Pesti Hírlap, 1916. szeptember (38. évfolyam, 243-272. szám)

1916-09-01 / 243. szám

volt, amelyből ő négy egész ezredet alakított. A tábori tüzérséget öt ezredre bővítette, az öt tarack félezredet pedig egész ezredekké. A hegyi tüzér­ség félezredét szintén kiegészítette és a régi ágyu­kat gyorstüzel­őkészülékkel látta el. A gyalogság békelétszámát 85 ezerről 110 ezerre növelte, a tartalék félezredeket teljes ezredekké egészítette ki és fölállította a 10. vadászzászlóaljat. A lovas­ságot két új hadosztálylyal gyarapította, továbbá kitűnő lovastüzérséggel látta el. A román had­seregszervezetnek korábban igen sebezhető pont­ja volt a lőszerrel való ellátás. A háború alatt azonban Iliescu minden intézkedést megtett, hogy a román hadsereget háború esetén saját gyárt­mányú hadianyagokkal bőségesen láthassák el. A legnagyobb hadianyaggyárak Romániában a dudesti, a kotrocseni gyárak és az arzenál. Az orosz vezérkar jelentése: A cs. és kir. sajtóhadiszállásról jelentik. (Augusztus 28. Délután.) A Kolaev-tótól északra ellenséges osztagok augusztus 26-án megpróbáltak előrenyomulni, tüzérségünk tüze alatt azonban kénytelenek voltak visszatérni azokba az árkokba, amelyekből elindultak. A Scara mellett a baranovici—luminiec vasúttól délre a németek mintegy két zászlóalj­jal megtámadták előretolt csapatainkat a folyó nyugati partján lévő árkaikban. Visszavertük őket. A Stochodnál, Stobiehva községtől délre, felderítőink körülzártak egy osztrák-magyar őr­séget és annak egy részét elfogták. A Dnyester vidékén, Mariampoltól északra, csapataink harc után befészkelték magukat a Delejov községtől keletre fekvő erdőcskébe, ahol be is rendezked­tek. Egy tisztet és 87 főnyi legénységet fog­lyul ejtettek és két gépfegyvert zsákmányoltak. (Augusztus 28. Este.) A helyzet válto­zatlan. (Augusztus 29. Délután.) A Stochod mellett az ellenség megtámadta állásainkat a folyó nyu­gati partján Topol és Hollenin-Zyroa táján, 10 kilométernyire Stobycivától északkeletre, azon­ban visszavertük. A nap folyamán az ellenség e vidéken több mint 2000 fojtógáz-löveget lőtt állá­saink felé. Smolarytól délkeletre megtámadta az ellenség a szigeteken táborozó osztagainkat, tá­madása hiábavaló volt. (Augusztus 29. Este.) A helyzet válto­zatlan. Erősítéseink az orosz fronton. Genf, aug. 31. A Daily Mailnek az orosz hadseregnél lévő haditudósítója jelenti, hogy a németek, osz­trákok és magyarok az oroszok bukovinai és galíciai sikerei ellenére ma számbelileg erőseb­bek, mint Bruszilov tábornok offenzívája kezde­ Biaigárga és Románia. A szófiai román követ kikérte útleveleit. Berlin, aug. 31. A WoU ügynökség jelenti: Az itteni bolgár követség Szófiából azt a hírt kapta, hogy a román követ tegnap este elk­érte útleveleit és h­ogy ilyképen román részről a diplomáciai ö­s­z­szeköttetés Bulgária és Ro­mánia között tegnap este hat és fél órától kezdve meg­szakadt. Román ultimátum Bulgáriához, Rotterdam, aug. 31.­­ A Daily Telegraph szalonikai jelentése szerint Románia ultimátumot fog intézni Bulgáriához és követelni fogja Szerbia ki­ürítését és a bukaresti szerződésben a bal­káni háborúk után megállapított területi status quo visszaállítását. Kopenhága, aug. 31. — "A Pesti Hírlap tudósítójától — Péterváról jelentik: Románia Oroszország kívánságára intézte Bulgáriához az ultimátu­mot. Úgy látszik, hogy Bukarest ás Pétervár között eddig nem volt teljes az egyetértés a Bul­gáriával szemben követendő eljárást illetőleg, mert román részről folyton újra, meg újra hang­súlyozták, hogy nem akarnak a déli szomszéd ellen hadat viselni. Orosz-román haderők felvonulása Bulgária ellen. Genf, aug. 81. A Boznevija Vjedomosti jelenti Bukarest­ből: Erős orosz hadsereg van előnyomulóban Dobrudzsán át Ruszcsuk felé, ahová egyébként nagy román csapatok is igyekeznek Szilisztria és Giurgiu felöl. Kopenhága, aug. 31. —­­A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Le Journal egy munkatársa, beszélgetést folytatott Lahováry herceggel, Románia párisi követével. A követ hangsúlyozta, hogy Romá­niának gyorsan kellett beavatkoznia, mert még csak három hónapja van a tél bekövetkeztéig. Nekünk délen — mondotta a követ — semmit sem lehet várnunk, legalább most nem. Nincsen okunk arra, hogy megtámadjuk Bulgáriát, a­melynek már 1913-ban olyan komoly leckét ad­tunk. Ez talán nem volt elég, de nincs okunk arra, hogy a leckét az adott körülmények között megismételjük. Bolgár-román csatározások. Bécs, aug. 31. •— A Pesti Hirlap tudósítójától. — A N. Fr. Presse értesülése szerint külön­böző pontokon bolgár és román csapatok között harcok fejlődtek ki. A bolgár határról menekül a román lakosság Stockholm, aug. 31. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A bolgár határról a polgári lakosság leg­nagyobb része az ország belsejébe menekült. A Giurgiuból érkezett vonatok túl vannak zsúfolva menekülőkkel. A Romániában maradt magyar, osztrák és német állampolgárok száma igen nagy. Hir szerint ezeket orosz polgári fogságra akarják vetni. Román csapatösszevonás Bukarest védelmére. Hága, aug. 81. —­­A Pesti Hirlap tudósítójától. —­­A Daily Nerws pétervári jelentése szerint a román hadvezetőség ama veszedelem miatt, hogy a főváros csak ötven kilométernyire van a határtól, nagy csapattömegeket vont össze az­ erődök megszállására. Oroszország közbenjárá­sára Japánból messzehordó nehéz hajóágyúkat hozattak, amelyeket a leginkáb előretolt állások­ban helyeznek el. „Magyarország és Ausztria már régéin végét vethette volna a szorongató helyzetnek" — A bolgár kormány félhivatalosa a román hadüzenetről. — Szófia, aug. 31. — A Pesti Hirlap haditudósítójától. — A hivatalos Echo de Bulgarie igen figye­lemre méltó vezércikket közöl, mely többek között ezeket mondja: Az entente által epedve várt­ ro­mán beavatkozás végre megtörtént. Románia magatartása a világháború kitörése óta nem volt olyan, hogy a monarchia, különösen pedig Ma­gyarország közvéleményét megnyugtassa­ Min­den, a monarchiára nézve kedvezőtlen fordulat­nál a román veszedelem precíz alakot öltött, húszesztendős korában is, — szigorú, ember­séges nevelője a fiatalságnak. Humánus meg­bocsátója a rosznak és okos kertésze a jónak. Sohasem „tanár" — mindig tanító és mindig individuális. Nem igyekezett egy kaptafára húz­ni a különböző képességű ifjakat és nem nivellált egy szintre, mint a korona. Hol vannak ezek a bölcs tanítómesterek? Miért kellett a régi pro­testáns iskolai tradíciókkal együtt nekik is el­múlni­uk? A három együvé került diák közül „ur" — domine — csak egy volt. Ezt Nagy Andrásnak hívták, jó eredménynyel végezte a hetedik gym­naziáus osztályt és a következő iskolai évben volt átlépendő a II. éves bölcsészek klasszisába. Hajlékony, izmos, zömök termetű diák, sötétsző­ke, dús haja mint valami sörény lobogott fején. Nagyszerű tornász, jó cimbora, roppant nyug­talan természet és valóságos művésze a pásztor­emberek primitív hangszerének, a titinkának. Ezen a réven bizonyos hírességre tett szert, amely a kollégium falain kívül is bámulókat szerzett neki. A városi zenekonzervatórium igazgatója — derék cseh „tanerő" — össze-vissza ölelgette egy ilyen produkciója alkalmával és el­ragadtatva csodálkozott, hogy ,,von so a nix sol­clie herrliehe Tone lieraus zu bringen sind." A színház karmestere — egy másik detto derék cseh — kemény harminc forintoknak fejedelmi tesnoráriumát ígérte neki, ha népszínmű előadá­sok alkalmával közreműködik csodálatos tilin­kójával a színházi zenekarban. Rengeteg summa volt akkoriban 30 forint egy szegénysorsú diák budgetjében — inkább fantáziájában, — be is bújt volna Nagy András szíves-örömest tilinká­jával a zenekarba, a súlyos pénzről azonban le kellett mondania, h­a a öreg direktor nem en­gedte meg, hogy nyilvánosan szerepeljen. Miért? Amikor itt voltaképen nemcsak keresetről, ha­nem művészetről is szó volt. A dolgot sehogy sem lehetett megérteni. Titokban zúgolódás tá­madt a rideg direktori tilalom miatt és csak ke­véssé enyhítette a méltatlankodást, hogy a tilin­kóügyben megtartott professzor t-sed­i'ia kisebb­sége szintén nem volt egy véleményen a direk­torral. A diákságnak e piciny tilinkó-affairebe beavatott része fájlalta, hogy a kollégium híre nem szárnyalhatott szét az ős­fejedelmi városban és nem gázolhatta le ilyen formában is a katho­likus és vi­ni­tári­us gimnáziumokat, elkeseredett ellenségeinket és vetélytársainkat, amelyeknek fiatalságával örökös hadilábon állott a vén kollé­gium legkisebb diákja is. Az eképen elnyomott tankóművész társai a Nro 4-ben hatodosztályos diákok voltak, s Za­bolainak hívták az egyiket, Szam­ek Tóninak a másikat. Falusi fia volt mind a kettő. Afféle „el­késett" fiuk, amilyenek már rég nincsenek. Ez az idegen nevű Szamek Tóni például már tizen­két esztendős sux­bankó legényke volt, amikor egy szál háziszőttes vondrácskában behozták a kollégiumba az első elemibe. Behozták, és ott­hagyták — éljen meg és tanuljon, ahogy tud. Legyen ember — az isteni gondviselés és a kollé­giumi cipó segedelmével, szolgálta sorban, az iskolai „pápa" fönhatósága alatt, valamelyik jómódú diák mellett. S lám, neki is segít­ségére volt az isteni gondviselő, meg a cipó — mint sok más elődjének, akikből emberek lettek. Fölvergődött huszonkét esztendős, szakállas, megtermett legény korában immár a „domine'' sorig, amely a következő iskolai évben már kidu­kál neki — és ezzel vége szakadt a szolgaságnak is. Kis diákokat fog kapni magánoktatásra — privátára — és ezen a réven csurranni fog majd egynémely pénzecske is. Sátoros ünnepeken ki­küldi a kollégium legációba. — haj, uram, meny­nyi pénz! Meghaladja, ha minden jól megy, egy­egy zsiros legáció az ötven-hatvan pengő forin­tot is. Tisztára álom. Csupa rózsaszín és nagy­szerűen ragyogó fény. Ez a sokszor megálmodott kedves fény azonban csak — lesz. A mostani állapot jócskáit borús volt nála is, valamivel fiatalabb másik „el­késett" költésű társánál, Zabolainál is. Pénzféle minél kevesebb találtatódott náluk. Nagy András, az együvé dislokált három­levelű lóhere „primariusa", néhány tilinkó-leckét adott különös zenerajongóknak a városban, s egy pár forint tehát többnyire akadt a zsebében, ők ketten azonban rászorultak az iskola egyik professzorának jóságos mentorságára: ott kap­tak minden délben ezrédet és hetenkint kétszer meleg vacsorát. A kollégium e professzora épen­ így vált emberré, mint ahogy ezek a fiúk igyekez­tek a cipón és isteni gondviselésen. Végigván­dorolt a szegétly szolgasoron, meg a „domine"­ságon föl az egyetemig és lett végül ugyanabban az iskolában, ahol mint szolgafiu az udvart sö­pörgette, a latin és görög nyelv professzora.. Képzett, kitűnő, jó ember. Kicsit rideg és nyers, mint a jóféle acél — de könnyen és melegen szikrázó, mint az acél. Valóságos apja volt e kül­sőleg rideg ember a szegény diákoknak, akik szerették is, meg nem is . .. Azonban kivétel nél- PESTI HÍRLAP 1916. szeptemb­er 1., péntek­ ­én. Egyedül a magyar és az osztrák hadsereg 400.000 főnyi segítséget kapott.

Next