Pesti Hírlap, 1916. szeptember (38. évfolyam, 243-272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
volt, amelyből ő négy egész ezredet alakított. A tábori tüzérséget öt ezredre bővítette, az öt tarack félezredet pedig egész ezredekké. A hegyi tüzérség félezredét szintén kiegészítette és a régi ágyukat gyorstüzelőkészülékkel látta el. A gyalogság békelétszámát 85 ezerről 110 ezerre növelte, a tartalék félezredeket teljes ezredekké egészítette ki és fölállította a 10. vadászzászlóaljat. A lovasságot két új hadosztálylyal gyarapította, továbbá kitűnő lovastüzérséggel látta el. A román hadseregszervezetnek korábban igen sebezhető pontja volt a lőszerrel való ellátás. A háború alatt azonban Iliescu minden intézkedést megtett, hogy a román hadsereget háború esetén saját gyártmányú hadianyagokkal bőségesen láthassák el. A legnagyobb hadianyaggyárak Romániában a dudesti, a kotrocseni gyárak és az arzenál. Az orosz vezérkar jelentése: A cs. és kir. sajtóhadiszállásról jelentik. (Augusztus 28. Délután.) A Kolaev-tótól északra ellenséges osztagok augusztus 26-án megpróbáltak előrenyomulni, tüzérségünk tüze alatt azonban kénytelenek voltak visszatérni azokba az árkokba, amelyekből elindultak. A Scara mellett a baranovici—luminiec vasúttól délre a németek mintegy két zászlóaljjal megtámadták előretolt csapatainkat a folyó nyugati partján lévő árkaikban. Visszavertük őket. A Stochodnál, Stobiehva községtől délre, felderítőink körülzártak egy osztrák-magyar őrséget és annak egy részét elfogták. A Dnyester vidékén, Mariampoltól északra, csapataink harc után befészkelték magukat a Delejov községtől keletre fekvő erdőcskébe, ahol be is rendezkedtek. Egy tisztet és 87 főnyi legénységet foglyul ejtettek és két gépfegyvert zsákmányoltak. (Augusztus 28. Este.) A helyzet változatlan. (Augusztus 29. Délután.) A Stochod mellett az ellenség megtámadta állásainkat a folyó nyugati partján Topol és Hollenin-Zyroa táján, 10 kilométernyire Stobycivától északkeletre, azonban visszavertük. A nap folyamán az ellenség e vidéken több mint 2000 fojtógáz-löveget lőtt állásaink felé. Smolarytól délkeletre megtámadta az ellenség a szigeteken táborozó osztagainkat, támadása hiábavaló volt. (Augusztus 29. Este.) A helyzet változatlan. Erősítéseink az orosz fronton. Genf, aug. 31. A Daily Mailnek az orosz hadseregnél lévő haditudósítója jelenti, hogy a németek, osztrákok és magyarok az oroszok bukovinai és galíciai sikerei ellenére ma számbelileg erősebbek, mint Bruszilov tábornok offenzívája kezde Biaigárga és Románia. A szófiai román követ kikérte útleveleit. Berlin, aug. 31. A WoU ügynökség jelenti: Az itteni bolgár követség Szófiából azt a hírt kapta, hogy a román követ tegnap este elkérte útleveleit és hogy ilyképen román részről a diplomáciai öszszeköttetés Bulgária és Románia között tegnap este hat és fél órától kezdve megszakadt. Román ultimátum Bulgáriához, Rotterdam, aug. 31. A Daily Telegraph szalonikai jelentése szerint Románia ultimátumot fog intézni Bulgáriához és követelni fogja Szerbia kiürítését és a bukaresti szerződésben a balkáni háborúk után megállapított területi status quo visszaállítását. Kopenhága, aug. 31. — "A Pesti Hírlap tudósítójától — Péterváról jelentik: Románia Oroszország kívánságára intézte Bulgáriához az ultimátumot. Úgy látszik, hogy Bukarest ás Pétervár között eddig nem volt teljes az egyetértés a Bulgáriával szemben követendő eljárást illetőleg, mert román részről folyton újra, meg újra hangsúlyozták, hogy nem akarnak a déli szomszéd ellen hadat viselni. Orosz-román haderők felvonulása Bulgária ellen. Genf, aug. 81. A Boznevija Vjedomosti jelenti Bukarestből: Erős orosz hadsereg van előnyomulóban Dobrudzsán át Ruszcsuk felé, ahová egyébként nagy román csapatok is igyekeznek Szilisztria és Giurgiu felöl. Kopenhága, aug. 31. —A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Le Journal egy munkatársa, beszélgetést folytatott Lahováry herceggel, Románia párisi követével. A követ hangsúlyozta, hogy Romániának gyorsan kellett beavatkoznia, mert még csak három hónapja van a tél bekövetkeztéig. Nekünk délen — mondotta a követ — semmit sem lehet várnunk, legalább most nem. Nincsen okunk arra, hogy megtámadjuk Bulgáriát, amelynek már 1913-ban olyan komoly leckét adtunk. Ez talán nem volt elég, de nincs okunk arra, hogy a leckét az adott körülmények között megismételjük. Bolgár-román csatározások. Bécs, aug. 31. •— A Pesti Hirlap tudósítójától. — A N. Fr. Presse értesülése szerint különböző pontokon bolgár és román csapatok között harcok fejlődtek ki. A bolgár határról menekül a román lakosság Stockholm, aug. 31. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A bolgár határról a polgári lakosság legnagyobb része az ország belsejébe menekült. A Giurgiuból érkezett vonatok túl vannak zsúfolva menekülőkkel. A Romániában maradt magyar, osztrák és német állampolgárok száma igen nagy. Hir szerint ezeket orosz polgári fogságra akarják vetni. Román csapatösszevonás Bukarest védelmére. Hága, aug. 81. —A Pesti Hirlap tudósítójától. —A Daily Nerws pétervári jelentése szerint a román hadvezetőség ama veszedelem miatt, hogy a főváros csak ötven kilométernyire van a határtól, nagy csapattömegeket vont össze az erődök megszállására. Oroszország közbenjárására Japánból messzehordó nehéz hajóágyúkat hozattak, amelyeket a leginkáb előretolt állásokban helyeznek el. „Magyarország és Ausztria már régéin végét vethette volna a szorongató helyzetnek" — A bolgár kormány félhivatalosa a román hadüzenetről. — Szófia, aug. 31. — A Pesti Hirlap haditudósítójától. — A hivatalos Echo de Bulgarie igen figyelemre méltó vezércikket közöl, mely többek között ezeket mondja: Az entente által epedve várt román beavatkozás végre megtörtént. Románia magatartása a világháború kitörése óta nem volt olyan, hogy a monarchia, különösen pedig Magyarország közvéleményét megnyugtassa Minden, a monarchiára nézve kedvezőtlen fordulatnál a román veszedelem precíz alakot öltött, húszesztendős korában is, — szigorú, emberséges nevelője a fiatalságnak. Humánus megbocsátója a rosznak és okos kertésze a jónak. Sohasem „tanár" — mindig tanító és mindig individuális. Nem igyekezett egy kaptafára húzni a különböző képességű ifjakat és nem nivellált egy szintre, mint a korona. Hol vannak ezek a bölcs tanítómesterek? Miért kellett a régi protestáns iskolai tradíciókkal együtt nekik is elmúlniuk? A három együvé került diák közül „ur" — domine — csak egy volt. Ezt Nagy Andrásnak hívták, jó eredménynyel végezte a hetedik gymnaziáus osztályt és a következő iskolai évben volt átlépendő a II. éves bölcsészek klasszisába. Hajlékony, izmos, zömök termetű diák, sötétszőke, dús haja mint valami sörény lobogott fején. Nagyszerű tornász, jó cimbora, roppant nyugtalan természet és valóságos művésze a pásztoremberek primitív hangszerének, a titinkának. Ezen a réven bizonyos hírességre tett szert, amely a kollégium falain kívül is bámulókat szerzett neki. A városi zenekonzervatórium igazgatója — derék cseh „tanerő" — össze-vissza ölelgette egy ilyen produkciója alkalmával és elragadtatva csodálkozott, hogy ,,von so a nix solclie herrliehe Tone lieraus zu bringen sind." A színház karmestere — egy másik detto derék cseh — kemény harminc forintoknak fejedelmi tesnoráriumát ígérte neki, ha népszínmű előadások alkalmával közreműködik csodálatos tilinkójával a színházi zenekarban. Rengeteg summa volt akkoriban 30 forint egy szegénysorsú diák budgetjében — inkább fantáziájában, — be is bújt volna Nagy András szíves-örömest tilinkájával a zenekarba, a súlyos pénzről azonban le kellett mondania, ha a öreg direktor nem engedte meg, hogy nyilvánosan szerepeljen. Miért? Amikor itt voltaképen nemcsak keresetről, hanem művészetről is szó volt. A dolgot sehogy sem lehetett megérteni. Titokban zúgolódás támadt a rideg direktori tilalom miatt és csak kevéssé enyhítette a méltatlankodást, hogy a tilinkóügyben megtartott professzor t-sedi'ia kisebbsége szintén nem volt egy véleményen a direktorral. A diákságnak e piciny tilinkó-affairebe beavatott része fájlalta, hogy a kollégium híre nem szárnyalhatott szét az ősfejedelmi városban és nem gázolhatta le ilyen formában is a katholikus és vinitárius gimnáziumokat, elkeseredett ellenségeinket és vetélytársainkat, amelyeknek fiatalságával örökös hadilábon állott a vén kollégium legkisebb diákja is. Az eképen elnyomott tankóművész társai a Nro 4-ben hatodosztályos diákok voltak, s Zabolainak hívták az egyiket, Szamek Tóninak a másikat. Falusi fia volt mind a kettő. Afféle „elkésett" fiuk, amilyenek már rég nincsenek. Ez az idegen nevű Szamek Tóni például már tizenkét esztendős suxbankó legényke volt, amikor egy szál háziszőttes vondrácskában behozták a kollégiumba az első elemibe. Behozták, és otthagyták — éljen meg és tanuljon, ahogy tud. Legyen ember — az isteni gondviselés és a kollégiumi cipó segedelmével, szolgálta sorban, az iskolai „pápa" fönhatósága alatt, valamelyik jómódú diák mellett. S lám, neki is segítségére volt az isteni gondviselő, meg a cipó — mint sok más elődjének, akikből emberek lettek. Fölvergődött huszonkét esztendős, szakállas, megtermett legény korában immár a „domine'' sorig, amely a következő iskolai évben már kidukál neki — és ezzel vége szakadt a szolgaságnak is. Kis diákokat fog kapni magánoktatásra — privátára — és ezen a réven csurranni fog majd egynémely pénzecske is. Sátoros ünnepeken kiküldi a kollégium legációba. — haj, uram, menynyi pénz! Meghaladja, ha minden jól megy, egyegy zsiros legáció az ötven-hatvan pengő forintot is. Tisztára álom. Csupa rózsaszín és nagyszerűen ragyogó fény. Ez a sokszor megálmodott kedves fény azonban csak — lesz. A mostani állapot jócskáit borús volt nála is, valamivel fiatalabb másik „elkésett" költésű társánál, Zabolainál is. Pénzféle minél kevesebb találtatódott náluk. Nagy András, az együvé dislokált háromlevelű lóhere „primariusa", néhány tilinkó-leckét adott különös zenerajongóknak a városban, s egy pár forint tehát többnyire akadt a zsebében, ők ketten azonban rászorultak az iskola egyik professzorának jóságos mentorságára: ott kaptak minden délben ezrédet és hetenkint kétszer meleg vacsorát. A kollégium e professzora épen így vált emberré, mint ahogy ezek a fiúk igyekeztek a cipón és isteni gondviselésen. Végigvándorolt a szegétly szolgasoron, meg a „domine"ságon föl az egyetemig és lett végül ugyanabban az iskolában, ahol mint szolgafiu az udvart söpörgette, a latin és görög nyelv professzora.. Képzett, kitűnő, jó ember. Kicsit rideg és nyers, mint a jóféle acél — de könnyen és melegen szikrázó, mint az acél. Valóságos apja volt e külsőleg rideg ember a szegény diákoknak, akik szerették is, meg nem is . .. Azonban kivétel nél- PESTI HÍRLAP 1916. szeptember 1., péntek én. Egyedül a magyar és az osztrák hadsereg 400.000 főnyi segítséget kapott.