Pesti Hírlap, 1916. október (38. évfolyam, 273-303. szám)
1916-10-01 / 273. szám
A PESTI HÍRLAP 1916. október L. vasárnap,. napelőtt újra megkezdett offenzívája a Nagyszeben közötti harcok kimenetelén már nem változtathatott. Bár Fogarastól északra és Székelyudvarhelynél előretolt csoportjainknak vissza is kellett húzódnia a főerőkre, másrészt Hégentől délre német csapatok ellentámadása 11 román tisztet és 591 főnyi legénységet, valamint 3 géppuskát juttatott kezünkre. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli szept. 30-án. A keleti harcvonalon a román északi hadsereg és a román 2. hadsereg a Görgény-hegységben a Parajd-Székelyudvarhely vonalról és Fogaras felültámadásba fogott. A Görgény-hegységben visszavertük az ellenséget. Tovább délre biztosító csapataink kitörtek. Német csapatok a Hortobágy-patak előtt Hogentől délre egy román oszlopon sikeresen rajtaütöttek és viszszavetették. 11 tisztet, 592 főnyi legénységet elfogtak és 3 géppuskát zsákmányoltak. A szeptember 26-án megkezdett nagyszebeni átkaroló csatát megnyertük. Falkenhayn tábornok főparancsnoksága alatt német és osztrákmagyar csapatok makacs harcok harcok után megsemmisítőleg megverték a román hadseregnek jelentékeny részét. Az ellenséges csapatok maradványai súlyos veszteség után felbomolva menekültek a Vöröstorony-szoros mindkét oldalán elterülő úttalan hegyekben. A szorost csapataink az ellenség hátában merész hegyi menet után már szeptember 26-án reggel megszállták. A szorosnál a menekülő ellenséget Krafft von Delmensingen altábornagy bajor csapatai megsemmisítő mezei fogadták. A 2. román hadseregnek mentesítő előretörése elkésett. Csapataink a legna- i Julcsa kútja. 10 Iírta: GÁRDONYI GISZ" No erre jön, ezen az úton. Óvatosan választottam szét az akácfa alsó hajtásait. A kezemet csalán csipte meg. Oda se neki! Hágok fel az ágra, aztán a másodikra feljebb, harmadikra is. Közben hallgatódzok, nyalom-rágom a csaláncsipést. Hallgatódzok. Erre jön! Megint hágok feljebb, vigyázatosan, hogy tövisbe ne markoljak, tövisbe ne hágjak. Közben a hold is emelkedik, a ló is közelien közeledik. Kutyák ugatnak, a mi kutyáink. Kettő: Melák vastagon és Ibi vékonyan. S a két kutya nagy szökellésekkel száguld el alattam az úton a ló elé. ördög a két dögöt! hát mégis utánam szemtelenkedtek! De nem baj: legalább elterelik rólam a figyelmet, ha lovas is ül a lovon. Várom, hogy a fa alatt fog a ló elrobogni, s akkor meglátom, miféle? Jó-e valaki rajta? Hát robog is. Mingyárt ide ér. De mi ez! Megállt a 16, mintha a föld nyelte volna el A kutyákat se látom. Nem is ugatnak. A mi lovunk volna? Még feljebb hágok, hogy lássam: holl !M mxsgj, mert hiszen nem lehet száz lépésnyire. Egy külső ágra mászok át, és a lomb közé húzódva leskődök a temető felé. — Mars!— hallom halkan. Az úton egy rög gördül el alattam. A két kutya elfarkal vissza, hazafelé. Fülelek. Nyújtogatom a nyakamat. A táj csendes. Kukorica susorog, szúnyog zineg-zön.ricsél. A kutyák már jó távol a tanya szélén ugatoznak. Egyszercsak hangokat hallok: halk beszélgetést a temető felől. Félelem szorítja el a mellemet. Halottak? Hallgatódzok, tekintgetek, remegek. Nem látok semmit. A beszélgető hangok távolodnak s egybeolvadnak a kukorica halk susogásával. Nem hallatszik egyéb, csak egy-egy halk roppanás ahogy a ló legel, bizonyosan maga körül harapdál az út zöldjéből. A hold már teljesen megvilágítja a fasort. Lomb árnyékok feketén rajzolódnak az útra. A beszélgető hangok ismét közelednek. Felém jönnek. A szívem aggodalmasan dobog. Az egyik hang női hang, már megkülönböztetem. A másik hang férfié. Közelednek. Behúzódok a lomb közé, s leeek. Itt haladnak el most már bizonyos. Hát jönnek is. Elő is tűnnek az út fogaros féffe, hanért is nem b&Ban a lépé- A főhadiszállás közti e hó SO-értről. ""' Rrmánfrord: A Drina mentén több osztrák-magyar monitor tüzérségünk támogatásával bombázta a CT* rabiai pályaudvart és kűcötőt, ahol rw.gyoswfításokat és tüzeket okoztak. Az ellenséges ütegeket és a közeli sziget mögött horgonyzó teher* S ahogy teljesen elém érkeznek, ámulva ismerem meg: ex a gttír&hzpéa$, fiatal úr! ... ez a hajlékony garami 5«kr»* a félvállára bocsátott barna irigyketndelem, A szivem dobogása megállt. Sétálva jönnek s egymást oldva. Julcsa a bátyám vállára hajtva a fejét A hojá meg-megvilágitja őket az árnyék világod közein. Gügyögnek, susognak Szerekom9e«u De oly halkan, hogy alig egy-egy iszó, amit értek. — Soha, soha, — édeskedik gyöngéden a bátyám. Ne aggódj . . . — Érzem én, — lágyadosak Jnfosp, — érzem, hogy . . . — Hát nem jól érzed. Csak te is úgy vagy, mint más nők: hogy mindent elviseltek, eltűrtek, elszenvedtek, csak várni nem tudtok. Az idő mindent megérlel. — ... (Érthetetlen szomorasák.) — Te kedve®, te édes titkom te . . . — Óh Kálmán ... Julcsán csak éppen alsó ssokatya van, meg ing. A lábán a kisasszony-cipő. A baja le van bocsátva és ziláltan hull a vállára a derekáig. Jjátszik, hogy az ágyból szökött ki, ő is, mint én. De ő bizonyára előbb. — Te édes titkom, te kedves! . . . A torkomban megint csomósodik a köhögés. Fojtom, tartogatom. El is haladnak alattam, húsz lépésnyire is vannak már, mikor végre beleköhöghetek a lehető legnagyobb sssordinóval a karom hajlatába. gyobb elkeseredéstel harcoltak, mivel tudomásukra jutott, hogy a Németország által veszélyeztetett kultúráért az entente-tal együtt küzdő kapzsi románok védtelen sebesülteket mészároltak le. A foglyok száma és a részben a hegyes, erdős vidéken szétszórt nagyon jelentékeny zsákmány még nincs megállapítva. A hátszegi hegységben és a mehádiai szakaszon a románok támadásai meghiúsultak. Ludendorff első főszállásmester. Orosz támadás a román hadvezetőség ellen. Stockholm, szept 30. — A Festi Hirlav tudósítójától — A Ruskij Invazid nagyon figyelemreméltó cikket közöl a román hadvezetőség ellen. A cikk nyilván válasz akar lenni a román lapokban az utóbbi időben megjelent heves cikkekre, amelyek a dobrudzsai vereségeket az orosz támogatás hiányának tulajdonítják. A félhivatalos orosz katonai lap erre megjegyzi, hogy nem itt volt a hiba, hanem ott, hogy Románia nem akarta magát a közös srratégiai céloknak alávetni. A románok a maguk külön háborúját akarták Erdély ellen, a szövetségesek nagy célja pedig, a berlini bagdadi összeköttetés elvágása, közömbös volt előttük. Ezért avatkoztak be a románok, még mielőtt stratégiai tervüket idolyaztk volna és nem hallgattak a józan ész és a meggondoltság szavára. Oroszország a stratégiáikig értéktelen erdélyi előnyomulást nem tűrte volna Ha Románia még várt volna, akkor Elkerülték volna ezt a hibát Románia, nagyon kellemetlen szövetséges. A román parlamentet összehívták' — Brailába. Lugano, szept 30. A Secolonak jelentik Bukarestből, hogy október 20-án BmiMT&sz összehívják a román parlamentet A parlamentet azért kell összehívni, 111*-- megszavazza a további hadiköltségeket a bolgár-romása hatstér. A vezérkar Jelentést. (Kiadatott szeptember 30-án délben.) Szeptember 29-én egy császári és királyi monitor-osztály, megerősítve egy Vedette-csoporttal, egy, felfegyverzett gőzhajóval és a Weichsel nevű német motoros naszáddal, megtámadta a románok corabiai kikötőjét Az ellenségek, védőberendezések leküzdése után hajóink behatoltak a belső kikötőmedencébe, megsemmisítették a pályaudvart, a katonai kikötőberendezéseket, a múlt évben Corobiára menekült orosz fölfegyverzett gőzösöket, aknajáró műveket és uszályhajókat sa végül visszavittek a flottilla telephelyére kilenc, a kikötőben visszatartott magyar és osztrák uszályhajót "Veszteségünk nem volt Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos Jelentés A nagy főhadiszállás közli szept. 30-át.. Különös jelentőségű esemény nincs. Repülőrajaink a Csernavoda vasúti hid ellen és ass ellenséges csapattáborok ellen sikeres támadásokat intéztek. Ludendorf első főszállásmester, corabiai zsákmány. Budapest, szept. 30. — A Pesti Éirlap tudósítójától. — Jól értesült helyről azt közük velradó, hogy a corabiai kikötőből hazaszállított kilenc uszályhajó közül két magyar tszályhajó teljes gabonnnrakománynyal került a bezünkre. Solgár ??!vatares jelentse.