Pesti Hírlap, 1916. szeptember (38. évfolyam, 243-272. szám)

1916-09-01 / 243. szám

Budapest, 1916. Xilflif. évfolyam, 243. (13.m.) szám. Péntek, szeptember 1. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: fígész évre 12 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 ,T lígyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdatésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—91 122—62 122—83 1­22—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon: József 62—84. A románok gyalázatos betörése a két­arcú vagy inkább arcátlan Bratianu ko­médiássága következtében érhetett bennün­ket váratlanul a határokon, de az már nem mondható váratlannak, hogy az emberek mindenünnen menekülnek, ahová a vérszom­jas román bestiák betörnek. Ezt várni kellett. Mikor az oroszok betörtek Kelet-Po­roszországba, nagy Németországban a kor­mány, a hatóságok, a társadalom cselekvésre készen várták a menekülőket, akiknek érke­zése előre volt látható. Ott a menekülők el­látása is szervezve volt előbb, mint minden egyéb, mert a német számításban benne volt minden, ami a háborúval együtt járhat, tehát az ellenséges betörés elől menekülők elhelyezése és ellátása is. De mi magunk is eléggé beletanulhattunk a menekülők elhe­lyezésének technikájába, nemcsak azért, mert a galiciai menekülők szegényebb része Magyarország és Budapest felé vette útját, hanem azért is, mert az oroszok kárpáti be­törése napjaiban a felsővidék lakossága természet szerint ide özönlött. Annál felhá­borítóbb, hogy a vasárnapra kirobbant román hadüzenet s az ellenséges skedés nyom­ban való megkezdésének híre dacára úgy futottak be Budapestre a menekülőket hozó vonatok, hogy az első huszonnégy órában az illetékes faktorok egyszerűen nem is vettek róluk tudomást. Csak, amikor már ezrekre nőtt a menekülők tábora, akkor mozdult meg a kormány, a főváros és a társadalom. Magunkba fojtott indulattal, a súlyos idők­ben ránk parancsolt hidegvérrel jegyezzük fel ezt is a polgári közigazgatás hosszú ro­vására. Ha megjön egyszer az elszámolás órája, beszélünk róla. Most cselekedni kell. A cselekvésnek pedig könnyebbik része a pillanatnyi segítés. Annyi kenyér és annyi ágy, amennyi néhány ezer menekülő öreg­ember, asszony és gyerek számára kell, még akad Budapesten és Magyarországon, most, amikor minden épkézláb ember a frontokon harcol. A kormány, a bankok, a tehetősek és a jószívűek össze, fogják adni a pénzt, a ke­nyeret és a hajlékot. De nem ez az igazi segítség. Az igazi segítség a munka, mely a kenyér és hajlék állandóságát biztosítja. Kötelessége a kormánynak, hogy valamennyi munkaképes menekülő számára szerez­zen munkát és foglalkozást. Hiszen csak örülnie kell, ha munkaerőt kap, mikor a munkaerő olyan kevés. És ha már meg­jelöli, hogy a menekülőket megyéjük szerint hová telepítsék, válaszsza meg a telepítések helyét úgy, hogy a menekülők ott ne ala­mizsnát kapjanak, hanem munkát. Mert me­nekültnek lenni elég kemény sors, nem sza­bad még azzal is tetézni, hogy segélyre is szoruljanak. A háború szenvedéseivel szemben nincs privilégium. Mikor végig a világon százezren és százezren véreznek s a legsze­rencsésebbek is a lövészárkok hideg szalmá­ján pihentetik el fáradt testüket, a becsüle­tes léleknek még fájna is, ha részt nem kapna a szenvedésekből. De a szenvedésnek van egy megnemesítője: az a tudat, hogy ami emberi erőtől az elhárítására tellett, azt kifejtettük s elhárítani mégsem tudtuk. Katonáink, hisszük, megtették a magukét. Nem rajtuk mult, hogy ez a keserű pohár !A szófiai román követ kikérte útlevelét s igy Románia és Bulgária közt a diplomá­ciai összeköttetés szerdán este fél hét óta megszakadt. A berlini Wolff-ügynökség je­lenti ezt az eseményt. Mikor Románia nekünk hadat üzent, a bolgár kormány félhivatalosa azt írta, hogy „Bécsben és Budapesten ma már nyilván sajnálják az elvesztett időt, hiszen Gorlice másnapján­­a monarchiának módjá­ban lett volna v­­ezni a bizonytalan hely­zettel". Ez a kz­ika természetesen semmi­képen sem érin­tette Bulgária állásfog­lalását a jelenlegi helyzetben. Ezt bizonyí­totta a török minisztertanács döntése­­is, amelyet a szultán k­ádéja szankcionált. Tö­rökország már hétfőn úgy döntött, hogy Németországgal és Bulgáriával együtt ő is hadat üzen Romániának. Semmi kétségünk sem volt benne, hogy Törökország is ve­lünk lesz Románia elleni háborúnkban és hogy Törökország ebbe a háborúba nem­csak szövetségi hűsége nemes értékeit viszi, hanem saját régi, soha ki nem hűlő gyűlöle­tét is Plevna miatt. Amint Törökország el nem feledte Plevnát, Bulgária sem feled­hette még el a dobrudzsai rablást s hogy ez a hitünk a bolgár hadüzenet formalitása nélkül is rendületlen, azt a török hadüzene­tet bejelentő konstantinápolyi hír szövege­zése is támogatja: Törökország Németor­szággal és Bulgáriával „együtt" üzeni meg a háborút Romániának. Ebből annyi min-' denesetre következik, hogy a török­ minisz­tertanácson Bulgária álláspontja sem lehe­tett már kétséges. Ismételjük, formális had­üzenet Bulgária részéről eddig nem történt, legalább is nem tudunk róla, viszont orosz jelentések szerint a hadiállapot már Romá­nia és Bulgária között is bekövetkezett. Hogy Bulgáriának minden oka meg­volt arra, hogy hadi­állapotban levőnek te­kintse magát Romániával, az kétségtelen. Eltekintve Bulgáriának a központi hatal­makkal kötött szerződéseitől, Románia vele szemben semlegességét már azzal is megsér­tette, hogy orosz csapatokat engedett átvo­nulni területén. Oroszország Bulgáriával hadiállapotban van, a nemzetközi jog sze­rint tehát R­­ománi­a részéről ellenséges cse­lekedei számba ment már az is, ha orosz csa­patokat engedett területén Bulgária ellen vonulni. A bolgár-román hadiállapot publikálá­sának késedelmezését Bulgária részéről a bécsi bolgár követség egyébként azzal ma­gyarázza, hogy Bulgária azért nem siet a hadüzenettel, mert akkor Románia, mint nem múlhatott el felőlünk. De a polgári közigazgatásnak is voltak és vannak köte­lességei. Szenvedéseink elviseléséhez vértez­zen fel azzal a tudattal, hogy ő is megtett mindent, ami emberi erőtől telik. Csodákat nem várunk a közigazgatástól, de energiát, gyorsaságot, lélekjelenlétet és elsősorban cselekvést igenis megkövetelünk tőle . , , megtámadott, Görögországgal szemben, melylyel szerződése van, hivatkozhatnék a casus foederis beálltára. Egy angol újság viszont úgy tudja, hogy a hadiállapot konstatálásában Románia fogja a kezdemé­nyező szerepet vinni: ultimátumban fogja követelni, hogy Bulgária a bukaresti szer­ződésnek megfelelő status quot állítsa hely­re s igy Szerbia megszállt területeit hala­déktalanul ürítse ki. Történt-e ultimátum vagy sem, e pillanatban még nem tudjuk. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a di­plomáciai szakításban tényleg Romániáé volt a kezdeményező szerep. * A Herkules fürdőtől keletre emelked­ő magaslatokon visszavertük a románok tá­madásait. A Csíkszeredától nyugatra emelkedő magaslatokon új állásokba vonultunk. Egyébként más lényeges változást nem jelent Hofer a szerdai nap harcaiból. Petrozsény, Brassó és Kézdivásárh­ely után tehát új nevet kaptunk, Csíkszeredát. Vegyük elő a körzőt, amely végigfutotta már Galíciát, Bukovinát, Volhyniát, Len­gyelországot, Kurlandot, Litvániát, Szer­biát, Montenegrót, Albániát, Macedóniát, Belgiumot, Franciaországot, amely beka­landozta az óceánokat és amely valamikor, a kárpáti csaták idején, Felső-Magyaror­szág testébe döfte a hegyét, vegyük elő a körzőt és mérjük le: Csíkszereda harminc kilométerre esik a Gyimesi-szorostól. Mint látjuk, a csíki hegyekben küzdő csapataink is lépésről-lépésre tervszerűen vonulnak vissza a régebben megállapított haditerv szerint. Most Csíkszeredát is föl kellett ad­niok s a várostól nyugatra eső magaslato­kon foglaltak el új állást. Ezek az állások az Olt nyugati oldalán, Udvarhely megye hatá­rán, a Hargitta-hegységben húzódnak, északról délnek indulva az 1801 méteres Hargitta-csúcstól az 1558 méteres Kakuk­hegyig. A Hargittán egyébként műút vezet át s ez a negyven kilométeres út köti össze az Olt völgyét a Nagyküküllő völgyével Csíkszereda és Udvarhely között. A Hargit­ta-h­egységtől északra a Görgényi havasok, délre a Hermány—Baróti hegycsoport hú­zódik a Maros és az Olt f­első folyásával pár­huzamosan. A Görgényi havasokig azon­ban még nem juthattak a románok, mert itt — a szerdai Höfer-jelentés szerint — a ha­társzéli Gyergyói-hegységben harcolunk. A csütörtöki Höfer-jelentés ugyan nem em­lékezik meg e harcok kimeneteléről, de hangsúlyozza, hogy a helyzetben lényeges diplomáciai szakítás Románia és Bulgária közt Csíkszeredától nygatra uj állásokba vonultunk. A Herkules-fürdőtől keletre fekvő magaslatokon visszavertük a román támadásokat — Fokozott tüzérségi tevékenység a rigai öböltől a Dnyessterig. — Visszavert heves angol előretörések az armentieresi harcvonalon. A Festi Hírlap mai száma 20 oldal.

Next