Pesti Hírlap, 1916. november (38. évfolyam, 304-333. szám)
1916-11-01 / 304. szám
Föl kell még eleveníteni a, parancsnoko zási viszonyokat is ezen a frontszakaszon. Tudjuk, hogy itt Lipót herceg főparancsnoksága alatt, Böhm-Ermolli hadcsoportjában, Bothmer tábornok csapatai harcolnak, Gerok tábornok vezetésével. Ludendorff maijelentése azonban annak kapcsán, hogy Lipót, herceg úrvonalában emlékezik meg a Sztaniszlautól délnyugatra sikertelenül végződött orosz előretöréseikről is, provokálja azt az újabb megállapítást, hogy a Dnyeszter és a Kárpátok közti fronton is megváltoztak a parancsnoklási visatáyok. Tudvalevő, hogy Lipót herceg arcvonala a rigai öböltől a Dnyeszteri terjedt, itt kezdődött a trónörökös arcvonala Orseráig. Lipót herceg arcvonalából eddig'lsárwa hadcsoportot jegyzett föl Luderdorff, Wolgradot, aki Pinszktől északra, Lansingtenét, aki Albhyniában és Böhm-Emnollét, aki Galíciában a Dnyeszterig parancsnokolt. (A Dunánál és Vilijánál álló német szufegek parancsnokiad viszonyait hivatalosan egyelőre nem ismerjük.) A Dnyeszterfe'l a Kárpátokig Kövest? hadserege, a galíciai és bukovinai Kárpátokban l'flanzer távozása óta Mwerbeck, arjsély keleti határán Arz, az erdélyi déli fronton pedig Falkert Kayn állott trónörökösünk főparancsnoksága, alatt. Most abból, hogy Liukndorff a Sztaniszlavinál tehát a Sziveszter és a Kárpátok közti fronton történt eseményeket is Lipót herceg arcvonalába illeszti, következik, hogy a Kövess-sereg is Lipót herceg főparancsnoksága alá került, csak azt nem tudhatjuk, hogy Böhm-Ermolli hadcsoportjába osztottan-e avagy különállóan. A végleges helyzet mindenesetre az, hogy a rigai öböltől a Kárpátokig most Lipót herceg a főparancsnok, a Kárpátokban pedig a Tatárszorostól Orsováig a trónörökös neve alatt harcol három hadsereg, nevezetesen a Kirchbach, Arz és Falkenhayn parancsnoksága alá tartozó német és magyar csapatok. Egy entente-barát svájci lap azt írja, hogy az entente négy hatalmának minden tettereje állandó vetélkedésben merül ki, ezzel szemben a központi hatalmak minden sikerüket az egységes vezetésnek köszönhetik. „Németországnak, Ausztria-Magyarországnak, a bolgároknak és törököknek egyetlen elvitázhatatlan parancsnokuk van és II. Vilmos tartja kezében a diplomácia szálait is. A központi hatalmaknak egyetlen vezérkari feje van, Hindenburg, a népek bálványa". Épen azért, mert az entente is az egységes parancsnoklásban látja sikerünk legfőbb titkát és sóvárogva óhajt egy VII. Edvárd-féle vezért Vilmos császárral szemben, tartanák kivánatosnak, ha az egységes parancsnoklási viszonyokon belül esett változásokról mindenkor hivatalosan kapnánk tájékoztatást s nem kellene egy-egy hivatalos jelentés véletlen adatai nyomán magunknak megállapítanunk, hogy az egységes vezetésen belül a parancsnoklási viszonyok hogyan alakulnak. Az orsovai szakaszról Ludendorff jelentése azt közli, hogy Börzénknél a románok sikertelenül kísérelték meg, hogy a tőlük elragadott állásokat visszafoglalják. Arról, hogy az orsovai harcvonalszakaszon sikeresen előretörtünk volna, Ludendorff jelentései az utóbbi napokban nem tettek említést; október 29-én a Höfer-kommunika adta hírül, hogy Orsovától nyugatra meglepő támadással elfoglaltuk a helység fölött uralkodó magaslatokat. A mai Höfer-jelentés viszont csak általánosságban számol be a románok meghiúsult támadásairól, amelyeket, Csernahoviztől északra, tehát Börzénytől délre vertünk vissza, az ellenség támadásainak célját pedig nem jelöli meg. Ludendorff mai jelentéséből arra kell következtetni, hogy a legutóbbi napokban nemcsak Orsovától nyugatra, hanem az orsovai szakaszon általában is több magaslati állást foglaltunk el a románoktól. Erre enged következtetni a román vezérkar október 29-iki jelentése is, amely azt adja hírül, hogy „Orsova környékén az ellenség heves tüzérségi előkészítés után Vff. Cocosiului irányában támadott". A Cocosiului magaslat Börzénytől északkeletre fekszik, a határon, tőle nyugatra, a Cserna keleti partján magaslati szegély vonul végig. Nyilvánvaló tehát, hogy az orsovai szakasz északi és déli szárnyán egyidejűleg részletsikereket értünk el. Börzénytől északra végrehajtott előretörésünkről azonban a vezérkari jelentések nem emlékeztek meg. Magánál Orsovánál, mint a Hofer-jelentés közli, tovább folyik a harc, valószínűleg azokkal a sikerekkel kapcsolatban, amelyeket október 28-án elértünk. A vezérkari jelentések szerint Falkenhayn tábornok hadserege október 10-ikétől 30-ikáig, tehát pontosan három hét alatt 151 tisztet, 9920 főnyi legénységet ejtett foglyul, 73 ágyút, 47 gépfegyvert zsákmányolt. Október 10-ike óta a hivatalos jelentések a brassói háromnapos csatából és az azt követő barcasági üldözésből 2294 foglyot, 28 ágyút és 11 gépfegyvert, a predeáli harcokból 1160 foglyot, a Vöröstoronyi harcokból pedig 718 foglyot jelentettek. Ez összesen 4172 fogoly, 28 ágyú és 11 gépfegyver. Ebből kitűnik, hogy a napijelentések a románoktól elvett 5900 fogolyról, 45 ágyúról és 36 gépfegyverről nem tettek említést. Valószínű, hogy ez az impozáns többlet a Zsil völgyében és az orsovai szakaszon kivívott harcokban került a kezünkre. Október első tíz napjáról a vezérkari jelentések a következőkben számoltak be: a nagyszebeni csatától 3000 fogoly, 13 ágyú, a Persányi hegységben vívott csatától 222 fogoly, 43 ágyú, Vöröstorony mellől pedig 135 fogoly. Ezek szerint tehát tíz nap alatt 3357 foglyot ejtettünk és 56 ágyút zsákmányoltunk. Vagyis egész október folyamán kerek 13.500 román fogoly, 129 ágyú és 17 gépfegyver került a kezünkre. A fogolyszámok azonban épenséggel nem tükrözik vissza a románok veszteségeit, mert hiszen a harcok rendkívül véresek voltak, a románok ellen vívott küzdelmek teljesen megdöntötték a foglyok, halottak és sebesültek között eddig fennadott arányszámot. 1 6 PESTI HÍRLAP 1916. november 1., szerdz.