Pesti Hírlap, 1917. november (39. évfolyam, 270-295. szám)

1917-11-15 / 282. szám

1917. november 15., csütörtöki, _____Pesti Hírlap______ költeménye, valamint dr Fehér Egon főhadnagynak A fehér asszony című egyfelvonásos színjátéka, mely­ben Péchy Blanka és Jávor Alfréd, a Magyar színház tagjai, és Patrik József hadnagy játszottak sikerrel. Magánszámokkal sok tapsot kaptak Waidmann Ró­zsa, Pick Maritta, Szepessy Karola, Déry Hugó, Pick Elemér, Gábor Antal és Laky Gyula. • A Pesti Hírlap szerkesztőségéhez a következő­adományok érkeztek: A Szurmay Sándor-alapra: A Rimakovai állami elemi népiskola igazgatósága 25 K. A vak katonáknak: Szántó Árpád hadnagy, tp. 429, 14.20 K. Egy kedélyes kártyapartie nyeresége 8.40 K, Balog Sárika Pilisvörösvár 5 K, S. J. 10 K, Egry Ábrahámné 1 K, N. N. 4 K, Hess Stefi Érd— Budapest (hazárdjáték) 1.50 K. A rokkant katonáknak: K. u. k. Géb. Inf. Mun. KoL Nr. 2—1. legénysége, tp. 613. 14 K. A tüdőbeteg katonáknak: Dolgos Ferenc Fel­­sőkabol 1 K. A hadiárvák részére: R. L. Zagreb (koszorú­­megváltás) 10 K. A gyöngyösi tűzkárosultaknak: H. G.-né Lo­­soncapátfalva (Szent Antal nevében) 10 K. A pajtika eseményei. A külügyminiszter tanácskozásai Budapesten. Gróf Czernin Ottokár külügyminiszter szerdán délelőtt jelentéseket hallgatott meg és tizenegy óráig D­un­apal o­la­­s­z­áll­ó b­el­i lakásán dolgozott Windischgrätz Lajos herceg látoga­tása után automobilba ült, hogy folytassa látoga­tásait a politikai pártok vezetőinél. Elsőnek ma ismét gróf Tisza Istvánt kereste fel Hermina­­uti lakásán, ahol hosszabb ideig tartózkodott. Ezután a kultuszminisztériumba hajtatott és közel félóra hosszat tanácskozott gróf Apponyi Albert miniszterrel. Délben tiszteletére a Nem­zeti Kaszinóban Windischgrätz Lajos herceg dejeunert adott, amelyen jelen voltak Wekerle Sándor miniszterelnök és felesége, gróf Andrássy Gyula, gróf Károlyi Mihály, gróf Apponyi Al­bert, gróf Hadik-Barkóczy Endre, gróf Dessewffy Aurél, őrgróf Pallavicich György, gróf Serényi Béla, Szterényi József és mások. A vitt másregge­­lin a külügyminiszter gróf Andrássy Gyulával, majd Károlyi Mihályival folytatott hosszabb megbeszélést. Délután újra látogatást tett a külügymi­niszter gróf Tisza Istvánnál. Czernin megbeszé­lései Tiszával, munkapárti hírek szerint, a dele­gációk tárgyalásain szóba kerülő kérdésekre vo­natkoztak. Tisza, mint a delegáció többségének vezére, különösen a lengyel kérdés iránt érdeklő­dött. Ebben a kérdésben legközelebb interpellá­ciót is szándékozik előterjeszteni a képviselő­­házban. Öt órakor a külügyminiszter feleségével és leányával teán volt gróf Szécsen Miklós ma­gyarországi udvarnagynál. Megjelentek a teán többek közt Wekerle és a felesége, gróf Hadik- Barkóczy Endre, Wlassics Gyula, gróf Dessewffy Aurél és Emil, Ugrón, Szurmay és Zichy mi­niszterek és Szterényi József. Gróf Czernin este családjával az Operaházba ment és végighall­gatta a Carmen előadását. A nap folyamán igen sok politikus leadta névjegyét a Dunapalota­­szállóban. Czernin külügyminiszternek két napos bu­dapesti idézése alatt, mint a Magyar Tudósító illetékes helyről értesül, alkalma volt az egyes politikai pártok vezető férfiaival megbeszélést folytatni és a megbeszélések során egyrészt az ő külpolitikai felfogásukat megismerni, másrészt őket a külpolitikai helyzetről tájékoztatni. A külügyminiszter családjával és kíséretével csütör­tökön reggel visszautazik Bécsbe. Interpelláció az osztrák támadásokról. Polónyi Géza interpellációt írt be a képvi­selőhöz könyvébe a Reichsratban Magyarország ellen elhangzott támadások ügyében. Ugyaneb­ben az ügyben az Apponyi-párt csütörtökön este hat órakor pártértekezletet tart. Urmánczy Nándor szintén interpellációt jegyzett be a magyarellenes osztrák és cseh tá­madások ügyében a miniszterelnökhöz. A közös párbizottság ülése. A kormányt támogató pártok közös bizott­sága ,gróf Andrássy Gyula elnöklésével csü­törtökön este hat órakor a néppárt közhelyisé­­gében ülést tart. Egyházi élet. Káptalani előléptetések. A király a vasvár szombathelyi székeskáptalanban Vidos Lajos olvasó­kanonoknak a nagyprépostságra, Tulok József ének­lőkanonoknak az olvasókanonokságra, dr Tóth József örkanonoknak az éneklőkanonokságra, dr Tauber Sándor pápóci perjelnek az őrkanonokságra és dr Boda János alsólendvai főesperesnek a pápóci per­jelségre való fokozatos előléptetését jóváhagyta, az ekként megüresedő utolsó kanonokságot és alsólend­vai főesperességet Wallner József nagypösei alespe­­res-plébánosnak adományozta és Havassy Lajos kiér­­i­demült esperes, felsőszilvágyi plébánost ugyane szé­keskáptalan tiszteletbeli kanonokjává kinevezte.­­ A napidijasok pótléka. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Tisza-kormány pénzügyminiszterének hagyományos rendszere volt, hogy az évi költ­ségvetések összeállítása előtt átírt a minisztéri­umokhoz és figyelmeztette a hatóságokat, hogy a tisztviselői állásokat ne szaporítsák. Ennek a tiltó rendelkezésnek természetes következménye lett azután, hogy egyrészt a tisztviselőket a ma­gasabb rangosztályba — megfelelő állások hiá­nya miatt — nem lehetett kinevezni, másrészt pedig a halmozódó munkaanyag feldolgozására napidijasokat kellett alkalmazni. Előrelátható volt az is, hogy a túltengő napidíjas-rendszerrel a tisztviselői kérdést megoldani nem lehet. Sú­lyos lába volt még, hogy a megélhetési viszo­nyok nehézségeivel a napidíjakat nem emelték és így azok már a békeidőben is a létminimumon alul maradtak. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesü­lete küldöttségének a képviselőházban való tisz­telgése alkalmával Wekerle miniszterelnök hatá­rozott ígéretet tett, hogy a kormány a bijnokok napidíját fel fogja emelni. Az indemnitási javas­lat tárgyalása során a Házban is hasonlóan nyi­latkozott. Most arról értesülünk, hogy a kor­mány addig is, amíg a rendezéshez a törvény­­hozás felhatalmazását megkapja, napidíjpótlékkal kíván segíteni a dijnokokon. A posta takarékpénz­tári dijnokokat már hivatalosan is értesítették, hogy novembertől kezdve a S a korona húsz fillér Ausztriai híre. Az osztrák delegáció elnöke, Bécsből jelen­tik. Az osztrák delegáció elnöki állását ezúttal a képviselőháznak kell betölteni. A hagyomá­nyos szokásnak megfelelően az elnök megválasz­tására ezúttal a német pártok jogosultak. Az osztrák képviselőház legerősebb német pártja a német nemzeti szövetség volt, mely azonban e formában már nem áll fenn, noha lényegében még mindig megvan a német szabadelvű és né­met nemzeti pártcsoportok egyesülése. A delegá­ció-választások sajátszerűségéből folyik, hogy a keresztény-szocialista párt, bár gyöngébb az egyesült német szabadelvű pártoknál, azok ta­gozódása folytán több taggal lesz képviselve a delegációban, mint a többi német szabadelvű cso­port együttvéve. A keresztényszocialisták az el­nöki állást a maguk részére igénylik, jelöltjük Hauser apát. A többi német szabadelvűpárt nem ellenzi, hogy a delegáció elnöki tisztjét a keresz­tényszocialista párt tagjával töltsék be. Interpelláció a román termés szétosztásáról. Bécsből jelentik: A német nemzeti képviselők a közélelmezési miniszterhez kérdést intézn­ek a romániai termésnek a központi hatalmak közt leendő szétosztásáról. Az interpellációban han­goztatják, hogy az erre vonatkozó felvilágosítás elmaradása támogatja az­t az agitációt és azokat a sötét szándékokat amelyek a világháborúban annyira bevált német szövetség ellen irányulnak és amelyek azt a hitet terjesztik, mintha Német­ország az egész romániai termést venné igénybe, viszont Ausztria semmit sem kap belőle. Magán­­közlések szerint ez a föltevés alaptalan. Feltét­lenül szükséges, hogy a kormány e kérdésben nyilvánosan állást foglaljon s ha lehet, a képvi­­selőháznak mennél előbb felvilágosítást adjon. Kramatz és társainak mandátuma. Bécsből jelentik. A képviselőhöz mentelmi bizottsága ma ülést tartott, amelyen folytatta azoknak az indít­ványoknak a tárgyalását, amelyek Kramatz, Burzival és társai mandátumának érvényessé való kijelentésére vonatkoznak. Straneky előadó­nak amaz indítványai fölött megejtett szavazás­nál, hogy Burzival mandátumát érvényesnek je­lentsék ki és szólítsák fel a képviselőház elnökét, hogy hívja meg a ház üléseire, nyolc szavazatot adtak le az indítvány mellett és nyolcat ellene. Bukvay elnök az indítványtevő javára döntött, úgy hogy az indítványt elfogadták. A Vojna, Choc és Netolicki mandátumára vonatkozó indít­ványt azonban, hogy ezeket is érvényeseknek se­­jelentsék ki, kilenc szóval nyolc ellenében. Kra­matz, Rasin, Markov és Kurilovitsch képviselők mandátumának érvényességére vonatkozó indít­ványt pedig tíz szóval hat ellenében elvetették. Rieger képviselő indítványát, a kormány szólít­­tassék fel, hogy a megürült kerületekben azon­nal rendeljen el pótválasztásokat, tizenegy szó­val hat ellenében elfogadták, napidíjpótlékban fognak részesülni. Kétségtelen, hogy amit a kormány az egyik állami intézmény bijnokainak megadott, azt a többi ágazat hasonló minőségű alkalmazottaitól sem fogja megvonni. A napidíjak felemelésének kérdésében a legkö­zelebbi napokban ankét lesz az egyik miniszté­riumban, itt fogják majd megállapítani a napi­­díjpótlék nagyságát és ugyancsak ekkor fognak dönteni a kedvezménynek az összes dijnokokra való kiterjesztése iránt is. A mostani öldöklő drágaság mellett a pót­lékkal­ felemelt napidíj nem nyújtja a segélynek azt a mértékét, amelyre szükség van. De a kér­dés szorosan összefügg a tisztviselői fizetések­kel. A bijnokok az új évi kilencszázhatvan ko­rona háborús segélyen kívül a pótlékkal együtt egy év alatt 1538 koronát kapnak. A női napidí­­jasokból sok , várakozás után rendszeres állásba kinevezett nők illetménye pedig csak évi ezer ko­rona. Világos tehát, hogy a napidíjak felemelése maga után vonja a legalsóbb fokú tisztviselői és női fizetések javítását is. És világos az is, hogy a dijnokok sorsán való gyökeres segítést csakis az általános tisztviselői fizetések rendezésével lehet megoldani. Reméljük, hogy a kormány a napi­díjasok helyzetének javítására vonatkozó ígé­retét komolyan meg is törekszik valósítani. _____ Éjszaka Udinében. — A Pesti Hírlap haditudósítójától - A sajtóhadiszállás engedélyével. Udine, november. A német százados, ahogy ott ült a magas, címeres bársonytámláju karosszék­ben az asztal előtt, — egy rácsos kézilámpa világított az irás­­halmazokra és két csepegő gyertya szórt gyenge sárga fényt a fali freskó merev mozdulatot pán­célosaira és halvány aranynyal irt sorokra, — a százados, vörös arcával, nagy szakálla­l, szé­les vattaival, egészen úgy festett, mintha a capi­­tano ülne itt a sötét nagy teremben és homályo­san fénylő­ sisakos vitézek állnának mögötte a címeres oszlop mellett, — anno ezerötszáz... Csak­ az a baj, hogy szemüveget visel, töltő­tollal jegyez, és azt mondja: —■ Nu, gehn Sz mal in die erste beste Bude, die Se finden, — alles is’ leer... Az oszlopcsarnokban néhány pislogó lám­pás, tompa sötétség, kint a Piazzát kék ezüstbe borítja a holdfény. Lenyűgöző, balladás erejű a hangulat. Velencés éjszakák kísértenek. A­hogy ott a sötét csarnok szélén, a sötét oszlop­­sorot végig egy fekete sisakos silhouett járkát vállra vetett fegyverrel, — a Palazzo Civico lándzsás őre rója kongó lépteit... A márvány­­lépcsőn lemegyek, — szemben a Loggia oszlo­pai és ivei— hófehérek, s alattuk bársonyosan fe­kete a sötétség. A zöld patinás lovasszobor alatt alvó harcosok, a két óriás márványszobor babo­násan,­ fehéren áll a holdsugárban. Sötét, kes­keny és hosszú utca homályában fénypont mo­­zog, szabályos léptek zaja a mély csendben. Hat vitéz jön. Éjjeli őrség. Eltűnnek a Piazza má­sik oldalán az árkádok alatt. A legelső „Bude!“ Magas, barna, ódon ház, szépségesen faragott márványportál a pom­­pejivörös falban. Kapu nyitva, bent üres csiga­­lépcsőház, a villanylámpa éles fénykévéje végig­tapogat mindent, — elszórt ruhák, edénycsere­pek, harmadik emelet már, — nyitott ajtó, elő­szoba, felborult szék, nyitott szekrényajtó, ki­­dobált ruhákban bojtam meg, a felforgatott ágyak beljebb, kidőlt fiókok, a földön a lomok közt egy fris meztelen gyerek fényképe. Ijesztő menekülés lehetett ez! Benn fekszem az ágyban, fülig betakarva egy bojtos niokett asztal terítő­vel, más nincs kéz­nél, egy kicsit még hallgatom a távoli dübör­gést, ágyuszó, gránátmoraj, és már alszom is. Durran valami,­­ felriadok. Mi volt ez? Kiáltások lent az utcán, futó lépések, élesen per­gő füttyszó. És újabb kemény dördülés, robba­nás egészen közel valahol Zűrzavar az utcán, futkosás, német vezény­szavak,­­ zavarodottan ülök még az ágyban, mi lehet ez, ellentámadás? Az lehetetlen, túlságos messze vannak! Merénylet, vagy frankti­örök Rettenetes dördülés robban, megrázkódik min­den, ablakcsörömpölés, szék borul fel, egy kép esett le a falról és felettem roppan a fal, mész­­por, vakolat hull. Perc alatt felöltözve állok. A villanylámpát! A fal megrepedt, tele a padló va­kolattal és ablaküvegcseréppel, a mennyezet végighaladva, lassan szitál a kőzápor és vörös tégla néz már ki. Le a lépcsőn,­­ kint dörrenés dörrenésre, de messzebbről, kiabálás és lárma. A boldogágos utcán a fal mellett emberek. — néhány olasz civil, asszonyok, akik itt marad­tak, kezüket tördelik, az asszonyok simák és kiabálnak. — „aeroplana, — aeroplana!“ Olasz repülőlátogatás! Német katonák siet­nek tova, egy autó berreg, vakító fényözönben .

Next