Pesti Hírlap, 1917. július (39. évfolyam, 165-190. szám)
1917-07-01 / 165. szám
Budapest, 1917. XXXIX. é Tlolyan, 165. 413,462.) szám. Vasárnap, Júlis 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 33 K — 1 Félévre .......... 19 „ —„ Negyedévre 9 „ 50„ Egy hóra 3 „ 30, Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 ! Apróhirdetések az apróhirdetési rovat élén közölt díjszabás szerint számittatnak. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest, Vilmos császár út 78. TELEFON: 122—91 122—02 122—93 122—04 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) HÖKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút . Telefon: József 52—96. A csehiek. Elkövetkezett végre az őszinteség korszaka. A hivatalos nagyképűség nem igyekszik tovább is takargatni és tagadni azokat az igazságokat, amiket mindenki tudott régen a világon, de amikről a magyar sajtónak sokáig nem volt szabad nyilvánosan elszámolni. Végre Georgi osztrák landwehrminiszter csak jobban tudja, hogy mi ütközik a hadviselés érdekeibe, mint a budapesti cenzúra, mert ő leplezte le nyilvánosan a csehek árulását, egyes cseh ezredek dezertálását, amit ellenségeink nem a monarchia lapjaiból tudtak meg, hanem közvetlen tapasztalatból. A volt osztrák kormány hivatalos leleplezése utat talált a magyar sajtóba is s most folytatják a valóság őszinte föltárását az osztrák urak házában nemcsak német-osztrák főrendek, hanem maguk a csehek is. Lobkovitz Ferdinánd herceg, Dankl vezérezredes, gróf Thun-Salm érdekes adatokat sorolnak föl Ausztria egyes nemzetiségeiről, amelyek között szerintük széles rétegek megbízhatatlanoknak s a dinasztiához hűtleneknek bizonyultak. Nemcsak a csehekről, hanem a galiciai viszonyokról is szól az ének. S mi bizonyos elégtétellel veszszük tudomásul, hogy most hivatalosan és félhivatalosan terjesztik a sajtóban azt, aminek közlését ezelőtt eltiltották. S csak a kép teljessége kedvéért említjük föl, hogy Tisza is utólagosan leplezgeti le nemzetiségi barátait. No lám, min- den veszedelem, világszenzáció és hadviselési kár nélkül lehet most nyilvánosan vitatkozni a nemzetiségi kérdésről a monarchia mindkét felében. Csak a valódi helyzet ismeretében lehet megtalálni azt a világos utat, mely a monarchia megerősítéséhez s a dinasztia biztonságához elvezet. S mi minden animozitás nélkül, higgadt tárgyilagossággal foglalkozhatunk ugy a csehekkel, mint általában Ausztria nemzetiségi kérdésével. Ami tanulságot a história levon e tapasztalatokból az úgyis kedvező mireánk, mert azt mutatja, hogy a monarchia s a dinasztia legerősebb támaszai Ausztriában a németek, s Magyarországon a magyarok. S csak csodálkozhatunk azon a vakmerőségen, amel-lyel a csehek háborús viselkedésük ilyen hivatalos megállapítása mellett is mertek még Magyarország területi integritása ellen is agitációt indítani. Sajnálatos fanatikus eltévelyedése ez a cseheknek, akik ellen soha Magyarországon egyetlen hang sem merült föl, aminthogy a magyar lovagiasság nemcsak a saját nemzetiségeinkkel, hanem Ausztria néptörzseivel szemben is mindig türelmes volt. Az ellen sem emelkedett hang Magyarországon, hogy a hűtlen cseh ezredeket magyar katonákkal töltötték meg, úgy, hogy a magyar vitézség és királyhűség szerezte visszaegy-egy cseh ezrednek a zászlóját s katonai hirét. Sőt a magyar országgyűlés külön törvényt csinált, mely megengedte, hogy galiciai ezredekbe magyar embereket sorozzanak. Furcsa hála tehát az Ausztria nemzetiségeiért elfolyt magyar vér ellenében a politikai támadás magyar földünk integritása ellen. Megállapíttatjuk azonban az osztrák politikusok leleplezései után, hogy Magyarország sokkal kedvezőbb helyzetben van a nemzetiségi kérdésben, mint Ausztria. Részleges árulások természetszerűleg itt is voltak, mint mindenütt a világon a háború alatt, de"oly tünetek, mint "Ausztriában, nálunk nem fordultak elő sem a katonaság, sem a polgári lakosság körében. Az árulásnak és kémkedésnek kiterjedt szervezetei nem voltak s egész zászlóaljak és ezredek nem dezertáltak, sőt ahol a mi nemzetiségeink a magyarokkal összekeverve harcoltak, sokszor vitézül viselkedtek. De ez nem véletlen körülmény. Ez csak szimptomája annak, hogy a magyar faj mily fölszivó, asszimiláló erővel és békéltető hatással van a nemzetiségekre, örvendetes jelenség ez Magyarország belső konszolidációjára, örvendes a dinasztiára és a monarchiára is. Kitetszik ebből, hogy Magyarországon tulajdonképen nincs is kiélezett nemzetiségi kérdés, csak néhány agitátor szitja ezt karonként, hogy tüze mellett megfőzhesse a mindennapi eledelét. S például a cseheknek az a törvényellenes agitációja, mely a tót lakossággal bíró felsőmagyarországi megyék egy részét el akarná tőlüük disputálni, nevetségessé is válik, ha látjuk, mily hűséggel és vitézséggel harcoltak hazafias tótjaink magyar testvéreikkel együtt A szeparatisztikus törekvés itt ép oly szórványos volt, mint a magyarországi ruthéneknél. Nekünk nincsenek cseheink. A magyar faj türelemmel, békével és bizalommal vonja be a magyar haza szolgálatába a jóindulatú s félre nem vezetett nemzetiségeket. Az igazságok megállapításánál azonban nem szabad megállnunk. Le kell vonnunk belőlük a tanulságot is a jövőre. Ez pedig azt mondja, hogy ha a magyar faj ilyen erős magja tud lenni az egységes államnak, akkor ezt a magot erősíteni kell, hogy erősítsük vele az egész államot és biztosabbá tegyük a reá épült királyi trónt. Ha a magyarság a hadseregre ilyen jó hatással volt a háborúban s a széthúzó elemeket öszsze tudta ragasztani a győzelem érdekében, akkor a békében is használni kellene ezt a magyar erőt a hadsereg erősítésére s a magyar nyelvet és szellemet mint összekapcsoló eszközt kellene a magyar hadseregben érvényesíteni Brzezany és Konjuchy között az ellenség tüzérségi tüze a legnagybb hevességre fokozódott. — Konjuchynál az oroszok gyalogsági támadása zárótüzünkben összeomlott. — Német rohamcsapatok sikerei a nyugati harctéren. — 53.400 tonna efsülyeszíés®. — LSorld-George beszéde az általános seelyzetről és az press forradalomnak az entente katonai helyzetére gyakorolt időleges káros hatásáról. Görcsonzás diplomáciai szakítása a központi hatalmakkal csak nemrég volt, hogy az orosz centrum parancsnokságát Gurko tábornoktól Denikin, az északi szárny parancsnokságát pedig Dragomirovtól Klembovszky tábornok vette át —, hogy az sem bizonyos, vajon a déli szárnyon megindulandó offenzíva befejezésekor is Scserbacsev lesz-e még a parancsnok, sőt az sem bizonyos, hogy az orosz hadsereg főparancsnoka Bruszilov marad-e. Bruszilovhoz az entente mindenesetre ragaszkodik, de a munkás- és katonatanács a demokrácia ellenségét látja benne s elbocsátását követeli. Kétségtelen, hogy a galiciai orosz offenziva az entente nyomására indul meg, akárhogy is tagadta még a minap Terescsenko külügyminiszter, hogy a szöveteségesek orosz offenzívát sürgetnek. Lloyd George legújabb beszédében szomorúan beszélt arról, hogy Oroszország meglepő fejlődése ebben az esztendőben ideiglenesen az entente hátrányára fordította a katonai helyzetet ,s ami a nyugati harcvonalon történik, mutatja, mit lehetett volna ebben az évben elérni, ha a szövetségesek valamenynyi erői készek lettek volna arra, hogy minden oldalról nyomást gyakoroljanak "a központi hatalmakra". Ez majdnem úgy hangzik, mintha Cloyd-George a cári Oroszországot sírná vissza. Az orosz forradalom mindenesetre korán jött Oroszország szövetségeseinek. Meg is tettek mindent, hogy Oroszországot támadásra bírják, sorompóba állították a japán mumust is, de azzal, hogy az annexió- és hadisarcnélküli békét hirdető Oroszország hadseregét támadásra Arz jelentése csak annyit mond, hogy az oroszoknak Galíciában néhány nap óta erősbödő tüzérségi tüze tegnap — pénteken — Brzezany és Konjucky környékén a legnagyobb hevességre fokozódott s szinte mentegetőzve teszi hozzá, hogy ott, ahol a helyzet megköveteli, tüzérségünk erőteljes megsemmisítő tűzzel válaszol. Ludendorff jelentése nem ilyen szűkszavú. A német nagy főhadiszálláson úgy látják, hogy az oroszok szövetségeseik nyomása alatt Kelet-Galíciában offenzívába készülnek átmenni. Pénteken a Lemberg—Brody vasútvonaltól egyben a Brzezanyig terjedő frontunkra az oroszok erős pusztító tüze zúdult Kunjuckytól északra az orosz gyalogság is akcióba lépett, de megsemmisítő tüzünkben veszteségteljesen hömpölygött vissza. Ezenkívül Volhyniában, Lucktól északra és északnyugatra is jelentékenyen erősbödött az oroszok tűztevékenysége. Forradalmi országban a stratégia is változhatik egyik napról a másikra.. De pénteken a helyzet mindenesetre olyan volt, hogy egy kezdődő orosz offenzívára lehetett belőle joggal következtetni. Az offenzíva azon a fronton indulna, mely a cári Oroszország idején Bruszilov parancsnoksága alá tartozott. Azóta — Alexejev bukása után — Bruszilovból az az egész orosz hadsereg főparancsnoka lett, harcvonalát pedig Scserbacsev vette át, alá régebben mint hadseregparancsnok működött Bruszilov hadcsoportjában. A parancsnoklási viszonyok azonban az orosz hadseregben mostanában oly bizonytalanok. A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal. A Pesti Hírlap következő száma kedden június 3-án a rendes időben jelenik meg.