Pesti Hírlap, 1916. február (38. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-24 / 55. szám
G 1 PESTI HÍRLAP 1916. február 24., csütörtök. i Hl is gondoltak erre. A szövetségesek csak azt a jogot követelik maguknak, hogy országukban szabadon fejlődhessenek. A szövetségesek nem nyúlnak hozzá más nemzetek törvényes jogaihoz. Az önfentartási ösztön követeli csupán, hogy a poroszság kérlelhetetlen egoizmusának és rablóétvágyának véget vessünk. A poroszság nem mindig volt rokonszenves Németországban. Ezt a poroszságot egyszers mindenkorra tehetetlenné kell tennünk. Ha ez nem következnék be, hiába hozott minden áldozatot az entente. Mi épen úgy, s mint szövetségeseink, világosan látjuk, hogy ez az a cél, amelyet el kell érnünk. Ingadozás nélkül haladunk épen úgy, mint szövetségeseink, azon az úton, amelyet magunknak előírtunk. A Franciaországhoz és Oroszországhoz való viszony. — Elszakíthatatlan kötelékek Franciaországgal. — Az Angliával való régi félreértések végre megszűntek. — — Szövetségünket tökéletes szövetséggé kovácsoltuk anélkül, hogy a szövetségesek egyikének is fel kellett volna áldoznia függetlensége vagy individualitása egy részét. Egészen máskép áll a dolog ellenségeinknél. Ott a szövetséges vazallussá válik. Tényleg nehéz ma már Ausztria-Magyarországról, Törökországról és Bulgáriáról mint független államokról beszélni, mert a németek keze ott a hadsereget és az egész közigazgatást szívósan magához ragadta. A szövetséges Franciaországgal való szoros kooperáció lehetővé tette, hogy mind a két ország gyorsan és könnyen szervezze és egységesítse összes segélyforrásait attól a naptól fogva, hogy a szövetség átment a tűzkeresztségen. Boldog vagyok, hogy őszinte csodálatomat fejezhetem ki ama energia és tehetség felett, amelyet a francia nép a győzelem előkészítésében kifejt. Franciaországnak e téren tett szolgálatai, amelyek csak a felületes szemlélő figyelmét kerülhetik el, nem kisbbek, mint a vitéz hadsereg ragyogó sikerei. A közös ügyért ontott vér elszakíthatatlanná teszi azokat a kötelékeket, amelyek a két országot egymáshoz fűzikk. — Boldog vagyok, hogy még egyszer megjegyezhetem, hogy a régebbi félreértéseket, amelyek sokáig zavarták az Angliához való viszonyt, végre megszüntethettük. Eltűntek e félreértések, mihelyt világos tekintettel közelről vették őket szemügyre, mint éji látomások a nap világánál — úgy oszlottak el. — Képviselő urak! Azok Önök közül, akik nemsokára meglátogatják a szövetségeseket, saját szemükkel fognak látni mindent, amit a szövetségesek és dicsőséges katonáik tengeren és vízen produkáltak. Tolmácsolják önök nekik az orosz nép szívélyes üdvözleteit. Az entente és Olaszország között létrejött a fegyverbarátság. — Az olasz csapatok, amelyeknek a hegyi háború nehézségeit kell leküzdeniök, lépésről-lépésre kergetik az ellenséget (?) arról a terület Aznap este a doktor vacsora után elővette a pesti újságot s belemerült az olvasásába. A napihíreket olvasta, elsőnek s közben nagyon kezdte rázogatni a fejét! — Jaj, be, furcsa dolgokat produkál az élet! — fordult a feleségéhez. — Olvasd csak el majd azt a hírt, amelyben egy ismert, előkelő pesti család fiáról van szó. Az apa nagy pénzintézet feje, képviselő, méltóságos úr s a fia, a nagyreményű csemete sikasztott. Persze, mikor kiderült, fejbelőtte magát. — Érdekes! mondta az asszony és ásított. — És tudod-e, hogy miért sülyedt ennyire az iszapba az a szerencsétlen ifjú? — Miért? — Mert elbolondította egy jóféle nő, színésznő vagy miféle és sok sok ékszert kívánt tőle. Az ékszergyűjtés volt a szenvedélye. S a férfi, hogy a szenvedélyt kielégítse, sikkasztott. Borzasztó! Színes kavicsok miatt . . . Milyen furcsa dolgokat produkál az élet . . . — Igen — dünnyögte az asszony félálmosan, — de azért nekem is megvehetned már azt a gyémántfüggőt, amit olyan régóta ígérsz. Kovácsnénak, a patikusáénak olyan nagy van, mint egy-egy mogyoró . . . A doktor sietve dugja vissza fejét az újságba. A gyerekszobában mosolyogva fordult meg ekkor ágyacskája sodronyhálója mögött a mélyen -alvó Krisztinácska. — valami szépet álmodhatott, röl, amelynek lakossága már régóta álmodott arról, hogy ismét az olasz haza kötelékébe fog tartozni. — Az Adria balkáni partján az olaszok a szövetségesekkel együttesen harcolnak a közös ellenség ellen. Üdvözöljük a köztünk és Olaszország közt létrejött fegyverbarátságot. A londoni egyezmény. — Önök tudják, hogy Oroszország, Franciaország és Anglia, hogy véget vessenek az ellenség hazug híreszteléseinek, amelyek szerint az egyik szövetséges különbékét köt, már a háború elején kijelentették, hogy elválaszthatatlanul egybe vannak kapcsolva s aláírták az emlékezetes augusztus 3-i egyezményt. Legutóbb Japán és Olaszország is csatlakozott a szerződéshez, amelyet 1915 november 30-án Londonban aláírtak. Azt lehetne tehát hinni, hogy ezzel meg vannak hazudtolva mindazok a folyton-folyvást felmerülő hírek, amelyek különbékékről szólanak, mert hiszen azok a hatalmak, amelyek ezt a szerződést aláírták, nemzetközi kötelezettségüket nem tekintik egy darab papirosnak. Szomorú hírek az ellenség által megszállott területekről. — Szomorú híreket kapunk az ellenségtől ideiglenesen megszállott területekről. Önök látják, mi megy végbe a lengyel testvérnemzetnél, a hősies Belgiumban, a sors sújtotta Szerbiában. Elviselhetetlen nyomor és ínség uralkodik mindezekben az országokban. Elég Miss Cavell meggyilkolására utalni, hogy elképzelhessük az életet olyan területen, amelyre a németek ráteszik vaskezüket. Azoknak a szerencsétlen áldozatoknak, akik a kemény megpróbáltatásokat elszenvedni kénytelenek, azt kiáltjuk oda: csak bátorság, a felszabadulás órája ütött. A szétdarabolt Lengyelország egyesítése. — Borzasztó irónia az a dicséret, amelyet a németek önmaguknak mondanak azokért a jótéte- ményekért, amelyekkel a megszállott területek lakosságát állítólag elhalmozzák. A német sajtó különösen arra büszke, hogy a németek Varsóban lengyel egyetemet alapítottak. Ez is egy csapda, amelybe a németek által elpusztított Lengyelországot csalogatják, hogy megnyerjék bizalmukat; a vállalkozás azonban már eleve kudarcra volt ítélve. Oroszország a háború kitörése óta a szétdarabolt Lengyelország részeinek egyesítését írta zászlajára. Az orosz társadalomnak szívén fekszik ez a cél, amelyet az uralkodó és a főparancsnok is kinyilvánított. A szövetségesek is hozzájárultak ehhez és a cél ma is változatlan. Hogyan tekinti Németország az egész lengyel népnek eme szent igyekezetét? Mihelyt Németországnak és Ausztria-Magyarországnak sikerült Lengyelországba benyomulni, siettek az addig egységes lengyel terület eme részeit egymás között felosztani. Hogy eltompíítsák azt a benyomást, amelyet a lengyelek ideáljainak megvalósítása elleni merénylet előidézett, előzékenyen járnak el a lengyel nép néhány alárendeltebb jelentőségű óhajával szemben. Ezért alapították a lengyel egyetemet. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Lengyelország autonómiája, amelyet ezen a helyen a császári kormány feje proklamált, magában foglalja az összes lengyel nemzeti iskolákat, a legalsóbb foktól a legfelsőbbig, tehát az egyetemet is. Nem hihető tehát, hogy a lengyel nép a németek részéről felajánlott tál lencséért lemond szent ideáljairól és szemet huny a Németország által tervezett uj leigázás előtt s elfelejti a poseni testvéreket, akiket makacsul a megsemmmisitésbe kergetnek, hogy megnyerjék az ott letelepedett németek tetszését. Németország uj terveiről beszélnek; arról tudniillik, hogy a meghódított területeknek tett új ígéretek és imaginátius engedmények fejében néhány százezer lengyelt besoroz, hogy mint ágyúsöltelék feláldozzák magukat a germanizmus győzelméért. Nem hiszem, hogy a magas nemzeti érzéstől eltelt lengyel nép, amely mindjárt a háború kitörése után sietett a minden lengyelnek drága nemzeti ideál megvalósítása érdekében az oroszokhoz csatlakozni, eltévelyedne és bele menne abba, hogy vérét ontsa Posen zsarnokaiért. Oroszország és Svédország, Oroszországot nem Skandináviára utalja a történelem: egészen más irányban kell a szabad tengerhez vezető utat elérnie. — Hadd beszéljek már most a semlegesekhez, mindenekelőtt skandináv szomszédainkhoz való viszonyunkról. A dumában különböző személyiségekkel és a sajtó képviselőivel való beszélgetésekben gyakran kijelentettem már, hogy Svédországgal szemben nincsen más érzésünk, mint az őszinte barátság érzése és csak azt kívánjuk, hogy a jó szomszédi viszonyt fentartsuk. Szerencsétlenségre a Keleti-tenger másik oldalán vannak még emberek, akiknek meggyökerezett előítéletek hatalmánál fogva és ellenségeink gya- núsításainak befolyása alatt velünk szemben előítéleteik vannak és bizalmatlansággal viseltetnek irántunk. Pedig egészen világos, hogy Oroszországot és Svédországot már a természet predesztinálta arra, hogy békében éljenek egymással, hogy kölcsönös gazdasági érdekeik kielégítést nyerjenek. Az ütköző pontok ürügye csak mesterséges ürügy. — Sem Svédország nem törekszik — vezető férfiainak kijelentései szerint — Finnországban terjesztődésre, sem mi nem törekszünk északi szomszédaink területére. Ugyan, mi is kínálkoznék nekünk a skandináv félszigeten? Jégmentes kikötő a Jeges-tengerben? Hiszen ilyen kikötőnk van saját területünkön és az orosz mérnökök intenzív munkája rövidesen lehetővé teszi, hogy azt a kikötőt vasút kösse össze Oroszország szivével. Nem skandináv partokra utalja történelme Oroszországot; egészen más irányban kell Oroszországnak a szabadtengerhez vezető utat elérnie. Románia. — Az entente belenyugodott Románia semlegességébe. — — Románia a maga választotta semlegességet tovább is fentartja. Az entente-hatalmak belenyugodtak ebbe a helyzetbe, meg lévén győződve arról, hogy Románia el nem fogja árulni saját érdekeit és ha itt az óra, fogja tudni megvalósítani nemzeti egységét vére ontásával. Bizonyos, hogy Románia azoknál, akik iránt népe természetes rokonszenvet érez, tényleges támogatást fog találni, ha a közös ellenségnek Románia elhatározásainak függetlensége ellen intézett támadásait kell majd kivédenie. Callipoli és Szaloniki, Szerbia, Montenegró. — Legutóbbi beszédemben felemlítettem szövetségeseinknek a Gallipoli ellen való katonai vállalkozását. Anélkül, hogy a költséges áldozatoktól visszariadtak volna, makacsul harcoltak, hogy velünk egyenes tengeri összeköttetést létesítsenek. A stratégiai helyzetben történt változások e csapatok távozását követelték meg. Egy részét Szalonikiba küldötték. Ami a szövetségesek csapatrészeinek e városban való partraszállását és ez eseménynek Berlinben való magyarázatát illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy a német birodalmi kancellár 1915 december kilencediki beszédében érintette az entente-hatalmaknak Görögországhoz való viszonyát és eljárásukat öszszehasonlította a németeknek belgiumi eljárásával. Nos, a Belgiumba való bevonulás és az ország elpusztítása valóban nem egyéb, mint megsértése azoknak a szent kötelezettségeknek, amelyeket Poroszország az 1839. évben vállalt. De a szövetségeseknek Szalonikiban történt békés partraszállásában a legcsekélyebb merénylet sincs a jog ellen. Az 1830 február harmadiki második londoni szerződés egy cikke a három védőhatalom mindegyikének megadja a jogot, hogy görög területre, amelyet felszabadítottak, csapatokat szállíthassanak azzal a feltétellel, hogy ehhez a másik két hatalom is hozzájárul. Fölösleges hozzátennünk, hogy ez a beleegyezés szövetségeseink számára kezdettől fogva biztosítva volt és így a szerződés illető cikkének minden követelménye teljesítve van. Az a bizonytalanság, vajon Görögország szerződésének kötelezettségeit teljesíteni fogja-e, kényszerítette a szerbeket, hogy bizonyos tartózkodást tanúsítsanak, mert Görögország közreműködésétől nem" akarták megfosztani magukat. A szerb főparancsnokságnak meg volt az a lehetősége, hogy a bolgár mozgósítást egy gyors offenzívával megakadályozza, mert a legcsekélyebb kétely sem állott fönn az iránt, hogy ez a mozgósítás Szerbia és szövetségesei ellen irányul és így a Bulgária ellen való támadás abban a pillanatban, amikor csapatait összevonta, nem lett volna egyéb, mint jogos védelmi rendszabály. Mindamellett a szerb kormány nem akarta vállalni a felelősséget az iránt, hogy testvérgyilkos háborút kezdjen. De ez a lelki nagyság Görögországban nem talált visszhangra. A görög kormány Szerbiával szemben való kötelezettségeit a maga módján magyarázta. A szerb hadasereg a kitartásnak és vitézségnek csodáit művelte. Sikerült is végül Szerbiának, hogy utat törjön magának a tengerig. Most, hála a szövetségesek, különösen Franciaország fáradozásainak, a szerb sereget Korfuba szállították. Természetes, hogy ez a katonai erő, amelyre októberben a németek, osztrákok, a magyarok és a bolgárok rávetették magukat, már nem oly nagy, de biztos záloga Szerbia újjászületésének. Az a tragikus végzet, amely egyelőre Szerbiát leigázta, nem kímélte Montenegrót sem. Nikita király családjával és a kormány egy részével elhagyta az országot, hogy egy szégyenteljes békét ne kelljen aláírnia. Franciaországból utasította Mirha Jerceejett hogy r^entee rnw ? moT*tw2*?rái cser ti* az, hogy azok a szerbekkel egyesülhessenek és a hercegnek.