Pesti Hírlap, 1917. szeptember (39. évfolyam, 218-243. szám)
1917-09-22 / 236. szám
. A harcmező valamennyi többi szakaszán csapataink szívós, hősies viaskodásban késő délutánig az angolokat legsúlyosabb veszteségeik mellett visszavetették harci vonalunk tőle sér mezejére, amelyen túl az ellenségnek este ujonan harcba vetett erősítései nem voltak képesek többé tért nyerni. A harci zónában fekvő helységek mind birtokunkban vannak. Ma reggelig az angolok nem vették fel újra a harccot. A vezetőség és a csapatok teljesítményei miként az előző flandriai csatákban, ezúttal is a legmagasabbak voltak. A nyugati arcvonal többi hadseregeinél, továbbá keleten és a Balkánon nem volt különösebb esemény.!/ * Ludendorff... első föszállásmester. 4___________________________Pesti hírlap_________ 1017. szeptember 22., szombat. Esti német jelentés. (Szeptember 21. Este.) Flandriában délután fokozódó tüzérségi harc. Este helyi gyalogsági harcok. A Dona balpartján csapataink Jakobstadtól északnyugatra áttörték az orosz állásokat. Eddig több mint ezer foglyot és több ágyút zsákmányoltunk. Az Ohrida tótól nyugatra (Macedónia) egy francia támadás meghiúsult. Angol hivatalos jelentés: honnan, szept. 20. Ma reggeli támadásunkat az Ypertől keletre levő területen körülbelül 8 mértföldnyi szélességben vittük régibe Ypern és a Comines között levő csatornáig és az Yper-Staden vasúti vonalig. Csapataink nagy eredményt értek el, elfoglaltak nagy katonai jelentőségű állásokat s az ellenségnek súlyos veszteséget okoztak. Az ezen támadásra összevont ezredek az állandó esőzés ellenére is zavartalanul gyülekezhettek az, éj folyamán. Első céljainkat már, a kora reggeli óráikban elértük és ezekkel együtt elfoglaltunk több megerősített pontot és majort is, amelyek birtokáért az előző támadásokban igen heves harcok folytak. A Northland ezred és ausztráliai csapatok megrohanták a Glincorsa erdőt és Nonebest, skót csapatok pedig délafrikai dandárokkal együtt elfoglalták Potsdam-Vámpyrt és a Borra majort, a nyugat-lancashirei csapattok megszállták az Ibarjan majort és a Gallipoli néven ismert megerősített pontot. Csapataink ezután rohamra mentek utolsó céljukért. Jobbszárnyunkon angol csapatok elérték utolsó célunkat, miután kemény harcokat vívtak meg azban. Az elnök intett neki, hogy zárja be az ajtót. Agnus gróf most már igyekezett magán uralkodni, minthogy nővel volt dolga és udvariasan szólt: — Mivel szolgálhatok, asszonyom? Tessék helyet foglalni. Az asszony sűrűn le volt fátyolozva. Ott állt az elnökkel szemben és meg sem moccant. A töretlen csöndben hallatszott, hogy eloirul a lélegzete. — Csillapodjék, asszonyom — szólt az elnök — és mondja meg, hogy miért jött ide? A hölgy hátravetette sürü fátyolát és Agnus grófra szögezte mereven a tekintetét. Az elnök kissé megingott, hátradült székében és a keze elkezdett feltűnően reszketni. A hölgy körüljártatta a szemét mindenkin és ahogy ránézett egy-egy emberre, annak tágra meredt a szeme és nyitva maradt a szája. Mindenki ámulva ismerte föl Agnus grófnőt, az elnök feleségét. — Mit keres itt? — kérdezte halkan az elnök, amint valamelyest visszanyerte a hidegvérét. — Igazságot akarok — felelte a grófné hangosan. Az elnök keserűen mosolygott: — Azért vagyunk itt! — felelte. — De a grófné tudja-e, hogy hol van? A grófné nem is felelt erre a kérdésre, csak megint sorban szemügyre vette az embereket és élesen a szemük közé nézett. — O’Connell márki! — mondta hangosan. Tegnap önnél voltam és megígérte, hogy meg fogja mondani az igazságot. A márkinak a szeme pillája sem rebbent. —■ Centumoculi herceg ! — fordulttovább az asszony. — A herceg a cipőjét nézte. * — Báró Rnders? A báró szórakozottan kinézett az ablakon. Az asszony arca hevesen kipirult: — Hát nincs senki önök közt, aki ki merné mondani az igazat? Jó! Hát ha senki sem mondja meg, megmondom én! Erősen a férje szeme közé nézett és szólt: — A váltót én hamisítottam. Én írtam rá a főherceg nevét. Az elnök, mint egy múmia ült a helyén. Szeme kifejezéstelen, üres tekintetű volt. A füle lázasan csengett. Belső rettenetes fölindulását csak ajkának piciny, alig észrevehető rángása árulta el. Az asszony szeme rettenetesen lángolt, amint a szemét megint körülhordozta a jelenlevők arcán. — De ti ezt mind tudjátok, akik itt vagytok! Miért hallgattok? Hiszen tudjátok valamennyien, hogy Ralf ártatlan és csak önként vállalta magára a hamisítást, hogy megmentsen engem ... mert Ralf szeret... Szeret engem és föl akarja magát áldozni értem.A váltót én hamisítottam. Ránézett az elnökre és szólt hozzá: — Ezek az urak azt hitték, hogy hallgatni fogok ... hogy rád való tekintetből nem merek szólni ... De mit törődöm én most veled ? Én Ralfot akarom megmenteni... Hogy mindent megérts, Ralf rengeteg pénzt veszített kártyán Rnders báróval szemben és hogy kifizethesse adósságát, én hamisítottam a főherceg nevét a erdőkben. A northland-i és ausztráliai zászlóaljak benyomultak a németek állásába egy mértföldnél nagyobb mélységben és valamennyi céljukat elérték, azonkívül elfoglalták Hawel of Waldhockot és a Polygon erdő nyugati részét.. Tovább északra megszállták Zabenhockot (?). Londoni és felföldi csapatok elfoglalták a második vonalat a Rózsa-majorral együtt, továbbá a Quebek és a Hurka-majort, utolsó célpontjaik vonalán. Reggelre kitisztult az idő. Repülőink most már élénkebben vehettek részt a harcokban, amennyiben értesítették tüzérségünket az ellenséges csapatösszevonások helyéről. Ilyen módon megtörtünk több német ellentámadást, többet pedig puska- és géppuska-tüzeléssel gyalogságunk vert vissza. Az feszes foglyok számát még nem lehetett pontosan megállapítani, csak annyi bizonyos, hogy a kétezret meghaladja. Négy ágyút is zsákmányoltunk. 20.000 tonna elsülyesztése. Berlin, szept. 21. Az Atlanti Óceánon ismét elsülyesztettek tengeralattjáróink 20.000 tonnát. Az elsülyesztett hajók között volt két nagy felfegyverzett gőzös és egy nagyon megterhelt tehergőzös, valószínűleg mumeiórakománynyal, ezt erős biztosító kíséretből lőttük le. A tengerészeti vezérkar főnöke. Francia és angol csapatok verik le az olasz városok lázadását. , Genf, szept. 21. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Lyoni hírek szerint nagyobb francia és angol csapattestek mentek Olaszországba azzal a rendeltetéssel, hogy az északi olasz városokban mindjobban növekedő nyugtalanságot elnyomják. Az olasz csapatok ugyanis vonakodtak a lázadók ellen föllépni és maguk is részt vettek a tüntetésiben. Vita Painlevé programjáról. Bern, szept. 21. A francia kamara tegnapi üléséről a berni lapok kiegészítőleg a következőket jelentik: Lemery képviselő kijelentette, hogy meg kell köszönni Painlevé miniszterelnöknek, hogy a csapatoknak olyan főparancsnokot adott, aki bizalmat önt beléjük. E vezér azonban nem lehet ura minden nem tisztán katonai természetű tényezőnek, mint például a búvárhajóharcnak. Nem is ismerheti fel az orosz forradalom és az Egyesült Államok beavatkozásának horderejét. Az oroszországi zavar lehetetlenné teszi Franciaországra nézve az azonnali békét. A múlt télen a vezérkar egy évfolyamot sem akart szabadon bocsátani, hogy megtarthassa a 40 százalékos számszerinti fölényt az ellenséggel szemben. A verduni francia offenzíva valószínűleg nem következett volna be, ha a főparancsnok tudta volna, hogy az ez évi aratási eredmény minő csökkenést fog felmutatni a mezőgazdsági munkások hiánya folytán. A mostani háborús formula ez: Blokád. A jelenleg folyó háborúban egy hadsereget nem lehet megsemmisíteni mindaddig, amíg az ország el tudja látni és táplálni tudja. Ha az ország enged, a hadsereg is engedni fog. Szénnel, kenyérrel és gránátokkal ellenállást lehet tanúsítani az ellenséggel szemben. Sürgős szükség van arra, hogy 300.000 embert a mezőgazdasági munkára elbocsássanak. Brunet képviselő kijelentette, hogy a békéről csak akkor szabad beszélni, ha neki vagyunk kimerülve és elkedvetlenedve. A pápa jegyzékét Németország inspirálta. Groyssans képviselő hevesen azt válaszolta, hogy ez nem igaz. Renaudel képviselő üdvözölte Paiilevé miniszterelnököt azért, hogy csak Elszász-Lotharingiáról beszélt, nem pedig a Rajna balpartjáról. Brunet képviselő azt követelte, hogy Franciaország közölje a pápával békeszeretetet. Boret képviselő kijelenti, hogy Franciaország élelmezése egyre nehezebbé válik. Ez évben 48 millió métermázsával kevesebb a gabonatermés. Szóló kétségbevonja, hogy a kormány a hiányt behozatallal fedezni tudja. A múlt évben alig 24 millió métermázsát tudtak importálni. Hogy leszünk az idén, tekintettel a szigorított búvárhajóharcra ? Painlevé és Ribot beszédét gyakran szakították félbe. Painlevé beszédének végén Brizon képviselő ezt kiáltotta: Ezeket már mind el mondta nekünk Briand. Renaudel képviselő végül kijelentette, hogy a szocialisták nem a kormány iránti ellenszenv miatt neon vesznek részt a kormányban. A szocialisták tudni akarták, hogy a kormány programmód megfelel-e a szocialistákénak. Ribot nem ment oly messze, mint Painlevé. Úgy látszik, hogy Painlevé most nem akarja megmondani, hogy mik Franciaország hadicéljai, hogy vajon meg kell várni, míg Németországot katonailag összezúzzák, hogy azután ismertessék a feltételeket, noha nem lehet tudni, hogy Németország el fogja-e fogadni. (Élénk mozgás és felkiáltások a centrumban és a jobboldalon.) A miniszterválság azért következett be, mert a nép érzelme erőteljesebb hadviselést követel. Paintevé hadibizottsága nem felel meg az idők követelményeinek. Csupa öregemberből áll, akiknek az az érdeme, hogy a békeidőkben miniszteri tárcákra tettek volt szert. Renaudel ezután követelte Pointerétől, hogy tartsa meg a legutóbbi titkos ülésen váltóra. Ralf nem tudott róla, hogy honnan szereztem a pénzt. Az asszony héja tekintetével végigmérte azurakat és szólt: — Valamennyien összeesküdtetek Ralf ellen, akit szeretek-----De bármit is tesztek ellenem ... mégis csak Ralfot szeretem... mindhalálig! ... Az asszony kimerülten roskadt vissza a helyére. Az elnöki székben a büszke, és daliás Agnus gróf helyett egy összetört emberi roncs ült. Az emberi roncs kis idő múlva megrázkódott, mintha élet költözne beléje, fölállt és bármennyire reszketett a lába, a derekát kiegyenesítette és szólt erős hangon: — Uraim! Kihirdetem az ítéletet. A becsületbiróság megállapította, hogy nem gróf Aliméra Ralf hamisította a váltót... "Mégis föl fogjuk kérni a báró urat, hogy szép szerével’ távozzék klubunk köréből, ha ugyan magától nem óhajt azonnal a Mub-tagságról lemondani... Aztán a feleségéhez fordult és egy kézmozdulattal elbocsátotta: — Grófné, elmehet... Ő maga pedig minden szó és magyarázat nélkül besietett az elnöki szobába, magára zárta az ajtót és levelet irt. A levél a feleségének volt megcímezve és benne ez a néhány szó állt: „Kedves Helén! Te mint becsületbiróság fölmentetted Ralfot, de halálra ítéltél engem. Gondolj majd néha rám, ha eszedbe jutok, ölel és csókol még a siron túl is a gróf Agnus.“ Lepecsételte atevéjét j Te bejenészett a pisztolya csövébe.