Pesti Hírlap, 1917. szeptember (39. évfolyam, 218-243. szám)

1917-09-22 / 236. szám

. A harcmező valamennyi többi szakaszán csapa­taink szívós, hősies viaskodásban késő dél­utánig az angolokat legsúlyosabb veszteségeik mellett visszavetették harci vonalunk tőle sér mezejére, amelyen túl az ellen­ségnek este ujonan harcba vetett erősítései nem voltak képesek többé tért nyerni. A harci zónában fekvő helységek mind bir­­tokunkban vannak. Ma reggelig az angolok nem vették fel újra a harc­­cot. A vezetőség és a csapatok teljesítményei miként az előző flandriai csatákban, ezúttal is a legmagasabbak voltak. A nyugati arcvonal többi hadseregeinél, továbbá keleten és a Balkánon nem volt kü­lönö­­­­­sebb esemény.­­!/ * Ludendorff.­­.. első föszállásmester. 4___________________________Pesti hírlap_________ 1017. szeptember 22., szombat. Esti német jelentés. (Szeptember 21. Este.) Flandriában délután fokozódó tüzér­ségi harc. Este helyi gyalogsági h­arcok. A Don­a balpartján csapataink Jakobs­ta­dt­ól északny­ugatra át­törték az orosz állásokat. Eddig t­ö­b­b m­i­n­t e­z­e­r f­o­g­l­y­o­t és t­ö­b­b á­g­y­ú­t zsákmányoltunk. Az Oh­rida tótól nyugatra (Macedónia) egy francia támadás meghiúsult. Angol hivatalos jelentés: honnan, szept. 20. Ma reggeli támadásunkat az Ypertől ke­letre levő területen körülbelül 8 mértföldnyi szé­lességben vittük régibe Ypern és a Comines kö­zött levő csatornáig és az Yper-Staden vasúti vonalig. Csapataink nagy eredményt értek el, elfoglaltak nagy katonai jelentőségű állásokat s az ellenségnek súlyos veszteséget okoztak. Az ezen támadásra összevont ezredek az állandó esőzés ellenére is zavartalanul gyülekezhettek az, éj folyamán. Első céljainkat már, a kora reg­geli óráikban elértük és­ ezekkel együtt elfoglal­tunk több megerősített pontot és majort is, ame­lyek birtokáért az előző támadásokban igen he­ves harcok folytak. A Northland ezred és auszt­­ráliai csapatok megrohanták a Glincorsa erdőt és Nonebest, skót csapatok pedig délafrikai dan­dárokkal együtt elfoglalták P­otsdam-Vámpyrt és a Borra majort, a nyugat-lancashirei csapat­tok megszállták az Ibarjan majort és a Gallipoli néven ismert megerősített pontot. Csapataink ezután rohamra mentek utolsó céljukért. Jobb­­szárnyunkon angol csapatok elérték utolsó cé­lunkat, miután kemény harcokat vívtak meg az­ban. Az elnök intett neki, hogy zárja be az ajtót. Agnus gróf most már igyekezett magán ural­kodni, minthogy nővel volt dolga és udvariasan szólt: — Mivel szolgálhatok, asszonyom? Tessék helyet foglalni. Az asszony sűrűn le volt fátyolozva. Ott állt az elnökkel szemben és meg sem moccant. A töretlen csöndben hallatszott, hogy el­oirul a lélegzete. — Csillapodjék, asszonyom — szólt az el­nök — és mondja meg, hogy miért jött ide? A hölgy hátravetette sürü fátyolát és Ag­nus grófra szögezte mereven a tekintetét. Az elnök kissé megingott, hátradült székében és a keze elkezdett feltűnően reszketni. A hölgy kö­­rü­ljártatta a szemét mindenkin és ahogy ráné­zett egy-egy emberre, annak tágra meredt a szeme és nyitva maradt a szája. Mindenki ámul­­va ismerte föl Agnus grófnőt, az elnök feleségét. — Mit keres itt? — kérdezte halkan az el­nök, amint valamelyest visszanyerte a hidegvérét. — Igazságot akarok — felelte a grófné hangosan. Az elnök keserűen mosolygott: — Azért vagyunk itt! — felelte. — De a grófné tudja-e, hogy hol van? A grófné nem is felelt erre a kérdésre, csak megint sorban szemügyre vette az embere­ket és élesen a szemük közé nézett. — O’Connell márki! — mondta hangosan. Tegnap önnél voltam és megígérte, hogy meg fogja mondani az igazságot. A márkinak a szeme pillája sem rebbent. —■ Centumoculi herceg ! — fordult­­tovább az asszony. — A herceg a cipőjét nézte. * — Báró Rnders? A báró szórakozottan kinézett az ablakon. Az asszony arca hevesen kipirult: — Hát nincs senki önök közt, aki ki merné mondani az igazat? Jó! Hát ha senki sem mond­ja meg, megmondom én! Erősen a férje szeme közé nézett és szólt: — A váltót én hamisítottam. Én írtam rá a főherceg nevét. Az elnök, mint egy múmia ült a helyén. Szeme kifejezéstelen, üres tekintetű volt. A füle lázasan csengett. Belső rettenetes fölindulását csak ajkának piciny, alig észrevehető rángása árulta el. Az asszony szeme rettenetesen lángolt, amint a szemét megint körülhordozta a jelenle­vők arcán. — De ti ezt mind tudjátok, akik itt vagy­tok! Miért hallgattok? Hiszen tudjátok vala­mennyien, hogy Ralf ártatlan és csak önként vállalta magára a hamisítást, hogy megmentsen engem ... mert Ralf szeret... Szeret engem és föl akarja magát áldozni értem.A váltót én hamisítottam. Ránézett az elnökre és szólt hozzá: — Ezek az urak azt hitték, hogy hallgatni fogok ... hogy rád való tekintetből nem merek szólni ... De mit törődöm én most veled ? Én Ralfot akarom megmenteni... Hogy mindent megérts, Ralf rengeteg pénzt veszített kártyán Rnders báróval szemben és hogy kifizethesse adósságát, én hamisítottam a főherceg nevét a erdőkben. A northland-i és ausztráliai zászlóal­jak benyomultak a németek állásába egy mért­­földnél nagyobb mélységben és­ valamennyi cél­jukat elérték, azonkívül elfoglalták Hawel of W­aldhockot és a Polygon erdő nyugati részét.. Tovább északra megszállták Zabenhock­ot (?). Londoni és felföldi csapatok elfoglalták a máso­dik vonalat a Rózsa-majorral együtt, továbbá a Quebek és a Hurka-majort, utolsó célpontjaik vonalán. Reggelre kitisztult az idő. Repülőink most már élénkebben vehettek részt a harcokban, amennyiben értesítették tüzérségünket az ellen­séges csapatösszevonások helyéről. Ilyen mó­don megtörtünk több német ellentámadást, töb­bet pedig puska- és géppuska-tüzeléssel gyalog­ságunk vert vissza. Az feszes foglyok számát még nem lehetett pontosan megállapítani, csak annyi bizonyos, hogy a kétezret meghaladja. Négy ágyút is zsákmányoltunk. 20.000 tonna elsülyesztése. Berlin, szept. 21. Az Atlanti Óceánon ismét elsülyesz­­tettek tengeralattjáróink 20.000 tonnát. Az elsülyesztett hajók között volt két nagy felfegy­verzett gőzös és egy nagyon megterhelt tehergőzös, valószínűleg mumeiórakománynyal, ezt erős biztosító kíséretből lőttük le. A tengerészeti vezérkar főnöke. Francia és angol csapatok verik le az olasz városok lázadását. , Genf, szept. 21. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Lyoni hírek szerint nagyobb francia és angol csapattestek mentek Olaszországba azzal a rendeltetéssel, hogy az északi olasz városok­ban mindjobban növekedő nyugtalanságot el­nyomják. Az­ olasz csapatok ugyanis vonakod­tak a lázadók ellen föllépni és maguk is részt vettek a tüntetésiben. Vita Painlevé program­­járól. Bern, szept. 21. A francia kamara tegnapi üléséről a berni lapok kiegészítőleg a következőket jelentik: Le­­mery képviselő kijelentette, hogy meg kell kö­szönni Painlevé miniszterelnöknek, hogy a csa­patoknak olyan főparancsnokot adott, aki bizal­mat önt beléjük. E vezér azonban nem lehet ura minden nem tisztán katonai természetű tényező­nek, mint például a búvárhajóharcnak­. Nem is ismerheti fel az orosz forradalom és az Egyesült Államok beavatkozásának horderejét. Az orosz­­országi zavar lehetetlenné teszi Franciaországra nézve az azonnali békét. A múlt télen a vezérkar egy évfolyamot sem akart szabadon bocsátani, hogy megtarthassa a 40 százalékos számszerinti fölényt az ellenséggel szemben. A verduni fran­cia offenzíva valószínűleg nem következett volna be, ha a főparancsnok tudta volna, hogy az ez évi aratási eredmény minő csökkenést fog felmutatni a mezőgazdsági munkások hiánya folytán. A mostani háborús formula ez: Blokád. A jelenleg folyó háborúban egy hadsereget nem lehet meg­semmisíteni mindaddig, amíg az ország el tudja látni és táplálni tudja. Ha az ország enged, a had­sereg is engedni fog. Szénnel, kenyérrel és grá­nátokkal ellenállást lehet tanúsítani az ellenség­gel szemben. Sürgős szükség van arra, hogy 300.000 embert a mezőgazdasági munkára elbo­csássanak. Brunet képviselő­ kijelentette, hogy a béké­ről csak akkor szabad beszélni, ha nek­i vagyunk kimerülve és elkedvetlenedve. A pápa jegyzékét Németország inspirálta. Groyssans képviselő hevesen azt válaszolta, hogy ez nem igaz. Renaudel képviselő üdvözölte Paiilevé mi­niszterelnököt azért, hogy csak Elszász-Lotha­­ringiáról beszélt, nem pedig a Rajna balpartjáról. Brunet képviselő azt követelte, hogy Fran­ciaország közölje a pápával békeszeretetet. Boret képviselő kijelenti, hogy Franciaor­szág élelmezése eg­yre nehezebbé válik. Ez évben 48 millió métermázsával kevesebb a gabonater­més. Szóló kétségbevonja, hogy a kormány a hiányt behozatallal fedezni tudja. A múlt évben alig 24 millió métermázsát tudtak importálni. Hogy leszünk az idén, tekintettel a szigorított búvárhajóharcra ? Painlevé és Ribot beszédét gyakran szakí­tották félbe. Painlevé beszédének végén Brizon képviselő ezt kiáltotta: Ezeket már­ mind el­­ mondta nekünk Briand. Renaudel képviselő végül kijelentette, hogy a szocialisták nem a kormány iránti ellenszenv miatt neon vesznek részt a kormányban. A szo­cialisták tudni akarták, hogy a kormány pro­grammód megfelel-e a szocialistákénak. Ribot nem ment oly messze, mint Painlevé. Úgy lát­szik, hogy Painlevé most nem akarja megmon­dani, hogy mik Franciaország hadicéljai, hogy vajon meg kell várni, míg Németországot kato­nailag összezúzzák, hogy azután ismertessék a feltételeket, noha nem lehet tudni, hogy Németor­szág el­ fogja-e fogadni. (Élénk mozgás és fel­kiáltások a centrumban és a jobboldalon.) A mi­niszterválság­ azért következett be, mert a nép érzelme erőteljesebb hadviselést követel. Paintevé hadibizottsága nem felel meg az idők követelmé­nyeinek. Csupa öreg­emberből áll, akiknek az az érdeme, hogy a békeidőkben miniszteri tárcákra tettek volt szert. Renaudel ezután követelte Poin­terétől, hogy tartsa meg a legutóbbi titkos ülésen váltóra. Ralf nem tudott róla, hogy honnan sze­reztem a pénzt. Az asszony héja tekintetével végigmérte az­­urakat és szólt: — Valamennyien összeesküdtetek Ralf el­len, akit szeretek-----De bármit is tesztek elle­nem ... mégis csak Ralfot szeretem... mindha­lálig! ... Az asszony kimerülten roskadt vissza a helyére. Az elnöki székben a büszke, és daliás Agnus gróf helyett egy összetört emberi roncs ült. Az emberi roncs kis idő múlva megrázkó­dott, mintha élet költözne beléje, fölállt és bár­mennyire reszketett a lába, a derekát kiegyenesí­tette és szólt erős hangon: — Uraim! Kihirdetem az ítéletet. A be­­csületbiró­ság megállapította, hogy nem gróf Ali­méra Ralf hamisította a váltót... "Mégis föl fog­juk kérni a báró urat, hogy szép szerével’ tá­vozzék klubunk köréből, ha ugyan magától nem óhajt azonnal a Mub-tagságról lemondani... Aztán a feleségéhez fordult és egy kéz­mozdulattal elbocsátotta: — Grófné, elmehet... Ő maga pedig minden szó és magyarázat nélkül besietett az elnöki szobába, magára zárta az ajtót és levelet irt. A levél a feleségének volt megcímezve és benne ez a néhány szó állt: „Kedves Helén! Te mint becsül­etbir­óság fölmentetted Ral­­fot, de halálra ítéltél engem. Gondolj majd néha rám, ha eszedbe jutok, ölel és csókol még a si­­ron túl is a gróf Agnus.“ Lepecsételte a­­tevéjét j Te bejenészett a pisz­tolya csövébe.

Next