Pesti Hírlap, 1917. április (39. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-01 / 88. szám

Ha orosz forradalom fejleményei, Oroszország 14 milliárdot kért szövetségeseitől. Rotterdam, márc. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Manchester Guardian szerint Oroszor­szág a szövetségesektől tizennégy milliárd újabb ölcs­önre tart igényt. Buchanant visszahívják. — Utóda Asquith. — Kopenhága, márv. 31. —­­A Pesti Hirlap tudó­sítóját­ól. — Orosz jelentések szerint Buchanan angol f­agykövet visszahívása, Pétervárról rövidesen várható, mert Londonban egy idő óta sok a kifo­gás tevékenysége ellen. Mihelyt Szaszonov Lon­donba érkezik, Asquithot fogják" pétervári nagy­ Lövetté kinevezni. , Rodzianko nem számít döntő hadműveletre. Pétervár, mám 30." (P. T. a.) Rodzianko közölte a duma tag­jaival, hogy a harcvonalról" érkezett hírek sze­rint ott a helyzet semmi kívánnivalót sem hagy hátra. A front áttörése nem kerülhet szóba. Egy­előre döntő hadművelet nem várható, tekintettel az olvadó időjárásra. Miljukov Oroszország megváltozott hadicéljairól. Krisztián­nal márc. 30. Az Aftenpoaten harapandai­ táviratot kö­zöl, amely Miljukovnak, a­z ideiglenes kormány külügyminiszterének, egy uteágk­ő előtt tett nyi­latkozatait­ tartalmazza. Oroszország hadicél­jaira vonatkozólag Miljukov nagyon tartózó­dólag nyilatkozott és csak annak a­ kérdésnek a tárgyalására szorítkozott, hogy Oroszország nemzetségeit föl kell szabadítani és hogy a tö­rök kérdést Oroszország javára kell­­m­egsoloani. A fölfszabadított orosz nép nem fogadhat­ el le-1 ilázó békét cafolytatnia . kell a-siáborit,,-- ha hadicélok nem is egyeznek a korábbi hadicélok­kal. A porosz maitarismus mesettur­isitéséről­ szóló jelszónak meg kell szűnnie. Bőnek elég­nek kell lennie arra, hogy Oroszországnak­­ a tisztességes békét és a békés fejlődés tehe­tősé­­­ét biztosítsa. Oroszország tulajdonképeni hadi­célja abból áll, hogy azokat a jótéteményeket, amelyeket a forradalom hozott, teljesen kihasz­nálhassa és hogy ez a cél, azt mo®t­ tud­omására kell hozni a német népnek. A német militarizmus összetöréséig. Pétervár, márc. 30. (P. T. I.) A révali munkás- és katonakép­viselők bizottsága egyhangúlag határozatot foga­dott el, mely szerint a munkások és a katonák a fegyvert nem teszik le addig, amig össze nem törték a német militar­izmust. Japán elismerte az ideiglenes kor­mányt. Tokió, márc. 30. (Reuter-ügynökség.J­apán elismerte az ideig­­lenes orosz kormány­t. Ukrajnai tisztek az ukrajnai tartományok egyesítését követelik. Pétervár, márc. 30. (P. T­. ..) Az ukrajnai tiszteknek egy Kievben tartott gyűlésén elfogadtak egy indít­ványt, amely az összes ukrajnai tartományok egyesítését követeli a föderatív Oroszországgal kapcsolatban. Kerenszki He­ngforsban, Helsingfors, márc. 30. Kerenszki igazságügyminiszter csütörtökön ideérkezett,. A katonai hatóságok képviselői és nagy embertömeg várták. A K­uneberg szobornál piros tulipánból font koszorút tett le a miniszter és beszédet mondott, amelyben tiszteletét fejezte ki a nagy férfiú iránt Beszédét Finnország üd­vözlésével fejezte be. A régi kormány öröksége,­ ­ Kopenhága, márc. 31. —­­A Pesti Hírlap tudósítójától. — Singajev orosz földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy a régi kormányzat olyan zűr­zavart hagyott hátra, hogy Oroszország, ha a forradalom nem jött volna közbe, kénytelen, lett volna a­ háborút élelmiszerek hiánya miatt be-l szüntetni. .. * A parlament tagjaiból nevezik ki a . __diplomatákat. - w : ? Rotterdam, márc. 31.. . ' ~ 11 Pesti Ttilu­s tudósítójától. — j: A Daily Ghrom­elo jelenti Pétervárról: Az ideiglenes kormány elhatározta, hogy a külföldi diplomáciai képviseleteket parlamenti tagokkal tölti be. A Romanovok birtokainak sorsa. Pétervár, márc. 30. (P. T. V.) Az ideiglenes konaánly elhatá­rozta, hogy az uralkodóház tagjainak haszonél­vezeti birtokairól való döntést az al­kotmányok­ országgyűlésnek tartja fenn, addig is ezeket a birtokokat nemzeti tulajdonnak jelenít ki s a jö­vedelmüket lefoglalja az állam pénztárának. Az özvegy cárné a Krimi félszigeten. Kopenhága, márc. 31. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Pétervárról jelentik.­­Az ö­zvegy cárnét ér­tesítették, hogy megengedik maki, hogy ugyan­azon föltételek alatt, mint Nik­olajevics nagyher­ceg, a krijniai félszigetre menjen. E­z azt jelenti, hogy az utazásnak dumlaképvielők örizetéa­d alatt kell megtörténni. Goremykin megőrölt Berlin, márc. 91. — A Pesti Hírlap tud­ósítójától. — A Lokalamzeiger jelenti Stockholmból, hogy Goremykin volt orosz miniszterelnök, akot­­letartóztatása után a Péter Pál-erődben helyez­tek el, megörült. A Pétervári Távirati Ügynökség az entento szolgálataiban áll. Stockholm, márc. 31. —­­­ Pesti Hírlap tudósítójától. — A munkások központi bizottsága elhatároz­­­ta, hogy saját hírszolgálatot rendez be, hogy a bel- és a külföldet az Oroszországban történő eseményekről helyesen informálja. A központi bizottság ugyanis meg van arról győződve, hogy­a Pétervári Távirati ügynökség az új kormány alatt sem független orosz inntézmény, hanem csak az entente közege. A francia anarchisták megbízottakat küldenek Oroszországba. Genf, márc. 31. —­­A Pesti Hirlap tudósítójától. — Svájcba érkezett információ szerint a frak­­j­tá­k szocialista^narchiísta ^zrervegetek' cs határoz­tájc, hogy színtért küldenek propaganda céljából megbízottakat Oroszországba, hogy ott az anar­chista akciót szervezjék.­­ ' ' ' Mondtam apáunak is, hogy milyen, szép , az a nagy áhítat,­­ mert mink lutheránu­sok vagyunk, és a mi imádkozásunk tudj' az isten olyan fakó vagy mi az övékéhez ké­pest, noha a mi imádságaink is szépek. Hát sok unszolásomra aztán apa is el­jött velán másnap. De neki nem létezett annyira. — Szép, szép, — azt mondja, a publikum szép, ahogy imádkozik, de a mise nem szép: ide-oda lépked az a pap, hol ki­fordul, hol befordul, hol le van a keze, hol föl van a keze. Az nem imádkozik, az dol­goz" Hiába, hát ő kissé nyers ember. Igen jó lélek, igen nemes különben, de a pápistákat nem sokra becsüli. Egy rokonunk is van pedig pápista. Közalapítványi bérlő. Egyszer mamával látogatóban voltunk náluk, és ott is háltunk. Este a kis Emma, — akkor ötéveske leány, — föltérdelt az ágyban és keresztet vetett és hangosan imádkozott, ahogy szokott. És az oly szép volt, ahogy ott térdelt az­ a­ lány­ka kibontott hajjal, egy ingecskében és ártat­lan kék szeme a Magasságnak fordult.. .Mi­kor az ávét imádkozta, csak ráborultam a f vánkosomra, és csak úgy dőlt a szememből a könny, hogy mért nem imádkozhatok én is úgy! hiszen mink is tiszteljük Máriát. És az angyali köszöntés benne van a mi bibliánk­ban is. Mért nem mondjuk el mink is­ min­dennaposan* Miről is kezdtem? Igaz, hát Forgács másnap örömmel újságolja: — Sikerült! Megvan! — Lehetetlen! — Megvan!, Nincs ugyan még a kezem­ben, de azért már megvan. Az útja megvan. Kiitt a csökönyös ember! Éjfélig ittunk. Képzelje: málnaszörpöt! Nem iszik mást, hát kénytelen voltam rá, hogy én is azt igyak. Soha életemben nem iszok többé mál­naszörpöt, úgy beleutáltam. Dehát magá­ért még kulimászt is iszok. Egy liter kuli- • mászt megittunk, vagyishogy málnaszörpöt. Még brúdert is ittunk. Még meg is csóko­lództam vele, mikor elváltunk. Igen derék fickó. — Dehát a képről mit végeztek? — Meglesz. Nyugodt lehet felőle Ilas­ka, meglesz! — Dehát mondta, hogy eladja?- Bizo­nyosra mondta? " — Nem, azt nem mondta. Men­ is kér­deztem. Ezt már hagyja rám, ez furfang. Én fővárosi ember vagyok, értem az ilyes­mit. Nem is szóltam a képről, de éppen azért lesz meg, mert nem szóltam. Én értem az ilyesmit. Ma is Csopakon fest, mellette fo­gok ülni déltől uzsonnáig, és magasztalom minden vonását. Művésznek igen derék, csak vad, mint a bölény. — De hátha mégse ... — Én bizonyosnak érzem. — Én nem. — Bizonyos. S végre is ha éppen azt a meglevő képet nem adja, hát lemásoltatom vele. Éppen úgy megcsinálja­ mint a könyv­ben valót. — Nem hiszem, hogy lemásolja. Meg­sértődött, hogy elültünk onnan. És hát előbb­ is nevetgéltünk rajta. Szóra se méltattuk. — Lehet. De azon is segíthetünk: el­megyek hozzá még délelőtt, és a mi aszta­lunkhoz ültetem. Jó? Maguk is nyájaskod­nak vele valamicskét, aztán megjámboro­dik. Mama kissé fintorgott, de én helyeselj­­tem a gondolatot. Akármilyen festőt is szí­vesen láttam volna. Mert festővel én még sohsa beszéltem, csak épp hogy egy apáca festetett velünk.­­Klarissza nevű kedves test­vér, mikor a magánvizsga előtt két hétig bejártam, — mindenféle csuprot, tálat, virá­got is festetett. És én mindig szerettem volna megkérdezni egy festőt, hogy hogyan festik a virágot? Ami virágot én festek, jaj olyan, mintha festett, bádogból volna. A szí­nek nem olvadnak egybe. És arcképet is sze­retnék festeni, ha tudnám hogy hogyan­­ szokták. Mert akit én lefestek, arra a jó Is­ten is újra elmondaná: Jól bánom, hogy embert teremtettem. Hát délben csakugyan hozza a festőt az én gavallérom. Fogja a karjánál, mintha attól tartana, hogy kirántakozik a kezébe és világgá fut. (Folyt. kövA rtm­­hsnLAh lyx­. aprin­b .L, vahamapu

Next