Pesti Hírlap, 1916. február (38. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-29 / 60. szám

n— (Az Érdekes Újság) legújabb számát száteh­arminc kép diszíti. A harctéri felvételek ez alkalommal még változatosabbak, mert az új szám már megkezdi a harmadik 3000 koronás harctéri pályázatra beérkezett fotográfiák közlé­sét. Az Érdekes Újság friss száma különben az újonnan hirdetett pályázatok közül még egy má­­­sik sorozatnak is most kezdi bemutatását, ameny­nyiben a borítók hátsó lapján a magyar szépsé­gek számára kiírt 2000 koronás pályadíj első pá­lyázójaként egy budapesti szépséget közöl. Az aktuális eseményekről sikerült felvételek számol­nak be ez alkalommal is. A bolgár királynak fő­hadiszállásunkon tett látogatása alkalmából azt az érdekes jelenetet örökíti meg a lap, amint Fer­dinánd cár kezet fog egy magyar káplárral, aki a kárpáti véres harcok idején egy állást öt órán keresztül egymaga védelmezett. A repülőtámadá­sok emlékeiből három szenzációs felvételt talá­lunk az új számban. A párisi Zeppelin-rombo­lás közönségét és hét pompás fotográfiát a re­pülőgépek ellen­i harcoló német matrózokról. Ké­pek vannak aztán a bolgárok által fenyegetett Valonáról, a tátrai ciklon pusztításairól, itt van a napokban elhunyt világhírű magyar szillagász, Konkoly-Thege Miklós arcképe, Berány Róbert festőművész Lhévinnet, a híres orosz zongora­művészt rajzolta meg, egy fotográfia pedig a magyarság árulóját, Zanolla Richárdot ábrázol­ja. Az illusztrált cikkek közül az első a háború izgalmas perceiről közöl ritka érdekes felvétele­ket, a második az angol uralom alatt élő Indiá­ból, a harmadik a nyugati front német kézbe ke­rült műemlékeiről, az utolsó pedig, „A háború iskolája", a hadihajókról.­­ (Durazzó elestének híre Bécsben.). Az albán főváros elfoglalásának hite mély hatást keltett Bécsben. A középületeket fellobogózták és számos magánházon is zászló leng.­­ (A tiszteletes ur javadalmazása.) Pá­lyázati fölhivás jelent meg a mezőföldi egyház­megyébe kebelezett pálfai lelkészi állomásra." Ez a fölhívás, amely a mai viszonyom között egyálta­lában nem lehet érdektelen s amely azt bizonyítja, hogy egyes helyeken mi mindennel fizetik a lel­készeket, a javadalmazásra vonatkozó részletei­ben így hangzik: „Javadalom: 1. Készpénz 30, azaz harminc forint ezüstben, három ezüst hú­szast számítván egy forintban, mely mostani folyó pénzben 31 frt 50 kor. 2. Sóért és húsért 6 frt ezüstben, ez folyó pénzben 6 frt 30 kr. 3. Nád árában 4 frt ezüstben, ez folyó pénz­ben 4 frt 20 kr. E három tétel, mint készpénz összesen 42 frt 4, 20, azaz húsz font faggyú. Ez uj mértekre át­téve 11, azaz tizenegy kilogramm és 20 deka­gramm. 5, 30, azaz harminc ki­ló rozs, buza, mely házanként szedetik. Ez uj mértékre áttéve 37, azaz harminchét hektoliter és 52 liter. 6. Tűzifa 4, négy öl hasogatott kemény fából. Ez uj mér­tékre áttéve 14, azaz 13 köbméter, 4 köbdecm., 8 centiméter, 2 milliméter. 7. Széna helyett 4, azaz négy hold szántóföld, melynek szántását s ha rajta szemes eleség terean, összekötését a lelkész téteti ugyan, de már kaszálását, marokba vágá­sát, illetőleg gyűjtését és boglyázását az eklézsia végezi 8. Legelői járandóságból szántóföldben kiadatott 4, azaz négy hold, melynek minden munkáját a lelkész téteti. 9. Szántóföld 25 hold, azaz huszonöt hold és 773 • öl, melynek minden, munkáját az eklézsia téteti. Ebből 1 hold 948 • öl, „parlag", tavaszi eredetű, 12, azaz tizenkét hold őszi vetés, a többi nyári 10. Kert a ház fo­lyásában : 1 hold 658 k öl, melyet az eklézsia minden évben kétszer megszántat. 11. A trágyát kihordani az eklézsia tartozik. 12. Stóla az egy­házkerület rendelete szerint. 13. A malomba, ami­kor szükséges, tartozik az eklézsia alkalmatos­ságot adni. 14. A temetői széna a lelkészé, de amelyet maga tartozik betakarittatni. 15. Minden adót az eklézsia fizet. Kongrua: 502 korona. Van 2400 • ös 8 éves szőlő, melyet a megválasztott lelkész tartozik megváltani."­­ (Ferdinánd cár nevelője.) Ilyen cimmel megjelent hírünkhöz pótlólag közöljük még a kö­vetkezőket. Ferdinánd bolgár cár legidősebb édestestvérének, Fülöp herceg (Ferdinánd, Fü­löp Mária Ágoston Rafael) a neve, aki 1844-ben született és aki az 1848-iki februáriusi forrada­lomig nagyatyjának, I. Lajos Fülöpnek, a leg­utolsó francia királynak udvartartásában nevel­kedett. Haynald Teréz volt a nevelőnője. A bíbo­ros érsek nővére nevelte Ferdinándot, a mostani bolgár cárt is, nemkülömben a másik testvérét, Lajos Ágostont, II. Péter brazíliai császár­ vejét­­ és két nővérét, Klotildot, József főherceg had­testparancsnok édesanyját és Ameliet, Miksa ba­j­­or herceg feleségét. Ferdinánd cár náluknál ké­s­esebb 1861 február 26-án született.­­ (Új vezérezredesek.) A világháború második esztendejében létesítette a király a ve­zérezredesi rangot a német Generaloberst-rang­fokozat mintájára. Elsőkül erre a tisztségre Jenő főherceget, a délnyugati hadsereg főpa­rancsnokát és bánó hötzendorfi Conrád Feren­cet, a vezérkar főnökét nevezte ki A ma, hétfőn Bécsben kiadott legfelsőbb kézirattal nyolcra emelkedett nálunk a vezérezredesek száma Az új vezérezredesek a következők: gróf Beck testőr­kapitány, a vezérkar volt főnöke, Jóssef Ferdi­nánd főherceg hadseregparancsnok, báró Bol­fras, a katonai kabinetiroda főnöke, báró Kroba­tin hadügyminiszter és Kövess hadseregparancs­nok. A legfelsőbb kéziratok közül az, amit gróf Beckhez intézett a király, eltér a többitől, ame­lyek csak egyedül a kinevezés tényét közlik a szokásos megszólítással. Gróf Beck kinevezésé­nél utal arra az uralkodó, hogy az ő tevékeny­sége is nagy befolyással volt már hosszú évek előtt a véderő fejlődésére és így kiváló helyet foglal el azok között, akiket érdem illet meg a h­arcvonalak mindegyikén elért örvendetes si­kerekért-Gróf Beck Frigyes, a vezérkar volt főnöke, az első arciere testőrség kapitánya egyidős a királylyal. Részt vett az olasz hadjáratokban, 1867. óta a katonai iroda főnöke, 1879-ben a ki­rály szárnysegédje, 1881-ben a vezérkar főnöke és 1889-ben táborszernagy lett. Tulajdonosa a 47. gyalog­ezrednek. Érde­mei elismeréseül megkapta a bárói, majd a grófi méltóságot katonai szolgálatának félszá­zados évfordulóján a Szent István-rend nagyke­resztjét és két évvel utóbb a katonai érdemkeresz­tet a gyémántokkal. Vérbeli, kitűnő katona, aki­nek érdemeire méltán hivatkozott a legfelsőbb kézirat. József Ferdinánd főherceg, a negyedik had­sereg parancsnoka, IV. Ferdinánd toscanai nagy­hercegnek a­pa és unokaöcscse a királynak. Ja­va korabeli — negyvennégy éves — férfiú, jelleg­zetes hosszú, világos szakállal. A tiroli császár­vadászoknál avatták hadnagygyá. Közvetlenül a háború előtt Dankl Viktor hadseregfelü­gyelőnek lett az utódja a tiroli hadtestparancsnoki tiszt­ségben. Az első lengyelországi offenzíva idején Auffenberg hadseregénél volt egy hadseregcso­port parancsnoka, utóbb a hosszú, nehéz galíciai harcok során már mint hadseregparancsnok Krakó előtt állt csapataival, amelyeknek élén a diadalmas előretörés után kemény feladatokat kellett megoldani. Elfoglalta Tyirnovot, aztán előrehaladásának útja ismét fölkanyarodott orosz-lengyel földre, ahol ádáz küzdelmeket kel­lett megvívnia, amelyeknek legnevezetesebb ered­ménye Lublin volt A Bug és Visztula között ví­vott csaták lezajlásával már csak itt-ott akad dolga egy-egy ellenséges támadás kivédésével. Szenvedélyes és ügyes léghajós. Három év előtt első díjat nyert az osztrák aeroklub versenyén. Gróf Paar Ede főhadsegéd előléptetésében az urának hű szolgáját „tüntette ki a király" ke­gye. Majdnem három évtized óta teljesít szolgála­tot az uralkodó közvetlen környezetében. Het­venkilenc éves, tulajdonosa a 2. dragonyos ezred­nek és legutóbb a lovassági tábornoki rangot töl­tötte be. Báró Bolfras Artur a király katonai irodá­jának főnöke hetvennyolc éves. Hosszú éveken át volt főhadsegéde a királynak. Részt vett mind a két olasz hadjáratban és Bosznia okkupációjá­ban. Tulajdonosa Bécs város második háziezre­dének a 84. gyalogezrednek. Báró Krobatin Sándor közös hadügyminisz­ter 1849-ben született A tüzérségnél kezdte a pályáját és ennek a fegyvernemnek a tökéletesíté­séért mindig sokat buzgólkodott, kivált a delegá­ciók ülésein. Négy év előtt lett Auffenberg utódja a hadügyminiszterségben és tavaly a bárói rangra emelte a király. Kövessh­ázai Kövess Hermann hadseregpa­rancsnok 1854-ben született Temesvárott Neve a csanádmegyei hadgyakorlatokon elért emléke­zetes sikere révé­n vált közismertté. A háború ele­jén a 12. nagyszebeni hadtestnek volt a parancs­noka, amellyel heves tusát vívott az orosz túlerő­vel Kolat-Galiciában. A háború első felét a Pilica mentén küzdötte végig csapataival. Gorlice után kezdődött el az ő diadalainak sora is, amely az északi harctéren Ivangorod bevételével végződött. A szerbiai offenzívánál már mint hadseregpa­rancsnok szerepelt Mackensen tábornagy hadcso­portjában, majd végrehajtotta a Montenegro el­leni hadjáratot. Csak nemrégiben kapta meg a h­adiékítményes elsőosztályú katonai érdemke­resztet meg a német császártól a Pour le méritet. Ő a világháború egyetlen borotvált képű had­vezér­e (Hősök versengése.) Ellenfeleink, akik egyremásra kapják az erőteljes pofonokat, vad futásuk közben folyton hangoztatják, hogy most már minden izgalom és kegyelem nélkül kettévág­nak bennünket s mellékesen olyan békére kény­szerítenek, amely végleges elmúlásunkat jelenti. És minél inkább és minél többször megszaladnak, annál élénkebben és nagyobb elhatározással bömbölik bele a világba, hogy végóránk ütött. Aközben persze, miközben komikus megretirálá­saikat gyors iramban folytatják s a bőrüket meg­menteni igyekeznek, másfajta kijelentéseket is tesznek, jeléül annak, hogy magukat legyőzhetien és kegyetlen bosszút álló vitézeknek tekintik. A hőgieskedésben azután versengés folyik köztük és egymást túllicitálni igyekeznek. Annak ide­jén, amikor Gallipoli mellől egy viharos éjsza­kán az egész angol sereg eli­alt, azt állapították meg, hogy ez a szaladás és észnélküli menekülés a világtörténelem legfényesebb haditénye volt, amelyre minden angol egész élete fogytáig büsz­ke lesz és amely a világ előtt mint követendő példa fog állani Ez a falstaffi hencegés némi irigységet is támasztott az antant többi részében s ugy látszik nehezen várták azt az időt amely nekik is meghozza a világtörténelemnek egy másik és pedig még fényesebb haditényét s ami­kor a rettenthetlen angolokkal fölvehetik a ver­senyt . A szerencse eddig ebben a tekin­tetben első­sorban a taliánokra mosoly­gott, akik megérték azt a megálmodott gyö­nyörű napot, hogy a mi vitézeink nemes lendü­lettel kiverték őket Durazzóból s körülbelül olyan futást végezhettek, mint Gallipolinál az angolok. Alig hogy ez megtörtént és a rémülettel teljes szaladás véget ért, nyomban verni kezdet­ték a mellüket, azt hangoztatva, hogy a hadisze­rencse teljesen melléjük szegődött alapján an­nak, hogy hősi megfutamodásukat szerencsésen végrehajthatták s az angolokat túlszárnyalhat­ták. Most azután, amikor a hadiszerencsét ilyen nagy mértékben megcsípték, nyugodtan néznek a jövő elé, amely a többi efajta diadalt is meg fogja hozni. Ak­kor pedig, amikor Olaszország­ban mámorban úsznak és a Durazzóból elkerge­tett hősök számára métermázsaszámra fonják a babért, a franciák is kellemes helyzetbe kerültek. Velük semmi sem történt más, mint hogy a né­metek Verdunnél alaposan elnáspángolták őket, úgy szétlőve bevehetetlen erődjeiket, mint va­lami gyönge koponyát. Dehát az eddigi esemény­telen napok után ez is elég arra, hogy Páris népe csodás örömből vegye ki a részét, meg hogy a francia sajtó a kormány férfiaival együtt ujjon­gásban törjön ki, azt állapítva meg, hogy a né­metek oktalan előrerohanása az ő gyors és elha­tározó győzelmüket hozza meg. És ha a Ver­dunnél megrakott sereg parancsnoka véletlenül most kerülne a francia fővárosba, bizonyára megkoszorúznák, mert eszeveszett hátrálásával és az erősségek átengedésével tulajdonképpen kelepcébe csalta a hunnokat, akiket a világtörté­nelem eme szintén igen nevezetes haditénye alapján végleg összetipor. Hát, kérjük szépen, igy és ilyen módon versengenek azok a hősök, akiket angoloknak, olaszoknak és franci­áiknak neveznek.­­ (Eltitkolt gabonakészletek lefoglalása.) Lankadatlan erélylyel és állandó eredménynyel folyik az eltitkolt gabonakészletek felkutatása és lefoglalása. Legújabban a következő lefogla­lásokról érkeztek híradások. Krassóviszák­on 200 mm. búzát Fatáron 387 mm. búzát, 142 mm. zabot, 21 mm. árpát és 1708 mm. tengerit, Temes-Vágfalun 55 mm. búzát, Orczyfalván újabban 50 mm. búzát, Nickyfalván 201 mm. búzát és 137 mm. tengerit, Temeshidegkuton 112 mm. gabonát, Mélykastélyon 118 mm. búzát és 33 mm tengerit, Vajdalakon 44 mm. búzát, Nagyszécsányon és Kisgályon 50 mm. búzát, Alsószentmihályon 35 mm. gabonaneműt és tengerit, Kövenden 132 mm. gabonanemüt és 72 mm. tengerit, Turócon ismét 27 mm. gabonanemüt és 72 mm. tengerit, Felső­őrön 216 mm. gabonanemüt, Kercán 30 mm. ga­bonát, Felsősegesden 40­ mm. gabonanemüt, Kerkáskápolnán 36 mm. gabonát, végül Tisza­csegén és Olth­idegkuton 20 mm. gabonanemüt és tengerit, összesen 3955% mm. gabonanemüt és tengerit foglaltak le. wmtWW, 1916. február­ 29., tonid PESTI HÍRLAP 11

Next