Pesti Hírlap, 1916. augusztus (38. évfolyam, 212-242. szám)

1916-08-01 / 212. szám

Bdapest, 1916. XXXVIII. évfolyam, 212. (13,146.) szám. Kedd, augusztus 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „80„ ^ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG­I KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—96. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút . Telefon: József 62—96. A király a nemzethez. A Budapesti Közlöny keddi száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: Kedves gróf Tisza! Második évfordulóját érjük azok­nak a napiknak, amelyekben ellensé­geink engesztelhetetlen érzülete harcra kényszerített bennünket. Mélyen fájlaljam bár, hogy ilyen hosszú ideig tart az emberiségre súlyo­sodó­, nehéz megpróbáltatás, fölemelő elégtétellel tölti el keblemet, ha arra a kemény tusára visszatekintek, amely a monarchia megtörhetetlen erejébe ve­tett bizalmamat újra meg újra igazolja. Az ellenséges túlerő folyton megújuló támadásait dicső szövetségeseinkkel vállvetve hősiesen visszaverő bátor fiai­hoz méltón otthon is azt­ a lelkesült kö­telességérzetet tanúsítja a nemzet, amely egyedül méltó a mai nagy és ko­moly időkhöz. A győzelem kivívására irányuló egyetlen nagy elhatározásban egyesülve, férfias elszántsággal hoz meg a dicsőséges és állandó béke kiküz­désére szükséges minden áldozatot. A haza javára szükséges rendszabályok helyes megértésével viseli el a gazda­sági életnek a háború igényelte korlá­tozásait és hiúsítja meg ellenségeinknek a békés lakosság létének rendszeres ve­szélyeztetésére irányuló gonosz szán­dékait.­­ Szivem atyai együttérzéssel osztja meg minden egyes hívemnek olyan állhatatos lelki erővel viselt gondjait: a gyászt az elesettekért, a harcban álló szeretteik miatti aggodalmat, az áldá­sos békeistunka megzavarását, az összes életviszonyok érzékeny súlyosbodását. De a mögöttünk lévő­ két hadiév lélek­emelő tapasztalataira támaszkodva, tel­jes bizalommal m­ézek a lassanként ki­alakuló jövőbe, abban a boldogító tudat­ban, hogy derék nemzetem valóban meg­érdemli a diadalt s a hívőnek avval a reményével, hogy az Úristen kegyelme és igazságossága nem fogja tőlünk a győzelmet megtagadni. Szükségét érzem, hogy ezekben a komoly, de reményteljes emléknapok­ban kifejezésre juttassam, hogy büszke örömmel tölt el a nemzetnek soha nem lankadó hazafiúi áldozatkészsége és hogy hálás szívvel ismerem el a végle­ges sikert biztosító elszánt magatar­tását. Megbízom önt, hogy ezt nevemben köztudomásra juttassa. Kelt Bécsben, 1916 július hó 31-én. Ferenc József s. k. , Gróf Tisza István s. k. * A véres áldozatkészségnek, a magyar­­vitézségnek két esztendős jubileumára ha­tárkövet állít ez a királyi kézirat. S ez a határkő diadalmi­­emlékoszloppá emelkedik Szírály és nemzet összeforradó szeretetében, öreg királyunk szive dobogása lüktet e sorokban, melyekkel egyaránt fölkeresi a gyászban siránkozót, a szegénységben nél­külözőt és a dicsőségben sütkérezőt. A jogos önbizalom büszkeségével hirdeti a végleges győzelmet s ennek kivivására buzdítja, ser­kenti a küzdő nemzetet. De van vigasztaló szava a szenvedőkhöz. A betűkből koszorú fonódik az elesett hősök sírhantjára s egy­szersmind korbácsot csavar belőlük ellen­ségeink ostorozására. Szive atyai együttér­zésével osztja meg minden egyes hívének lelki gondjait s ezzel a szeretettel honorálja a magyar nemzetnek vérben és vagyonban hozott nagy áldozatkészségét s azt a törhe­tetlen hűséget, mely a Habsburg-trón leg­erősebb támasza. A harcok­­véres hullámai, mint a ten­­­ger tajtékzó habverése, nem állnak meg egy percre sem az évforduló­ határpontján, sőt épen most fokozódik viharszerű tombolá­suk. Ebbe a csataordításba, ágyuk bömbölé­sébe, százezrek h­alálhörgésébe bátorító, biz­tató s elismerő szózatként hangzik a király levele. Az apa ir fiainak a lövésárokba, a hátramaradt családnak az üres füzekbe s a királyi levelet elviszi a tábori posta a világ minden tája felé, amerre csak ellenséges csordákkal küzd a magyar vitézség. Jóleső orvosság ennek az írásnak minden szava a frissen vágott sebekre s a holtig fájó gyász­ra; de lelkesítő, tü­zesítő szer is ez a további küzdelemre. S a magyar nemzet csak köszö­nettel fogadhatja öreg királyának e szózat-k­ban megnyilatkozó figyelmét. Históriai kort élt át I. Ferenc József. Európai válságok és családi tragédiák köze­pén állt mindig sziklaszilárdan. De oly sok keserű tapasztalat után sem szűnt meg sze­retni. Élte alkonyán próbára tette a sors egész élete minden sikerét: a kettős mon­archiát alapjában támadta meg; ennek szét­zü­llésétt hirdette az ellenségek kórusa és ime, két esztendei harc határán a monarchia áll. Ez méltó örömmel és megnyugvással ..töltheti el lelkét. „Bizalma az ősi erényben" nem csalatkozott s a monarchiát megvédtük „viribus unitis". Ez az örvendetes tény a harmadik háborús esztendő küszöbén jogo­sulttá és kötelezővé is teszi ezt a felülről jövő örömet és elismerést. De a király és a magyar nemzet együttérzésének és a végső győzelem megin­gathatatlan hitének momentumain kívül még azt az örvendetes momentumot is meg­figyelhetjük e jubiláris kézirat­­ alkalmából, hogy öreg­ uralkodónk személyét még a világ­háború ellenséges piszkos hullámverései is lehetőleg kímélik. Erejüket megfeszítve, vad gyűlölettől hevítve támadnak ellensé­geink, de észre lehet venni, hogy a sárnak és­ köveknek munícióját nem dobják a mi öreg uralkodónk személyére. Annak a nem­zetközi tiszteletnek glóriáját, mely békében övezte alakját, nem tudta elsötétíteni a há­ború fekete felhője sem. Az orosz tömegek összes rohamait diadalmasan elhárították. Az ellenség a főnyomást a Kovel-Sarny vasút mindkét oldalán és a Tarijától a Lipáig terjedő szakaszokra gyakorolta. — Szobydivától délre ellentámadásunk visszavetette az oroszokat — 1389 foglyot ejtettünk, 3 gépfegyvert zsákmányoltunk. Visszavert orosz előretörés Kirlibabától keletre. — Bucsacstől északra és észak­nyugatra tegnap is elkeseredett harc folyt. — A szövetséges csapatok összes állásaikat megtartották. — El meghiusult orosz támadások Bródytól közvetlenül nyugatra. — Poziéres és a Somme között a németek visszaverték az angolok és franciák támadását. — Az ellenség talpalatnyi tért sem tudott nyerni. — A németek 12 tisztet, 769 főnyi legénységet elfogtak és 13 gépfegyvert zsákmányoltak. Tegnap a német hadvezetőség jelentése, ma a Hofer-jelentés használ szokatlanul ke­mény sz­avakat az orosz veszteségek jellem­zéséül. Tegnap a német hivatalos jelentésben azt olvashattuk, hogy az oroszoknak Lin­singen h­adcsoportja ellen intézett támadásai az ellenség óriási veszteségei mellett hiúsul­tak meg, s ez annál jelentőségteljesebb, mert a mi veszteségeink össze se mérhetők az oroszokéival: a mintegy százhúsz kilomé­teres frontnak csak néhány helyén került közelharcra a sor, a támadások többnyire már zárótüzünkben omlottak össze. Ma a Hofer-jelentés azt közli, hogy az oroszok­­Volhyniában akárhol intéztek újabb roha­mot, eredmény nélkül áldozták fül a harco­saiknak megszámlálhatatlan ezreit. Az orosz támadások ezúttal is a Szo­chod-menti Szobydivától egészen a Beresz­tecskótól nyugatra fekvő vidékig terjedtek. Mindössze egyetlen helyen sik­erült az el­lenségnek átmenetileg a Szochod balpartjára nyomulnia: Stobychvától délre , de jól előkészített támadásunk itt is visszavetette az ellenséget. Az oroszok összes rohamait diadalmasan el­rántották: a német hivata­los jelentés írja így s a sikeres defenzívában kétségkívül a legmagasabb fokozatot jelenti, mikor az ellenség támadásának elhárítását győzelmes h­aditénynek lehet minősíteni. Az orosz támadásban a főnyomás a Sarnyból Köveibe vezető út két oldalán, továbbá Vitonics helység és a Turija folyó közti területen, majd a Turijától délre s vé­gül a Lipa folyó mindkét oldalán fekvő sza­kaszokra irányult. Ezeket a szakaszokat a térképen végigkísérve az orosz támadások színhelyét még közelebbről így jelölhetjük meg. A Sarny­—Keves vasútvonal északi oldala a stobydivai szakasz, ahol a Stochod nyugati partját tartjuk. A vasútvonaltól délre eső szakaszon tudvalevően az oroszok a Stochod nyugati oldalára kerülhettek át. Tegnap kaptuk a hivatalos hírt, h­ogy Ka­sovkánál, ahol harcvonalunk a Stochod könyökhajlásánál helyezkedett el, hadállá­sunkat olyanformán vontuk vissza, hogy Kasovka és­ Janovka között egyenes voltai­ban állottak föl védelmi osztagaink, ami az itteni front némi megrövidítését jelen­tette. Janovkától kezdve azután ismét a Stochod mentén vonul frontunk egészen Vitonicsig s onnan a Túrija folyóig. (A Sto­chod felső folyásánál a minap még a folyó keleti partján húzódott arcvonalunk; hiva­talos jelentéseinkből tudjuk, hogy a védő­csapatokat itt is a folyó mögé vettük vissza. A Túrijától délre eső szakaszt, amely ellen az oroszok támadtak, a Zaturey— Latin—Pusztomity vonalon kell feltételez­nünk a legutóbbi hivatalos jelentések alap­ján, végül a Lipától északra Zvinjacse, tőle délre pedig Lobacsevka helységeknél húzó­dik harcvonalunk. Innen délre aztán galíciai földre lép és a Brodytól­ közvetlenül nyugat­ra levő területen folytatódik. Ez az a front, melyen az oroszok min- A Pesti Hirlap mai száma 24 oldal

Next