Pesti Hírlap, 1916. március (38. évfolyam, 61-91. szám)

1916-03-07 / 67. szám

A francia-belga harctér. Német hivatalos Jelentés. Berlin, márc. I. A nagy főhadiszállás küzüli márc. 6-án. A Ver mellestül északke­letre élénk aknaharcok folytak. A­z angol gyalogságot, amely ott több izben kisebb támadásokba kezdett, tüzelésünkkel visszautasí­tottuk. A M­a­a­s keleti partján a n­a­p á­ltal­á­b­a 11 n­y­u­g­o­d­t­a­b­ba 11 teltet, mint eddig. Mind­azonáltal kisebb harci cseleke­detek eredm­­é­nt vek ép tegnap és tegnapelőtt foglyokban 14 tisztet és 1­34 főnyi legénységet szállí­tottunk be. A legfőbb hadvezetőség. A francia vezérkar jelentése. (Március 5. Délután 3 óra.) Belgiumban tüzérségünk Lombardzydetől délre betemetett ellenséges árkokat. Az Argonneokban ütegeink tüzeltek az ellenség árkaira és összekötő útjaira Haute Chevauch­ée és Bourreuilles mellett ahol tüzet okoztak. Verdun körül nagyobb kiterjedésű lett az a harc, amely eddig Douaumont falura lokalizáló­dott. Tegnap este 6 órakor az ellenség a Hardau­m­ont erdőségtől Douaumont erődig terjedő vona­laink elleni heves bombázás után igen élénk tá­madást intézett ellenünk, de záró- és gyalogsági tüzelésünkkel visszavertük. Az éj folyamán az ágyúzás továbbra is állandóan igen élénk ma­radt az egész fronton a Maastól keletre, Mort Hommetól nyugatra és a Cote Dienál. (Éjjel 11 óra.) Soissonstól északra üte­geink pusztító tűz alá vették az ellenséges műve­ket. Az Argonneokban tüzérségünk a vinarvillei út közelében, La Harassetól északra és Haute l'hevaucheu mellett ellenséges munkákat bom­bázott. Verduntól északra igen élénk bombázás, különösen Hardaumont erdőség és Douaumont erőd között. Az ellenség ezen a vidéken nem újí­totta meg támadásait. Semmi változás Douaumont falunál, amelynek közvetlen bejáróit mi tartjuk. A Vacherauvilletől keletre lévő erdőségben táma­dás volt. A Woevreben erős ágyúzás Fresnes , mellett és Hardaumonttől keletre. Tüzérségünk igen tevékeny volt az ellenséges front egész h­osz­szában s bombázott mozgásban lévő ellenséges csapatokat Vacherauvilletől északra, továbbá a Louvemont erdőségében, árkaiban és bejáróinál. Pétain tábornok hadseregparancsa Vilmos császár koholt proklamációjáról. Berlin, márc.­­1. A Wolff-ügynökség jelenti: Pétain tábor­nok következő parancsát találták meg a 33. szá­mú francia gyalogezred egy fáklyánál. — Február 21. óta a trónörökös had­serege a végletekig ment erőfeszítésekkel támadja Verdun körüli állásainkat. Az el­lenség még sohasem hozott működésbe annyi tüzérséget, még sohasem használt fel oly sok muníciót. Legjobb hadtesteit is, amelye­ket hónapokon át gondosan pihentetett, a harctéren már egytől-egyig küzdelembe vitte. Megismétli gyalogsági támadásait tekintet nélkül súlyos veszteségeire. Mindez azt bi­zonyítja, h­ogy Németország milyen súlyt he­lyez erre az offenzívára, amely nagyobb stíl­ben az első, amelyet egy év óta frontunkon megkísérelt. Siet sikert előidézni, amely befe­jezi a háborút, amely alatt lakossága, egyre jobban szenved. A k­eleten való terjeszkedés álmai eltűntek. Az orosz és az angol hadsere­gek megnövekedése nyugtalanságot kelt. A császár felhívása, amelyet szökevények hoz­tak el hozzánk, bevallása a kétségbeesett tá­madás valódi okainak." ,f hazánk" mondta ,kényszerül e támadásra, de vasakaratunk meg fogja semmisíteni az ellenséget. Ezért parancsolom meg a támadást." Az e vasa­ka­ra­tuk meg fog törni állhatatosságu­nkon mint Lotharingiában, Picardiában, Artoisban, az Ysernél és a Champagneban. Ezek a kétség­beesett erőfeszítések, amelyeknél ők meg­maradt legjobb csapataikat hasztalanul fog­ják feláldozni, az összeomlás első tünetét je­lentik. Egész Franciaország reánk tekint. Még egyszer elvárja, hogy mindenki a vég­saökig megteszi kötelességét. a második hadsereg vezénylő tábornoka, Pétain Az ezredparancsnok toldása: Pétain tá­bornoknak, a 33. ezred egykori paran­csno­­­kának rendeletéhez az ezredes csak egyet fűz még hozzá: A 33. ezred méltónak fog mutatkozni egykori parancsnokához. A 33. ezred, ha szükséges, tud majd meghalni, de hátrálni sohasem fog. A zászlóaljparancsnok toldása: Ezt a parancsot nyomban fel kell olvasni az ösz­szegyült századoknak. Az események, a 33. francia gyalogezred­nek, amelyhez a parancs fordul, a következő eor- ',,'- sot juttatták osztályrészül.­­ Március 3 és 4-én l­ouaumont faluért küz­dött az ezred. Mindkét napon ezres veszteségeket szenvedett. A foglyok kétségbeesett hangulatban voltak és panaszkodtak a vezetés és az élelmezés miatt. Az ezredből való foglyok száma március 5-én 24 tisztre és 174 katonára emelkedett. A had­sereg vezérének buzdító parancsa, amely nem átalja, hogy a császárnak egy természetesen soha ki nem adott felhívásával dolgozzék, az ezredet tehát nem vezette győzelemre.­ ­ — Érdekes újság! — lobogott, a szegf­y­csokrocskát Zsuzsinak nyújtva, — a torony­ban elhallgatott a tutó. Szép meleg szeptemberi est volt aznap. A széles, akácfás külsővárosi utcán sokan künn ültek még a házak előtt, sárguló fák alatt. Az utcai lámpásokat akkor gyújto­gatták. A két fiatal az ablakban­­ könyökölt. Palcsóné azonban már lefeküdt a belső szo­bácskába, — bizonyára jócskán foglalkozott aznap a lapos üvegével. (Pedig, hogy kérte Zsuzsi: csak legalább az esküvőig ne!...) Ahogy ott álmodoznak az ablakban, — Zsuzsi két könyéken, Üllői félkönyéken, má­sik karjával Zsuzsit ölelve, — a túlsó soron egy katona lépked. Csak a sapkája katonai. De a háborúnak abban a szakában még a gyakorlótereken is lehetett látni polgári­ruhás csapatokat. A katona lépked a túlsó soron a ho­mályban. Az átellenes ház előtt megáll, — Szappanosétt előtt. Hallatszik, hogy kérde­zősködik: — A nyolcvanhetes szám ... Melyik kérem a nyolcvanhetes szám? —• Amaz ott­a. — Ott lakik ugye kérem, Paksó Mi­hályné. — Ott vitéz úr, ott. Zsuzsi már az első szóra megrezzent. Ü­te is visszahúzódott. Aztán Zsuzsi kisuhogott a szobából, s bezárta az utca­ajtót, csakúgy csattant a zár. Mikorra visszatért a szobába, a katona is odaért. Zörgetett a kapun. — Zörgethetsz, — susogta Zsuzsi ha­ragosan. S gyors kézzel csukta be a belső abla­kot, mind a kettőt, — vigyázatos-h­alkan. A külső ablaktáblák kiakasztottan maradtak, nem nyúlhatott ki érettük. A katona még erősebben zörget. Vár. Megint rázza a kilincset. Zsuzsi a szoba sötétjében áll, az asztal­nak támaszkodva. Mellette Üllői. Magához karolta a leányt, védőn mint Dobozyt festik. A katona zörget. Vár. Megint zörget. Egyre erősebben dörgeti a kaput, csattogat­ja a kilincset. Zsuzsi még a lélekzetét is visszafojtva hallgat. Üllet is. A katona abbahagyja a zörgetést. Hal­lani, h­ogy ablakhoz lép. Beók­umlálódik. Lát-e valamit? Vagy nem lát? Aligha lát. Hacsak Zsuzsinak a lrhája nem világos­lik valamennyire a sötétben. A katona bekiált: — Van-e itt valaki, kérem?! M­ kopogtatja a belső ablakot: Isz, itt valaki ? Jóesrét kivánok! , Zsuzsi válla megrándul. Üllői azonban még szorosabban fogja a karját. — Ne szólj. A katona a másik ablakhoz lép. Okm­i­lál. Kopogtat. — Van-e itt valaki? Hát senki sincs itt? A sodrófáját... — Ne szólj! Ne mozdulj! A katona bedugja a fejét, hogy az orra az ablaktáblát nyomja: — Zsuzsikám lelkem! Édes jó Zsuzsim! Lelkem, virágom, szép selyemcsipkém ... angyalom! ...­­ Zsuzsi szive nagydobbal ver. Üllei érzi, amint átkarolva tartja, érzi az egész dere­kában. Látja-e a katona Zsuzsit? Van csak sejti, hogy ott van? Halkan, remegő hangon beszél: — Búcsúzni jöttem Zsuzsikám ... Szó­lalj meg édes... Tudom, hogy nagyot vét­keztem ... De holnap reggel már elmegyek. Térek-e vissza, vagy se ... Elhallgat. Várja talán, hogy felel va­laki. Megint beszól: — Zsuzsi! S már akkor, mint aki annak nevét kiáltja, akire a földet hányják a gödörben. —• Zsuzsi! Üllői érezte, hogy Zsuzsi szive dob® gása elhal. .(Folyt. köv.) ' / , me. március 7., KV PESTI HIRLAP 3 Angol hivatalos jelentés. (Márc. 5.) Vermellestől északkeletre, az aknatölcsérekben tegnap tovább folyt a harc. Az ellenség igen tevékeny volt Loosnál és Yperntől északkeletre. Az I'pern—Comines-csatornánál nyugalom. Tartjuk a március 2-án nyert terepet. Verdun kiürítésének lehetősége. Rotterdam, márc. C. —­­A Pesti Hirlap tudósítójától.­­ Egy angol tudósító Verdun környékéről ezeket táviratozza. Illetékes körök távol tartják magukat a túlzott optimizmustól. Azt hiszik, hogy a németek nemsokára valószínűleg döntő előre­törést kísérelnek meg. Egy pillanatig sem gon­dolják, hogy ennek az előretörésnek sikere lehet, de egyáltalán nem csinálnak titkot abból, hogy felmerülhet Verdun kiürítésének szükségessége, ami azonban, úgy mondják, a francia front élő erejét semmiképen sem gyöngítené. Egy másik angol tudósító március 3-áról ezt jelenti: A Woevre-síkon a franciák helyzete reményteljes. Most bizonyították be csak az ese­mények, hogy a Combres-Eparges magaslatért való harcban hozott nagy áldozatok nem­­voltak hiábavalók, mert a németek az ottani francia had­állásokat a helyzet kulcsának tekintik. Fresnes sáros átázott talajon fekszik, míg a franciák a falu északi részén jobb és keményebb talajon tart­ják állásaikat. Verdun ostroma. Zürich, márc. 6. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Tagesanzeiger jelenti: A verduni tün­­gyürű­ a német tüzérségi támadás előbbrevitele következtében már háromnegyed körré alakult ki. Verdun helyőrségét most az a veszedelem fe­nyegeti, hogy az egyedüli délnyugat felől hozzá­vezető vasútvonal a német ágyútűz körletébe ke­rül, ami megmagyarázza a kétségbeesett fran­cia ellentámadásokat. 1 *

Next