Pesti Hírlap, 1917. május (39. évfolyam, 113-138. szám)

1917-05-01 / 113. szám

1917. május 1.,­­kedd. PESTI HÍRLAP feől szinte Ugrásszerűen felidézett fal nyomában 30 kil­o­m­­éter s­z­é­l­e­s­s­é­g­b­e­n e­l­ő­t­ö­r­­t­e­k. Az ellenség lökésének f­a­luiv­a a fc­carpétól északra Achevilletől R­o­e­u­x­i­g húzód­ó á­l­l­á­s­a­i­n­k­e­t­t­e­n irányúlt. Ott rendkivül k­evés csata fejlődött. Az angolok az általunk előállásként meg­hallott Arleuxbe, Oppyba, Gavrelle és Bocux környékére nyomultak; itt érte őket gyalogságunk e­ll­e­n t­á­m­a­d­á­s­a. E­m­b­e­r ember elleni ke­m­­é­n­y küzdelemben visszavertük az el­lenséget, h­­e­l­y­e­n­k­i­n­t régi állá­sainkon tú­l is, amelyek Arleux ki­vételével mind ismét kezünkben vannak. A Scarpe mélyedéstől délre szintén elkeseredett h­arc tombolt. Derék csapa­taink a szétlőtt állásokban dacoltak a többszöri rohammal, ott is meghiúsultak az összes angol támadások. A harctér szárnyain az ellen­ség támadó hullámai már tüzérsé­günk megsemmisítő tüzében össze­omlottak. Az angolok veszteségei ismét szokatlanul súlyosak. Április 28-ika újabb dicsőséges napja gya­logságunknak, amely erőteljesen vezetve tag a testvér- és segítő fegyvernemektől kiválóan támogatva feladatainak nagyságához teljesen méltónak bizonyult. A nyugati arcvonal többi hadseregénél, mint az Aisne mellett és a Champagneban is, valamint keleten és a Balkánon az általános helyzet változatlan. Ludendorff első főszállásmester. II. A nagy főhadiszállás közli április 30-án: Nyusgati harctér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Az április 28--i nagy támadás meghiúsulása után az angolok csak egyes támadásokra vállal­koztak Oppy ellen a Douaiból A­r­ragba vezető úttól északra. A heves vetélkedés tárgyát képező hely ellen intézett négyszeres rohamban kimerítet­ték erejüket. A falu kezünkön ma­radt. A Searpe mindkét partján a tüzérség állandóan erős harci tevékenységet fejtett ki. Az angolok április 28-iki veszte­sége óvatos becslés szerint több mint 6000 ember, akik állásainkban és állásaink előtt elestek. Ezenkívül csapataink több mint 1009 foglyot és 40 géppuskát szállítottak be, 10 páncélos gépkocsit pedig p­­­u­s­z­títottunk. -1 német trónörökös hadcsoportja: A franciák tegnap reggel erőszakos fel­derítésekkel megkísérelték, hogy megállapítsák a Berry au Bac mellett, a Brimonton és a Reimstől északra levő állásaink ellen intézett francia pusztító tüzelés eredményét. Árokvédő csapataink az előretöréseket visszaverték. A tűzharc Soissonstól a Suippeig dél óta kevés szünettel ismét foko­zódott. Az esti órákban a legnagyobb hevességet érte el, váltakozó erővel éjjel is­ tartott és reggeli szürkü­letkor legerősebb hatásra emel­kedett Albert württembergi herceg hadcsoportja. Lényeges esemény nem volt. Nyugati ellenfeleink április 28-án 11, 29-én 23 repülőgépet vesztettek, ezenkívül még három kötött léggömböt. Az eredményben egy­aránt része van repülőinknek és repülők elleni védőágyúinknak. Báró Richthofen szá­zados 48-ads­zo­r,­­19-edszer, 50-e­ds z©r, 51-ed­s­z­e­r és 52-edszer maradt győz­tes légiharcban. Az ő vadászkülönítmé­nyéhez tartozó Wolff hadnagy 22—26-ik ellen­felét lőtte le. Felderítő portyázások és swm­ba­vetés céljából végzett repülések alkalmával re­pülőink mélyen eljutottak a Somm­e ét­ a tenger között levő angol Franciaországba, az Aisne arcvonaltól délre túl a Maine-on. Keleti harctér­. A helyzet változatlan. Macedóniai arcvonal. A Prespa tó és a Cserna között élénk tü­zérségi tevékenység. Egyik harci repülőgé­pünk, mely a Cserna-hajlásban levő táborok és vasútvonalak ellen intézett sikeres légitámadás­ról tért vissza, lelőtt két angol repülőt. Ludendorff első főszállásmester. Régi magyar diákélet. Irta: ABONYI ÁRPÁD: Burghardt szamarai. Vitézlő és egyébképpen semmivel sem túl­ságosan siető eleink az áldott hazai föld­tús jó­voltából hamarosan és könnyen elintéztek min­den kenyérkérdést,­­ a v­ízzel azonban a leg­több helyen felette nehezen boldogultak. Provin­ciális magyar városaink legtöbbjében a víz ős­idők óta mindig nagyobb ár volt, mint a kenyér, a megszerzése nehezebb biztosítása a nyári n sikkadt forróságok verítékező napjaira több­nyire bizonytalan. A kényelmes vízvezetékhez szokott mai generációk el sem tudják immár képzelni, hogy csak alig harminc egynehány év előtt is mi fáradalmas és fontos feladat volt tús ivóvíz beszerzése, — mennyi veszekedésbe, cselédhajszolásba, pénzbe és jóformán örökös csatákba került a fontos kérdés, hogy van-e ele­gendő ivóvíz a házban, vagy — megint nincs, mert elég sohasem volt. Az erdélyi fejedelmek hajdani székhelyén sem volt, — itt is világ eleje óta mindig sokkal nagyobb gond volt a víz, mint a mindennapi — kalács. Ebből az omlós kincsből akadt minden valamirevaló házban elegendő még a XV-dik század legsötétebb és legviharosabb­­ napjaiban is — megiható víz azonban még Bethlen Gábor napfényes uralkodásának­­ gyönyörű idején , csak három városi kútban találtatódott. Ennek a három kútnak bőségéből oltotta szomját az egész városban mindenki, aki a sebesvizű Sza­mos tisztaságában nem bizakodott. Persze, há­rom kút egy egész városnak! El lehet gondolni, hogy némelykor, különösen nyári melegek ide­jén, amikor a víz bősége jelentékenyen megcsap­pant , valóságos ütközetek folytak a kutak körül, úgy hogy egy egy izmos és goromba rend­őr­ bácsi asszistenciája nélkül nem is lehetett volna a veszekedő hadakat valamennyire lecsen­desiteni. Legősibb hírnévnek — vizének hideg tisz­tasága okán — az ó­várban levő u. n. Talpas­kut örvendett. Igen régi kut volt, — eredete visz­szanyult, állítólag, egészen a XI-di­k századba. Szerzetesek ásatták, — Pálos-rendiek-e, vagy Dominikánusok, vagy épen Franciskánusok, nem bizonyos. Da mert a Ferencrendiek sok­­százados óvári kolostorának közvetlen közelé­ben van talán ma is , valószínűnek látszik, hogy ha nem is a Franciskánus-rend pénzén készült, de az ő gondoskodásuknak köszönhető, hogy épségben maradt eredeti helyén az utódok­ra és nem pusztult el. Ez a százados kút látta el friss ivóvízzel a református kollégium bennlakó diákságát is — ha a vizszerző alkalmatosság hozzá tudott férni a körülötte ministráló népes sokaságban. Ea nem tudott­ hozzáférni — hát akkor bizony csak friss Szamos-vizet ittak a fiuk, vagy ennél valamivel jobb vizet a „Szécsenyi-kút"-ról. A vízszerző alkalmatosság taligaformájú szekér volt, rajta hatalmas hasas hordó, előtte két szamár. E derék két szamarak valának azon fontos személyek, akik a szomjazó fiatalságot minden áldott nap ellátták huszonnégy órára ivóvízzel. — Neveztetének pedig ~ Burghardt sza­marainak. Diákok jöttek, diákok mentek, — a vén kollégium minden esztendőben új rajokat foga­dott falai közé és régi rajokat bocsátott ki — Burghardt szamarai változatlanul megmaradtak. Maguk az állatok változhattak, — azok a sza­marak, melyekről néhai Gyulai Pál irt egyko­riban tréfás disztichonokat, nem azok voltak, amelyek harminc esztendővel későbben hordták a kollégium ivóvizét — ősi nevük azonban vál­tozatlanul szállt át nemzedékről-nemzedékre: ők voltak „Burghardt szamarai". Ez a Burghardt nem vízliteráns volt, va£v­ valami másefféle, hanem nyomdász. A kollégium nyomdájának műszaki vezetője valami hatvan esztendeig. A nyomda közvetlen közelében volt a kollégium külső nagy curiájának — a diákság hatvan esztendőn keresztül hallhatta a mindig öreg, köpcös, hibásszemű és egy szál színes ingben járó Burghardt mester rekedtes hangját, amint munkásokkal, szedőkkel, gépészekkel és a saját famíliájával háborúzott, — neve, alakja lármája ennélfogva valósággal hozzánött a kol­légiumh­oz, ugy hogy lassanként fogalom lett, mindenki ivóvizet értett a neve alatt. Szamarai mindennap pontosan délután négy órakor érkeztek meg az aznapi hordó víz­zel a kollégium elé. Röviddel később megkezdő­dött a vízkiosztás. A szolgafiúk odajárultak a zöldmázas, csecscsel ellátott, öblös kantával a hordó elé, az alkalmatosság darabontja rendre megtöltötte őket s mikor az összes lakószobákat absertigálta —­ elment. Aki f­élötig nem jelentke­zett a kantátával — viz nélkül maradt, mert pontban félötkor Burghardt szamarai eltávoztak, hogy más nogyobb hivatalos teendőiket is még ide­jében elvégezzék a különböző újságok és nyom­tatványok etezállítása körül. Ennélfogva elké­sett szolgafiúkat mindig lehetett látni sebes üge­tésben az eltávolodó hordó után, hogy &&­elaia* Esta német hivatalos elentés. .(Április 30-án este) Arrasnál változó erősségű tűzharc, az Aisne és a Champagne fronton tart a tüzérségi ütközet. A vezérkar jelentései T. (Kiadatott április 29-én.) Keleti harctér. Az arcvonal több szakaszán élénkebb tü­zérségi és aknavetőtűz. Olasz harctér. A helyzet változatlan. A mai reggeli órákban rohamjárőreink a Tonale-szoros köze­lében rajtaütöttek az ellenség egy támaszpont­ján, megsemmisítették a megszálló csapatot és­ 22 hadifogolylyal tértek vissza. Délkeleti harctér. n nincs jelenteni való. N­­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. II. (Kiadatott április 30-án. Egyik harctérről sincs különösebb jelen­teni való. N­­o í c­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Légi támadás olasz katonai telepek ellen. E hó 28-ának reggelén tengeri repülőgé­peink újból sikerrel támadták meg a­ san-canzia­nói katonai berendezéseket és sértetlenül tértek vissza. A hajóhad parancsnoksága Az angol vezérkar jelentései. (Ápr. 27.) Az ellenség eredménytelenül tá­madta St. Quentintől északnyugatra a Tayot (?) magaslatot. Veszteségével visszaűztük. Foglyo­kat hagyott a kezünkön. Elfoglaltuk Hergiecourt keleti szélét és a kőbányákat. Sikeres helyi vál­lalkozásokat vittü­nk végre a­z Arras-Cambray­ut közelében és a Coeuse és Gavrelle között levő előreszökő részen s mind a két helyen fonto állásokat foglaltunk el. (Apr. SS.) Ma reggel a Scarpetól északi­több mértföldnyi szélességű arcvonalon táma­dást kezdtük. Csapataink kemény ellenállásra találtak, de azért haladnak. A harc még tart. (Apr. 28 Este.) A Scarpetól Achevilleig mindenük a mi javunkra végződtek a harcok. Elfoglaltuk Arleux en Echellet és az ellenséges állásokat két mértföldnél nagyobb szélességben a falutól északra és délre. Gavrelletől északke­letre és a Grönland-magaslat nyugati lejtőjén Gavrelle és Roeux között haladást tettünk. A Scarpetól délre és Monc­y les Preustől északra terepet nyertünk. Az ellenség sok heves ellen­támadást intézett nagy erőkkel és tüzérségünk és géppuskáink tüzében nagy veszteséget szen­vedett. Roeuxnál és Oppynál még tart a heves küzdelem. A nap folyamán 500 foglyot ejtettünk. Tegnap lelőttünk légi harcban három német re­pülőgépet­, egy negyedik gépet pedig elhárító ágyúk lőttek le. Egy ellenséget megfigyelts­­eg-

Next