Pesti Hírlap, 1916. február (38. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-01 / 32. szám
Budapest, 1916. XXLVIII. évfolyam, 32. (12,866.) szám. Kedd, február 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 K — 1 Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy bóra 3 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 ¤ Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár út 78. TELEFON: 182—01 122—92 122—03 122—04 122—Bű. (Éjjel 122—91 123—9 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút I. Telefon József 62—86. tű**.... IIt.élímmn Ujai Zeppelin-támadás Paris ellen. Szaszanov nyilatkozata az entente helyzetéről, a háború tartamáról és az ősteltei és nyári hadjáratról. — Visszavert francia ellentámadás Neuville környékén. — Az orosz, az olasz és a balkáni harctéren nem történt jelentős esemény. 1916 februárjával a háború tizenkilencedik hónapjába lépünk. Kitchener három esztendejéből másfél esztendő letelt, a felén tehát szerinte is túlestünk volna. De mikor volt, hogy Kitchener három esztendős háborúról beszélt! S vajon beszél-e még ma is róla? A harctérre induló tisztekhez Kitchener legutóbbbeszédet intézett s ebben azt mondta, hogy a háború most már utolsó stádiumában van. Lloyd George nemrég azzal agitált, hogy Angliának a legközelebbi hónapokban kell kicsikarnia a győzelmet és egy angol tábornok, Hutton, azt mondja, hogy az a három év, amit Kitchener Németország legyőzéséhez szükségesnek mondott, túlságosan rövid erre a célra. A másfél esztendő tehát az angolok számára azt a tanulságot máris megérlelte, hogy Németország legyőzéséhez újabb másfél esztendő sem lenne elég; ettől a tanulságtól pedig már nem lehet messze az a belátás sem, hogy talán mégis csak tanácsosabb lenne beletörődni és megváltoztathatlannak elfogadni azt a helyzetet, aminek a megváltoztatásához annyi idő sem lenne többé elegendő, amennyi eddig telt el vérontással. Másfél esztendős háború után milyen kilátásokkal indulhat neki az eutente a további hónapoknak? És tavaly február óta hány entente-remény vált semmivé? A tavalyi február azzal indult, hogy Németország bejelentette Anglia blokádját tengeralattjáróival. Ez a terv ugyan nem hozott olyan eredményeket, mint amineket az első, vérmes napokban fűztünk hozzá, de ez alatt az idő alatt Anglia blokádja is hatástalannak bizonyult. S a mostani februárnak azzal a prestige-vereséggel megy neki Anglia, hogy blokádja szigorítására vonatkozó tervét a semlegesek előzetes tiltakozása miatt el kell ejtenie. Tavaly februárra esett Hindenburg második nagy Mazuri-győzelme és a franciák champagnei offenzívájának összehetes meddő küzdelem után megy neki Oroszország, amelynek a során még a Csernovicot sem tudta elfoglalni. Tavaly februárban a szerbek Zimonyt és Mitrovicát bombázzák, most Korfu szigetén ülnek. Tavaly februárban indul meg az entente dardanellai akciója, az egyetlen entente-terv, amely ha sikerül, az egész háború mérleget fölbillenthette volna. Tavaly februárban azt mondja Salandra, hogy az országot minden egészségtelen külső befolyástól és bizonyos pisz-' kos eredetű mozgalmaktól meg akarja védeni. Nemsokára Olaszország odaadta magát ezeknek a piszkos eredetű mozgalmaknak, de melyik csalódás a nagyobb: az-e, amely Olaszországot érte, vagy az-e, amely az entente-ot érte, mikor az olasz beavatkozásié is azt remélte, hogy a mérleg ettől az ő srvára fog billenni?! A tavalyi februárra és a másfél esztedős bábomra emlékezvén: vajon milyen reményekkel indul az entente az idei februárnak ! Hogy milyen reményekkel? Talá Szaszonov orosz külügyminiszter is illetékes arra, hogy a jövő perspektíváját föltárja. De milyen őszintén szomorú az entent számára ez a perspektíva. Szaszonov a pzervári sajtó képviselőit magához hívatta és nyilatkozott előttük többek közt a balkán helyzetről s azt mondta, hogy Szerbia és Montenegró katasztrófája nem végleges mert a háború „után" a balkáni kérdést rendezni fogják. Tehát azt már Szaszonov sem reméli, hogy a balkáni helyzetet az entente katonailag képes legyen a maga javán megkorrigálni. Nyilatkozott Szaszonov Görögországról, Romániáról és Svédországró is, de a legtöbb, amit ezektől az országoktól vár, csak az, hogy semlegesek fognak maradni és nem csatlakoznak a központi hatalmakhoz. Természetes azonban, hogy az entente Szaszonov szerint is tovább folytatja a háborút, amíg Németországot ártalmatlanná nem teszi és különbékékről szó sem M2 állantnyelv joga. A véráztatta talajból uj jogok nőnek , a régiek megizmosodnak. Ami vért vesztett a háborúban a magyarság, azt állami megerősödésben kell visszakapnia. Az egyén elvesztésével nyernie kell a köznek . A fejlődés e természetes processusa a kiengesztelődés szivárványával ivezi be a komor sirkantokat így lesz a magyarság vérvesztéséből új jogforrás. A háború alatt megnövekedett nemzeti aspirációk között talán a legjogosabb és legtörvényesebb az, mely a magyar államnyelvnek teljes érvényesülését követeli minden téren. Nem valami úgynevezett „vivmány"-ról van szó, amit kegyképen kell kapnunk, hanem az államiságból folyó természetes kötelezettségek teljesítéséről. Az állam presztizséhez hozzátartozik, hogy hivatalos nyelvének érvényt szerezzen területe minden részén s minden hivatalos fórumon. A világ minden civilizált államában ez természetes külön törvényerv nélkül is. Sőt minden kulturállam azzal kezdi civilizatórius működését idegen gyarmatokban is, hogy a nyelvét bevezeti. De mivel a magyar nyelv ellen több százados harc folyt, a múlt században több külön törvényt is hoztak a magyar államnyelv jogáról. Változó idők változó hangulata, nyílt támadások és csöndes elalkuvások, kényszerhelyzetek és ősi közöny megoldatlan és rendezetlen kérdésnek hagyták az államnyelv jogát is sok téren a mai időkig. De amely percben a magyarság önfeláldozása még a munkapárt vezérét is arra hevíti, hogy „nemzeti önállóságot" hirdet és követel, a háborús jogos igények sorozatába automatikusan ugrik az államnyelv érvényesítésének jogai és kötelessége. " Nem akarunk kényes vagy nehéz kérdéseket feszegetni. Ezúttal nem bolygatjuk például az államnyelv jogát a hadseregben. Hisz a praktikus élet, a háború gyakorlati szükséglete a magyar katonaságnál tényleg behozta már a magyar nyelvet. A stratégiai érdek a lövészárokban találkozott a nemzeti kivánsággal s ott megértették egymást. Most csak egy országrészről beszélünk, amelyben a magyar államnyelv kizárólagos behozatala épen a háború alatt a legidőszerűbb s még csak jogos érzékenységet sem érinthet. A fiumei olaszok ismételten tettek hazafias kijelentéseket, hogy magukat szeparálják az ellenünk galád harcot vivő taliánoktól. Tehát az államhűségnek e szóbeli kijelentéséhez illik az a tényleges reform, hogy az államnyelvet jogához juttassuk Fiuméban a városi közigazgatástól az iskolákon keresztül a törvényszék ülésterméig. Mert igazán értelmetlen dolog volna magyar földön olasz várost tűrni a háború után. Magyar pénz millióival építettük ki az egyetlen magyar kikötvárt.ist; magyar katonák százezreinek vérével védjük az olaszok ellenében, tehát jogos, természetes és fideszerű, hogy igyekezzünk Fiumét meg is magyarosítani. Amily jogos és okos az osztrák kormány nyelvrendelete Ausztria hivatalos államnyelvének a németnek érvényesítése érdekében, és oly jogos és okos dolog volna, ha a magyar kormány is adna ki nyelvrendeletet a magyar államnyelv használata tárgyában. A törvényes, a természetes és históriai jog érvényesítése ma különös kötelesség, mert a háború tapasztalatai közzé tartozik az az igazság, hogy keresni kell az állam különböző ajkú lakosai között az összekapcsoló, az egybeforrasztó, az asszimiláló eszközt, — erre pedig csak az államnyelv alkalmas, — s örökre el kell tüntetni a széthúzásnak, a másfelé gravitálásnak, a szeparatisztikus törekvéseknek még csak lehetőségét is. E tapasztalat, s ez igazság az ország egész területére illik, de ezúttal csak legexponáltabb országrészünk, Fiume érdekéről beszélünk, mely megköveteli, hogy az államnyelv kötelező erejével füzzdik hozzánk szorosabbra. A háború után kétségkívül lesznek közjogi rendezések. A magyar állam bizonyára területi kiterjesztést is kap s a mai állomány végleges jogi beosztása is elkövetkezik. Nem kívánjuk ma megvívni a háború utáni politikai harcot. Csak arra hívjuk föl a kormány figyelmét, hogy az egyetlen magyar tengeri kikötővárosban az államnyelv érvényesítése ma harcba sem kerül, csak egy kis munkába, egy nyelvrendeletbe, amely ellen a hazaárulás bűne nélkül egyetlen fiumei állampolgárnam szólhatna. Használjuk föl e jó alkalmat arra, hogy az államnyelv kapcsával szorosabban a szeretetünkhöz kössük Fiumét. Ne takarékoskodjék akormány a magyarosító munkával. A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal omlása. Tavaly februárban foglaljuk vissza Csernovicot, az idei februárnak egy öt