Pesti Hírlap, 1916. október (38. évfolyam, 273-303. szám)

1916-10-01 / 273. szám

"Budapest, 1916. xxxvra. évfolyam, 273. (13,207.) szám. Vasárnap, október­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Sí K — f Félén* 16 „ —„ KegyedéTM 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f.­­ Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon: József 62—86. Megvertük az aSágokat! Egy örömhír fut végig a magyar föld távíró drótján s bekopogtat minden ház ablakán: megvertük az oláhokat. Hogy hol, mikor és mennyit, azt csak később kérdjük. Kínos várakozás s visszafojtott mérgelődés után az első igazi örömhir az oláh frontról megdobbantja szivünket: megindult tehát győzelmeink sorozata e leggazabb ellensé­günkkel szemben is. Voltak eddig is dia­dalmas csatározásaink Erdélyben, de a most­­ befejezést nyert nagyszebeni csata már ki­emelkedő pontja lesz históriánknak. Ma­­gyar és német vérrel írták meg e diadalt, hála és köszönet vezéreknek és közlegények­nek egyaránt .A nagyszebeni győzelem nagyságát még a hadvezetőség se tudta egészében föl­­­mérni. Most számlálgatják a zsákmányt s­­az ellenség veszteségeit. De azt már tudjuk, hogy az első oláh hadsereg jelentékeny erőit vertük szét. S ha tekintetbe veszszük, hogy­­Románia vezetői a dobrudzsai vereségek után is Erdélyt jelentették ki főharcterük­nek s minden erejüket saját bevallásuk sze­rint ellenünk sorakoztatják, akkor ez a be­vallás csak növeli a mi dicsőségünket, mely Nagyszeben felől sugározza be a horizontot. Lloyd George osztályozta tegnap, hogy me­lyik nemzetet milyen szenvedély vezeti a­­harcban s megállapította, hogy az angolt a sport­szenvedély, a franciát pedig a haza­keretét. Ez osztályozás szerint mérlegelve a nagyszebeni csatát, meg kell állapítanunk, hogy az ott harcoló magyarok számára kell lefoglalnunk az izzó hazaszeretet és nemes elkeseredés tüzelő motívumait, míg a mesz­sze távolból idejött német csapatokat a baj­társi becsület, a szövetségi hűség és a köte­lesség vezette a győzelemre. A hivatalos jelentésekből kitűnik még az is, hogy ellen­ségünket pedig úgy az erdélyi, mint a dob­rudzsai harcokban az aljas vérszomj és a rablógyilkos szenvedély vezeti. Diadalunk fénye mellett mint sötét árnyék húzódik meg az a piszkos, barbár harcmodor, amelylyel az oláhok az entente „civilizatórius" hivatását bizonyítják a vi­lágháborúban. A tisztesség és kultura frázi­sait angol pénzzel kiárendálták ellensé­geink s az oláhok illusztrálják" legfényeseb­ben az entente civilizációját. Ez a vadálla­tokból összegyűjtött csorda már akkor ki­mutatta természetét, mikor a Dobrudzsából szaladt és futtában gyilkolta a bolgárokat s most folytatta barbarizmusát, mikor Nagyszeben alól futott. Mikor bebocsátot­ták Erdély határain, az önként kiürített városok és falvak kirablásában h­ősködött. Nem erődítéseket ostromoltak ezek, hanem bezárt éléskamrákat. S most, hogy kezdjük kiverni a csordát, akkor, mint a Jáva jeles jelentés mondja, védtelen sebesültek legyil­kolásában vntézkedik ez alattomos gyáva faj. Ez a harcmodor megörökíti a história számára azt az igazságot, hogy az entente a civilizáció jelszava alatt vadállatokat szer­ződtetett a központi hatalmak ellenében. De megállapítja azt az igazságot is, hogy Ro­mánia hódító vágyai ellen a magyarság és németség igazán a kultúrát és civilizációt védelmezi Erdélyben. De az ententenak és segédcsapatainak e harcmodora minden­esetre irányító hatással lesz majd a köz­ponti hatalmak megtorló stratégiájára is. A nagyszebeni­­győzelem stratégiai és politikai szempontból egyaránt jelentős ese­mény. A csapatok teljesítményét csak a had­vezetés leleményessége múlta felül. A vö­röstoronyi szoros előzetes megvívása való­ságos kelepcébe kerítette ez aljas ellenséget, melyre jellemző, hogy csak az embertelen­ségben vakmerő és szívós, de fejvesztetten menekül, mihelyt megverték. Reánk minden­esetre megnyugtató, hogy mihelyt kellő mennyiségű erőt tudunk koncentrálni a kellő helyre megfelelő haditervvel, akkor az erdélyi invázióval is meg tudunk birkózni. Az első nagy győzelem magaslatáról min­denesetre jogos bizakodással tekintünk a jövőbe. S amikor a magyar hősök vitézsé­gét dagadó büszkeséggel emlegetjük,, hálás emlékezéssel zárjuk be szívünkbe a német vitézeket is, kik messze vidékről eljöttek a mi hazánkért harcolni. A Vöröstoronyi szorosnál a román erők hátába kerültünk és elvágtuuk visszavonulási útjukat. — A román csapatok roncsai a Fogarasi-havasokba menekítitek. — A zsák­mány igen nagy, a foglyok száma állandóan növekszik. A szövetséges csapatok Falkenhayn tábornok főparancsnoksága alatt harcolnak. — A Vöröstoronyi szorost az ellenség házában keresztülvitt menetelés után a Krafft von Delmensingen altábornagy bajor csapatai már szept. 26-án megszállták. — A románok északi és II. hadserege a Görgényi havasokban és a Parajd— Székelyudvarhely—Fogaras-vonal felől tehermentesítő offenzívát kezdett, de a nagyszebeni csata kimenetelén nem változtathatott — A Görgényi hegységben vissza­vertük az ellenséget, tovább délre biztosító csapatainkat visszavontuk. — Hégentől délre a németek sikeresen előretörtek. Monitoraink rajtaütöttek a corabiai román kikötőn. Hajóink megsemmisítették a pályaudvart, a kikötőberendezéseket, az ott levő orosz felfegyverzett gőzösöket és hazavontattak 9 magyar és osztrák uszályhajót . Német repülőrajok sikeresen bombázták a csernavodai vasúti hidat. — Sikeres ellen­támadásaink a Kárpátokban. Az 1. román hadsereg jelentékeny ré­szét Nagyszebennél meg­semmisítő­en meg­vertük. Hogyan vívtuk ki ezt a meglepő győzelmet, melyet legalább is oly joggal le­het döntőnek nevezni, mint Mackensen dob­rudzsai győzelmét. Ludendorff és Höfer je­lentései egyelőre csak vázlatosan ismertetik. Egy svéd újság Mackensen dobrudzsai győzelme után azt írta, hogy a Somme mel­lett haditörténetet csinálnak, a Dobrudzsá­ban ellenben világtörténetet. Most hozzáte­hetjük, hogy Erdélyben is világtörténetet csináltunk. Nagy vonásokban úgy rajzol­hatjuk meg a csata lefolyását, hogy mialatt Nagyszebennél nyugatról, északról és ke­letről, tehát félkörszerűen koncentrált tá­madást intéztünk a románok ellen, azalatt egy bajor csapatokból álló hadoszlop a Nagyszebennél küzdő románok hátába ker­­rü­lt, a nagyszebeni havasok úttalan renge­tegében erőltetett meneteléssel már szep­tember 26-ikán reggel elérte és elzárta a Vö­röstoronyi-szorost. A románok számára há­rom lehetőség kínálkozott ezzel a helyzettel szemben. Egyik: a vöröstoronyi-szorost új­ra elfoglalni; másik: Nagyszebennél tá­j­maadó csapatainkat visszaverni; harmadik: tehermentesítő akciót indítani a szomszédos­ szakaszon. A románok mind a hármat meg­kísérelték. A vöröstoronyi-szorost,­­a mihelyt észrevették, hogy Nagyszebennél álló csa­pataikat ott elvágták, bizonyára minden erejükkel támadtak, de a kapu nem enge­dett, ezúttal nem tudták bedönteni. Csak egyszer jöhettek át rajta, mikor nem is állották utjukat. Ezalatt a Nagyszeben­nél álló román hadak önerejükre utalva s minden utánpótlástól elzárva kétségbeeset­ten harcoltak, hogy levegőhöz jussanak. Höfer azt írja, hogy a küzdelem rendkívül véres volt, Ludendorff pedig véres gúnynyal jegyzi meg, hogy a német csapatok a leg­nagyobb elkeseredéssel harcoltak, mert tu­domásukra jutott, hogy , a Németország ál­tal veszélyeztetett kultúráért" az entente-tal együtt küzdő románok védtelen sebesülte­ket mészároltak le. A románok számára nem maradt más hátra, mint hogy a harmadik mentő akciót, a szomszédos fogaras—szé­kelyudvarhely—parajd­­vonairól megindí­tott tekszmentesítő o­­omvát a legnagyobb­ erélylyel és gyorsasággal hajtsák végre, hogy Fogaras felől kapcsolatot teremtsenek nagyszebeni szorongatott haderőikkel. Ez- A Pesti Hírlap mai száma 44 oldal. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn október 2-án a rendes időben jelenik meg.

Next