Pesti Hírlap, 1917. február (39. évfolyam, 32-59. szám)

1917-02-08 / 39. szám

­­l — (Lövöldözés a képviselőházban.) Szer­dán délután négy órakor — gróf Batthyány Ti­vadar beszéde alatt — egymásután négy revol­verlövés dördült el a Házban. A második emeleti karzaton egy huszárkáplár szolgálati revolveré­vel tette a lövéseket, majdnem egyenes irányban a mennyezet felé . . . Batthyány megállott be­szédében, a képviselők felugráltak. Gróf Tisza István miniszterelnök szemben ült azzal a karzattal, a­hol még egyre gomoly­gott a revolverlövések füstje... A palota­őrök berohantak a karzatra s lecipelték onnan a huszárkáplárt, kit már előbb egy német katona fogott le. A háznagyi hivatalba vitték a káplár, ahol kitűnt, hogy teljesen ittas. Mindenek­előtt megállapították, hogy Palafalvi Györgynek hívják, Bihar megyébe, Pocsaj községbe való, s 2-ik huszárezredben népfelkelő . . . Ezalatt a Házban rendesen folyt már az ülés, Batthyány Tivadar nyugodtan folytatta beszédét. Palafalvit a­lkapitányságra vitték. A­­ főkapitányságon dr Marinovich Jenő rendőrfőtanácsos hallgatta ki a lövöldöző hu­szárt. Illetőleg eleinte csak­ fáradozott azon, hogy a részleteket és előzményeidet a vallomás alapján pontosan megállapítsa. A rendőrorvos megvizs­gálta a huszárt: nem volt nehéz megállapítani, hogy majdnem a beszámíthatatlanságig Utas, csak időnként tud tisztán beszélni, minduntalan elalszik a széken. A detektívfőnök is jelen volt a kihallgatásnál. Vallatták Pallafalvy Györgyöt, hogy miért lövöldözött, mit akart? R­észben a szakadozott és zavart vallomása alapján meg tudták állapítani, hogy Pallafalvy családi ügyben tizennégy napi szabadságra érkezett haza Bukovinából, az ezre­détől. Január harmincegyedikén jelentkezett az illetékes parancsnokságnál, majd Nagyváradon és Debrecenben járt s most, hogy letelt a szabad­sága, kedden este megérkezett Budapestre s a keleti pályaudvar parancsnokságánál jelentke­zett. Az éjszakát a pályaudvar mellett, az üdülő­telep barakkjában­­töltötte s reggel elindult sé­tálni a városban. Korcsmába ment. Azután egy másik korcsmába. Egy harmadikba. Még egy negyedikbe. Hány korcsmában fordult meg, ő maga sem tudja, csak arra emlékszik, hogy korán délután, ugy fél három óra tájban az Akadémia­utcába került, a székely­ csárdába s még ott is megivott két pohár bort . .­. Husz korona volt még az erszényében. El­mondta aztán, hogy vándorlása közben három óra tájban a parlament elé vetődött s ott kapott egy jegyet a karzatra. Bement a Házba, a második emeletre, leült az első sorban és hallgatta a be­szédeket. — Aztán elaludtam, — mondta. Elaludt és egyszerre riadtan felébredt. Zajt hallott lentről, a tömeg lármája jutott az eszébe és amint mámoros álmából hirtelen fölriadt, za­varodott állapotában azt hitte, a lövészárokban van . . . — Azt hittem, — mondta, — most már em­lékszem rá, hogy Kirsibabánál vagyok a harcté­ren s a lárma ugy hangzott, mitha orosz roham jönne . . . Fogtam a pisztolyt és elkezdtem lövöl­dözni csak vaktában, az ellenség felé . . . Mit tudom én . . . Tessék elhinni, ugy hozzászoktam már a harctéren, hogy most is azt hittem, ott va­gyok a fedezékben, dehogy akartam én kárt tenni az urakban . . . Lassan kitisztult a feje Pallafalvy György­nek, esti nyolc órára már szépen beszélt és oko­san. Némelyik korcsmára emlékezett is, meg tudta mondani, hol járt, mennyit ivott. A rendőrség emberei végigjárták a megnevezett vendéglőket, utánajártak mindannak, amit a huszár mondott s kiderült, hogy igazat beszél. A korcsmákban, ahol délelőtt megfordult, sehol egy szóval sem emle­getett olyasmit, amiből következtethetni lehetne most utólag, hogy valami szándéka, vagy terve volt. Akkor még jegye sem volt a karzatra. A rendőri nyomozás a megállapítható ada­tok összeállítása után arra a meggyőződésre ju­tott, hogy Pallafalvy György igazat beszélhet akkor is, amikor azt mondja, hogy álmából az orosz roham riadására ébredt. Egészen valószínű a magyarázat. A lövöldöző huszárt őrizet alá helyezték és átadják a katonai hatóságnak.­­ (Új pénzek Károly király képével.) Az egyik kőnyomatos újság szerinte teljesen meg­bízható forrásból arról értesül, hogy legköze­lebb Károly király képével teljesen új arany-és ezüst­érmék kerülnek forgalomba. Szó van arról, hogy nagyobb mennyiségű ezüst egy- és kétkoronást vernek a király mellképével, sőt egy egészen új pénznemet is forgalomba hoz­nak, a félkoronás (ötven fillér) ezüstpénzt. Ki­sebb mennyiségben — inkább csak az időbeli folytonosság kedvéért — arany tíz, húsz és száz koronások is ki fognak kerülni a pénz­verőből. Az Osztrák-Magyar Bankban mindezek­ről még mit sem tudnak és legalább is még ko­rainak mondják a hírt.­­ (Zeidl Vencelt megint elitélték.) Sebes­tyén Árminné a Gömb­ utcai hadikórháznak a szállítója mult év június havában háromezer ki­logramm zsírt vásárolt, kilogrammonként hat ko­ronáért a Zeidl cégtől. Az üzletet a cég könyve­lőjével, Pollák Oszkárral kötötte meg, aki az üzleti körlevelet is kiállította tizennyolcezer ko­rona vételárról, azonban Sebestyénnének ezenfe­lül ötezernégyszáz koronát azonnal készpénzben le kellett fizetni Pollák Oszkár kezéhez. Miután Zeidl Vencel nem szállított, Sebestyénné, hadi­szállításról lévén szó, feljelentést tett Zeidl Ven­cel­­ ellen bűnvádi úton, azonban a törvényszék felmentette Zeidlt, ak­i azzal védekezett, hogy ő nem szállíthatott, mert az egész üzletről nem tu­dott. A bíróság azonban az iratokat áttett© a nyolcadik kerülei kapitánysághoz további eljá­rás végett. A kerületi kapitányságon árdrágítás miatt indították meg az eljárást Zeidl és Pollák ellen. Zeidl újra azzal védekezett, hogy nem ő kötötte meg az üzletet s nem tud az árdrágításról sem. Pollák is így vallott és azt mondotta, hogy nem utasításra kérte a többletet, hanem azért, mert az már így üzleti szokás. A kerületi kapi­tányság álláspontja szerint Zeidl Vencel, mint avatott üzletember feltétlenül tudott arról, hogy üzlete ötezernégyszáz koronát bevett, hiszen Pollák annak rendje és módja szerint el is köny­velte és mindenesetre nem olyan csekély összeg, hogy Zeidl nem törődött volna azzal, hogy hon­nan került. Ezért Zeidl Vencelt tekintettel arra, hogy már többször volt árdrágításért büntetve, két hónapi elzárásra és hatszáz korona pénzbír­ságra, könyvelőjét, Pollák Oszkárt, pedig tizenöt napi elzárásra és kétszáz korona pénzbírságra ítélte.­­ (Az abbéarca perselyfosztogató.) Pár hónap óta rendszeres perselyfosztogatások tör­téntek a szerviták, a kapucinusok és a ferenc­rendiek templomaiban. A lopások mindig az ájta­tosságok óráiban folytak s olyan ügyesen, hogy hiába álltak résen a sekrestyések, a tolvajt nem tudták galléron ragadni. A rendőrség most letar­tóztatta Csermendy Sándor István huszonkét éves, jó családból való, de az utóbbi időben telje­sen elzüllött fiatalembert, akire rábizonyult, hogy­ valamennyi perselyfosztogatást egymaga követte el. Lelepleztetése a háziasszonya közreműködé­sével történt A fiú ugyanis, aki a Baross­ utca 83. számú házban, albérletben lakott, kiejtett a zse­béből két álkulcsot. Az asszony bejelentette a dolgot a rendőrségen s mikor egy detektív eljött a fiúhoz s faggatni kezdte, hogy ő követte el a perselyfosztogatásokat, Csermendy töredelmesen bevallotta, hogy ő volt a tolvaj. A fiatalembernek nagy könnyebbségére volt borotvált abbéarca és barna malaclopóköpönyege. Mikor a templomban misére gyűltek össze a hivők, ő a mellékoltárnál térdelt le, amiközben azt hitték felőle, hogy pap és imát mond, gyanú nélkül "nyitotta fel a per­selyt és a tartalmát magához vette. Nemrégiben csaknem rajtavesztett. A ferencrendiek templo­­­mában benn maradt kapuzárás után is és ekkor szembe találkozott páter Buttykayval, a rendfő­nökkel. A páter megkérdezte tőle, hogy miért van még mindig a templomban. Csermendy ügye­sen vágta ki magát, azt mondta, hogy­ éppen őt, a rendfőnököt várta, mert meg akarta kérni, hogy eszközöljön ki audienciát számára a hercegprí­másnál. Csermendy körülbelül ezerötszáz koronát lopott ki a templomperselyekből.­­ (Árubevallás nélkül.) A hadifoglyok­nak és internáltaknak Olaszországba szóló cso­magokhoz ezentúl nem kell árubevallást csatolni.­­ (Tűz a filmraktárban.) A Dohány­ utca 80. számú házban egy filmkölcsönzőnek a rak­tára szerdán délelőtt kigyuladt. A tűz igen könnyen veszedelmessé válhatott volna, mert a film nemcsak gyúlékony, hanem robbanóanyag is. A házbeli lakók ijedten menekültek az ut­cára, tartva a robbanás veszedelmétől. A tűz­oltóság nagy készenléttel vonult ki Kállay Imre tűzoltótiszt vezetésével és megfeszített munká­val sikerült a nagyobb veszedelemnek gátat vetni.­­ (A koronázási emlékkiállítás.) IV. Ká­roly király koronázásáról sok szép emléket őr­zött meg a magyar nemzet. A legszebbek közé fog tartozni az a gyűjtemény, amelyet a Zita ki­rályné védnöksége alatt álló Pro Transsylvania országos­­segí­tő­ bizottság állít ki a Nemzeti Mú­zeum dísztermében. Ez a kiállítás olyan látvá­nyosság lesz, amilyen másutt, mint Magyarorszá­gon, el sem képzelhető. Be fogják itt mutatni a koronázási ünnepségeken résztvett hölgyek és urak díszruháinak felhasználásával a magyar ruha történetét. Láthatók lesznek továbbá mindeg azok az egyházi kincsek, amelyeket részint a esztergomi székesegyházban, részint a budavári koronázó főtemplomban őriznek. A legnagyobb érdeklődés azonban bizonyára ama díszruhák felé fog fordulni, amelyeket a koronázás napján Károly király, Zita királynő és a kis Ottó királyfi viseltek. Ezt a koronázási emlékkiállítást szom­baton, e hónap 10-én, délelőtt tizenegy órakor fogják ünnepiesen megnyitni. A kiállítás rende­zése körül gróf Mikes Arminné vezetésével elő­kelő hölgybizottság buzgólkodik. A jövedelmet az erdélyi károsultak és az erdélyi gyermekek javára fordítják.­­ (Árdrágító hentesné.) Az V. kerületi kapitányságon Muzsik Antalné Liliom­ utcai h­entesmesternőt, mert egy bécsi cégnek 1498 kilogramm zsírt adott el 8 korona 50 fillér maxi­mális ár helyett 12 koronáért, egy hónapi elzár­­rásra és hatszáz korona pénzbírságra ítélték. Az árut és 11.076 koronát a rendőrség lefog­lalta, 5200 koronát pedig visszautalt az el­­itéltnek.­­ (A „Magyar Külkereskedelem") legújabb szá­ma is igazolja e nivós kereskedelempolitikai szaklap nemzetgazdaságilag fontos hivatását. Most, amikor világ, kereskedelmi célokért folyik a háború s nagyobb keres­kedelempolitikai feladatok előtt állunk, a Magyar Kül­kereskedelem valóban a legaktuálisabb közgazdasági programmot szolgálja és export és import törekv­éseink­ről szóló eredeti közleményei minden művelt üzletem­­bert érdekelnek. A nyolcadik évfolyamába lépett lap elő­fizetési ára egész évre: 24 korona, félévre: tizenkét ko­rona. A kiadóhivatal címe: Budapest, IV., Ferdinánd bolgár királyzat 16. szám. tiHjtiUfi-i'i&A­iho­r. Házasság. Darvas Emil tartalékos hadnagy eljegyezte Künstler Ilancikát. (Minden külön értesítés he­lyett.: Fliegel Maurus tartalékos tüzérfőhadnagy és Perin Annie kisasszony házasságot kötöttek. Ehmann Jenő földmivelésügyi miniszteri számtiszt és Rozs Irénke, dr Rozs István első­osztályú h­onvédfőtörzsorvos leánya, február hó 10-én, szombaton, délelőtt 12 órakor tartják es­küvőjüket Pécsen. Ezüstlakodalom. Kohn Fülöp és neje szü­letett Léderer Teréz Mátraverebélyről tudatják, hogy a mai napon tartják családi körben ezüst­lakodalmukat. • 12 PESTI HÍRLAP 1917. február 8., csütörtök. Halálozás. M­e­n­n­y­e y József egyetemi hallgató, Mennyey József nyugalmazott be­ -liszteri osztálytanácsos fia, életének 23-ik évében esten meghalt. Nemestóthi Szab­ador, nyugalmazott ál­lami erdőfelügyelő, rövid szenvedés után, életének 73-ik, második házasságának 23-ik évében Gyulafehérvárott meghalt. Tóthlipcsei Fabricius Béla, nyugalmazott Máv. főmérnök, hosszas szenvedés után, életének 66-ik, házasságának 34-ik évében, Budapesten meghalt. K­o­­­b­a­y Sándor, rimaszombati törvényszéki elnök, a vármegyei és a társadalmi élet köztiszteletben állott tagja, aki csaknem négy évtizeden át tett hivatalon szolgálatot, és éves korában Rimaszombatban meghalt. Temetése nagy részvét mellett munt végbe, özvegye és két leánya gyászolja. Sztankovits Ferenc, a gróf Károlyi Ala­jos-féle tótmegyeri hitbizományi uradalom nyugalmazott főtisztje, Nyitra vármegye törvényhatósági és közigazga­tósági bizottságának tagja és a Nyitramegyei Gazdasági Egyesület volt elnöke, február 5-én Budapesten meghalt. R­o­t­h Antal nagyiparos felesége, született Flohr Erzsébet, életének 54-ik évében, Budapesten meghalt. Temetése pénteken délelőtt lesz. Klein Jakab fővárosi zsákszállító, kedden es­te meghalt. Temetése csütörtökön, délután három órakor lesz a rákoskeresztúri új izraelita temetőben. özvegy S­o­­­i­c­h­o­n J­ó­z­s­e­f­n­é, 67-ik évében Budapesten meghalt. 1. hónap 8-án délután két órakor a Szent István-kórház halottasházából a rákoskeresztúri katholikus temetőben fogják örök nyugalomra helyezni. Zacpal Rudolf főtörzsorvos, a Ferenc József­rend lovagja, a Signum Laudis tulajdonosa, Budapesten ötvenkét éves korában meghalt. vvőuSGEtúradl—OZd d6rJ-6u.9 ETAOIH ETAOIH AOI özvegy szkoréi Boér Sándorné született markensteini Lichtenthal Amália, életének 72-ik évében, rövid szenvedés után Budapesten meghalt. A pestvidéki járásbíróság bírói, jegyzői és tiszt­viselői kara gyászlapon jelenti, hogy szeretett kartársa és munkatársa, dr . a 11 a Leó Gyula királyi járás­bíró, életének 42-ik évében, Budapesten meghalt. Frigyessy Adolf udvari tanácsos, a Riunio­ne Adriatica di Sicorta vezérigazgatója, egy bécsi sza­natóriumban meghalt.

Next