Pesti Hírlap, 1917. május (39. évfolyam, 113-138. szám)

1917-05-01 / 113. szám

MUttílptSi, töU. ELŐFIZETÉSI ÁRAK] Egész ctrta ..... 58 K — f Félévre .......... 18 „ .., Negyedébe ...... 9 „ 50„ Iigy n­óra......... 3 „ 30, Ügyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Apró hirdetések az apró hirde­tési rovat élén közölt díjsza­bás szerint, számíttatnak. m Xl&IX. évfolyam, 113. (13,410.) szám. Kedd, május 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vihac, császáír-út 78. TELEFON: 122—öl 3­22—92 122—93 122—94 122—66. (Éjjel 122—ül 122—92 hivandó.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, E­rzsébet­ körút 1. Telefon: József 52—96. Az őrök bizalomszállítók. Immár kiderültek a nehéz fellegektől árnyékolt, munkapárti arcok és sugarasan ragyogunk a­ felülről ömlő napfényben. A fellegek, ha még­­oly magasról vetik is ár­nyékukat, a semmiségbe oszlanak, ám még magasabbról füröszti őket az égbolt elmú­­ltatlan központi fénye. Meg vannak hát győződve, hogy az örök élet van biztosítva számukra és „in dulci jubilo" örvendeznek a futó pillanatnak. Királyi kéziratban ol­vashatták, hogy ők „szilárd többséget" je­lentenek, olyan igazi parlamenti többséget, amely állandó alapja az alkotmányos kor­mányzatnak. Bizonyítja ezt, mint döntő koronatanú, Tisza István, akinek felelős ellenjegyzése ott van a kéziraton. Most már csak elhihetik önönmaguknak, hogy egy alkotmányos -és törvényes parlamenti többség minden jogával és tekintélyével vannak fölruházva. Mert elégszer érezhet­ték eddigelé, hogy ez a megjelölés, „alkot­mányos parlamenti többség", rettentő gúnynak hangzik ki az országba, sőt lehet­tek gyakran nyugtalan éjjeleik is, amikor a trónbitorló Macbeth mardosó tépelődései­vel neszeltek az idők fordulatából folyton fenyegető végzetnek halk lépteire. De hogy r­ájuk szállott a bájital mámora, talán ké­pesek rá, hogy az edztett többségi lelkiisme­ret nyugodt­­álmába, merüljenek, ide beleeehe­tik-e ebbe a zsongitó ká­bulatba maga a miniszterelnök, aki a maga mentésére ezt a csodaszert a többségnek el­hozta és beadta? Elámíthatja-e magát afelől, hogy amikor ezt a mai­­többséget parlamenti alapnak ismertette el, népképviseleti legi­timitásnak állíttatta be, voltakép optikai játék megtévesztéseivel igyekszik hatni a namaeséra is, a koronára is? Jó, jó ez a többség „szilárd többség" állandó és meg­bízható többség. Ugyan meddig? Kétségte­lenül addig, amíg azt látja, hogy a kor­mány a királyi bizalom alkotmányos emel­tyűjébe még­ belekapaszkodhatik. Bőven van tapasztalásunk ilyes hamisított jogcí­meiken szerzett többségek term­észetrajzából, hogy megállapíthassuk a többségi bizalom külön fajsu­lját. Mikor a királyi bizalom a napfogyatkozás fekete gyűrűjébe jut, bi­zony szerfölött lazává válik a többségi ato­mok szilárd kapcsolata, hitvány porrá m­al­janak még azok a kemény seregesek is, ame­lyek a mai többség kemény pajzsburkolatát alkotják. A mi parlamenti rendszerünkben a népképviseleti lázálom legkevésbbé sem­ önálló erő, épen csak az ingatag vizekből való visszasugárzása a felülről áradó nap­fénynek. Vagy megfordítva is néha olyan tünemény, mint amikor az északi sarkon a jégen mozgó tárgyak képei nagyítva az égre vetődnek vissza. Hogy a korona épen alkotmányos érzékénél fogva a többség ere­detét és összealkotását nem teszi se vizsgá­lat, se kritika tárgyává, ezt csak méltányol­ni lehet. Ezen a téren nekünk is határozott meggyőződésünk, hogy a népérzület kiját­szása és a parlamenti bizalom meghamisí­tása ellen csak az ősi népakaratban, nagy nemzeti közvélemény óriási leheletéb­en kell megtalálni a gyógyító ellenhatást. Bízunk benne, hogy ez be is következik. J De hogy milyen élettörvénynek hódol az a mai szilárd többség, arról nevezetesen őszinte vallomást tett gróf Ivhnen, a volt miniszterelnök és a munkapárt jelenlegi elnöke. Mint a Belváros képviselője, a­­­el­városi polgárok egy lakomáján tartózkodás nélkül megmondotta, hogy az utolsó vá­lasztási törvényt egyelőre minden változ­tatástól meg kell óvni, mert az irányadó legfőbb szempont az, hogy a jövő választá­sokból a munkapárti többség újra győzel­mesen­­kerüljön ki. Milyen tanulságos be­széd mindenki számára­, aki még holmi kétségekkel merte illetni a munkapárt lét­jogát. Milyen megbecsülhetetlen szókimon­dás, hogy mindenki lássa és ujjával is meg­tapinthassa, honnét csörgedezik a változat­lan parlamenti bizalom gazdag forrása. Régen meg volt írva, hogy minden hatal­mat oly­ eszközökkel kell föntartani, ami­lyenekkel megszerezték. Hiába halnak meg harcos fiaink százezrei, a névtelen hősök végtelen sorai a megtámadott haza védel­mében, az örök bizalom portékájának ki­váltságot hadiszállítói úgy hiszik, hogy a mérhetlen áldozatok árán nem a hazát kell megmenteni, hanem csak őket magukat, feléjük ugyan hiába dörögné el egy Nagy Frigyes azt, a híres mondatot, amelylyel hátráló katonáit föltartóztatta: Wollt ihr Hunde ewig leben'! Ha a mult választáso­kon a munkapárti­­hatalom biztosságát csak úgy lehetett elérniök, hogy az akkori vá­lasztási törvény lényeges intézkedéseit mind kiforgatták és lábbal tiporták és ekép az erőszak és vesztegetés páratlan organi­zációját hozhatták létre,, az új választási re­form megalkotásában sem követhettek más irányadást. Törjenek bár össze népek a roppant világviaskod­ásban, hömpölyöghet minden irányból felénk az ellenséges roha­mod tű­záradata vagy a forradalom legiz­zóbb lávája, mint a pillanatnyi hatalmi ér­dek őrültjei ők­ nem látnak, nem hallanak semmit mindebből, csak veszettül ismétlik Archimedes szavát: Xolite turbare circuloa mneos. Hatezer angol halott a német állások előtt. A harmadik arrasi csata Anglia újabb, súlyos vereségével végződött. — Csak Arleux falut tudták elfoglalni. — A csata második napján az angolok csak Oppy ellen intéztek négyszeres rohamot; a falu a németek kezén maradt. — Az Aissie-Ghampagne vonalon a tűzharc a legerősebb hatásig emelkedett. A Mu­ftM szociáldemokrata párt nem vett részt a stockholmi kongresszuson. A harundik­arrasi csata, amiér** áp­rilis 28-ikán virradatkor kezdődött, délben már el is dőlt: Anglia súlyos vereségek szenvedett. Ludendorff jelenti így és a csata jelentőségének szól az is, hogy ango­lok helyett Angliát is. A csata Lenstől Quéantig, tehát 30 kilométeres fronton tombolt. A két szár­nyon gyalogsági harcra nem került sor, mert az angolok támadó hullámai már a német tüzérség megsemmisítő tüzében ös­­­szeomlottak. Az ellenség lökésének fősúlya a Scalpe-tól északra, a Roex és Acheville falak közti 10 kilométeres német állás el­len irányult. .­­e elkeseredett harc folyt a Scarpe mélyedéstől délre is. Érdekes je­lenség, hogy az angol vezérkar első jelen­tése szerint a csata estik a Scarpe-tól észak­ra eső frontra szorítkozott.­­ Ludendorff a csata lefolyását úgy adja elő, hogy az angolok a, Scarpe-tól északra benyomultak a németek­ által elő­állásként megszállott Arteur és Oppy fal­vakba, továbbá előnyomultak Garrelle és lieux falvak környékére, de itt a német gyalogság ellentámadása érte őket. Ebben a közlésben az a figyelemreméltó, hogy Lüdendorff előállásként megszállott német vonalakról szól, amiből ismét kitűnik, hogy a Siegfried-állás még csak a jelzett vonal mögött húzódik. Ember-ember elleni küzdelem következett, amely Jan Arleux kivételével a német­ek maradtak felül, az angolokat egyebütt mindenütt visszaverték, helyenként a régi állásokon túl is. A csata második napján az angolok már csak Oppy falu ellen intéztek négyszeres roha­mot, de (•*:••'") aztán erejüket teljesen kime­rítették. A falu német kézen maradt. Mit mond az angol vezérkar a két nap eseményeiről­? Arleux­ falut és a falutól északra és délre húzódó német állásokat két mértföldnyi szélességben elfoglalták a né­metektől, Oppytól délre pedig a német árokrendszer egy kilométer szélességben jutott a kezükre. Egyébként pedig az angol jelentések buzgón konstatálják a németek ellenállásának erejét, nagy erőkkel végre­hajtott ellentámadásaik hevességét. Mibe került ilyen eredmény után az angoloknak a harmadik arrasi csata, erre a kérdésre ma még természetesen csak ők fe­lelhetnének pontos adatokkal.. Ludendorff szerint veszteségeik ismét szokatlanul sú­lyosak voltak, óvatos, becslés szerint az első napon t10O0-nél több emberük maradt hol­ta,h­a német állásokban és állásul­ elült. Hány esett el már a német tüzérség tüzében és hány sebesültet szedtek föl az angolok? Rendkívül jellemző a fogolyszám is. Az angolok az első arrasi csatában 13.000 ném­e­t­te ejtettek foglyul, a másodikban már a 3000-es számot sem érték el, az április 28-iki csatanapról pedig az angol vezérkar összesen 960 foglyot jelent. Ugyanekkor­­a németek 1000-nél több foglyot és 40 gép­puskát szállítottak be, a tankok közül pedig tizet pusztítottak el. Tehát több foglyot ejtettek, mint a támadók. S most az angolok kezdhetik újra,­­ a negyedik arrasi csata tüzérségi előkészíté­sét. Offenzívájuk első két hetének muníció­fogyasztásáról az angol municiós miniszté­rium parlamenti titkára közölt megdöb­bentő adatokat. Az első héten kétszer annyi gránátot használtak föl, mint­­ a Som­­ae­of­fenziv IV, első hetében, a két offenzíva má­sodik hetének összehasonlítása alapján pe­dig az ellőtt, gránátmennyiség hat és fél­szeres emelkedése állapítható meg. A Pesti Hírlap mai száma 16 oldal. A Pesti Hírlap következő száma csütörtökön m május 3-án 3 rendes időben jelenik meg.

Next