Pesti Hírlap, 1917. július (39. évfolyam, 165-190. szám)

1917-07-24 / 184. szám

|T 10 "BT—~ — - ~ — v -J^xQM' •""•­FESTI HÍRLAP* . - ms&l 1917. atrius 20'„ km -j (Az Érdekes Újság) legújabb száma nagy sereg aktuális fotográfiávál jelent meg. A lap négy felvételben foglalkozik­­ a német válsággal és bemutatja Michaelist, az új biro­dalmi kancellárt. A stockholmi szocialista kon­gresszusról ez alkalommal is érdekes fejeket gyűjtött össze, többek között közli az orosz de­­­legátusok képét, Adler Viktort, az osztrák szo­cialistáik nesztorát és How amerikai béke apos­tolt. Kedves felvételt találunk a királyi pár refertenaui útjáról és itt van aztán Sándor László, az új főkapitány arcképe, továbbá az­­ orosz fogságból most szabadult gróf Szeptyczky lembergi metropolita. A mélynyomású boríté­kán a nyaraló Polónyi Gézáról közöl érdekes fotográfiát az új szám, amennyiben úgy mu­tatja t­eje, mint ritka szerencsés halászt, aki hor­gával alsó-kőröskönyi birtokán a Nyitra folyó­ban egy negyven kilós harcsát fogott. Az első illusztrált cikk a Svájcban nyaraló budapesti gyermekeket mutatja be öt felvételen. Váloga­tott szépirodalmi rovat, két regény és Az Asz­szonyok Érdekes Újságja zárják be végül a számot. — (Kitüntetés.) A király M­e­­­k­u­s Drá­gán paijeki reálgimnéziumi tanárnak, a hadse­­­gélyezés terén kifejtett buzgó és sikeres tevé­­­kenysége elismeréseül, a II. osztályú polgári ha­­­di érdemkeresztet adományozta. — (A munkásság a drágaság ellen.) A szociáldemokrata párt és a szakszervezeti tanács­­ vasárnap értekezletet tartott a drágaság ügyé­ben. Garbai­ Sándor, Erdélyi Mór és Varga Jenő azt fejtegették, hogy az ipari munkás ugyanany­inyit dolgozik, mint a földműves, tehát megilleti ugyanaz az adagolás. Kívánják, hogy a szerve­­­zett munkásság képviselői helyet kapjanak min­ ideni­tt, ahol az­ élelmezésről határoznak. Az ér­tekezlet megállapította, hogy a hatóságilag meg­szabott adagok nem kielégítők, az áruelosztás ne­m rendszeres és így a munkásság csak mun­kabérelvesztéssel és nagy időmúl­asztással juthat­­ árujához, ha legtöbbször így sem. Követelik olyan intézkedések megtételét, amelyekkel inten­zívebb termelés elérhető. Szükségesnek tartja a termelőknek vetőmaggal, műtrágyával, gépekkel­­és munkaerővel, valamint takarmánycikkekkel való ellátását A­­ maximális árak nagymérvű le­szállítását, annak szem előtt tartásával, hogy a­­rendkívüli háborús nyereségek kikü­szöböltesse­­nek. Szociálpolitikai maximális árak megállapí­­tásáta progresszív alapon-úgy, hogy a kisebb jö­vedelműek kevesebbet fizessenek ugyanazon áru­ért. E célra az állam a hadikiadások terhére éven­i­nként olyan összeget fordítson, amennyi a cél elérésére szükséges. A fő összes áruknál, úgy a m­agybani­, mint a kicsinybeni áruk országos maximálását, amely kiterjedjen úgy a nyersanya­gokra, mint az azokból készített­­gyártmányokra és azok melléktermékeire. A mezőgazdasági cik­­keken kívül az összes, fontosabb ipari cikkek maximálását. A lánckereskedelem elleni rende­let sürgős kibocsátását, ár­megállapító bizottsá­gok létesítését. Az ácsorgások megszüntetése cél­jából az árusítás decentralizálását,­­ megbízható­­áruelárusító helyek segítségével. A jegyrendszer­­országos bevezetését minden fontosabb árunál, a kivitel korlátozását, a nélkülözhetetlen cikkek behozatalának fokozását, a vasúti teherforgalom megjavítását, különös tekintettel az ipari cen­trumok felé irányuló közlekedésnél és feltétlen rendezését a romlandó cikkek (tej, stb.), gyors és fennakadás nélkül való szállításának. A na­gyobb ipari centrumokban nagyob­­ mennyiségű áruknak, a közraktárakban való felhalmozását. A rendeletek végrehajtásának szigorú ellenőrzé­sét és az azok ellen vétők büntetésének megszi­gorítását.­­­ (Berlini gyermekek Brassóban.) A nyári iskolai szünidőre meghívott berlini gyer­mekeket Brassóban szíves vendégszeretettel fo­gadták. A kis berliniek magyar és német lobo­­gókat­ lengettek nagy vidáman, amikor vonatjuk­­berobogott. Nyomban asztalhoz telepedtek és jó étvágygyal költötték el sa uzsonnát. Közben Ler­chen János brassói német konzul, majd gróf Mikes Zsigmond üdvözölte a kicsiny vendégeket. A népfelkelő zenekar eljátszotta a magyar és a német himnuszt. Ezután Diehle, tanár mondott köszönetet a vendégszerető meghívásért és a lel­kes fogadásért. A tanácsház előtt dr Schnell K. Lajos polgármester üdvözölte a város nevében a jövevényeket. Dr Wernath, Berlin főpolgár­mestere, a megérkezés alkalmából meleghangú táviratot váltott Servalius Lajos alispánnal. — (Leégett egy malom.) Tiszaistvánfal­v­án — mint­ Szabadkáról jelentik — Nonnen­­­macher György malma a benne felhalmozott l­­szttal együtt leégett. A tűz okát mindeddig nem sikerült­­megállapítani. .'••«' ••• • --- •»••« -— (Bethmann Hollweg búcsúja.) Berlinben a "birodalmi kancellári palotában egybegyűltek a porosz államminiszterek és a birodalmi kor­mány államtitkárai és helyettes államtitkárai, akik elbúcsúztak Bethmann Hollwegtől, a lemon­dott kancellártól. Egyébként — mint berlini táv­irat jelenti — a volt kancellár már el is utazott hohensinovi birtokára. Azok, akik elutazása előtt látták, azt mondják, hogy nyugodt hangulatban volt, az utolsó hét izgalmai már nem látszottak meg rajta. Újabb hír szerint különben nem is Hertling ajánlotta Michaelist Bethmann Hollweg utódjául, mint eddig hitték, hanem Bethmann Hollw­eg maga.­­ (A bérkocsi-rendelet hatása.) Mind­jobban mutatkozik a főkapitány bérkocsirendele­tének jótékony hatása. A rendőrség emberei to­vábbra is figyelik az utcákat, de újabban már nem igen tapasztaltak rendellenességet. Egy ko­csis se szolgáltatott okot arra, hogy elvegyék a hajtási jogosítványát. A bérkocsik megcsappant számához képest kielégítő volt a forgalom és a rendőrség gondoskodik is róla, hogy fenn is ma­radjon ez az állapot. Néhány kétfogatú bérkocsis a Károly király­ úton azzal a Tisza-korszakból származó kifogással tagadta meg a fuvart, hogy ki vannak rendelve a munkapárthoz. Ezek ellen megindították az eljárást. A bérkocsi ipartársulat hétfőn este értekezlere hívta össze tagjait, akik­nek befogadására szűknek bizonyult a nyolca­dik kerületi elöljáróság üvegtetős udvari terme. Megjelent az értekezleten dr Kötsky Gábor rend­őrfogalmazó, a főkapitányság közlekedési osztá­lyának vezetője is, aki közölte, hogy dr Sándor László főkapitány élénken érdeklődik a bér­kocsiiparosok kívánalmai iránt, jóindulattal ke­zeli az­ ügyeiket és amellett hogy a rend fentar­tására törekszik, igyekezni fog azon is, hogy a bérkocsisok anyagi helyzete megjavuljon. Az ér­tekezleten mindvégig izgatott volt a hangulat. Indulatos kifakadások hallatszottak a városi ha­tóságok ellen, amelyek szerintük segédkeznek az ő kiuzsorázásukban. Fölpanaszolták, hogy a mostani viszonyok közepette, amikor hat korona a patkó, kilencven korona a cróna, lehetetlenség föntartaniuk az üzemet. Az egyes fölszólalások minduntalan percekre megakadtak a közbekiál­tások viharzásától. — Megállunk negyvennyolc órára! — Megállunk, de nem az utcán, hanem az istállóban. — harsogták minden oldalról. A. hosszas és ingerült vita­ befejeztével ha­tározati javaslatot fogadtak el, amelyben köve-­ telik a tarifa fölemelését a mostani har­mincról százra, a megállás kötelezettségének szabályo­zását olyan formán, hogy „Szolgálatonkívül" felirású tábla jelezze a hazatérő, vagy fuvart már vállalni nem tudó kocsit, követelik továbbá a hivatalos kirendelések eltörlését a pályaudvari szolgálat kivételével, a széna rekvirálását és maximálását, végül pedig az adag fölemelését háromról öt kilóra.­­ (A rendőri tapintat.) Ennek a fogalom­nak, amely eddig rendszerint az otromba mo­dortalanságot jelenttett, újra vissza akarja sze­rezni az igazi értelmét Sigron Gábor belügymi­niszter, aki leiratot intézett dr Sándor László főkapitányhoz. A leirat azokon a panaszokon alapszik, hogy a rendőrség sokszor durva és goromba bánásmódot tanúsít a közönséggel szemben. Mivel pedig a rendőrségnek, mint köz­hatóságnak éppen az a feladata, hogy a közön­ség érdekeit szolgálja, ezért felhívja a belügy­miniszter a rendőrség tisztikarát és a legénysé­get, hogy a jövőben a közönséggel minden te­kintetben udvarias­ és előzékeny magatartást ta­núsítson. A panaszok, melyek a belügyminisz­terhez érkeztek, különösen a szegényebb néposz­tályból kerültek ki s azt mondják, hogy a sze­gény néppel bizonyos idegenkedéssel bánik a rendőrség, lármáznak és gorombáskodnak vele. A belügyminiszter arra inti tehát a rendőrséget, hogy ilyen esetek a jövőben­ ne történjenek meg és kívánatosnak tartja, hogy a rendőrtisztviselők és detektívek nevei ne szerepeljenek oly gyak­ran a lapokban. Dr Sándor László főkapitány a rendelet értelmében hasonló szellemű utasítást küldött a hivatalvezetőkhöz és a rendőrtisztvi­selőkhöz, hogy ilyen értelemben oktassák ki a rendőrlegénységet is.­­ (A nevelőnő szerencsétlensége.) Wollhy Bronie breszlaui születésű nevelőnő szombaton éjjel a párkánynánai vasúti állomáson első eme­leti szobájának ajtaján támadt dörömböléstől annyira megijedt, hogy az ablakon át menekülni próbálván, a kövezetre esett és mindkét lábát bo­kában eltörte. Életveszélyes állapotban került az esztergomi Kolos-kórházba. A vizsgálat meg­indult. — (A lisztadagok fölemelése Németország­ban.) A berlini hadiélelmezési hivatal közlése szerint augusztus közepétől kezdődőleg minden ember heti tisztada­gját .1190 grammról 1540­­ grammra emelik fel, -jjJ. • — (Mivel töltik idejüket a Romanovok?)­ A­ Krímbe száműzött orosz nagyhercegek —­ mint a Basler Nachrichten írja, — úgy látszik, már beletörődtek sorsukba. Jalta közelében aj­todori birtokán él Miklós excár anyja, Mária Feodorovna és vele van Olga nevű­ leánya is, aki Kulikovszki kapitánynak a felesége. Néhány, nap előtt hatósági engedélyével az anyacárné látogatást tett a livádiai kastélyban, ahol külö­­­nös figyelemmel és nagy érdeklődéssel nézte meg menyének, Alexandra volt cárnénak, a szobáit. A kastély ama részében ugyanis, ahol egykor a cárné lakott, számos titkos járat van, amit sa­játságos alakú és célú kápolnák és befalazott szekrények egészítenek ki. Mária Feodorovná­nak a kastélyban való időzése alatt a helyőrség számos katonája gyülekezett össze a parkban és amikor az egykori anyacárné üdvözölte őket, némán és a megilletődés minden jele nélkül vet­ték ezt tudomásul a katonák s egyáltalán nem mutatkoztak meghatottaknak. Az anyacárné egyébként altodori birtokán gazdálkodással fog­lalkozik, spárgát ültetett és ezt gondozza, ezen­kívül pedig baromfitenyésztéssel űzi el mnalmját. Sándor Mihajlovics nagyherceg fogságának kez­detén archeológiával foglalkozott. Néhány pa­raszt kíséretében Krím-félsziget különböző he­lyein ásatásokat végzett, később azonban a kor­mány megtiltotta ezt a szórakozását és figyel­meztette, hogy ha alkalmasabb idők járnak, me­gint, akkor hódolhat majd ennek a szenvedélyé­nek. Ezidő óta a nagyherceg asztronómiával, aeronautikával és szőrlemezeléssel foglalkozik. Gyerekeit fárasztó testi munkára szoktatta, a télire való fát pedig maga gyűjtötte össze és zsá­kokban meg tolókocsin vitte a pincébe. Az egy­kori orosz generalisszimusz, Nikolajevics nagy­herceg, feleségének festői fekvésű csajrai birto­­kán, Jalta mellett lakik. Teljesen visszavonultan él és még a kertbe sem szokott kisétálni. Egész nap emlékiratain dolgozik és beavatottak tudni vélik, hogy elsőrendű munkát végez, aminek an­nak idején történelmi értéke is lesz. A nagyher­cegnek az a szándéka, hogy emlékiratait az orosz tudományos akadémiának fogja rendelke­zésére bocsátani azzal a kikötéssel, hog­y csupán halála után hozzák majd nyilvánosságra. Ezen­kívül Nikolajevics egy másik munkán is dolgo­zik. Meg akarja írni II. Miklós kormányzatának történetét. Végül egy harmadik művön is dolgo­zik, amelynek ez a címe: „Ki az igazi oka a vi­lágháborúnak?" Ez az utóbbi, munka számo® rendkívül érdekes és fontos adatot tartalmaz­­» világháború kitöréséről s nincs kizárva, hogy, már a legközelebb megkezdi a közlését valame­lyik történelmi folyóirat. A Dromanov-dinasztia, tagjainak egyébként nem sok a szabadságuk. Autóikat rekvirálták és sétálni csak az u.­a, semleges zónán mehetnek, amelyet fegyveres őrök és őrjáratok zárnak el a nagyvilágtól. A nagyhercegek címére érkező rengeteg levelet a cenzúra megsemmisíti, m­ig mielőtt rendeltetési helyükre juthatnának. A levelek nagy része anya­gi támogatást kér. Jellemző egy volt monarchista lap kiadójának kérése, aki ötvenezer rubelnyi támogatást kívánt az anyacárnétól és azt ígérte, hogy­ ennek fejében lapot alapít, amely az anya­cárné „szerencsétlen fiának" vissza fogja sze­rezni az orosz trónt. A volt cári család tagjai, élelmi­szer jegyeket kapnak és nekik is csak tav­nyi jut mindenből, mint az orosz köztársaság, bármely más polgárának. Legutóbb Mária Feo­dorovna arra kérte a hatóságokat, hogy­ engedé­lyezzenek neki befőzés céljából három font cuk­rot. Kérését nem teljesíthették. A Romarjovok életmódja nem sokban különbözik azoknak az­ orosz földesuraknak a 7. életétől, akik a halom zűrzavara elöl vidéki kastélyaikba vonul­atk vissza.­­ (A gyermekek villamosbalese­te­nek­ r meggátlása.) Az­ utóbbi időben napról-napra növekedik a száma azoknak a villamosbalésetők­nek, amelyeknek fiatal gyermekek az áldozatai, akik felkapaszkodnak a villamos lépcsőire, ütkö­zőire, onnét leesnek és kezüket-lábukat elvágják a villamoskerekek. Igen sok gyermek lett­ igy nyomorékká. Már az is megtörtént, hogy a két kocsi közé, az összekötő­ vasra ültek rá a gyer­mekek, egyik le is esett és a villamos halálra gá­zolta. Sándor László főkapitány utasította a rendőröket, hogy minden módon akadályoznák meg a gyermekeknek ezt a pajkosságból credít és annyira veszélyes játékát. Az ortálló rend­őrök és a külön kirendelt polgári rend­őrök utasítást kaptak arra, hogy a villamosokra ilyen­módon felkapaszkodó gyermekeket minden eset­ben fogják meg és állítsák elő a gyermekbivá­­sághoz, ahonnét csak a szüleiknek fogják őket kiadni. A szülőket kéri a rendőrség, hogy gyer­mekeiket tiltsák el a villamosokra való°felűWá­lástól, kéri továbbá a közönséget is, hogy a gyer­mekek megvédelmezésé nez legyen segítségére és az ilyen ugrándozó gyerekeket adják át "a Wud­i őrnek.

Next