Pesti Hírlap, 1917. október (39. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-20 / 260. szám

2_________ mutatva a dolgot, hogy az Unió sem szóbeli, sem írásbeli egyezményt nem kötött az en­­tente-tal. Amerika a szabad kéz politikájá­hoz nyilván azért ragaszkodott, hogy a kül­ügyi kérdésekben magához ragadhassa a vezérlő szerepet. Cecil lordnak az alsóházban tett má­­­sik kijelentése is a legnagyobb figyelmet érdemli. A fölvetett kérdés elől: fog-e az entente egyáltalában válaszolni a pápa jegyzékére, egyszerűen kitért; ez a kérd­és tehát bizonytalan, nyilván az események további alakulásától függ. Ezzel van szoros logikai kapcsolatban Cecilnek az a nyilat­kozata, hogy a szövetségeseknek a hadicélok precizírozása végett való találkozása az orosz kormány kívánságához képest fog megállapíttatni. Az új Kerenszki-kormány tudvalévően­ kijelentette, hogy a hadicélo­kat revideáló konferencia összehozását sür­getni fogja. Cecil diplomatikus kijelentése lehet kétértelmű is: vonatkozhatik az idő­pontra, de vonatkozhatik arra is, hogy a revíziós konferenciát csak akkor hívják­ ösz­­sze, ha ez elkerülhetetlenné válik. Az angol államférfi formulájában ott bujkál a ten­dencia, hogy az entente Oroszországot, ha lehet, kívánságának visszavonására­ bírja, vagy legalább is a konferencia összehívását a lehetőséghez képest halaszsza. Egyszóval­­Anglia minden vonatkozásban v úgy az Unióval, mint Oroszországgal szemben arra törekszik, hogy politikáját az önérdek szem­pontjából érvényesítse; ha szüksége van rá, nem teszi magáévá Wilson rideg válaszát, ha módja van rá, le akarja szerepül .Orosz­ország türelmetlenségét, a háború eseményei. A vezérkar jelentése: Kiadatott október 19-én, délben. Keleti és délkeleti harctér. Az osztrák-magyar haderőknél nincs újság. Olasz harctér. A tiroli és karintiai arönték*■ Ion tegnap és tegnapelőtt számos helyen h­e­­lyi harcokra került a sor. Csapataink 300 foglyot és hadianyagot szállítottak be. Az Ison­zónál a szokásos tüzérségi tevékenység. A vezérkar főnöke. Három ut­ ai: BRUCKNERNÉ FARKAS GIZELLA. A veranda a ház előtt csak akkora volt, hogy épen elfért rajta a három fonott karosszék, amelyben a három Kármán-nővér üldögélt Kettő özvegy asszony volt közölök. Emma, a legfiata­labb, vén leány. Nyájas őszi délután volt, igazi vénasszo­nyok nyara. A nap melegen, nyárias kedvvel sü­tött át a tarka üvegfalon és vörös, kék, zöld folt tokát hintett a hófehér abroszra a kis asztalon. A három nő épen megitta az ozsonnakávét és most élénken beszélgetett Ha asszonyok igazi animéval fecsegnek, bizonyos,­­ még akkor is, ha túl vannak az öt­­venen, — hogy férfiról van szó. Hilda, a középső, hangja vezetett. — Még nem is meséltem nektek, hogy Vi­czay ezredes micsoda bolondságot csinált! A ne­­vem napján meghívtam ozsonnára, hát kérlek, nem elég, hogy akkora csokrot hozott, mint egy malomkerék, hanem még két üveg pezsgőt is csempészett a konyhába, csak ámultam-bámul­­tam, amint hozza be őket Teréz a jeges veder­ben! Na de régen is volt ily kellemes napom! — Kérlek, mi terved van azzal a Viczay­­val? — kérdezte szigorúan Emma, a leány. — Még­se járja, hogy fogadod külön-korán! Fele­ségül vesz? — Jaj, ezek a lányok azt képzelik, hogy mindjárt házasság jár a férfiak eszében, ha egy magamfajta úrinővel néhány jó szót váltanak! Ha én mindenkihez feleségül mentem volna, ked­vesem, aki foglalkozott velem, szép kis férj­gyűjteményem lehetne! S Viczay ezredes? Csak nem vagyok bolond, hogy hozzámenjek!­­»- Hát megkért valaha? — kérdezte a húga epésen. — Nem, mert mindig kitértem a döntő szó elé. Én tudok bánni a férfiakkal, édesem, ne­kem megvan a rutinom hozzá. De te persze ta­pasztalatlan vagy az ilyenekben, nem is csoda, hiszen olyan kevés dolgod volt az életben fér­fiakkal! (Értsd: nem tudtál lebilincselni egyet sem, azért nem is kellettél senkinek!) Emma sóhajtott Az ilyen célzásokat meg-­­ szokta már. Régebben, amig fiatalabb volt, fájt neki az efajta tapintatlanság s titokban sokszor nézte könnyes szemmel a tükörben magát. Hát igazán olyan csúnya, olyan visszataszító vagyok hogy senki sem szerethet meg? Mert ő volt hár­mójuk között a legcsúnyább. A fösvény termé­szet mintha megsokalta volna azt a szépséget, amit nénjeire pazarolt, különösen Hildára, ki híres szépség volt a maga idejében (s ő maga azt hitte, hogy még most is az). Emmának csak meleg kedélyt, finom ízlést adott, azt pedig nem lehet meglátni messziről, igy hát a kis harmadik igazi hamupipöke volt a házban amazok mellett s észre sem vették az udvar­lók. — Hogy tetszik Viczay neked? — fordult Hilda asszony a legidősebb nővérhez, Bertához, ki levelet szorongatott a kezében. — Én? — riadt föl szórakozottan az öreg asszony. Látszott rajta, hogy nem is tudja, kiről, miről van szó, de mégis palástolni akarja, milyen keveset érdekli őt a kérdés. — Viczayt kérded? No, úgy találom, hogy finom ember, az, finom úri­ember. Te pedig, — tette hozzá szelíd maliejá­­val, — úgy látom, hogy már csak megmaradsz a hadsereg melletti Hilda úgy tett, mintha nem figyelt volna oda. A boldogult férje ugyanis nem tartozott a hadsereghez; jómódú ügyvéd volt, míg egy rosz­­szul sikerült képviselő-jelöltség a nyakát nem szegte. Annál inkább a katonaság kötelékébe tartozott azonban a daliás báró Hohenhain ulá­­nus főhadnagy, kit az ő nevével együtt vagy egy évtizedig emlegettek a városban, míg a báró „zu dumm“-nak nem találta a históriát és át nem he­lyeztette magát a monarchia másik szélére. De Hilda asszony az alatt a tíz év alatt megszokott­­ bizonyos maitresse-modort, mellyel sokszor megbotránkoztatta szolid nővéreit s amelyről most, ötvennyolc éves korában is azt hitte, hogy jól áll neki. Most is szerette még a vidám férfi­­társaságot, a csipkés, szalagos fehérneműt, gon­dosan ápolta az arcbőrét és egyre valami hajszé­­kítő­ vízzel kísérletezett, amitől hol zöld, hol rozs­davörös lett az erősen kitöltött frizurája. Most is, — csipa megszokásból, — fiatalosan szeles mozdulattal vetette hátra magát a karosszékben és magasra keresztbe rakta áttört harisnyáé lá­bát, habár most épen senki sem volt jelen, aki mindezt méltányolja. — Emma, — fordult a húgához hirtelen, — úgy nézz rám, hogy én, ha kedvemben jársz, férj­hez adhatlak! — Nem, köszönöm! — mondta csendes ke­serűséggel az öreg leány, — ha ötvenkét éves koromig megvoltkor szerelem nélkül, már most ezentúl megleszek. — Furcsán fogod fel a dolgot! Még nem is tudod, kiről van szó! Kelemen ügyvéd, Várdáról, özvegyen maradt, gyermek nélkül. Vagy tizenöt éve ti jól ismertétek egymást, ugye, mikor az uramnál volt irodavezető? Kellemes, jómódú em­ber. Kérdezősködött utánad, mert itt nyaralt pesti hírlap­­ —- ••■w 1917. October 20., szombat. p* Némes hivatalos jelentés, nagy főhadiszállás közli október B­annt Nyugati harctér. 'Rupprecht trónörökös Kódcsoportja: Flandriában a tüzérségi harci tevékenység a tengerparton és az Yser és a Lys között teg­nap ismét nagy hevességet ért el A tűz különö­sen heves volt a honthoulsti erdőnél, Passehen­­daelennél és Gheluvelt és Zandvoorde között A német trónörökös hadcsoportja: Soissonstól északkeletre esős reggel után tegnap déltől kezdve a tüzérségi csata ismét teljes erőre emelke­dett és hatalmas lőszertömegek felhasználásá­val azóta csaknem szakadatlanul tom­bol. Reggel Yanxaillonnál, este Brayeig az egész arcvonalon pergőd tűz után erős francia osztagok fel­derítő támadásokra törtek előre. Az ellenséget helyi harcokban mindenütt visz­­szavertük. A szomszédos szakaszok és a harcvonal mögötti terület igen erős nyugtalanító tüzelés alatt állottak, amelyet erőteljesen viszonoztunk. A Chemin des Dames keleti részében a franciák újból háromszor támadták a vand­­­eroi malomtól északra fekvő állá­sainkat Véresen visszavertük őket.­­ A többi hadseregnél eső és köd korlátozta a harci tevékenységet. Ellenségeink tegnap 12 repülőgépet vesz­tettek, ebből hatot egy rajból, amely Roulersre és Inglemünsterre dobott bombákat, jelentékeny kárt okozva a házakban. Keleti harctér: Estorff altábornagy parancsnoksága alatt csapataink csónakokon és a kőtöltésen a kis Landon átkelve meghódítot­ták Moon-sziget nyugati partját Az oroszokat, ahol ellenálltak, gyors előnyo­­mulással legyőztük. Délig az egész sziget kezünkben volt A tengerészei­nek északról és délről beavatkozó partraszállott osztagai és hajóink ágyúi a gyors sikerhez lé­nyegesen hozzájárultak. Két orosz gyalog­ezredet, mintegy 5000 embert, elfog­­tunk A zsákmány jelentékeny, cselen és Moonon egy hadosztálytörzs és há­rom dandártörzs jutott kezünkre. Tengeri haderőink a Moon körüli vizekben több ütközetet vívtak az ellenséges hadihajókkal. A Slava orosz sorha­jót (13.500 tonna) tüzelésünk felgyúj­totta és az a Moon és a szomszédos Schildau­­sziget között elsülyedt Szárazföldi és ten­gerészeti repülőink a vezetőségnek az ellensé­ges haderő tartózkodása felől jó értesítésekkel szolgáltak. Bombavetéssel és géppuska tüzelés­sel a szárazföl­d és vizen az ellenséget sokszor felismerhető jó hatással támadták meg. Az orosz-román szárazföldi harcvonalon és macedóniai harctéren nem történt különös esemény. Ladendorff első föszállásmester. A német tengerészeti vezérkar jelentése. Berln, aki 18. — Miután hajóhadunk sor­hajói és cirkálói 16-án leküzdötték a werden és mooni ütegeket, a hadsereggel való további cél­tudatos együttműködéssel elfoglalták M­o­o­n-s­z­i­g­e­t­é­t. Könnyű tengeri haderőink részei eközben a kis Landon északra -----.............. üBstf r^Orosz flotta visszaverni ti­r? Ntukil

Next