Pesti Hírlap, 1917. október (39. évfolyam, 244-269. szám)
1917-10-11 / 252. szám
10 Pesti Hírlap 1917. október 11., csütörtök. Bajomi Sándort, egy évi, Krantz Antalt nyolc hónapi börtönre ítélte a bíróság- A felek feleb♦eziek. Sport. Labdarúgás. Jockeyk és színészek mérkőzése. Az igen érdekes, főleg humoros lefolyású mérkőzés nagy élvezetet szerzett annak a nagyszámú közönségnek, amely a jótékonyság szent nevében azt végig nézte. Megjelent ott a ló- és embersport előkelősége teljes számban és a jótékony célra több ezer korona jutott. A jockeyk csapata csupa népszerű lovasból: Nosal, Galuska, Tausz, Csiszár, Bocskay, Cokerau, Sumpter, Archibald, Basch, Kertész és Schuszterból állott, míg a színészek csapatát főleg artisták: Kálmán, Stratmore, Wagerljber, Salamon, Biró, Szepessy, Grotschild, Szász, Szász, Fehér és Komjáthy alkották. . A mérkőzést, amely 6 : 2 (1 : 1) a színészek javára végződött, Gyárfás Dezső népszerű komikumunk vezette, aki a jockeyk javára erősen pártoskodott, de hát ezen nem lehet csodálkozni: félt, hogy többé nem kap jó tippet. línyajicsti őszi lóversenyek. — Tizenegyedik nap. A Magyar Rovaregylet az őszi meeting keretében egy új versenyt kreált, a Kísérteti handicapot, amelynek klasszikus jellegét azzal vélte biztosítani, hogy oly három- és négy éves mének és kancák számára írta ki, amelyek a folyó vagy a múlt évi Nemzeti Hazafi-dij, Kanca-dij, Király-dij, Alagi-dij, Erzsébet királytú dij, St. Deger, Háromévesek tavaszi kísérleti versenyében, osztrák Kancadijban, osztrák Perbyben és Jubierm dijban az indulás előtti utolsó bánatjelentéskor vagy utánfizetéskor állva maradtak és a teherküzlésig a Magyar Rovaregylet vagy az osztrák Jockey Club pályáin legalább kétszer első, másodiknak vagy harmadiknak helyezve voltak. A verseny érdekességét, az növeli, hogy terheit nem a hivatalos handicaperek, hanem ez alkalomra felkért öt tagú bizottság rótta ki. A 20.000 koronával javadalmazott és 2800 méter távolságú futam holnap kerül eldöntésre. Az értékes mérkőzésben a következők állanak a starthoz: Huszár II. (Archibald), Furotes( Csiszár), Marmaros (Janek G.), Pallas Athene (Altmann), Péter Stardein (Daneki, Corale I, Basco), Gallipoli (Varga), Bevera (Schuster), Dénár Baseli (Akashi). A súlyosztó bizottság munkája elég jól sikerült, alig lehet kiböngészni lovat, amelynek kimagasló esélye volna. Csupán érzés dolga, hogy mi Péterwardeinben keressük a valószínű győztest, Mautner háromévese különben az istálló teljes bizalmát bírja. Esélyét az emeli, hogy San Gennaroval végzett munkájában nagy képességet árult el. Jó futást várunk még Gallipoliától és Demir Baschtól. Tipjeink a csütörtöki versenyekre a következtők: I. Mackensen—Igritz. II. Nyíri duhaj—Végre. IIL Péterwardein—Gallipoli. ’! IV. Csillár—Quatsch. V. Admiral—Gogo. VI. Susanna—Kri-krl. Iftj SAKK. E«‘ Rovatvezető: Matróczy Gésa. W&l. sz. föladvány (Gabowski K„ Varsó).. ■Világos* KdS, Vfl. F«6, Hc5 és. hé, gy: «S, I H (6). Kötet: K©5, gy: «4 és «8 (3). kiált 3 lépésben. 1327. az. játszma. Játszották levelezés utján 1910—17. Világos Lemwigi Sakk-Kiir, Sötét: . salborgi Bakk~Kör. 1. e2—ed, e7—eö. 2. Hgl— 1 fő, Hbtf-cő. 3. Ffl—cá, HgS—f6. 4,12—dl, e5) (14. & 0—0, 1'i8—cő. 6. eé—eő, 07—dö. 7. eőXfő ! (Max Lang© változata ma is a kombinatív játéktere egyik legbiztosabb próbaköve). döXoé. 8. Bfl—el-h FcS—f6. 9. Hfő—gő,'18—05. 10. Mbl—cil, Vd5— f5. 11. Hc3—eé, 0—0. 12. HgaXoe, flXdf 13. g2—gé, Vfe—ee, lé. f6Xg7, Bh8— g8. 16. Fel—h6, dl—(13. 16. c2—e3 (idáig azo- 1108 a játszma az 1910. évi hamburgi Marshall— Taixaeeh. játszmával, hol először alkalmazták az utolsó lépésekkel megjelölt világos játékvezetési módot), d3—(12 (Tarrasch itt Fcö—d6-ot játszott , és vesztett).. 17. Bel—e2, Feő—b6. IS, Kgl—g2, BgeXgh. 19. Fh6Xg7, Ye5Xg7. 20. B©2 i Xd2, Bd8—f8. 21. ge—gő, He6—e5. 22. Vdl—hő, iHee—do. 23. Kg2—hl? (BdlXdS stb. még legalább is kiegyenlített) Vg7—e5. 21. f2—IS, FbG— bed. 25. Bd2—c2, h7—h6! 26. VhoXhG, Bf8Xf3. ; 27. HeéXfG, b7—b6. 28. Vh6—h7, Vee—fé. 29. Vh7—ec, Bf3—fi 5- 30. Khl—g2, YfiXgot- Világos feladja. Sakkhirek. A Magyar Sakkvilág (szer- I keeztőség VII., Károly király ut 3.), második félévének első száma a szokott változatos tartalommal jelent meg. A kéthetenként megjelenő lap ■ következő (15-ik) száma az év legnagyobb gakki eseményéről, Laskír budapesti vendégjátékáról fog részletes, előzetes jelentést hozni. regény-csaksofc. Délibáb. — Regény. — Irta: BÓNYI ADORJÁN. — Most megint fél tőlem. Tegy-e? — Az ember mindig annyi és az, ami a bensőjében lakik. Nos, ha belől alkohol, akkor... ! — Alkohol . . .! Gyújt, kábít, elzsibbaszt. Feledtet, gyönyörködtet. Neon kell olyan megvetéssel mondani ki a nevét. — Fog táncolni velem ? . — Óh, hogyne. — De az a tánc reggelig fog tartani. Egyfolytában. — Ha én is úgy akarom. — Nincs nekem ellenszegülő akarat! — Nézze csak, kedves Verzár. Meg kell végre magának valamit mondanom. Maga lehet bálványa ezeknek a kedves falusi embereknek. Lebot maga nekik a legkülönb, legnagyszerűbb, legelragadóbb. De . . . ez . . . engemét . . . éppen nem befolyásol. A magam véleményét magam szoktam megformálni az emberekről. Magáról is tehát azt gondolom, ami nekem jólesik és nem azt, amit a többiek és amit ők mindenikébe itt belebeszélnek. Tehát maga kedves Verzár András, nekem nem olyan rettenetesen imponáló, nem olyan félelmetes, nem olyan nagyszerű, mint amilyennek tartják. Talán érdekes ember, de semmi több, fiatéhát nem vagyok megvadulva, elkábulva semmiféle képtelen tempótól, én már láttam magánál sokkal, de sokkal különb embereket is. Nem is egyet, sokat. Ez az én véleményem és ez nem is fog megváltozni. Ha gondolja, hogy így ez kellemetlen barátság lesz, kérem, afcát mindjárt hagyjuk abba.De ha nem, akát úgy is jó. És még egyet. Akármi fog köztünk történni, kedves Verzár, mindig az fog történni, amit én akarok. Mert én sem ismerem az ellenkező akaratokat, sis most menjünk. Felállóit, a cigarettatartóból elővett egy cigarettát, meggyújtota és elindult a veranda felé. Berzár egy percig még ült ott, derekaiolvase megint a félelmetes feketeségben megkövesedve. Aztán megrázkódott, mint ahol egy könnyű és kellemetlen terhes rázte magáról, elmosolyodott, felállott és ment a lány után. Az ebédlő parkettjén nagyban állt a bál. Anna belépett , a kissé összesürösödött levegőben a friss éjszakából érkezve, ittasan és ragyogóan, fehéren állt az ajtóban. Érezte, hogy minden, szem egyszerre felé fordul. Mindent ifi üssem. Még a táncoló férfiaké is. Itt másznak az arcán, a testén, ide tapadtak a bőrébe, falják, égetik. . . . éhes, elragadtatott, éjszakától, bortól, cigánytól megvadult férfiszemek. * Szemben az ebédlő túlsó oldalán egy férfi lehajolva beszélgetett egy nővel, dicst ez a férfi is felnézett. Ránézett. Kerekes. Egyszerre vérbeborult és meggyötört szemmel. Anna teste asszerfutdttlt. A Greax közti tükörből látta hogy Verzár most jött be, már ott van mögötte. Gyorsan megfordult és erősen beütötte karját a Verssár András karjába. VI. „Kedves Anna, tudja, hogy mikor Pestről elindultam, jóformán magam sem tudtam, hová megyek. Bécsben aztán a Nordbahnhofon felültem a legelső vonatba, este volt, még olvastam egy kicsit, a jegyem Prágába szólott, de én nem akartam oda, az megint csak nagy város, zaj és sok ember, én nyugalmat akartam. Elaludtam azzal, hogy a legelső állomáson, ahol az éjszaka vagy másnap felébredek, kiszállok. Mindegy, akármilyen kicsi, akárhogyan hívják, kiszállok. Hajnal felé ébredtem fel. A vonat lapos mezők közt vágtatott, köd ült bőven és szürkén a réteken és a lámpás még égett, a kupé tetején. Forpászkodtam, hideg volt, összeraktam a holmimat, kabátot fel, vártam az állomást. Végre csattogni kezdtek a sínek, raktár jobbra, raktár balra, üres vaggonok, a vonat beleszaladt a perronra. Sietve leszálltam, szétnéztem. Idegen nyelvű kiabálások, mikből egy szót sem értettem. Keresem az állomás épületén a nevet, a köd vastagon ül rajta, nem bírom elolvasni. — Hol vagyok, karom? — kérdezem egy csírasipkás úrtól, aki kétségtelenül hivatalnok. Jó németséggel felel: „Elbenhof“ — szalutál és tovább megy. Aha, Elbenhof." Itt volt a nagy csata annakidején. Ahol a porosz azért verte meg az osztrákot, mert a rengeteg osztrák ágyú olyan füstöt csinált, hogy nem látták meg az előrenyomuló poroszokat. Legalább is így tanítják ezt az osztrák katonai kézikönyvek. Persze, hiszen valami oknak mindig kell lenni arra, hogy mitől nem lát az osztrák két lépésnyire. • Elbenhol. Gondolkozom. Keresem elhalványuló földrajzi ismereteimet. Hiszen ez egy nagyon kicsit fészek lehet. Nyolc, tízezer lakos. Unalmas lehet ez. Még itt áll a vonat, talán jó lenne visszaülni és valahol másutt . . . Eh. Ha már itt vagyok . . . Gyerünk. Az állomás előtt kocsik állnak, fis vagy három omnibusz. Az utolsó egyfogatúba most szállt fel egy vadászruhás úr. Ami itt maradt, csupa kétfogatu. Beülök egy kétfogatúba. A kocsis földig kapja a kalapját és tudomásul veszi, hogy egy jó szállodába akarok eljutni. És megindul. Az út előbb sima, aztán mindjárt házak közé fordul és kövezeten dübörög végig. Nézek jobbra-balra. A házak: mind emeletesek. Egyemeletes ritka. Csupa kétemeletes. És mind régirégi. Közbeékelve itt-ott egy új palota. Az. Palota. Nézek és gondolkozom. Talán tévedtem? Nyolc-tízezer lakos. Nem tehet az. És gondolkozom. A vasútnál három omnibusz. Kocsik, egyfogatuak, kétfogatuak, nyugodt randauerak, vagy tizenöt. Kis az utca közepe példásan kövezve. És kétoldalt széles aszfaltjárda. A járda szélén szép n egykoronáju fék. Kis az emeletes, szép, egyforma házak. — Elbenhof . . . A kocsi halad velem tovább. Jobbra kanyarodik, balról egy üres sétányról erősen hideg szél csap felém. A kocsi uj há®al. közé fordult, be. Vakító és ízléses uj házak. Bő, szabad épít közé?. Olyan elrendezése a tűzcsoportoknak, ami egy gondos és jóizlésű szépészeti bizottság routinjára vall. Egy egész kis térség valami mattssáirke palotákból, a fehér ablakok tündökölve ragyognak elő a gyöngy színből. Szép, modern escitus. ^ Kis térség 7. A kocsi nekiszalad egy hídnak. A híd formás, széles, ez is modern. A híd alatt sebesen folyik a folyó. Az Elbe. A híd után megint öreg városrész. Da az a nyugodt, biztos, úri öregség, ami sosem gsunyult, évtizedek alatt sem lesz, gzlészdemné. fistisefaság. A kocsi kanyarodik és megáll a sarkon. Hotel Grand. Kérdezem a kocsist, nm fizetek. Két korona, mondja. Negyedórája jövünk, ez ugyan nem sok. Szinte bosszant ennek az embernél: alázatos udvariassága. Most próbára teszlek, gondolom. A forint mellé odacsúsztatok egy* hatost. Húsz, mondd húsz fillért. A kocsis átveszi, földig kapja a kalapját, azt mondja: Djékuju moc, ami annyit tesz: nagyon köszönöm. Szép szobába vezetnek. Egészen modern szoba. Hideg-meleg csap. Rápillantok a sois cédulára az ajtón. A szoba ára: két korona ötven. Villany. A gőzfűtés az ablakközökben. Hat óra. Még lehetne aludni egy rövidet. A köd foszlik szét, az ablak előtt. (Folyt. köv.) 13 Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK Főszerkesztő: Dr. LÉGRÁDY IMRE. [Felelős szerkesztő: LENKEY GUSZTÁV.