az ország egész területére illik, de ezút­tal csak legexponáltabb országrészünk, Fiume érdekéről beszélünk, mely megköve­teli, hogy az államnyelv kötelező erejével füzzdik hozzánk szorosabbra. A háború után kétségkívül lesznek köz­jogi rendezések. A magyar állam bizonyára területi kiterjesztést is kap s a mai állomány v­égl­eges jogi beosztása is elkövetkezik. Nem kívánjuk ma megvívni a háború utáni politikai harcot. Csak arra hívjuk föl a kor­mány figyelmét, hogy az egyetlen magyar tengeri kikötővárosban az államnyelv érvé­nyesítése ma harcba sem kerül, csak egy kis munkába, egy nyelvrendeletbe, amely ellen a hazaárulás bűne nélkül egyetlen fiumei állampolgárnam szólhatna. Használjuk föl e jó alkalmat arra, hogy az államnyelv kap­csával szorosabban a szeretetünkhöz kös­sük Fiumét. Ne takarékoskodjék a­­kormány a magyarosító munkával. A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal omlása. Tavaly februárban foglaljuk vissza Csernovicot, az idei februárnak egy öt­

Next