Pesti Hírlap, 1916. július (38. évfolyam, 181-211. szám)

1916-07-01 / 181. szám

Budapest, 1916. XXXVIII. évfolyam, 181. (13,115.) szám. Szombat, julius 1. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre 32 K —­­ Félévre 16 „— „ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra k­ .,80), Egyes szám­ ára helyben, videóén és pályaudvaron 12 i1 Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—93 hívandó.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL : Budapest­,­­Erzsébet­ körutc 1. Telefon: József 52—96. Csapatainkat Kolomeától nyugatra és délnyugatra visszavontuk Obertyntől északra, Kirlibabától északkeletre és Sokultól nyugatra visszavertük az oroszok támadásait. — A Doberdo-fensikon tovább tartanak a harcok. — Az olaszok támadásait visszavertük. — Selztől keletre még tart néhány ároknak az ellenségtől való megtisztítása. — Meghiusult támadások a karintiai fronton és a Borcola-hadállás előtt. — A Maas nyugati partján a 304-es magaslatnál előre­haladtak a németek. — A törökök előnyomulása Perzsiában. —A háború huszonnegyedik hónapjá­ba léptünk és a sajtóhadi­­szállásról ma az orosz­­jelentésekre hivatalos kommentárt kaptunk; ez a kommentár többek közt azt mondja, hogy „a nyilvánosság a háború két esztendeje alatt megtanulta a háború el­kerülhetetlen változásait helyesen megítélni és komolyságát s hidegvérét kritikus idők­ben is megőrizni; nem szükséges tehát előtte eltitkolni semmit". Helyes beszéd; hozzáte­hetjük, hogy szépítgetni sem szükséges előt­te semmit és hogy bár mindenki úgy tanul­ta volna meg a leckét, mint a nyilvánosság. A sajtó feladata nem a történetírás, csak anyaggyűjtés a történetíráshoz. A­ történe­lem majd­ eldönti, hogyan eshetett egy hónap alatt akkora változás s vajon korán vagy későn kezdtük-e meg olaszországi offenzí­vánkat. A történelem azonban csak utólag hoz ítéletet. Aki most is hozhat, az a legfőbb hadúr, s ő sohasem csinált titkot abból az érzéséből, hogy felelősséggel tartozik a tör­ténelemnek. Ő már most is eldöntheti, mi­ért lehet s miért nem lehet a felelőssé­get vállalni, mire lehettünk elkészülve és mire nem. Kétségkívül nem lehettünk elké­szülve arra az új orosz taktikára, mely a per­gőtüzet a­ gyalogsági támadás alatt is folytat­ja s az árkainkba nyomult s kézi tusát vivő oroszt a mienkkel együtt temeti be, hogy a tartalék számára biztos utat nyisson. Viszont hogy Luck körül 4000 ágyú fogja okádni egyszerre a tüzet s hogy az idei májusban ők is megpróbálhatják, amit mi a tavalyi májusban végigcsináltunk, az várható volt. Nikolajevics Nikoláj azzal búcsúzott, mikor a Kaukázusba küldte a cár, hogy neki „mindez csak epizód s akkor foglalja vissza Galíciát, amikor akarja". Amit eddig Bru­szilov csinált, abból még korántsem követ­kezik Nikolajevics Nikoláj igazsága, de bi­zonyára ő sem beszélt egészen a levegőbe. Reméljük, csak féligazság lesz, amit mon­dott. Fő azonban a komolyság és hidegvér. Pláne nálunk, magyaroknál. Egy francia új­ság azt írja, hogy Bruszilov úgy állította föl szélső balszárnyát, hogy teljes biztonságban érezhesse magát és minden baj nélkül foly­tathassa előnyomulását „Ausztria magtára és kaszárnyája" — Magyarország felé. Az entente, ime, jól tudja, hogy Ausztriának nemcsak a magtára vágy­unk, hanem a kaszárnyája is. » * Az orosz hadihelyzet ismertetésében ma két hivatalos jelentéssel kell foglalkoz­nunk: a mi június 2­0-iki hivatalosunkkal, amelynek legkiemelkedőbb adata, hogy­ Kolomeát föladtuk és csapatainkat a város­tól nyugatra és délnyugatra fekvő területre vontuk vissza; és a június 27-iki orosz vezér­kari jelentéssel, amelyet nálunk kissé meg­késetten adtak ki — a szövetséges német sajtó már csütörtökön reggel közölhette, — de a késés oka, hogy a jelentés kiadását­­ a mi sajtóhadiszállásunk hivatalos jellegű kommentárral is kiséri. Foglalkozzunk elsőbben is az orosz vezérkari jelentéssel, mert időrendben meg­előzi a mienket s mert az offenzíva első ti­zennyolc napjának fogoly- és zsákmány­statisztikáját újra összegezi. Ujabb orosz sikerekről azonban még sem ez, sem a ju­nius 28-iki orosz jelentés nem tud számot adni. A kolomeai fronton junius 28-ikán kezdődött az új harc s erről nyilván csak a junius 29-iki orosz jelentés fog beszámolni. Az orosz vezérkari jelentéseknek vesz­teségeinkre vonatkozó adatait a magyar kép­viselőházban is kérdés tárgyává tették. Gróf Tisza István válasza az volt, hogy: „ennek a háborúnak úgy győzelmes, mint hátrányos eredménynyel lefolyt ütközetei eddig példátlanul álló veszteségekkel jár­tak ... de azt hiszem, joggal állíthatom, hogy minden valószínűség szerint ezekben a harcokban is nagyon tetemesen túlhalad­ják a velünk szemben álló ellenség veszte­ségei a mi veszteségeinket". Ez bizonyos, egy kopenhágai távirat szerint a kievi központi irodába eddig kerek számban 106.000 halottat jelentettek ... Azt is mond­ta­ a miniszterelnök, hogy „minden tekintet­ben minden megtörténik, ami a hadművele­tek jövő sikerének biztosítása érdekében szükséges". Azóta közbejött ugyan a kolo­meai csata, de bizonyára minden megtörtént és különben sem erről akarunk most beszél­ni, hanem mindenekelőtt a sajtóhadiszállás kommentárjáról, amely az orosz vezérkar . A Festi Hírlap mai száma 24 oldal.

Next