Pesti Hírlap, 1916. október (38. évfolyam, 273-303. szám)
1916-10-01 / 273. szám
"Budapest, 1916. xxxvra. évfolyam, 273. (13,207.) szám. Vasárnap, október ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Sí K — f Félén* 16 „ —„ KegyedéTM 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon: József 62—86. Megvertük az aSágokat! Egy örömhír fut végig a magyar föld távíró drótján s bekopogtat minden ház ablakán: megvertük az oláhokat. Hogy hol, mikor és mennyit, azt csak később kérdjük. Kínos várakozás s visszafojtott mérgelődés után az első igazi örömhir az oláh frontról megdobbantja szivünket: megindult tehát győzelmeink sorozata e leggazabb ellenségünkkel szemben is. Voltak eddig is diadalmas csatározásaink Erdélyben, de a most befejezést nyert nagyszebeni csata már kiemelkedő pontja lesz históriánknak. Magyar és német vérrel írták meg e diadalt, hála és köszönet vezéreknek és közlegényeknek egyaránt .A nagyszebeni győzelem nagyságát még a hadvezetőség se tudta egészében fölmérni. Most számlálgatják a zsákmányt saz ellenség veszteségeit. De azt már tudjuk, hogy az első oláh hadsereg jelentékeny erőit vertük szét. S ha tekintetbe veszszük, hogyRománia vezetői a dobrudzsai vereségek után is Erdélyt jelentették ki főharcterüknek s minden erejüket saját bevallásuk szerint ellenünk sorakoztatják, akkor ez a bevallás csak növeli a mi dicsőségünket, mely Nagyszeben felől sugározza be a horizontot. Lloyd George osztályozta tegnap, hogy melyik nemzetet milyen szenvedély vezeti aharcban s megállapította, hogy az angolt a sportszenvedély, a franciát pedig a hazakeretét. Ez osztályozás szerint mérlegelve a nagyszebeni csatát, meg kell állapítanunk, hogy az ott harcoló magyarok számára kell lefoglalnunk az izzó hazaszeretet és nemes elkeseredés tüzelő motívumait, míg a meszsze távolból idejött német csapatokat a bajtársi becsület, a szövetségi hűség és a kötelesség vezette a győzelemre. A hivatalos jelentésekből kitűnik még az is, hogy ellenségünket pedig úgy az erdélyi, mint a dobrudzsai harcokban az aljas vérszomj és a rablógyilkos szenvedély vezeti. Diadalunk fénye mellett mint sötét árnyék húzódik meg az a piszkos, barbár harcmodor, amelylyel az oláhok az entente „civilizatórius" hivatását bizonyítják a világháborúban. A tisztesség és kultura frázisait angol pénzzel kiárendálták ellenségeink s az oláhok illusztrálják" legfényesebben az entente civilizációját. Ez a vadállatokból összegyűjtött csorda már akkor kimutatta természetét, mikor a Dobrudzsából szaladt és futtában gyilkolta a bolgárokat s most folytatta barbarizmusát, mikor Nagyszeben alól futott. Mikor bebocsátották Erdély határain, az önként kiürített városok és falvak kirablásában hősködött. Nem erődítéseket ostromoltak ezek, hanem bezárt éléskamrákat. S most, hogy kezdjük kiverni a csordát, akkor, mint a Jáva jeles jelentés mondja, védtelen sebesültek legyilkolásában vntézkedik ez alattomos gyáva faj. Ez a harcmodor megörökíti a história számára azt az igazságot, hogy az entente a civilizáció jelszava alatt vadállatokat szerződtetett a központi hatalmak ellenében. De megállapítja azt az igazságot is, hogy Románia hódító vágyai ellen a magyarság és németség igazán a kultúrát és civilizációt védelmezi Erdélyben. De az ententenak és segédcsapatainak e harcmodora mindenesetre irányító hatással lesz majd a központi hatalmak megtorló stratégiájára is. A nagyszebenigyőzelem stratégiai és politikai szempontból egyaránt jelentős esemény. A csapatok teljesítményét csak a hadvezetés leleményessége múlta felül. A vöröstoronyi szoros előzetes megvívása valóságos kelepcébe kerítette ez aljas ellenséget, melyre jellemző, hogy csak az embertelenségben vakmerő és szívós, de fejvesztetten menekül, mihelyt megverték. Reánk mindenesetre megnyugtató, hogy mihelyt kellő mennyiségű erőt tudunk koncentrálni a kellő helyre megfelelő haditervvel, akkor az erdélyi invázióval is meg tudunk birkózni. Az első nagy győzelem magaslatáról mindenesetre jogos bizakodással tekintünk a jövőbe. S amikor a magyar hősök vitézségét dagadó büszkeséggel emlegetjük,, hálás emlékezéssel zárjuk be szívünkbe a német vitézeket is, kik messze vidékről eljöttek a mi hazánkért harcolni. A Vöröstoronyi szorosnál a román erők hátába kerültünk és elvágtuuk visszavonulási útjukat. — A román csapatok roncsai a Fogarasi-havasokba menekítitek. — A zsákmány igen nagy, a foglyok száma állandóan növekszik. A szövetséges csapatok Falkenhayn tábornok főparancsnoksága alatt harcolnak. — A Vöröstoronyi szorost az ellenség házában keresztülvitt menetelés után a Krafft von Delmensingen altábornagy bajor csapatai már szept. 26-án megszállták. — A románok északi és II. hadserege a Görgényi havasokban és a Parajd— Székelyudvarhely—Fogaras-vonal felől tehermentesítő offenzívát kezdett, de a nagyszebeni csata kimenetelén nem változtathatott — A Görgényi hegységben visszavertük az ellenséget, tovább délre biztosító csapatainkat visszavontuk. — Hégentől délre a németek sikeresen előretörtek. Monitoraink rajtaütöttek a corabiai román kikötőn. Hajóink megsemmisítették a pályaudvart, a kikötőberendezéseket, az ott levő orosz felfegyverzett gőzösöket és hazavontattak 9 magyar és osztrák uszályhajót . Német repülőrajok sikeresen bombázták a csernavodai vasúti hidat. — Sikeres ellentámadásaink a Kárpátokban. Az 1. román hadsereg jelentékeny részét Nagyszebennél megsemmisítően megvertük. Hogyan vívtuk ki ezt a meglepő győzelmet, melyet legalább is oly joggal lehet döntőnek nevezni, mint Mackensen dobrudzsai győzelmét. Ludendorff és Höfer jelentései egyelőre csak vázlatosan ismertetik. Egy svéd újság Mackensen dobrudzsai győzelme után azt írta, hogy a Somme mellett haditörténetet csinálnak, a Dobrudzsában ellenben világtörténetet. Most hozzátehetjük, hogy Erdélyben is világtörténetet csináltunk. Nagy vonásokban úgy rajzolhatjuk meg a csata lefolyását, hogy mialatt Nagyszebennél nyugatról, északról és keletről, tehát félkörszerűen koncentrált támadást intéztünk a románok ellen, azalatt egy bajor csapatokból álló hadoszlop a Nagyszebennél küzdő románok hátába kerrült, a nagyszebeni havasok úttalan rengetegében erőltetett meneteléssel már szeptember 26-ikán reggel elérte és elzárta a Vöröstoronyi-szorost. A románok számára három lehetőség kínálkozott ezzel a helyzettel szemben. Egyik: a vöröstoronyi-szorost újra elfoglalni; másik: Nagyszebennél tájmaadó csapatainkat visszaverni; harmadik: tehermentesítő akciót indítani a szomszédos szakaszon. A románok mind a hármat megkísérelték. A vöröstoronyi-szorost,a mihelyt észrevették, hogy Nagyszebennél álló csapataikat ott elvágták, bizonyára minden erejükkel támadtak, de a kapu nem engedett, ezúttal nem tudták bedönteni. Csak egyszer jöhettek át rajta, mikor nem is állották utjukat. Ezalatt a Nagyszebennél álló román hadak önerejükre utalva s minden utánpótlástól elzárva kétségbeesetten harcoltak, hogy levegőhöz jussanak. Höfer azt írja, hogy a küzdelem rendkívül véres volt, Ludendorff pedig véres gúnynyal jegyzi meg, hogy a német csapatok a legnagyobb elkeseredéssel harcoltak, mert tudomásukra jutott, hogy , a Németország által veszélyeztetett kultúráért" az entente-tal együtt küzdő románok védtelen sebesülteket mészároltak le. A románok számára nem maradt más hátra, mint hogy a harmadik mentő akciót, a szomszédos fogaras—székelyudvarhely—parajdvonairól megindított tekszmentesítő oomvát a legnagyobb erélylyel és gyorsasággal hajtsák végre, hogy Fogaras felől kapcsolatot teremtsenek nagyszebeni szorongatott haderőikkel. Ez- A Pesti Hírlap mai száma 44 oldal. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn október 2-án a rendes időben jelenik meg.