Pesti Hírlap, 1917. október (39. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-11 / 252. szám

10 Pesti Hírlap 1917. október 11., csütörtök. Bajomi Sándort, egy évi, Krantz Antalt nyolc hó­napi börtönre ítélte a bíróság- A felek feleb­­♦eziek. Sport. Labdarúgás. Jockeyk és színészek mérkőzése. Az igen ér­dekes, főleg humoros lefolyású mérkőzés nagy élve­zetet szerzett annak a nagyszámú közönségnek, amely a jótékonyság szent nevében azt végig nézte. Megjelent ott a ló- és embersport előkelősége teljes számban és a jótékony célra több ezer korona jutott. A jockeyk csapata csupa népszerű lovasból: Nosal, Galuska, Tausz, Csiszár, Bocskay, Cokerau, Sumpter, Archibald, Basch, Kertész és Schuszterból állott, míg a színészek csapatát főleg artisták: Kálmán, Stratmore, Wagerl­jber, Salamon, Biró, Szepessy, Grotschild, Szász, Szász, Fehér és Komjáthy alkották. . A mérkőzést, amely 6 : 2 (1 : 1) a színészek javára végződött, Gyárfás Dezső népszerű komiku­munk vezette, aki a jockeyk javára erősen pártosko­­dott, de hát ezen nem lehet csodálkozni: félt, hogy többé nem kap jó tippet. línyajicsti őszi lóversenyek. — Tizenegyedik nap. A Magyar Rovaregylet az őszi meeting kereté­ben egy új versenyt kreált, a Kísérteti h­andicapot, amelynek klasszikus jellegét azzal vélte biztosítani, hogy oly három- és négy éves mének és kancák szá­mára írta ki, amelyek a folyó vagy a múlt évi Nem­zeti Hazafi-dij, Kanca-dij, Király-dij, Alagi-dij, Er­zsébet király­tú dij, St. Deger, Háromévesek tavaszi kísérleti versenyében, osztrák Kancadijban, osztrák Perbyben és Jubierm­ dijban az indulás előtti utolsó bánatjelentéskor vagy utánfizetéskor állva maradt­­ak és a teherküzlésig a Magyar Rovaregylet vagy az osztrák Jockey Club pályáin legalább kétszer első, másodiknak vagy harmadiknak helyezve voltak. A verseny érdekességét, az növeli, hogy terheit nem a hivatalos handicaperek, hanem ez alkalomra felkért öt tagú bizottság rótta ki. A 20.000 koronával java­dalmazott és 2800 méter távolságú futam holnap ke­rül eldöntésre. Az értékes mérkőzésben a követke­zők állanak a starthoz: Huszár II. (Archibald), Fu­­rotes( Csiszár), Marmaros (Janek G.), Pallas Athe­ne (Altmann), Péter Stardein (Daneki, Corale I, Basco), Gallipoli (Varga), Be­ver­a (Schuster), Dé­nár Baseli (Akashi). A súlyosztó bizottság munkája e­lég jól sikerült, alig lehet kiböngészni lovat, amely­nek kimagasló esélye volna. Csupán érzés dolga, hogy mi Péterwardeinben keressük a valószínű győztest, Mautner háromévese különben az istálló teljes bizal­mát bírja. Esélyét az emeli, hogy San Gennaroval végzett munkájában nagy képességet árult el. Jó fu­­­­tást várunk még Gallipoliától és Demir Baschtól. Tipjeink a csütörtöki versenyekre a következ­­tők: I. Mackensen—Igritz. II. Nyíri duhaj—Végre. IIL Péterwardein—Gallipoli. ’! IV. Csillár—Quatsch. V. Admiral—Gogo. VI. Susanna—Kri-krl. Iftj SAKK. E«‘­ Rovatvezető: Matróczy Gésa.­­ W&l. sz. föladvány (Gabowski K„ Varsó).. ■Világos* KdS, Vfl. F«6, Hc5 és. hé, gy: «S, I H (6). Kötet: K©5, gy: «4 és «8 (3). kiált 3 lépésben. 1327. az. játszma. Játszották levelezés utján­­ 1910—17. Világos Lemwigi Sakk-Kiir, Sötét: . salborgi Bakk~Kör. 1. e2—ed, e7—eö. 2. Hgl— 1 fő, Hbtf-cő. 3. Ffl—cá, HgS—f6. 4,­­12—dl, e5) (14. & 0—0, 1'i8—cő. 6. eé—eő, 07—dö. 7. eőXfő ! (Max Lang© változata ma is a kombinatív játék­­tere egyik leg­biztosabb próbaköve). döXoé. 8. Bfl—el-h FcS—f6. 9. Hfő—gő,­­'18—05. 10. Mbl—c­il, Vd5— f5. 11. Hc3—eé, 0—0. 12. HgaX­oe, flXd­f 13. g2—gé, Vfe—ee, lé. f6Xg7, Bh8— g8. 16. Fel—h6, d­l—(13. 16. c2—e3 (idáig azo- 1108 a játszma az 1910. évi hamburgi Marshall— Taixaeeh. játszmával, hol először alkalmazták az utolsó lépésekkel megjelölt világos játékvezetési módot), d3—(12 (Tarrasch itt Fcö—d6-ot játszott , és vesztett).. 17. Bel—e2, Feő—b6. IS, Kgl—g2,­­ BgeXgh­. 19. Fh6Xg7, Ye5Xg7. 20. B©2 i Xd2, Bd8—f8. 21. ge—gő, He6—e5. 22. Vdl—hő, iHee—do. 23. Kg2—hl? (BdlXdS stb. még leg­­­­alább is kiegyenlített) Vg7—e5. 21. f2—IS, FbG— bed. 25. Bd2—c2, h7—h6! 26. VhoXhG, Bf8Xf3. ; 27. HeéXfG, b7—b6. 28. Vh6—h7, Vee—fé. 29.­­ Vh7—ec, Bf3—fi 5- 30. Khl—g2, Yf­iXgot- Vi­lágos feladja. Sakkhirek. A Magyar Sakkvilág (szer- I keeztőség VII., Károly király­ ut 3.), második­­ félévének első száma a szokott változatos tarta­­­­lommal jelent meg. A kéthetenként megjelenő lap ■ következő (15-ik) száma az év legnagyobb gakk­­i eseményéről, Laskír budapesti vendégjátékáról­­ fog részletes, előzetes jelentést hozni. regény-csak­sofc. Délibáb. — Regény. — Irta: BÓNYI ADORJÁN. — Most megint fél tőlem. Tegy-e? — Az ember mindig annyi és az, ami a bensőjében lakik. Nos, ha­ belől alkohol, akkor... ! — Alkohol . . .! Gyújt, kábít, elzsibbaszt. Feledtet, gyönyörködtet. Neon kell olyan megve­téssel mondani ki a nevét. — Fog táncolni velem ? . — Óh, hogyne. — De az a tánc reggelig fog tartani. Egy­folytában. — Ha én is úgy akarom. — Nincs nekem ellenszegülő akarat! — Nézze csak, kedves Verzár. Meg kell végre magának valamit mondanom. Maga lehet bálványa ezeknek a kedves falusi embereknek. Lebot maga nekik a legkülönb, legnagyszerűbb, legelraga­­dóbb. De . . . ez . . . engemét . . . éppen nem­­ befolyásol. A magam véleményét magam szoktam megformálni az emberekről. Magáról is tehát azt gondolom, ami nekem jólesik és nem azt, amit a többiek és amit ők mindenikébe itt belebeszélnek. Tehát maga kedves Verzár András, nekem nem olyan rettenetesen imponáló, nem olyan félelme­tes, nem olyan nagyszerű, mint amilyennek tart­ják. Talán érdekes ember, de­­ semmi több, fia­téh­át nem vagyok megvadulva, elkábulva semmi­féle képtelen tempótól, én már láttam magánál sokkal, de sokkal különb embereket is. Nem is egyet, sokat. Ez az én véleményem és ez nem is fog megváltozni. Ha gondolja, hogy így ez kelle­metlen barátság lesz, kérem, afcát mindjárt hagyjuk abba.­De ha nem, a­kát úgy is jó. És még egyet. Akármi fog köztünk történni, kedves Verzár, mindig az fog történni, amit én akarok. Mert én sem ismerem az ellenkező akaratokat, sis most menjünk. Felállóit, a cigarettatartóból elővett egy cigarettát, meggyújtota és elindult a veranda felé. Berzár egy percig még ült ott, derekai­olva­se megint a félelmetes feketeségben megköve­sedve. Aztán megrázkódott, mint ahol egy könnyű és kel­lemetlen terhes ráz­te magáról, elmosolyo­dott, felállott és ment a lány után. Az ebédlő parkettjén­ nagyban állt­ a bál. Anna belépett , a kissé összesürösödött levegőben a friss éjszakából érkezve, ittasan és ragyogóan, fehéren állt az ajtóban. Érezte, hogy minden, szem egyszerre felé fordul. Minden­t ifi üssem. Még a táncoló férfiaké is. Itt másznak az arcán, a tes­tén, ide tapadtak a bőrébe, falják, égetik. . . . éhes, elragadtatott, éjszakától, bortól, cigánytól megvadult férfiszemek. * Szemben az ebédlő túlsó oldalán egy férfi lehajolva beszélgetett egy nővel, dicst ez a férfi is felnézett. Ránézett. Kerekes. Egyszerre vérbeborult és meggyötört szem­mel. Anna teste asszerfutdttlt. A Greax­ közti tü­körből látta hogy Verzár most jött be, már ott van mögötte. Gyorsan megfordult és erősen b­eü­tötte karját a Verssár András karjába. VI. „Kedves Anna, tudja, hogy mikor Pestről elindultam, jófor­­­­mán magam sem tudtam, hová megyek. Bécsben aztán a Nordbahnhofon felültem a legelső vo­natba, este volt, még olvastam egy kicsit, a je­gyem Prágába szólott, de én nem akartam oda, az megint csak nagy város, zaj és sok ember, én nyugalmat akartam. Elaludtam azzal, hogy a legelső állomáson, ahol az éjszaka vagy más­nap felébredek, kiszállok. Mindegy, akármilyen kicsi, akárhogyan hívják, kiszállok. Hajnal felé ébredtem fel. A vonat lapos mezők közt vágtatott, köd ült bőven és szürkén a réteken és a lámpás még égett, a kupé tetején. Forpászkodtam, hideg volt, összeraktam a holmimat, kabátot fel, vár­tam az állomást. Végre csattogni kezdtek a sínek, raktár jobbra, raktár balra, üres vaggonok, a vo­nat beleszaladt a perronra. Sietve leszálltam, szétnéztem. Idegen nyelvű kiabálások, mikből egy szót sem értettem. Keresem az állomás épületén a ne­vet, a köd vastagon ül rajta, nem bírom elolvasni. — Hol vagyok, karom? — kérdezem egy csírasipkás úrtól, aki kétségtelenül hivatal­nok. Jó németséggel felel: „Elbenhof“ — szalu­tál és tovább megy. Aha, Elbenhof." Itt volt a nagy csata annak­idején. Ahol a porosz azért verte meg az osztrá­kot, mert a rengeteg osztrák ágyú olyan füstöt csinált, hogy­ nem látták meg az előrenyomuló poroszokat. Legalább is így tanítják ezt az osztrák katonai kézikönyvek. Persze, hiszen va­lami oknak mindig kell lenni arra, hogy mitől nem lát az osztrák két lépésnyire. • Elbenhol. Gondolkozom. Keresem elhal­ványuló földrajzi ismereteimet. Hiszen ez egy nagyon kicsit fészek lehet. Nyolc, tízezer lakos. Unalmas lehet ez. Még itt áll a vonat, talán jó lenne visszaülni és valahol másutt . . . Eh. Ha már itt vagyok . . . Gyerünk. Az állomás előtt kocsik állnak, fis vagy há­rom omnibusz. Az utolsó egyfogatúba most szállt fel egy vadászruhás úr. Ami itt maradt, csupa kétfogatu. Beülök egy kétfogatúba. A kocsis földig kapja a kalapját és tudomásul veszi, hogy egy jó szállodába akarok eljutni. És megindul. Az út előbb sima, aztán mindjárt házak közé fordul és kövezeten dübörög végig. Nézek jobbra-balra. A házak: mind emeletesek. Egy­emeletes ritka. Csupa kétemeletes. És mind régi­­régi. Közbeékelve itt-ott egy új palota. Az. Palota. Nézek és gondolkozom. Talán tévedtem? Nyolc-tízezer lakos. Nem tehet az. És gondolko­zom. A vasútnál három omnibusz. Kocsik, egy­­fogatuak, kétfogatuak, nyugodt randa­uerak, vagy tizenöt. Kis az utca közepe példásan kövezve. És kétoldalt széles aszfaltjárda. A járda szélén szép n egykoronáju fék. Kis az emeletes, szép, egy­forma házak. — Elbenhof . . . A kocsi halad velem tovább. Jobbra kanya­rodik, balról egy üres sétányról erősen hideg szél csap felém. A kocsi uj há®al. közé fordult, be. Vakító és ízléses uj házak. Bő, szabad épít közé?. Olyan elrendezése a tűzcsoportoknak, ami egy gondos és jóizlésű­ szépészeti bizottság routinjára vall. Egy egész kis térség valami mattssáirke palotákból, a fehér ablakok tündö­kölve ragyognak elő a gyöngy színből. Szép, mo­dern escitus. ^ Kis térség 7. A kocsi nekiszalad egy híd­nak. A híd formás, széles, ez is modern. A híd alatt sebesen folyik a folyó. Az Elbe. A híd után megint öreg városrész. Da az a nyugodt, biztos, úri öregség, ami sosem gsunyul­t, évtizedek alatt sem lesz, gzlészdemné. fis­tisefaság. A kocsi kanyarodik és megáll a sarkon. Hotel Grand. Kérdezem a kocsist, nm fizetek. Két korona, mondja. Negyedórája jövünk, ez ugyan nem sok. Szinte bosszant ennek­ az embernél: alázatos udvariassága. Most próbára teszlek, gondolom. A forint mellé odacsúsztatok egy* hatost. Húsz, mondd h­úsz fillért. A kocsis átveszi, földig kapja a kalapját, azt mondja: Djékuju moc, ami annyit tesz: nagyon köszönöm. Szép szobába vezetnek. Egészen modern szoba. Hideg-meleg csap. Rápillantok a sois cé­dulára az ajtón. A szoba ára: két korona ötven. Villany. A gőzfűtés az ablakközökben. Hat óra. Még lehetne aludni egy rövidet. A köd foszlik szét, az ablak előtt. (Folyt. köv.) 13 Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK Főszerkesztő: Dr. LÉGRÁDY IMRE. [Felelős szerkesztő: LENKEY GUSZTÁV.

Next