Pesti Hírlap, 1917. október (39. évfolyam, 244-269. szám)
1917-10-20 / 260. szám
2_________ mutatva a dolgot, hogy az Unió sem szóbeli, sem írásbeli egyezményt nem kötött az entente-tal. Amerika a szabad kéz politikájához nyilván azért ragaszkodott, hogy a külügyi kérdésekben magához ragadhassa a vezérlő szerepet. Cecil lordnak az alsóházban tett másik kijelentése is a legnagyobb figyelmet érdemli. A fölvetett kérdés elől: fog-e az entente egyáltalában válaszolni a pápa jegyzékére, egyszerűen kitért; ez a kérdés tehát bizonytalan, nyilván az események további alakulásától függ. Ezzel van szoros logikai kapcsolatban Cecilnek az a nyilatkozata, hogy a szövetségeseknek a hadicélok precizírozása végett való találkozása az orosz kormány kívánságához képest fog megállapíttatni. Az új Kerenszki-kormány tudvalévően kijelentette, hogy a hadicélokat revideáló konferencia összehozását sürgetni fogja. Cecil diplomatikus kijelentése lehet kétértelmű is: vonatkozhatik az időpontra, de vonatkozhatik arra is, hogy a revíziós konferenciát csak akkor hívják öszsze, ha ez elkerülhetetlenné válik. Az angol államférfi formulájában ott bujkál a tendencia, hogy az entente Oroszországot, ha lehet, kívánságának visszavonására bírja, vagy legalább is a konferencia összehívását a lehetőséghez képest halaszsza. EgyszóvalAnglia minden vonatkozásban v úgy az Unióval, mint Oroszországgal szemben arra törekszik, hogy politikáját az önérdek szempontjából érvényesítse; ha szüksége van rá, nem teszi magáévá Wilson rideg válaszát, ha módja van rá, le akarja szerepül .Oroszország türelmetlenségét, a háború eseményei. A vezérkar jelentése: Kiadatott október 19-én, délben. Keleti és délkeleti harctér. Az osztrák-magyar haderőknél nincs újság. Olasz harctér. A tiroli és karintiai arönték*■ Ion tegnap és tegnapelőtt számos helyen helyi harcokra került a sor. Csapataink 300 foglyot és hadianyagot szállítottak be. Az Isonzónál a szokásos tüzérségi tevékenység. A vezérkar főnöke. Három ut ai: BRUCKNERNÉ FARKAS GIZELLA. A veranda a ház előtt csak akkora volt, hogy épen elfért rajta a három fonott karosszék, amelyben a három Kármán-nővér üldögélt Kettő özvegy asszony volt közölök. Emma, a legfiatalabb, vén leány. Nyájas őszi délután volt, igazi vénasszonyok nyara. A nap melegen, nyárias kedvvel sütött át a tarka üvegfalon és vörös, kék, zöld folt tokát hintett a hófehér abroszra a kis asztalon. A három nő épen megitta az ozsonnakávét és most élénken beszélgetett Ha asszonyok igazi animéval fecsegnek, bizonyos, még akkor is, ha túl vannak az ötvenen, — hogy férfiról van szó. Hilda, a középső, hangja vezetett. — Még nem is meséltem nektek, hogy Viczay ezredes micsoda bolondságot csinált! A nevem napján meghívtam ozsonnára, hát kérlek, nem elég, hogy akkora csokrot hozott, mint egy malomkerék, hanem még két üveg pezsgőt is csempészett a konyhába, csak ámultam-bámultam, amint hozza be őket Teréz a jeges vederben! Na de régen is volt ily kellemes napom! — Kérlek, mi terved van azzal a Viczayval? — kérdezte szigorúan Emma, a leány. — Mégse járja, hogy fogadod külön-korán! Feleségül vesz? — Jaj, ezek a lányok azt képzelik, hogy mindjárt házasság jár a férfiak eszében, ha egy magamfajta úrinővel néhány jó szót váltanak! Ha én mindenkihez feleségül mentem volna, kedvesem, aki foglalkozott velem, szép kis férjgyűjteményem lehetne! S Viczay ezredes? Csak nem vagyok bolond, hogy hozzámenjek!»- Hát megkért valaha? — kérdezte a húga epésen. — Nem, mert mindig kitértem a döntő szó elé. Én tudok bánni a férfiakkal, édesem, nekem megvan a rutinom hozzá. De te persze tapasztalatlan vagy az ilyenekben, nem is csoda, hiszen olyan kevés dolgod volt az életben férfiakkal! (Értsd: nem tudtál lebilincselni egyet sem, azért nem is kellettél senkinek!) Emma sóhajtott Az ilyen célzásokat meg- szokta már. Régebben, amig fiatalabb volt, fájt neki az efajta tapintatlanság s titokban sokszor nézte könnyes szemmel a tükörben magát. Hát igazán olyan csúnya, olyan visszataszító vagyok hogy senki sem szerethet meg? Mert ő volt hármójuk között a legcsúnyább. A fösvény természet mintha megsokalta volna azt a szépséget, amit nénjeire pazarolt, különösen Hildára, ki híres szépség volt a maga idejében (s ő maga azt hitte, hogy még most is az). Emmának csak meleg kedélyt, finom ízlést adott, azt pedig nem lehet meglátni messziről, igy hát a kis harmadik igazi hamupipöke volt a házban amazok mellett s észre sem vették az udvarlók. — Hogy tetszik Viczay neked? — fordult Hilda asszony a legidősebb nővérhez, Bertához, ki levelet szorongatott a kezében. — Én? — riadt föl szórakozottan az öreg asszony. Látszott rajta, hogy nem is tudja, kiről, miről van szó, de mégis palástolni akarja, milyen keveset érdekli őt a kérdés. — Viczayt kérded? No, úgy találom, hogy finom ember, az, finom úriember. Te pedig, — tette hozzá szelíd maliejával, — úgy látom, hogy már csak megmaradsz a hadsereg melletti Hilda úgy tett, mintha nem figyelt volna oda. A boldogult férje ugyanis nem tartozott a hadsereghez; jómódú ügyvéd volt, míg egy roszszul sikerült képviselő-jelöltség a nyakát nem szegte. Annál inkább a katonaság kötelékébe tartozott azonban a daliás báró Hohenhain ulánus főhadnagy, kit az ő nevével együtt vagy egy évtizedig emlegettek a városban, míg a báró „zu dumm“-nak nem találta a históriát és át nem helyeztette magát a monarchia másik szélére. De Hilda asszony az alatt a tíz év alatt megszokott bizonyos maitresse-modort, mellyel sokszor megbotránkoztatta szolid nővéreit s amelyről most, ötvennyolc éves korában is azt hitte, hogy jól áll neki. Most is szerette még a vidám férfitársaságot, a csipkés, szalagos fehérneműt, gondosan ápolta az arcbőrét és egyre valami hajszékítő vízzel kísérletezett, amitől hol zöld, hol rozsdavörös lett az erősen kitöltött frizurája. Most is, — csipa megszokásból, — fiatalosan szeles mozdulattal vetette hátra magát a karosszékben és magasra keresztbe rakta áttört harisnyáé lábát, habár most épen senki sem volt jelen, aki mindezt méltányolja. — Emma, — fordult a húgához hirtelen, — úgy nézz rám, hogy én, ha kedvemben jársz, férjhez adhatlak! — Nem, köszönöm! — mondta csendes keserűséggel az öreg leány, — ha ötvenkét éves koromig megvoltkor szerelem nélkül, már most ezentúl megleszek. — Furcsán fogod fel a dolgot! Még nem is tudod, kiről van szó! Kelemen ügyvéd, Várdáról, özvegyen maradt, gyermek nélkül. Vagy tizenöt éve ti jól ismertétek egymást, ugye, mikor az uramnál volt irodavezető? Kellemes, jómódú ember. Kérdezősködött utánad, mert itt nyaralt pesti hírlap —- ••■w 1917. October 20., szombat. p* Némes hivatalos jelentés, nagy főhadiszállás közli október Bannt Nyugati harctér. 'Rupprecht trónörökös Kódcsoportja: Flandriában a tüzérségi harci tevékenység a tengerparton és az Yser és a Lys között tegnap ismét nagy hevességet ért el A tűz különösen heves volt a honthoulsti erdőnél, Passehendaelennél és Gheluvelt és Zandvoorde között A német trónörökös hadcsoportja: Soissonstól északkeletre esős reggel után tegnap déltől kezdve a tüzérségi csata ismét teljes erőre emelkedett és hatalmas lőszertömegek felhasználásával azóta csaknem szakadatlanul tombol. Reggel Yanxaillonnál, este Brayeig az egész arcvonalon pergőd tűz után erős francia osztagok felderítő támadásokra törtek előre. Az ellenséget helyi harcokban mindenütt viszszavertük. A szomszédos szakaszok és a harcvonal mögötti terület igen erős nyugtalanító tüzelés alatt állottak, amelyet erőteljesen viszonoztunk. A Chemin des Dames keleti részében a franciák újból háromszor támadták a vanderoi malomtól északra fekvő állásainkat Véresen visszavertük őket. A többi hadseregnél eső és köd korlátozta a harci tevékenységet. Ellenségeink tegnap 12 repülőgépet vesztettek, ebből hatot egy rajból, amely Roulersre és Inglemünsterre dobott bombákat, jelentékeny kárt okozva a házakban. Keleti harctér: Estorff altábornagy parancsnoksága alatt csapataink csónakokon és a kőtöltésen a kis Landon átkelve meghódították Moon-sziget nyugati partját Az oroszokat, ahol ellenálltak, gyors előnyomulással legyőztük. Délig az egész sziget kezünkben volt A tengerészeinek északról és délről beavatkozó partraszállott osztagai és hajóink ágyúi a gyors sikerhez lényegesen hozzájárultak. Két orosz gyalogezredet, mintegy 5000 embert, elfogtunk A zsákmány jelentékeny, cselen és Moonon egy hadosztálytörzs és három dandártörzs jutott kezünkre. Tengeri haderőink a Moon körüli vizekben több ütközetet vívtak az ellenséges hadihajókkal. A Slava orosz sorhajót (13.500 tonna) tüzelésünk felgyújtotta és az a Moon és a szomszédos Schildausziget között elsülyedt Szárazföldi és tengerészeti repülőink a vezetőségnek az ellenséges haderő tartózkodása felől jó értesítésekkel szolgáltak. Bombavetéssel és géppuska tüzeléssel a szárazföld és vizen az ellenséget sokszor felismerhető jó hatással támadták meg. Az orosz-román szárazföldi harcvonalon és macedóniai harctéren nem történt különös esemény. Ladendorff első föszállásmester. A német tengerészeti vezérkar jelentése. Berln, aki 18. — Miután hajóhadunk sorhajói és cirkálói 16-án leküzdötték a werden és mooni ütegeket, a hadsereggel való további céltudatos együttműködéssel elfoglalták Moon-szigetét. Könnyű tengeri haderőink részei eközben a kis Landon északra -----.............. üBstf r^Orosz flotta visszaverni tir? Ntukil