Pesti Hírlap, 1916. május (38. évfolyam, 121-151. szám)

1916-05-30 / 150. szám

1916­. május 30., kedd.­­ • — . 1916. május 31., szerda. PESTI HÍRLAP 639 f . En­ver pasa Bagdadban? Konstantinápoly, máj. 29. Enver pasa hadügyminiszter, vicegenera­­lisszimusz, aki egy idő óta nagyszámú kíséret­tel Anatóliában körutazást tesz, e hó 25-én Bag­dadba érkezett, ahol nagy tisztelettel fogadták. A város zászlódíszt öltött. A miniszter meglátogatta a mohamedánok temetkezési helyét és koránokat osztott ki. Abdul Kadir Keilani mauzóleumában vallásos ünnepség volt. A kormányépületben ez­után bankét, majd fényes fogadtatás volt. Eluta­zása előtt a miniszter jelentékeny összeget oszta­tott ki a város szegényei között. A mezopotámiai orosz offenzíva megakadt. Zürich, máj. 29. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Tagesanzeiger jelenti. Az orosz hadi je­lentések indirekt bevallásai alapján­­Mezopotámiá­ban az oroszok visszavonulása állapítható meg a török ellenmozdulatok elől. Bagdadnak és Mosszulnak a­z oroszok részéről való fenyegetése elhárítottnak tekinthető. Oroszország háborús célja: Konstantinápoly, a Dardanellák és a Boszporusz. Stockholm, máj. 29. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Miljukov kadétpárti vezér az orosz biro­dalmi duma tagjainak Angliában való tartózko­dása alatt következőket jelentette ki a Manches­ter Quardian tudósítója előtt: — A mi háborús célunk Konstantinápoly birtoka. Oroszország a Boszporust és a Darda­nellákat is ű­tni akarja, azzal a joggal, hogy ott erődítéseket készíthessen, hogy hadihajóknak az átvonulását megakadályozza. AA Labor Leader ehhez az intervjúhoz­ megjegyzi, hogy az angol nép nem gondol arra, hogy Oroszország kedvéért vég nélkül folytassa a háborút. Ellenkezőleg, helyesli Wilsonnak azt a szándékát, hogy közvetítőként lépjen fel és re­méli, hogy nem engedi magát a hadviselők egyi­kének ellenzése által eltántorítani. Hasszán Riza a háború végleges mérlegéről. München, máj. 29. — "A Pesti Hírlap tudósítójától. — Hasszán Riza pasa tábornok, a török parla­ment tagja, egy beszélgetésben a következőket je­lentette ki: — Ami a háború végét illeti, meg vagyok győződve arról, hogy szövetségeseink képviselői a béketárgyalásoknál a győző székét fogják el­foglalni. Nem tudok magamnak hatalmat elkép­zelni, amely képes volna a németeket és keleti, déli és nyugati szövetségeseinket az általuk meg­szállott területekről eltávolítani. Ellenségeink ed­digi győzelmi hite csak képzelődés és az is marad Olaszországra néz­ve kijelentette, hogy Olaszország Törökországnak legnagyobb ellen­sége. A tábornok szilárdan meg van győződve arról, hogy a vitéz osztrák és magyar szövetsége­sek rövid időn belül szét fogják robbantani az olasz hadsereget. Az olaszok katonai morálja ez alkalommal is csak oly kedvezőtlen, mint aminő a tripoliszi háborúban volt. A jövőre nézve kijelentette a tábornok, hogy a jelenlegi szövetségesek a békekötés után is hűségesen és szilárdan össze fognak tartani, mert össze kell tartaniok. A tauborus !£éíjft©t©rsgág0 Bethman­n-Hollweg a bajor királynál. München, máj. 29. Lajos király ma délelőtt tizenegy órakor Bethmann-Hollweg birodalmi kancellárt hosszabb kihallgatáson fogadta. A kancellár a királynénál is megjelent audiencián. Délután egy órakor a király a birodalmi kancellár tiszteletére a királyi palotában reggelit adott, amelyen a szövetségi államok követei, a bajor miniszterek a gyöngélkedő gróf Hertling miniszterelnök kivételével, továbbá a birodalmi kancellár kísérője, gróf Zech követségi tanácsos voltak hivatalosak. Az élelmezési hivatal elnökének beszéde a költségvetési bizottságban. Berlin, máj. 29. A birodalmi gyűlés költségvetési bizottsága az új hadiélelmező hivatal szervezetét tárgyalta, amelynél Batoczki, a hivatal elnöke kijelentette, hogy egyáltalában nem ismeri félre a helyzet neh i­elézségeit, de mind­amellett egészséges optimiz­mussal néz a jövő elébe. A zsírról való gondosko­dás nagyfontosságú kérdését alig lehet néhány hét alatt rendezni, de minden lehető meg fog történni. Az elnök arra kérte a birodalmi gyűlést, hogy bizalommal, optimizmussal és jóindulattal támogassa, hogy a már ismertté vált terveket a nép javára gyorsan és szerencsésen lehessen vég­rehajtani. Bejelentette végül, hogy a tömegétke­zést minden tekintetben elő fogja mozdítani és a háztartások húskészletének megállapítását széle­sebb alapra fogja helyezni, és a háború, Anglia portugál csapatok spanyol területen­­való átvonulását követeli. Bern, máj. 28. Az Echo de Paris madridi tudósítója re­gisztrálja a spanyol fővárosban forgalomban lévő hírt, amelyet azonban valótlannak mond, hogy Anglia határozott követelést, más verzió szerint egyszerű kérést intézett a spanyol kormányhoz, hogy esetleg engedje meg portugál csapatoknak spanyol területen Franciaországba,­­való átvonu­lását. A társadalom és a háború. Sebesült katonák az Auguszta-hajón. Az Auguszta-hajó hétfőn délelőtt a Légrády-hadi­kórház és a Hernád­ utcai kórház sebesült kato­náit vitte kétórás sétahajózásra. A sebesülteket az alap részéről Bernáth Béláné, a hajót szol­gáltató társaság részéről dr Dom­ony Móric igazgató, Nádas Viktor és Fejérváry Tibor fo­gadták. Hangverseny is volt, melyen Feld Olga, a kitűnő operaénekesnő pompás ének­, Silving Bertalan hegedűszámnaival tűnt ki. Jó ebédet is kaptak a katonák, akiknek a szíves vendégsze­retet láthatólag jól esett. Navratil törzsorvos ünneplése. A Hold­ utcai hadi­kórházban bensőséges ünneplésben részesítették a kór­házban ápolt tisztek di szalóki Navratil Dezső törzsor­vost, a kórház parancsnokát, abból az­ alkalomból, hogy a király őt, mint a Hold-utcai és a Tőzsde-kórházak pa­rancsnokát, a­­Ferenc József-rend lovagkeresztjével tün­tette ki a vitézségi érem szalagján. Navratil törzsorvost , Baksay Endre tartalékos százados üdvözölte és az üd­vözlésnél szolgálati öltözetben megjelentek a már láb­badozó tisztek teljes számban, nemkülönben a kórház­ban ápolt legénység három tagú küldöttsége. A kitünte­tett keresetlen szavakkal mondott köszönetet az ünnep­lésért, elhárítván minden érdemet magától. Az Auguszta-hajón ma, kedden, a délután fél öt és fél hét órakor induló hajókon vonósnégyes hangver­seny lesz. Az este 9 órai hajón művészhangverseny lesz, melyen Linkeffy Ica, Vörös Ily, Dallus Olga és­ Kiss Menyhért lépnek fel. A hadiárvákért. A­ magyar­­hadiárvák felnevelésé­re és ellátására gróf Tisza István miniszterelnök által közzétett felhívásra báró Rotschild Lajos százezer koro­nát adományozott. Délutáni előadás az Urániában. Novák András iparművész-tanár előadását a bútor stílusairól május 31-én délután fél ötkor folytatja. A második szintén ve­tített képekkel kísért előadás XVI. Lajos korát és az angol stílusokat ismerteti érdekes adatokkal. Jegyek 1, 3, 2, 1 koronáért (páholy 16 korona). Az összes jövede­lem a Hadsegélyező Hivatal özvegy és árvaalapját nö­veli. Jön a gyüjtőkocsi! Szerdán a Vörös Kereszt sze­retetadomány osztályának gyüjtőkocsijai a VII. kerüle­tet keresik fel. Indulás az Almássy-térről. • *­­ Pesti Hirlap szerkesztőségéhez a következő adományok érkeztek: A megvakult katonáknak: Majoros Géza Ajnácskó 1­ 0 K, N. N. Nagylég 1 K. A 66-os dandár távírász osz­taga tábori posta 77. 40 K, Csempe József vendéglőjében Újpest., Szarka Ferenc gyűjtése 18 K. Cs. és kir. katonai élelmezési állomás Rákos 20 K. Az elesett katonák családjainak: Mérő Magdi Jobbágyi 10 K. A megbénult katonáknak: M. kir. 3—39. honvéd­tábori ágyusezred vonatának artisztikara 36 K. Kohn Erzsike részére: Weiszfried Lujza Budapest 3 korona. Tudomány. • (Összes ülés az Akadémián.) A Magyar Tudo­mányos Akadémia Plósz Sándor másodelnök elnöklésé­vel összes ülést tartott, amelyen Szinyei József­­emlék­beszédet mondott az 1­909-ben elhalt Jalava Antal, a kiváló finn íróról. A szép emlékbeszédet a nagyszámú közönség élénk figyelemmel hallgatta és az előadót meg­tapsolta. Heinrich Gusztáv főtitkár tett ezután jelentést a folyó ügyekről.. Több apró folyó ügy elintézése­­után az összes ülés véget ért. * (Országos gyermekvédelmi kengresszus.) A Ma­gyar Gyermektanulmányi Társaság jogi és gyermekvé­delmi szakosztálya több gyermekvédelemme­l foglalkozó egyesület részvételével értekezletet tartott, amelyen Nagy Antónia székesfővárosi főóvónő előadása alapján ősz idejére országos kongresszus összehívását határoz­ták el. 15 kongresszus feladata a hadiárvák ügyének az egész gyermekvédelem keretibe való beleillesztésének g megvitatása. Hazajáró lelkek . . . • Gorlice, m­alac. A sajtóhadiszállás engedélyével. Öreg kövek elárvult társaságai ülnek mező­, deli sziklákon, omlatag, fekete falak, nehézkes­, elvénhedt tornyok bámészan, üresen csodálkozó ablakszemekkel nézve el vörösarany őszi bros­kátba, vagy vastag, zöld nyári prémbe bújt he­gyek, dombok felett; mindegyiknek meg­van a maga édes, szomorú története sárga, szakadt per­gamenten, vagy nótás népszájon. Megvannak­ ezek a szépséges, primitív mondák, melyeknek a sápadt mesefigurái aztán fürtös fejű, redözött palástú lovagok, kürtös csizmás, szakállta vén várurak, hegyes cukorsüveg-fejdiszt, fátyolos és gyöngyöskontyű finom tipegő kisasszonyok éjféli sóhajjal bandukolnak a bozóttal benőtt, repkényruhás fekete falak közt. Hazajáró lel­kek . . . Romok városát járom, elátkozott, elhalt várost, a tétován álldogáló csonka falak sorai,­­fekete kémények légiója, a tátongó üres ablakok épp úgy sírják az elmúlás rapszódiáját, mint év­századok várkastélyai. És ennek a rengeteg rom­nak is megvan a maga története, nem fátyolos, gyöngyös, páncélos és brokátos, finom szavú ballada, hanem a modern elvetemedett, istentipró fantázia rémregénye, melyben nem szív és szen­vedély, hanem ész és számítás, nem sólymos va­dászat, kötélhágcsó és fleurett, meg mandolin és tőr játszanak szerepet, hanem Krupp és Skoda és Creusot, meg Mauser, Mannlicher és Win­chester. — furcsa nevek, bizony nem is költői szók! És itt is bujkálnak a magas elvadult iü­ske­bozóttest, kutyatejjel, száraz bogáncscsal benőtt falomladékok közt enneik a rengeteg romnak sa­játságos imádói, siratói, nesztelen léptű, félő, vad tekintetű alakok, — a goráicei hazajáró lelkek ... Magas, dús, szinte ujjongó, vad szenve­délylylel egymásba ölelkező, egymással késéig!) virághalmok tornyosulnak indulatos fehér és ró­zsás hullámokba, a tavasz fölséges, buja sze­relmesjátéka tobzódik a bokrokon és­ fákon, vé­gigöntve itt minden kábító illatú virágtömeggel. És ebből a forrongó, fiatal, csudás életförgeteg­ből merev, holtmozdulatlanságban merednek elő sírkövek, összevissza dülöngöző elvénhedt vas­tag kőtáblák, szélesek, felül laposan legömbö­lyítve, teleírva­ bizarr héber betűkkel, Jehova szent szavaival. A mazerothok vörösre és kékre vannak festve, a kopott, töredezett színből hal­ványan fénylenek ki a kalligrafikus aranybetűk, a kochanimok áldó kezei, a leviták oroszlánjai és repeső galambjai a hétágú mécses körül, a félelmes miszticizmust, ami ezeket a nagy, eset­len köveiket megüli, friss, pogány pajkossággal gúnyolják a bókoló, virágterhes galyák, a rájuk permetező fehéren ragyogó szirmok, ,a régi, cso­datevő bölcs emberek halálos titkainak nagy­képű formuláit fehéren kacagja ki az örök élet. Itt is jártak, — Krupp és Creusot és Skoda! Felforgatva, darabokra zúzva a sajátos, stilizált szépségű kövek, a virágok mély, sötét, lucskos gödrökbe, barlangokba kandikálnak be, szétzúztak, felszántottak a gránátok mindent, üvöltő kacagással dobálták ki a szent fehér pa­lástokba, feketecsikos, fehér selyem imaleplekbe takart csontvázakat, százados holtakat a napvi­lágra és ujakat fektettek be helyükre, meghamisí­tották a Feltámadást és pokoli próbát tartottak a Végítéletből. S ott, az egyik három darabba rop­pant veres kő előtt, felforgatott földhalomban gubbaszt fehér virágok sürű bokra közt egy fekete alak. Görnyedt zsidó, piszkos kaftánban, fején a prémes szombati süveg, mocskos vörös­szinü a h­aja és a bodros szakálla, meg a halán­téktincsei, •A csúnya ember, nagyon vissza­taszító, fényes, vörös és torz a képe. Egyre haj­bókol a megölt sirkó előtt, lehajtott fejjel, üti öklével beesett mellét és hosszít fénylő vonalakat irnak arcára a lefutó könnyek. Rekedten, egy­hangúan hadar a mélységes, illatos csöndben: — „Jiszkadal ve jiszkadal semérabu" . . . És ez a csúnya torzalak itt gubbaszt min­dennap, immár egy éve és veri a mellét és haj­longva sírja a Kadist a meggyalázott, szétrom­bolt, ledőlt sírkő előtt . . . Aztán ismét romok, ismét szentségek tör­melékdombjai, — „solve vincia reis" beszélnek a patinás gót betűk a vén lebukott harang peremén, aranyos szilánkok, zúzott, csavart oszlopok, kacskaringós stukkók és vörös téglatömegek dombján, mintha rettentő, kegyetlen öldöklés lett volna, itt egy redözött ruhás angyal­torzó, amott egy liliomhajlású kéz, szandálos láb, tört szárny­darab, a leesett ezüst galamb kiterjesztett szár­nyakkal áll a romokon és a nagy feszület, rajta így tépett .csonka­ törzs, az egyik szentséges kéz

Next